Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-11 / 191. szám

ő­ ségű lőszert és élelmiszert zsákmányoltak. Az ellenség ezenkívül számos halottat és sebesültet­­veszített. A mezopotámiai törzsek mintegy 20.000 embere tegnap összegyűlt Ivut-El-Amnara vá­rosban a Tigris folyó bal partján, Bagdadtól délkeletre, valamint a szemben fekvő parton és az Ottoman csapatok főparancsnokához azzal a kérelemmel fordultak, hogy résztvehessenek a szent háborúban. Kérésüket teljesítették. Németország kereskedelmi háborúj­a A német búvárhajók áldozatai Amsterdam, július 10. (Saját tudósítónk expressztávirata. Az ,,’Arma' és ,,Marion Lightbody" orosz gőzösöT­­ket megtorpedózták, a legénységet részben meg­mentették. H. S. Amsterdam, július 10. (A­ «Magyarország» tudósítójának e­xpressz-távirata.) Londonból táviratoz­zál: A­­Wilson Lin­e «Guido» nevű gő­zösét Skótországtól északra ném­i tenger­­alatti megtorpedózta és elsül­y­e­s­z­­t­e­tt­e; a legénységet megmentették, h S. London, július 9. A «Reuter»-ügynökség jelenti Queen­­­downból:"A Marion Ligh­tbody orosz hajót, amely, nitrátot szállított Chiléből Liverpoolba, német tengeralattjáró 00 mértföldnyire Cork partjától é­­­s­ü­k v­e­s­z­­tette. A kapitány és a 26 főnyi legénység Bueenstowban partraszállt. London, július 9. A «Reuter»-ügynökség jelenti Trull­­ból. A Didó gőzöst, amely a múlt héten egy német tengeralattjáró támadása elől megmenekült, és egy ágyúsögfőtől megsé­rült, most egy másik tengeralattjáró Skó­­cia északi partjának közelében torpedó­­lövéssel e­l­s­ü­l­y­es­z­t­e­t­te.' A legénysé­get m­egjelentet­ték. : ::'A' **5' . ' T '~'VV •»* c-»v­r. «f -v­V'v. vr­­ A német kormány jegyzéke Amerikához Berlin, július 10. A­ Wolff-ügynökség jelenti: A császári német kormány válaszát az­­ 1915. június 10-iki amerikai jegyzékre tegnap nyújtották át. A jegyzék többek között így hangzik: Hálásan vette tudomásul a császári kor­mány, hogy az amerikai kormány az 19­15 május 15-iki jegyzékében maga emlékeztetett .Arra, hogy Németország a tengeri hadijog dol­gában mindenkor a haladás és az emberiesség alapelveitől vezéreltette magát. Még a mostani háború elején is, a német kormány az ame­rikai kormány javaslatára nyomban késznek nyilatkozott, hogy a londoni tengeri hadijogi­­ nyilatkozatot ratifikálja és ezzel tengeri had­erői eljárásánál alávesse magát minden elő­írt korlátozásnak, amely a semlegesek, javát szolgálja. Ezenkívül Németország mindig ra­gaszkodott ahhoz az alapelvh­ez, hogy a hábo­rút az ellenséges államnak fegyvere és szerve­zett erejével kell folytatni, míg az ellenséges polgári lakosságot a hadi rendszabályok lehe­tőleg megkíméljék. Minél tovább húzódott ez a háború, annál inkább szegték meg azokat az alapelveiket, a­melyek a jövő célját kell, hogy alkossák, de ebben a német kormányt nem illeti vád. No­vember 3-ikán Anglia az Északi-tengert hadi­területnek nyilvánította, megnehezítette és ve­­­szélyeztette a semleges hajózást rosszul le­kötött aknák elhelyezésével, valamint a hajók­nak megállításával és elkobzásával, oly mér­tékben, hogy a semleges partok és kikötők min­den népjog ellenére tényleges zárlat alá jutot­tak. Már régen, a tengeralattjáró hadjárat előtt, Anglia majdnem egészen megakadályozta a legitim semleges hajójáratokat Német­országba. Ily módon Németország arra kény­szerült, hogy tengeralattjáró naszádokkal foly­tasson keres­kedelmi háborút. Ama minden törekvés ellenére, hogy semleges életet és va­gyont lehetőség szerint megóvjon a károsodás­tól­, a német kormány már február 4-iki em­lékiratában fentartás nélkül elismerte, hogy e tengeralattjáró háború folytán a semlegesek érdekei is szenvedni fognak. Ijesztő világosság­gal bizonyítja a Lusitania esete, hogy a hadviselésnek ellenségeink által gyakorolt módja mennyire veszélyezteti az" emberi életet. Az angol kereskedelmi hajók számára jutalmak ígérete mellett adott amaz utasítás, hogy fegy­verezzék fel magukat és nekirohanással pusz­títsák el a tengeralatj­árókat, a legélesebb el­lentétben van a népjog valamennyi alapelvével és ezzel eltörlik a kereskedelmi és hadihajók között való minden különbséget. Ha a L­u­s­i­­taniát elpusztító német tengeralattjáró pa­rancsnoka a legénységet és az utasokat a tor­­pedózás előtt csónakba szállította volna, ez biz­tos megsemmisítését jelentette volna saját ha­jójának. s Ama tapasztalatok után, amelyeket számos kisebb és kevéssé tengerjáróképes hajók­­ elsülyesztésénél észleltek, el lehetett várni, h­égy olyan hatalmas hajó, mint a Lusi­tania, még a torpedózás után is­ annyi ideig a vízen maradhat, hogy az utasokat a mentő­­csónakokkal megmentheti. De egészen különös körülmények, neveze­tesen nagymennyiségű robbanó­anyagnak a hajón való jelentléte rácáfolnak erre a vára­kozásra. Azonkívül utalni kell még arra, hogy a Lusitania megkímélése esetén több ezer láda muníció jutott volna Németország ellenségei­nek birtokába és hogy ezzel több ezer német anya és gyermek vesztette volna eltartósát. Ama barátságos érzésnél fogva, amelylyel a német nép az Unióvall és lakosaival szemben fennállásának első papjaitól fogva viseltetik, a császári kormány mindig hajlandó lesz arra, hogy még a jelen háború alatt is­­ min­den lehetőt elkövessen amerikai polgárok élet­­veszedelmének meggátlására. A császári kor­mány tehát megismétli, hogy amerikai hajókat a legitim hajózás gyakorlásában nem fogja akadályozni és, hogy az amerikai polgárok élete semleges hajókon nem lesz kitéve a vesze­delemnek. Nem lesz tehát kényszerítő szükség ame­rikai polgárok számára, hogy háborús időkben ellenséges lobogó alatt utazzanak Európába. Különösen nem engedheti­­meg a német csá­szári kormány, hogy amerikai polgárok egy el­lenséges Hajót ,jelettlétük puszta tényével meg­védjék. Németország csak Anglia példáját kö­vette, amikor a tenger egy részét haditerület­nek nyilvánította. Balesetek tehát, amelyek ezen a haditerületeken semlegeseket érhetnek ellenséges haj­ókon, nem ítélhetők meg 'más­'' képpen, mint olyan'' balesetekként, amelyeknek semlegesek a szárazföldi hadszíntéren is ki vannak téve, ha előzetes figyelmeztetés ellenére veszedelembe jutnak. Ha­ azonban semleges személyszá­llí­tó hajók megszerzése az amerikai kormány számára kellő mértékben nem volna lehetséges, ez esetben a császári kormány nem kifogásolja, hogy az amerikai kormány ellen­séges lobogója személyszállító gőzöst az És­zak - amerika—Anglia vonalra amerikai lobogóval lát el. Az amerikai személy­gőzösök szabad és­­biztos útja ez esetben ezekre a korábbi ellen­séges szállítóhajókra is a hasonló előfeltételek mellett kiterjesztetik. Az Egyesült­ Államok­­el­nöke elismerésre méltó módon késznek nyilat­kozott, hogy közvetítse javaslatainkat a nagy­­brittaniai kormánynak a tengeri háború meg­változtatása dolgában. A császári kormány szívesen veszi igénybe az elnök jó szolgálatait és azt a reményt táplálja, hogy fáradozásai úgy ez esetben, mint a tengerek szabadságá­nak nagy célja érdekében megegyezésre fog­nak vezetni. Amidőn az alulírott kéri a nagy­követ urat az alábbiakat az amerikai kormány tudomására juttatni, felhasználja ez alkalmat, hogy Őexcellenciáját kitűnő nagyrabecsülésé­ről biztosítsa. Aláírás: von Jagow. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, julius 11. Anglia » Anglia nem kap kölcsönt Morganéktól Hága, július 10. (Courierbareau Haag.) Londonból jelentik, hogy az angol kormány és a Morgan pénzcso­port között, kölcsönre vonatkozólag folytatott tárgyalások, hirtelen megszakadtak. Ennek kö­vetkezése igen messzemenő... amennyiben a köl­­­­csön m­unícióbeszerzésre irányult és a tárgya­­lások megszakítása ,Lloyd George legszebb ter­ í­veit hiúsítja meg. Újabb kanadai csapatok Amsterdam, július 10. (A «Magyarország» tudósítójának expressz-távigata.) A Reuter-ügynökség je­lenti: A kanadai kormány elhatározta, hogy az Európába küldött expedíciós se­reget 150.000 főnyire egészíti ki. H. S. Haldane lord áruló Amsterdam, július 10. (A «Magyarország» tudósítójának expressz-távirata.) A xD a i 1 y M a i 1» l­ a 1- dánét mint német­ barátot és hazaáru-­­­ó t jellemzi. A «Times» viszont Asquithsot támadja és megállapítja, hogy, a koalíciós kabinet se jobb, mint volt az előző kor­­mány- 1­­ e. a . Takarékosságü­gyi minisztérium Hága, julius 10. (Courierbureau Haag.) A London Express tegnapi számában külc­sonos eszmét vet fel. Felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul kreálja meg az angol ta­karékosságügyi minisztériumot. Megállapítja, hogy a miniszterek javadalmazása negyven­­ezer font, ezt be kell szüntetni, míg ezzel szem-­­ben a bányam­unkások béremelési igényeit kell rendezni. Felrobbant puskaporgyár London, július 10. A London melletti hounstowi puskapor­­gyárban tegnap reggel két heves robbanás történt, amelyet néhány­­ gyengébb robbanás követett. Óriás füstfelhők voltak számos kilo­méternyi távolságban láthatók. A kár nagy­sága még ismeretlen. A Balkán Az angol király Bulgáriának ígéri Macedóniát Berlin, július 10. (Saját tudósítónktól,) Szófiából táviratoz­zak, hogy ott már várják­ Steliner angol tábornok megérkezését, aki György angol király sa­ját kezd levelét hozza a bolgár királynak. A levélben az angol király kezességet vállal Macedóniának Bulgáriához való csatolásáért. Az or­oszok bizalmatlansága Románia iránt Bukarest, július 10. (Saját tudósítónktól.) Szófiából jelentik a russzofil Epoca-nak. Az Utro című szentpéter­vári távirata szerint az orosz tengernagyi pa­rancsnokság rendelete folytán a konstanzai vi­zek felügyeletére orosz hadihajókat küldet­nek ki. Miile és Xenopol jellemzése Bukarest, július 9. (Saját tudósítónktól.) A félhivata­los „Viitorul“ írja a következőket: A lapok jelentése szerint a «Nemzeti Akció» tagjai összegyűltek Xenopol úr házánál, ahol fölolvasták a jövő vasárnap tartandó népgyűlésre szóló fölhívást. Min­den jó és feslép, azonban a Xenopol Urnái való gyűlés egy valóban nemzeti akcióra éppen olyan meghurcoltatás, mint a Mille Konstantin urnái való gyűlés. A «Nemzeti­ Akció» ezen két tagjának a múltja semmi módon sem megfelelő arra, hogy mint­­a­ közvélemény vezetői viselkedjenek a nem­zeti ideálok megvalósításán­ak kérdésében. Mille urnak a múltja éppen úgy, mint a Xenopol úré, nagyon súlyos, súlyosabb, mint egy malomkő, amelyet a nacionalizmus ezen két rögtönzött előharcosának országunkban a nyakába akasztottak. Tudvalevő dolog, hogy Milic úr a «Nemzeti Akcióba» való belépése előtt minden társaságnak a legjelentékenyebb ösztökélő­je volt az idegenek behatolását il­letőleg. Az «Ica» társaság ügye is még min­denkinek sokkal élénkebb emlékezetében van, sem hogy szükség lenne arra visszatérni. Ami Xenopol urat illeti, ő a szerzője annak a­ híres javaslatnak, amelylyel az ál­lami ne tro­­­e umj el dsik, ide gének ré-

Next