Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-05 / 185. szám
Budapest, 1915. hétfő, Julius 5 MAGYARORSZÁG ezt a szerb előnyomulást úgy magyarázzák, mint a szerbek válaszát Skutari elfoglalására. Azt hiszik, hogy a szerbek egész Közép-Albániát meg akarják szállani a Skumbitól a Maticiig. Alessio lenne a határ Szerbia és Montenegro között. Bulgária és Románia Bukarest, Július 4. . (Saját tudósítónktól.) A bukaresti „Minerva“ szerint a bolgár „Dobrudzsa-Kulturegylet" a bolgár külügyminisztériumnak emlékiratot nyújtott át. Ebben az emlékiratban megjelölik azon utat és módot, amelyekkel Románia és Bulgária között tartós barátságot lehetne létrehozni. Ezen emlékirattal kapcsolatban egy, a bolgár kormánykörökhöz közel álló személyiség a „Minerva“ tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette: — A Románia és Bulgária között fennálló Dobrudja-kérdés semmiféle különös nehézséggel nincs összekötve. Tekintettel a nagy célra, mind a két kormány hajlandó az engedményekre. Biztosítom, hogy a döntő pillanatban a dobrudzsai kérdést úgy fogják megoldani, hogy az semmi kívánni valót nem hagy maga után. És ha majd a mostani háború felszámolására kerül a sor, ebben mindkét államnak döntő szava lesz. Bulgária és Románia a jövőben többek lesznek, mint jóbarátok. Csak egy kevés türelemmel kell nemnünk, mivel az ilyen dolgokban a sietség rossz tanácsadó. Aj ..... júrxd* Görög hadgyakorlatok Macedóniában Bécs, július 4./Athéni híradás szerint július havában nagy manőverek lesznek, amelyeken valamennyi fegyvernem résztvesz. A fegyvergyakorlatok helyét még nem állapították meg, de azt hiszik, hogy Macedóniában lesznek. Az angolok eddigi vesztesége — közel félmillió ember. — A Berlinben megjelenő „Continental Times“, amely a Németországban élő amerikaiak orgánuma, legközelebbi számában egy ismert nevű i randiró tollából a következőket megállapító cikket fogja hozni: A londoni „Times“-ben június 26-án közzétett angol tiszti veszteségi lista rendkívül tanulságos. Ez a lista mindössze egy hónapi időtartamról, vagyis május 26-ától június 25-ig elesett, megsebesült és eltűnt angol tisztek névórát közlik. E számok szerint: összesen 2440 tiszt. Ezek a számok — és ez mindenekelőtt szem előtt tartandó — csakis „a fehér angolokra“ vonatkoznak és nincsenek bennük a „színes angolok“, vagyis az indiaiak, a gurkók, a nyugat-afrikai négerek, a szomálik, szingalézek, beduinok és más hasonló szövetségesei az angol demokráciának, akik oly fürgén siettek „Európa szabadságai“ és a „nyugati civilizáció ügyeinek“ megvédelmezésére. De ha el is tekintünk a „színes angoloktól“, mégis ide kell számítanunk a tengerész-divízió és a „Royal Navy“ (az angol haditengerészet) veszteségeit. És csak ezen a módon kapjuk meg azután együttes számát a „fehér angolok“ egyetlenegy hónap alatt szenvedett veszteségeinek. És ha már most behatóan tanulmányozzuk ezeket a veszteségeket, arra a végeredményre jutunk, hogy az angoloknak a legutóbbi egy hónap alatt szenvedett vesztesége angol tisztekben meghaladja a három esztendeig tartott délafrikai hadjárat alatt szenvedett tiszti veszteségek számát. Ebben a hadjáratban ugyanis, amely 1899 októberétől 1902 júniusáig tartott, a brit hadsereg tiszti vpsztisise a kövekezőképp alakult: 7 * T ' ........... A délafrikai háború frontja körülbelül félmillió négyzetmérföldnyire terjedt, a mostani háború frontjának angol szakasza ellenben kisebb, mint egy angol uradalom területe, amely 100.000 acre (angol mérték szerint). Franciaország és Belgiumban mintegy 2000 acre és Gallipoli-félszigetén egy körülbelül akkora terület, mint amekkora Nagy-Berlin. Mindössze ezeken a területeken áll harcban az angol haderő. Anglia az egész földgolyónak mintegy nyolcmillió négyzetkilométeréről, négyszázmillió lakosságából hívta lobogója színei alá az embereket, akiknek megvan az az előjoguk, hogy „brit alattvalóknak“ nevezhessék magukat. Franciaországban és Belgiumban 450 yarddal jutott előbbre Anglia, Gallipoli-félszigetén nem is egészen száz yarddal. És óriási erőmegfeszítése mellett 2440 tisztet veszített (a tengerésztisztek nincsenek közéjük számítva), valamint csak a fehérbőrűek. Ezekhez valószínűleg 40 ezer vagy 50 ezer fehér katona járul , s mindez a veszteség harminc nap alatt érte. Ha már most a tengeren szenvedett veszteséget és a színes angolokét is összeszámítjuk, úgy végösszegben (egy hónapi időre) legalább 65 ezer, de méginkább valószínűen 70 ezer főnyi veszteséget számíthatunk tisztekben és legénységben. Nincsenek adataink a háború kezdete óta felhasznált színes angol csapatok számát illetőleg. Tudjuk azonban, hogy nagy kontingensüket hozták Franciaországba, ahol az őszi és téli csatákban rendkívül sokat szenvedtek. Egyiptomban és később a Dardanellák ellen rengeteg mennyiségű indiai csapatot szállítottak, amelyek borzadalmas veszteségeket szenvedtek. A „Times“ röviddel ezelőtt az angol hadügyminisztérium által kiadott veszteség-listák kimutatását hozta. Ezekben a következő számokra akadunk : 1915 június 11-én a „Times“szerint tisztekben 3492 főnyi volt a veszteség, akik közül 320 elesett, 85 eltűnt, továbbá a tengerész divíziónak 51 tiszt volt a vesztesége, akik közül 26 elesett és 7 eltűnt; a „Times“ június 23-iki számában 3046 főnyi veszteséget tüntet fel, akik közül 43,1 ember elesett, 907 pedig eltűnt. Angliának ebben a háborúban annak kezdete óta szenvedett vesztesége általában nagyobb, mint amekkorát Anglia bármely háborújában eddig valaha is szenvedett. A miniszterelnök a háború kitörése óta május 31-ig 259.000 főre becsüli a tisztekben és legénységben szenvedett veszteséget. Ez a szám, amely a „fehér angolokra“ vonatkozik, közéjük számítva az ausztráliai, újzeelandi és kanadai kontingenseket is, nem öleli fel azonban a Franciaországban, Belgiumban és a Dardanellák elleni hadműveletek során szenvedett veszteségeket. De nincsenek benne a tengeri veszteségek sem, valamint a Németországban lévő hadifoglyok és a különböző harctereken elveszett színes angolok. Éppen így nincs ebben a számban az angol csapatoknak Egyiptomban, Dél-Afrikában, Kamerunban, Kelet- Afrikában, a szerb öbölben, Mezopotámiában és Kiao-Csaunál szenvedett veszteséget. A tengeren szenvedett veszteséget mintegy nyolcezer halottra és nyolcezer sebesültre, internáltra és eltűntre becsülhetjük. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy Angliának fehér és színes katonákban szenvedett vesztesége 1914 augusztus 4-től 1915 június 26-ig jelentékenyen fölülmúlja a 400.000 embert halottakban, sebesültekben és eltűntekben. Az elesettek száma (23,5%) mintegy 85—90 ezerre tehető. Hogy ha a veszteség ugyanilyen arányban halad tovább, úgy augusztus elejére a brit hadseregnél egy félmilliónál nagyobbra fog rúgni a veszteség tisztekbejrés. regény.ségben* * - Pl akik közül 115 ezret bízvást számíthatunk halottnak. Ehhez a közvetlen veszteségekhez azután még a közvetett veszteségek is járulnak, mint a születések csökkenő aránya és a gyermekhalandóság növekedése. Maga a „Times“ is írja, hogy Nagy-Londonban a gyermekhalandóság az utóbbi tizenhárom hét során mintegy ötven százalékkal csökkent. Anglia, abban a hiszemben, hogy a háború az ő számára fejlődést és haladást jelent, olyan Angliává fog válni, amelyet megfosztottak utódainak nagy részétől, presztízsétől és méltóságától, amelynek utolsó cseppjei talán még keringenek lankadt tagjainkban. Angol tiszt elesett 741 Angol tiszt eltűnt 137 Angol tiszt megsebesült 1562 Angol tiszt elesett Angol tiszt eltűnt Angol tiszt megsebesült 701 383 1668 összesen 2752 tiszt. A húsfogyasztás korlátozása A minisztérium rendeletet adott ki, amely a húsfogyasztást a hétnek öt napjára korlátozza. Kedden és pénteken ezentúl nem szabad marha-, borjú- sem sertéshúst árusítani, ilyen húsból készült ételeket nyilvános étkező he-elyeken forgalomba hozni. Maga a rendelet a következő intézke-déseket tartalmazza: A 1. Marhahúst, borjúhúst és sertéshúst a hét két napján és pedig kedden és pénteken — akár nagyban,akár kicsinyben (adagokban) — árusítani, vagy egyébként forgalomba hozni tilos. Ugyanezeken a napokon tilos fogadókban, vendéglőkben, egyleti jellegű és más étkezőhelyeken az említett húsnévizekből előállított ételeket kiszolgáltatni. Ez a tilalom nem vonatkozik a húsiparban előállított olyan állóképes húskészítményekre, amelyeknek előállítása hosszabb időt igényel és fogyasztása hosszabb időn át történik; nem vonatkozik továbbá a szarvasmarha, borjú és sertés levágásából nyert és emberi táplálkozásraalkalmas melléktermékekre. 2. Húsnak, vagy húsételeknek elárusítására szolgáló fizetekben tilos jó 1. §-ban meghatározott napokon az idézett §. tilalma alá eső húst, vagy ételt az elárusító helyiségben a közönség részére az átvételt, vagy elfogyasztást lehetővé, tevő módon készen tartani. 3. Az 1. §. rendelkezései alól kórházak és egyéb gyógyintézetek, valamint gyermeknevelő intézetek javára, közegészségügyi szükségesség alapján, a belügyminiszter kivételeket engedélyezhet. 4. A katonai igazgatás részére szállított hús kiszolgáltatása nem fesik az 1. §. tilalma alá. 5. Aki a jelen rendelet 1. és 2. §-ában foglalt tiltó rendelkezéseket megszegi, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1914 : L. törvénycikk 9. §-ja értelmében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. E kihágás miatt az eljárása közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési területén pedig a magyar királyi államrendőrség hatáskörébe tartozik. 6. A jelen rendeletét minden községben, (városban) a helyben szokásos módon haladéktalanul közhírré kell tenni. 7. Ez a rendelet 1915. évi julius hó 8. napján lép életbe. Hatálya Slorvát-Szlavonországokra nem terjed ki. TELEFODÍSZÁLV!: Főszerkesztő . . . 23—51 Felelős szerkesztő 94— 94 Szerkesztőség 9 , 23—51 Interurspán .... b 40 ttyemda (lapzártakor) 804© Kiadóhivatal , 9 , 13—07