Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-29 / 148. szám
e helyezése lehetővé tette, hogy legnehezebb kaliberű tüzérségünket is hamarosan felállíthassuk. Pünkösd hétfőjének kora reggelén kezdődött meg az egész orosz front ellen tüzérségi támadásunk. Hevességében ez sem maradt a gorlicei és jaroszlói tüzércsaták mögött. Majd a gyalogság indult rohamra. Osztrov mellett német csapatok rohantak halált megvető bátorsággal a radymnói vasúti vonal ellen, amelyet csak igen szívós kitartással tudtak birtokukba keríteni. A gyakorlótéren át aztán megkerülték a meglepett oroszokat és szorították őket a Szán felé. A hozzájuk csatlakozó frontrészek is dühöngő buzgalommal működtek közre. A szövetséges csapatok sorában megint hősiesen küzdött Arz hadteste, Heldsfij magyar honvédei, Kestranek apró lengyelei, sziléziaiak és morvák kergették a német vonallal egyesülten az orosz csapatokat a folyóig. Itt megállás volt egy pillanatra, mert amíg az eddig kihalt Radymnóból, amelyet tegnap hirtelen zajongó éset lepett el, az embertömegek kusza összevisszaságban egyetlen visszafelé rohanó oszloppá verődve, a Szán hídjára rohantak, ahol a folyó medréből kikapaszkodó tömegekkel összegabalyodtak : tüzérségünk rettenetes ágyúzás alá fogta a hidat és a hulláié halmai toronymagasságunkra emelkedtek. S amig kezdetben az üldözöttek vadul küzködtek azért, hogy keresztül juthassanak a folyón, míg mások a parton dulakodtak, a legnagyobb részük belátta, hogy a halálnak ezen az útján nem talál menekülést és megadta magát. Járművek, muníciós trének, élelmező vonatok, lövegek és gépfegyverek maradtak vissza. Rettenetes kavarodás volt ez. Mikor aztán a mi csapataink a hirtelen vert pontonhidakon átkeltek a folyón s a túlsó parton előrenyomultak, kétségtelenné vált a bizonyosság, hogy a Szan-szakaszt az oroszok elvesztették. Az enynyire eredményesen végződött törekvésnek a szövetségesek részéről azonban mégis csak az a végcélja, hogy az oroszokat az ő utolsó — közép-galiciai — védelmi vonalukról Észak- Galicia felé kergessék. Ezzel egyidejűleg Prze- Tnysl izolálásával az északi frontot is elérték és ez a vár ellen dél felől folyó csatákra nézve sem maradhat döntőleg ható befolyás nélkül. A radymnói átkelés ugyanis azzal, hogy a gro- Veki vasúti vonalra észak felől is nyomást gyakorol, igen szorongatott helyzetbe hozza az ott elhelyezett orosz erőket, és az elé a kérdés elé állítja őket, hogy vagy éket veretnek maguk közé vagy pedig lehető gyorsan visszavonulnak. Így aztán Przemysl védelme végzetessé válhatik az oroszokra nézve, még ha presztízs okából ezt cselekszik is ; míg ellenben, hogy ha a vár feladása mellett, a mosciskai vasút vonala mentén alkottak volna frontot, úgy inkább tudtak volna ellentállani. De ahogy a Helyzet most áll: a mindinkább szűkülő körív rövidesen el fogja vágni a przemysli védősereget és az orosz főerőnek automatikusan vissza kell vonulnia kelet felé. A Sambortól északnyugatra haladó támadás, amely a mocsaras Blonne-völgységen át ugyancsak a grodeki vonal ellen tör, csak még inkább siettetni fogja az orosz hadsereg teljes összetörését, amely a radymnói csatában is már közel egy hadtesterejű csoportot veszített. TELEFONSZÁM: Főszerkesztő. . . 23—51 Felelős szerkesztő 94—94 Szerkesztőség . . 23—51 interurbán . . . 40 Nyomda (lapzártakor) 80—40 Kiadóhivatal . . . 13 97 MAGYARORSZAG Budapest, 1915. szombat, május 29. mar ram II . III. ? Az yperni csatatéren Osborn Miksa dr., a «Vossische Zeitung» haditudósítója írja a német nagy főhadiszállásról : «Létrák, gerendák, harangok és kötelek tömkelegéből szemlélődünk a flandriai vidék felé egy falusi templom födélszéke alól. Erdő és mező teljes virágjában pompázik. Madarak csicseregnek, virágok bólogatnak. De ez az egész mosolygó pompa itt előttünk semmi egyéb alattomos álarcnál. Mert odaát, ködbe borulva, de érezhetőleg, csaknem tapinthatólag közel terül el a város, amelynek már a puszta neve is poklot éshalált jelent: Ypern!... Látni innen a tornyait, amelyek hogy még állanak, legkevésbbé sem az angol-franciabelga szövetségesek védelmének köszönhető, mint inkább az ostromló német tüzérség jóindulatának és páratlan célzási művészetének. Pontosan kivehetőleg rajzolódnak az ég aljára: két hegyes, csücskös torony, meg egy, tompább. Jobbról és balról Szt. Jakab és Szt. Márton székesegyházainak tornyai, középütt pedig a posztócsarnok kupolája (amely tehát még nem omlott össze, mint jelentették). Talpunk alatt vonul el azonban az a vidék, ahol négy héttel ezelőtt csapataink a nagy csatát nyerték, amelynek nyomán aztán egész láncolata indult meg az újabb, véres csatáknak, melyek tartanak szakadatlanul. Ismeretes a nagyvezérkar jelentéseiből, hogy miként játszódott le a hatalmas előretörés, de lefolyásáról és jelentőségéről csak ott a helyszínen nyerhet tiszta képet az ember. Körülbelül a következőképpen kell a helyzetet elképzelnünk: október óta a flandriai front csaknem egyenes vonalat alkotott észak felől délnek, amelynek irányát az Ysercsatorna szabta meg. A csatornától keletre állottak a németek, nyugatra az ellenséges hadak. Csak egy ponton nyomult be széleskarű ívben az ellenséges hadállás a keletibe, Ypernnél. Vegyük olybá, mintha körzővel félkört írnánk a csatornától, Ypern központtal — Langermarck, Poelkapelle, Paschendaele és Broodseinde községek összekapcsolására. Ez a hidorodás nyúlt bele a támadó német hadállásba: az «yperni nagy zsák», — miként a tudósítások mondották. Az április 22-én megindult nagy előretörés aztán májius elsején teljesen új helyzetet teremtett. Ma is félkörben állanak ugyan a mieink Ypern körül és csaknem koncentrikus a mai félkör a régivel, de több, mint felényivel kisebb, mint amaz volt Az uji félkör vonala most a következő községeket fedi: St. Julien, Fortuin, Frenzenberg, Klein-Zillebecke, amelyek már mind közvetlenül Ypern kapui előtt fekszenek, amelyek most már menthetetlen martalékai a német ágyuk tüzének. A mögöttük való tartózkodás még katonaság számára sem lehet valami kellemetes. Azt mondhatnék, hogy az elért, igen számottevő eredmény — ötszörös. Először is az ellenség rengeteg veszteséget szenvedett a diadalmas csatában. Másodszor óriási kiterjedésű területet nyerté a mieink, amely, négyzetkilométerekben is igen jelentékeny. Harmadszor: azzal, hogy az azelőtti nagyobb ívet is minden pontján megszállottan kellett tartani, az ív csökkenésével igen sok csapattest szabadult föl és másutt alkalmazható. Negyedszer (és ez stratégiailag a legjelentősebb eredmény), az ellenség most már kénytelen volt összes tüzérségét a csatorna nyugati partjára visszavonni és ki kellett ürítenie a keleti parton még egyetlen birtokában volt pontot: Ypernt magát. És végül ennek következtében a város birtoka teljesen értéktelenné vált az ellenség számára. Ezt jelenti összességében minden mellékes együtthatójával az Ypern körüli nagy diadal. Nem lehet eléggé hagyta taksálni, m,gaz, utóbbi tizennégy, nap alatt meddő maradt az ellenség minden igyekezete, hogy valahol rést üssön az átölelő ivén. Vasból van az és a francia-angol fronton immár meglmaradt ez a horpadás, így értendő az yperni győzelem, amely október óta a soissoni mellett a legdicsőségteljesebb volt. Ypern most már egy második felvonás központja lehet, ha majd annak is ideje érkezik. Lekúszunk a toronyi kilátójából abba a vadaskertbe, ahonnan április 22-én a főelőretörés megindult. Itt jelezték reggeli hat órakor egy kötött léghajó röppentyűi, hogy «rohamra!» Csillámlottak a világítógolyók és fiaink egy-kettőre kiugráltak lövészárkaikból, neki a meglepett ellenfélnek, amelyet a hódító gázok is elkábítottak volt egyidejűleg. Még láthatók a talajon a tajtékzó roham nyomai. Szétroncsolt árokvédő sövények és fedezékek, mocskos ruhanemű, üres és ki nem lőtt patronok, eldobált fegyverek és fölszerelés, émelyítő jodoformillat kavarog a törmelék-és roncs-htalmaz közül elő. A hullákat azonban már eltakarították. Akkora halmokban hevertek a halottak egymáson keresztül-kasul, hogy repülőink nagyirtatlan fényképein is tisztán ki voltak vehetők- Más fölvételek tüzelésünk egyéb borzalmas hatásait örökítik meg: tetemrehívásként a világ mindenfajta népié fölé, akiket vágómarha módjára hajszoltak a németek tüze elé. A kanadaiakat is eltemették már, pedig egészdombokban hevertek egymáson. — Ez nekünk sport! — mondotta, s egy foglyul esett amerikai a német parancsnoknak. — Most aztán elvitték a Verseny diját. Egyedülálló sirdombokat is látni. Az jegy® alatt francia katona nyugszik. A. németek ezt írták a fejfájára: — Itt egy derék harcos, p.Friejp.' de nem messze tőle franciák' földeltek' ejtöjjj németet és ezt a gyalázó írást rótták 'a^1^ tesztjére: '* '' ' — Cigit mit bochel á,,, Lehet ennél különben jellemezni a küzdő felek közötti különbséget?, .’|| Sebesültek! a csata fellenetes tombolásáról beszélnek: tanúik az országút fái, amint szétforgácsoltan, derékon szakadtan, lyukacsosan, lefejezetten, gyökerestől kitépetten ott étjeleskednek sorjában. Rettenetes, lehetett az 8 gyilkos zivatar, ami itt dühöngött. Odaát a messzi távolban, mintha a mutatóujját billegetné egy kötött léghajó. S az ágyuk figyelik, majd tompa dörrenéssel látnak munkájukhoz. Az alvilág démonai szabadulnak föl és rázzák az anyaföld kérgét Egymást váltják csattanó csendsülés és vészesen dörmögő harsogás. Közben a gránátok hoszszan nyúló gurgulyázása és vonyitása hallatszik, amint keresztülsüvítenek a levegőégen. S mindez annál borzalmasabb, mert nem látni, hogy honnan ered a lövegek haragos dühöngése. Mert a látást mindenütt akadályozza valami: bozót, kisebb liget, facsoport vagy tanyaház, amelyek apró váracskákhoz hasonlatosak, aztán terepsüppedések és elvadultan nőtt előkerítések. .Valami kevés fogalmat nyerhetünk arról, hogy milyen nehéz lehetett itt minden katonai hadművelet. Amonnan megy, mintha barlanglakók telepe ásítana reánk, elhagyott ellenséges fedezékek, amelyekben francia tisztek laktak új ott s aholmost a német őrszemek rendezkedtek be lakályosan. Köröskörül a gránátok tölcsérei tátonganak, amiket szinültig töltött meg az esővíz, akár, valami furcsa fürdőkádak sora (fürdés után persze). De leginkább meglátszanak az itt dúlt pokoli küzdelem nyomai a falvakban, — akarom mondani: a Wéhni falvak roncsaiban. A groteszk vadság képei vonulnak fel. Egy összelőtt kolostor udvarán hanyatt fekszik egy zongora és elpattant húrjai panaszosan rezegnek az jég felé, köröskövül elszórtan .de-