Magyarország, 1914. április (21. évfolyam, 80-104. szám)

1914-04-15 / 91. szám

Budapest, 1914. szerda, április 15. MAGYARORSZAG 21 Figyelmessy ezredes emlékiratai A Magyarország Egy HeV © Z@t © S As eredeti ancsoS egyedül jogosi- A kéziratból fordí­tott kiadása. ♦ eset törten ©!©. totta és jegyze­t ■ ' ., c AA^Ui ■ [UNK] tekkeL ellátta dr. Utánnyomás tíios T** KAC'llÁNY' GÉZA Nyolcadik közlemény i ,c\ • ..-i­ Hogy Görgeit megértsük’, a faj ázsiai eredetére kell gondolnunk. Az ázsiai ember, jó és rossz esetben is, csak egy eszme által vezettetik : kicsinyes, hiú, zsarnoki hajlamú, de nem logikus gondolkozásuk Ausztria örö­kös gyámkodása meggátolta a vele egy ál­lamtérben élő nemzetek fejlődését.­­ Ennél­fogva a közjó iránti érzék is hiányzott igen sokban ezek közül. Kétségtelenül ez vezet­hette Görgei tisztjeit is, e különben eszes, katonai tudással megáldott, becsület és hű­ség iránt érzékkel bíró férfiakat azon eljárá­sukban, hogy vakon rendeljék magukat­ alá az ő kitűnni vágyó őrült vágyának, holott néha nagyon is világos volt, hogy azon ál­lásnak, melyet elfoglal, sem erkölcsi, sem néha elméjét illető tekintetben sem képes megfelelni. Figyelmessy későbbi véleménye Gör­béiről röviden, de* velősen igy hangzott: vMint katona megérdemelte volna a go­lyót, mint polgár az akasztófát!»; NYOLCADIK FEJEZET. A Bocskay-huszárok. ' (1848-1849.) • 'l A magyarok visszavonulása után iWin- Dischgraetz ágyúit Bécs éb­en forditá, me­lyet csakhamar engedelmességre is bírt. ■A­ város ostromállapotba helyeztetett, a forradalom vezetőit haditörvényszék elé állították, elítélték és vagy agyonlőtték, vagy becsukták. Bem tábornok, aki a vé­delemben nagy részt vett, parasztruháb­a menekült ki. Hosszú ostorral kezében jött az egyik kapuhoz, maga előtt egy nagy szekérkereket hajtva s kérte, hogy eres­­­szék ki.­­ ■ — Senkinek sem szabad kimennie — volt az őrség válasza. — De nekem ki kell mennem, mert a szénásszekerem egyik kereke eltört —■ monda az átöltözélben levő tábor.uoío — S csak azért jöttem­ be, hogy más kere­ket vegyek; a szekér nem állhat­ott az után örökké.­­ Ez érvelés elfogadhatónak látszott s az őrség parancsnoka megengedte, hogy a „parasztot 11 kieresszék. Bem aztán: .Ma­gyarországba mernék­, a legszebb győzel­meket ara­tó hadvezérré lett ott. . ) December 16-án indult meg Wiinfisch­­graetz Magyarország ellen a Fel-Dungtól Öt Schlick tábornok támogatta, ki Eáer­­ország felől tört be­; Puenner tábornok, ki már Nagyváradig hatolt előre; Xugent tábornok, ki a Drávánál operált, továbbá* a fölkelt szerbek, oláhok, szászok és lótok­ . 1 • 1 Eközben a magyarok is nekiláttak az önvédelem szervezésének, az újoncozás­­nak,­­fegyverkezésnek és felruházásnak. Még több tennivaló lett ,volna, Görgei azon­ban mindenképpen a Tisza mögé akart volna hátrálni, hol seregét hadi lábra akarta­, állítani, mielőtt az ellenséggel­ megmérkőznék. Ez eszmének ellene sze­gültek a Honvédelmi Bizottmány tagjai, kik­­ nem szerették volna Pestet egyetlen­­ kardcsapás nélkül föladni. Azonban ‘ a Duha egyik ága, melyre a győri erődi­­­ tett:tábor, támaszkodott, befagyván, e hely­i tarthatatlansága világossá­­ vált, minek f folytán a magyarok ,.igt föladták s né­­­­hány, vereséget hozó­­ csata után a fővá­­­­rost os..elhagyták. A kormpán­y és az­ or­szággyűlés Debrecenbe vonult, a császá­riak : január­ 5-eit. Velfoglalták Pestet­­ és a budai várát. " ”’J Közben V-ik Ferdinándot lemondatták a trónról ,s unokaöccse, Ferenc József, egy nem, egészen 19 éves ifjú, lett császárrá. (1848 dec. 2.) Magyarország számára a helyzet már nem lehetett rosszabb, 1849 február bő. 26-án és 27-én seregeik legyőzettek Kápolnánál. Windischgraetz azt hitte, hogy a álarcnak vége van és a szabadságharc vezetői mene­külésre gondolnak. Március 4-én­ kiáltványt bocsájtott ki az uj császár, egyben Magyar­­ország régi alkotmánya semmisnek nyilvá­­nittatik­ s a királyság az osztrák császárságba bekebeleztetik. Vérdijat tűztek ki a kiválóbb magyar tábornokok fejére, továbbá a Hon­védelmi Bizottmány tagjaira, Péboffre, a Zsi­toré, Kossuth feleségére és gyermekeire. .* ' Bem nagy sikerei Erdélyben, GÜycoé Brányiszkónál és­ Klapkáé január 22-én, 23-án­ és 31-én tanúságot tettek­' arról, mily kemény fából van Magyarország faragva. A nemzet nem csüggedett el, s a Honvédelmi Bizottmány emberfölötti munkát végzett. A következet nélküli Debrecen város­ban a tevékenység színhelyévé. Fegyvergyárak, lő­­szergyárak keletkeztek, gyapjú- és gyapot­­anyagok, vászonfélék halmoztalak­­ föl raktárakban s dolgoztattak föl ruhákká, az a élelmiszerek rengeteg tömege fuvaroztatott oda s egy nemzeti bankot is hozott létre az áldozatkészség. Az arisztokrácia önként adta oda ékszereit és ezüst asztalkészleteit a ki­­bocsájtott bankjegyek ércalapjára, az ön­kéntesek lelkes serege özönlött a városba, a főbb iskolák mind bezárattak, mert a tanuló­ifjúság katonának ment. Márciusban­ 112 uj zászlóalj gyalogság és hat huszárezred állott harcra készen. Gróf Károlyi István 1 saját költségén 1500 katonából álló huszárezredet szerelt föl, nemesek és parasztok versenyez­­­tek egymással áldozatkészségben és haza­szeretetben. . A régi ezredek egyes részei szétoszlat­­­­tak, hogy az uj ezredeknek maggal képez­zék, ezek között volt a 6. számú Würtem­­berg-ezr­ed­ is. ^.változás folytán Figyelm­essy barátaival és Kasza fí .őrnagygyal és László, szá­zadossal a­ T7-ik­" -számú Bocskay-huszárez­­redbe jutott,­ melynek soraiban küzdötte vé­gig az "'égés): szabadsá­gharcot. Ezredesek Szathmáry Mihály volt, az a SzstKpiáry,„aki később az osztrák­ h­aditörvényszéktől­b bir­tokai elvesztésére és 18 évi várfogságra­­ szóló ítéletet kapott hazaszeretetéért. A Würtem­berg-egyeruha aranyzsinoros sötétkék attila, fekete csákóval volt, a, Bocs­­kayé világoskék, ezüstzsinórral és fehér csá­kóval. Mindkettőjük mentése fekete asztra­­kán-prémmel­ volt szegélyezve,. Tarsolyuk lAlutakort Angol regény 1 írta: A. FRASER ROBERTSON ELSŐ FEJEZET, Nem volt valami túlságosan hívogató kül­sejű az a «PeriSio», amelyik előtt az est homályában a Berbert-család bérkocsija meg­állóit. Egyetlen, szomorú lámpás világította meg a bejáratot, amelyik fölött fekete­ üveg­lapon ékeskedett a fölírás, hogy itt kiadó szobák kaphatók.­­ — No, ez a lakás nem ígérkezik fényes­nek, — jegyezte meg mrs. Berbert, mialatt nehézkesen küszölódött ki egy fogatújából, amelyikben kívüle még leánya és mostoha­leánya érkeztek a penzió elé. "Mögöttük egy második kocsi a podgyászukat szállította a vasútról. A méltóságos grófné bizonyosan nem elégednék meg hasonló lakással, de persze, — a szegény rokonoknak akármi elég jó. . . y­­ ; — Ugyan, ne törődj vele mama, — hiszen úgy sem fogunk sokáig itt lakni — iparko­­­dott megnyugtatni a leány. De az asszony­ság nem elégedett meg ezzel­ az érvvel. A harmadik személy, aki kivülök még a kocsiban ült, egyáltalában nem vett részt a beszélgetésükben és csak a­­ fátyolon keresz­tül pillantgatott lopva, ha nem is éppen el­ragadtatva a házra, árm­elyik előtt megálltak. Első tekintetre látnivaló volt, hogy ez hölgy, aki a fővárost most először pillantotta a meg, feltűnő szépség volt és hogy sem arc­­­vonásaiban,­ sem termetében nem hasonlított egy csöppet sem két társnőjéhez. — Bizony keserű dolog, ha az ember­nek­ még a más gyerekéről is gondoskodnia kell. — mondta mrs. Berbert számtalanszor,­­ mikor a barátnőivel beszélgetett, aztán só­­t hajtva­, tette hozzá: — N­ja, igy van az, ,ha az ember özvegyhez megy feleségül! ‘A, kellemes megjelenésű leány, akinél* Bettyy volt a­­ keresztneve,..^ első férjének az öröksége volt, akit Brandnak hívtak, de akk­or,. a, nevén kívül senki sem tudott egyé­­­­bet. Második házasságából is volt a tiszte­­s Ic­reméitó hölgynek egy leánya, akit istenn­­­é tett. Hogy sikerült neki magát Berbert kapi­­tánniyal elvetetni, képezte életének legnagyobb társadalmi diadalát. ■ .­­-hí Tizennégy esztendővel ezelőtt meghalt Berbert kapitány. A leánya, csak két eszten­dővel volt fiatalabb miss B­ralidnál, mert az édes­anyjának az özvegysége szinte elképzel­­­­hetetlenül rövid ideig tartott. Mrs.­ Berbert a mostohaleányát olyan faa­­mar tette ki a házából, amennyire ez csak­ lehetséges volt. Először mint növendéket és később mint tanítónőt egy előkelő Icárnynevelő intézetbe. Anya és mostoh­aleánya között­ a viszony sohasem volt valami bensőséges, ibigomis. Berbert a saját leányát valóságos majem­szeretettel kényeztette­­ el.­­­­Most azonban a három hölgy életében hírtelen jelentősé­gteljes változás köszöntötte be. Az öreg mrs. Berbert, a kapitány atyja meghalt és’ egyetlen leánya, Cardeu grófné'kö­­telességének érezte, hogy gondoskodjék elhalt öccsének özvegyéről. — Egészen, akaratom ellenére s őr­tént, — irta­ a többek között az özvegynek­­- hogy, atyám tizennégy évvel ezelőtt vonakodott el­hunyt öcsém kis leányát magához vonnii. Küldje el­­ hozzám a fiatal­ leánykát; azóta már bizonyosan fölser­dül és én kész vagyok lel­­ ,i­jesen gondoskodni róla, házam otthona lesz és­­ rajta leszek, hogy lehetőleg fényes há­zasságot köthessen ismerőseim köréből. ‘ Mrs Berbert megkapta ezt a csábító aj­án­­­l­atot, amelyre már olyan régen várt, sőt amelyik eléréséért tizennégy év óta a leg­­fáradtságosabb intrikákat szőtte. Az unokahugót azonban egészen tegysze­­szerűen a n­agynéninek küldeni, nem illett éppen bele az anya terveibe. Elhunyt férje leveleiből meglehetősen­ tájékozott volt Car­­levo grófné körülményeiről és erős elhatáro­zása volt ezekből a konzekvenciákat levonni és lehetőleg a saját hasznára kiaknázni azokat. Á.grófnénak írt feleletében tehát na­gyon meggondoltan, diplomatikusan kifej­tette, hogy képtelennek érzi magát leányától egészen elszakadni és hogy egyébként sem fűzik őt "elszakíthatatlan kötelékek új hazá­jához, Ausztráliához és ennek folytán az a szándéka, hogy ő is elkíséri leányát, az ó­hazába. A grófné nagyon megrémült, m­ikor­ ezt­ a levelet megkapta, mert egyáltalán nem vá­gyott ismeretlen sógornője után, akiről­­ nem éppen a legjobbakat hallotta és azonnal drót­­üzenetet küldött utálja, hogy megakadályozza az utazásban. A ravasz hölgy azonban gon­doskodott róla, hogy még egy ilyen­ a villám szárnyán küldött üzenet se találja őt, már ott. Némi habozás után elhatározta vishu is­ Berbert, hogy Bettyt is kiveszi az iskolából és magával viszi Angliába. Meg Volt a­­ határo­zott célja ezzel a leán­nyal is és ezért nem tartotta tanácsosnak őt egyedül hagyni­ Mel­­bourneben.. Ki kezeskedett róla, hogy Be­tty, ott, nem tesz-e­ nagyon is meglepő fölfede­zéseket? Sokkal jobbnak találta, ha magával viszi, ahol állandóan szem előtt tarthatja, így történt aztán, hogy az előkészületek vil­lámgyors lebonyolítása után mrs. Berbert kis_családjával utcakelt Angolország­ felé és­­ [UNK]M oíi-

Next