Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-18 / 42. szám

­­ nak azt kell bizonyítania, hogy Lukács lopott, csalt, sikkasztott, mert ezt jelenti a panama. El­lenzi ebben a kérdésben a bizonyítás elrendelé­sét, de ha a törvényszék más nézeten volna, erre az esetre becsatolja D­é­s­y Zoltánnak föl­mondó levelét, amelyet államtitkársága idején a Magyar Bankhoz intézett. A Kereskedelmi Múzeum ügyében is ellenzi a bizonyítást, mert ez az ügy nem tartozik a pénzügyminiszter alá. Az osztály­­sorsjáték ügyében becsatolja a szerződést, Lu­kácsnak elnökigazgatóvá történt kinevezését, a fölmondó levelét és az igazgatósági határozatot, melyből kitűnik, hogy Lukács sokkal előbb le­mondott, mint ahogyan pénzügyminiszterré ki­nevezték. A zalatnai ház ügyében becsatolja az adásvételi szerződést és becsatol egy másik szer­ződést, amely azt bizonyítja, hogy ugyanabban az időben kisebb telket vett meg a kormány na­gyobb árért, mint amennyit Lukács házáért adott. Nem tér ki a védő színes, de igaztalan megjegy­zéseire és csipkedéseire, ezekre majd alkalom­­adtán fog válaszolni. Válaszok. Désy Zoltán reflektált ezután az ügyész sza­vaira, mert, mint mondotta, azok részben tévedé­­sen alapulnak, részben tévedésre adhatnak alkal­mat. Az egész ügy alapja a Saskörben tartott ifjú­sági gyűlésen elmondott beszéd. Ez az, ami érdekli nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát, hogy fennforognak-e Magyarország közéletében azok a jelenségek, amelyeket ő állított vagy sent. Nem azt mondotta a beszédben, hogy Lukács László csalt, lopott, sikkasztott, mert ha ragaszkodnak a szavaihoz, azt mondta, hogy: loptak, sikkasztot­tak. Ez volt a vádjainak lényege. Kérte hallgassák meg erre vonatkozólag Tisza István grófot, aki­nek vallomása szintén meg fogja erősíteni az ő szavait. V­á­z­s­o­n­y­i­­Vilmos védő olvasta fel ezután Désy Zoltánnak nyilatkozatait, amelyekben nem az áll, hogy Lukács László lopott. Désy nem annak bizonyítására vállalkozott, hogy Lukács László lopott, hanem annak bizonyítására, hogy mint miniszter, az állammal szemben hűtlenül járt el akkor, amikor az ily üzletkötéseknél az összes előnyöket nem az állam számára szerezte meg, hanem azokat illegitim vagyoni előnyök szerzésére szerezte meg másoknak. Panama nemcsak az, ha valaki mint közhivatalnok a maga czéljaira fogad el pénzt, mert ez nem panama, hanem közönsé­ges gazemberség, megvesztegetettség. Az elnök azután bejelentette, hogy Elek Pál tanú és Szalai Béla betegségük miatt nem je­lenhettek meg a mai főtárgyaláson és Zadu­eh József segédhivatali igazgató, aki szintén tanú­képpen lett megidézve, sem jelent meg. Bend Dávid, Jeszenszky Sándor, Albert József, Pósa Ernő, Rainer Béla, Deutsch Béla, Brachfeld Emil, Koríny Árpád, Kristóffy József, Krausz Simon ta­nukat az elnök végleg elbocsátotta, mert kihallga­tásuktól úgy a védelem, mint a vád elállóit. Az elnök ezután a valódiság bizonyítása tekin­tetében megtartandó tanácskozás czéljából a tár­gyalás folytatását holnap délelőtt kilencz órára halasztotta es bizottsága elhatározta, hogy a székesfővárosba or­szágos orvosi értekezletet hívjon össze, amelyen tiltakozni fognak a kormány folytonos halasztgatása és ígérgetése ellen, követelve, hogy az Andrássy-féle 1908-iki törvény értelmében a nyugdíjtörvényt v­lTe-valahára életbeléptessék­. Tisza paktálása a románokkal. A magyar szupremáczia leghangosabb hirdetője és egyetlen hivatott védelmezője, Tisza István gróf, rendü­letlenül folytatja páli fájását a románok — általa kinevezett — vezetőivel. Értjük ezek alatt a ro­mánok között is fölös számmal található törtetőket, akik a saját érdekeiket előbbre teszik azok ér­dekeinél, akiknek bőrére alkudoznak. A paktálásról a «Kel. Ért.» ezeket közli: Az az eszmecsere, amely Tisza kezdeményezé­sére a román nemzetiségi klub néhány tagjával a múlt év vége felé megindult, a legutóbbi na­pokban folytatást nyert. A román nem­zetiségi párt tagjai, akik ez eszmecserében résztvettek, utóbbi időben több ízben tanácskoztak a párt végrehajtó bizottságának tagjaival és csü­törtökön újból fölkeresték Tiszát, aki­vel a kérdés fölött folytatták a diskussziót. Ezen eszmecsere a dolog természeténél fogva minden hivatalos jelleget nélkülöz, miután Tisza fáradozásai is csak arra irányulnak, hogy előkészítsék a ta­lajt azoknak a kulturális, gazdasági, egy­házi kérdéseknek a megoldására, amelyeket a román nemzetiségi­ párt a r­o­m­á­n­o­k­r­a nézve sérelmesnek vél. Tisza István gróf­nak azon igyekvőke, hogy a románokat oly politika folytatására bírja, amely a jelenlegi magyar par­lamenti pártkeretekbe beilleszthető, a román nem­zetségi párt részéről ellenzésre talál ugyan (??), mert ragaszkodnak nemzetiségi alapon való szer­vezkedésükhöz és ezen alapon való érvényesülésük­­höz, valamint az ennek érdekében való agitáczió szabadságához, mindazonáltal a románság szívesen fogadja, hogy a képviselőház elnöke ez irányban a nemzetiségi párttal kezdte meg az eszmecserét. Budapest, február 17. A ferenczvárosi mandátum. Visontai Soma udvari tanácsos visszalépett a ferenczvárosi kerület jelöltségétől. Erre a hírre, mint politikai körökben beszélik, a kormánynak az a gondolata támadt, hogy Jankovich Béla most kinevezett államtitkárt lépteti föl a IX—X. kerületben mun­kapárti programmal. A hírt kétkedéssel kell fogad­nunk, hiszen a kormány eddig is azért nem állított jelöltet a Ferenczvárosban, mert a kerület han­gulata lehetetlenné teszi kormánypárti jelölt győ­zelmét. A terv csak úgy születhetett meg, hogy Ipolyságról, Jankovich kerületéből, nagyon rossz hírek érkeztek. Éppen nem kizárt dolog, hogy az államtitkár úr a saját kerületében megbukik az ellenzéki jelölttel szemben. Ez magyarázná meg a Ferenczvárossal való próbálkozást. Községi- és körorvosok a kormány ellen. Még a koalícziós kormány idejében alkotta meg Andrássy Gyula a községi- és körorvosok fize­­­tését rendező 1908. évi törvényczikkel. E törvény szerint a községi- és körorvosok nyugdíját egy éven belül, tehát 1909-re kellett volna megalkotni, azonban a Khuen-Héderváry-, majd a Lu­kács-kormány a törvény parancsa daczára sem tette meg ezt, sőt a mostani kormány abbeli ígére­tét sem váltotta be, hogy az állami tisztviselők nyugdíjával kapcsolatban alkotta volna meg ezt a nyugdíjtörvényt. Az orvosok körében ezért nagy az elkeseredés és a községi- és koronosok szerveze- Budapest, február 17. A h­arcztérről ma csak hézagos jelentések érkeztek és a táviratokból csak azt lehet konstatálni, hogy a várt döntő ütközet még nem kezdődött meg. Annyi bizonyos, hogy a törökök óriási lelkesedéssel, elszántsággal és jól kiszarkalmazott haditerv szerint dolgoznak és ennek tulajdonítható, hogy a bolgárok Cs­atal­das­ától most már a midiakromostói vo­nalra voltak kénytelenek visszavonulni, ami körülbelül 30 kilométer különbséget tesz ki. Most már az is bizonyos, hogy a Gallipoli­­félszigeten lévő Bulairt sem foglalták még el a bolgárok, bár ott is véres harc­ok foly­nak. Most már semmi remény sincs arra, hogy a hatalmak bármit tegyenek is a béke érde­kében és a londoni reunió inkább Albánia ha­tárainak megállapításával foglalkozik, amely még mindig éket ver Ausztria-Magyarország és Oroszország közé. Az orosz sajtó szerint tisztán Angliától függ, nem berülne fel az európai béke. Hogy Anglia erős szerepet játszik a nemzetközi konc­ert­­ben, azt az a tény is bizonyítja, hogy Kréta­­szigetét azáltal, hogy a Szuda-öbölben fel­vonatta a görög lobogót, szimbolikusan átadta Görögországnak. Ha mindehhez hozzávesszük a román-bolgár konfliktus veszedelmes kiéle­sedését, akkor elmondhatjuk, hogy ez a hét a nemzetközi politikára nézve rosszul kezdődik. Mai jelentéseink a következők: A véres harca Bulak­nál. Konstantinápoly, febr. 17. (Saj. tud.) A hangulat harcziasabb, mint valaha. Mindenfelől új harczok meg­kezdését jelentik. Számos új kórházat állítanak fel. A Gál­ipoli-f­él­szigeten, a félsziget fő­városától északra, ma is tart a csata a törökök és a három görög ha­jóról a sa­­rosi öbölben partraszállított bolgár csa­patok között. A veszteséget kedd óta mind a két részen 20.000 emberre becsülik és főleg shrapnelek és szuronyoktól erednek. Gallipoli lakóit és a sebesülteket az ázsiai P­astea szállították. Az összes csapatokat az imámok arra esketik, hogy a harczot min­den körülmények közt a legvégsőig fogják folytatni. Konstantinápoly, febr. 17. A tegnapi hivatalos hadijelentés a követ­kező : Drinápolyban a helyzet állandóan nyu­­­godt. Bulakr körül mi sem változott. A Csatardzsa -vonalon előőrseink a visszahódított állások megerősítésén fáradoz­nak. Az ellenség, melyet csapataink a Halfa­­köztől nyugatra fekvő magaslatokról elűztek,­­tegnapelőtt éjszaka szuronyrohamot in­tézett csapataink ellen, melyet azonban ezek vissza­vertek. A bulairi török: vereség- c­áfolata. A Magyar Táv­ Iroda a budapesti török f­ő­k­o­n­z­u­l­á­t­u­s­t­ó­l a következő közlést kapta: A török külügyminiszter hiva­talos táviratban a következőkről értesít min­ket: Néhány nap óta Bulak­nál semmi sem történt. Az a bolgár forrásból származó hír, mely szerint hat török hadosztály vereséget szenvedett volna, egé­szen valótlan. Csataldzsától nyu­gatra álló csapataink Sürgünköl felé nyomulnak előre és az ellen­séget Haradzs-Csiflik felé való visszavonulásra kényszerítették. Ormanli helységet csapataink elfoglalták és megerősítették. bolgár visszavonuld b. Konstantinápoly, febr. 17. A bolgárok a Midia—Sínekli—Roo­dostó vonalon elsánczolják magu­kat A vasút a 65-ik kilométerkőig, amely négy kilométernyire fekszik Csataldzsa előtt, szabad. Konstantinápoly, febr. 17. (Saj. tud.) A török sereg tegnap Csataldzsa előtt hat kilométernyi­re előre nyomult és Kuskainál visz­­szahódította a bolgárok által el­foglalt hadállást, anélkül, hogy kü­lönösebb ellent­állásra talált volna.­­­ A törökök ott 4­70 bolgár halottat talaltak. Bolgár hivatalos jelentés: Szófia, február 17. (Bolgár táv. iroda.) A bolgár csapatok tartják Csataldzaa és Bulair előtti Véres ütközetek. A bulari, szkutari és jasn­eiai SiekafomSaák. — aSiatissij»! nem foglalták el a bolgárok. — A csatardzsai bol­gár-szerb sereg visszavonulása. — A té­rükök harczi kedve fokozó­dik. — Bul­gária a román konfliktus üdében a hatalmakhoz fordul. — Angliától függ a világbéke. — A krétai kérdés uj fázisa. I MAGYARORSZÁG Budapest­, 1913. kedd, február 18.

Next