Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-26 / 298. szám
Budapest, 1915. kedd, októb 26.A37ARORSZA® A szerbiai hadjárat A szerb sereg válságos helyzete A szerbek várják az antant segítségét • Páris, október 25. (Saját tudósítónktól.) A szerb követség kommünikéje szerint azon a fronton, ahol a bolgár és a német hadsereg egymással érintkezést keresnek, a végsőkig fokozott hevességgel nagyarányú harcok kezdődtek. Szerbia várva várja az antant segítségét, hogy a négyszeres túlerővel szemben tarthassa magát. A helyzet most már napról napra rosszabbodik. Az egész szerb hadsereg helyzete kritikus. A bolgárok előnyomulása Szófia, október 25. Az utolsó csaták igen kedvezőtlen időjárás mellett folytak le. A szerbek az egész fronton, a Dunától a Bjelasica hegységig rendkívül heves ellentállást fejtettek ki és igyekeztek megnehezíteni a bolgár hadsereg számára a végleges eredmény elérését.’ Nagy nehézséggel küzdött különösen az a hadosztály, amely a nagy vízállású alsó Timokon kelt át és Negotint foglalta el. A nehézségeket emelte, hogy a tartós eső az utakat tönkretette. Ennek dacára a bolgárok szívós, kitartása eredményt hozott. Az az osztag, amely a szálasi szoroson keresztül nyomult előre, csak heves harc után tudta az ellenséget kiverni a szorosból és elfoglalni a bitkai, novokoritoi, raszoviti-kami és raszavilai szerb állásokat. Innen az osztag rendkívül kedvező pozícióba jutott és így a Timok völgyébe való benyomulást megkönnyítette. Az a hadosztály, amelynek feladata a Szt.Nikolajszorosan való átkelés kikényszerítése volt, egész éjjel és egész napon át álló harcban hallatlan tűzben és viharos esőben állt. Másnap reggel utat tört magának és visszaszorította a szerbeket az Inovo—Balta—Berilovci-vonalra. Itt a bolgárok 300 foglyot ejtettek, hat tábori ágyút és két hegyi ágyút zsákmányoltak. Ez az oszlop folytatja az ellenség visszaszorítását. Az orosz segítő csapat Kopenhága, október 25. é,Saját tudósítónktól.) A Berlingske Tilende értesülése szerint Párisban hiteles formában hire jár, hogy a Szerbiának szánt orosz segítő hadtest már október 22-één elindult és óráról-órára várják a hadtestnek a bolgár Fekete tengeri partvidékén való partraszállást. Erről azonban még semmiféle jelentés sem érkezett. szerte, aki most érkezett Szalonikiból Nápolyba, hogy az amant csapatokat nyolcvan nagy gőzhajó szállítja Gallipoliból Szalonikiba. Egyszerre 6—8 hajó indul és a gőzösöket angol és francia hadihajók kisérik. A csapatok legnagyobbrészt ausztráliai és kanadai katonákból állanak, akik csak mostanában érkeztek Gallipoliba Toulonból és Alexandriából; a Dardanelláknál mindössze 3 hetet töltöttek. Ugyancsak sok élelmiszert, muníciót és hadijárműveket is hoztak e csapatokkal együtt a Dardanellákhoz. Szaloniki kikötőjét két angol torpedóüző védelmezi. Életfogytiglani börtönre ítélt képviselő Szófia, október 25. (Saját tudósítónktól.) Sztambuliszky Sándor képviselő, az agráriusok vezére, akit a hadbíróság katonaellenes izgatás miatt életfogytiglan való börtönre ítélt, legutóbb az ellenzéki pártvezetőőkkel együttesen jelent meg szeptember 18-án Ferdinánd király előtt audiencián. Röviddel letartó?!?., elüt,, amiely különös ténykörülmények felfedése következtében történt, magánkihallgatáson fogadta Sztamboliszkyt a király. Sztamboliszky már a szerbiai háború kitörése előtt a Guttenberg-nyomdában felhívást nyomatott, amelyet azonban idejekorán elkoboztak. A nyomdát hatóságilag bezárták. Sztamboliszkyt rajtakapták, amint ezeket az üzelmeket meg akarta ismételni és hadbíróság elé állították. Nyolcvan hajó szállítja Gallipoliból a csapatokat Lugano, október 25. (Saját tudósítónktól.) Rómábóljelentik: Gazeta del Popolo jelenti, hogy egy utazó be Orosz katonai lap a bolgár és szerb sereg erejéről Rotterdam, október 25. A katonai félhivatalos Ruszkij Invalid. hivatalos adatok alapján közli a Balkán had- erejéről, hogy a bolgárok rendes tábori hadserege 563.000 emberből áll, s ezzel szemben a szerb hadsereg 278.000 ember volna, de a veszteségek leszámítása után csak 200.000 ember ; a görög hadsereg 250.000 katonából áll* Német szállítmány Bulgáriának Bukarest, október 24. .(Saját tudósí tónkról.) A mircea-ó vodai állomásra egy negyvenhárom kocsiból álló német egészségügyi szállítmány érkezett, amely a kormány előzetes beleegyezésével Románián át megy Bulgáriába. Tíz vagyon tele van gyógy- és kötszerekkel, hat vagyonban automobilok vannak, a többi vagyonokban pedig 161 személy utazik, köztük számos vöröskeresztes ápolónő. A hatalmas szállítmány felerészben Bulgáriának szól, felerészben Törökországnak, oo Uszkih teljesen a bolgároké Szófia, október 24. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 október, 23-ikán. Érkezett este 9 órakor.) A bolgár csapatok Üszküb városát teljesen elfoglalták. Dedeagacs romokban hever Szófia, október 25. (Bolgár távirati iroda.) Az angol-francia flotta Dedeagacsot minden előzetes figyelmeztetés nélkül bombázta, nem törődve azzal sem, hogy a lakosságnak nem volt ideje a menekülésre. Az eddigi megállapítások szerint 25 aszszony és gyermek meghalt. A város legnagyobb része elpusztult. A tengerpart mentén az összes köz- és magánépületek rombadőltek. A városban számos helyen tűz támadt, amely a belső városrészeket is elpusztította. Dedeagacs egy nagy romhalmaz, amely alól árkászkatonák ássák ki a holttesteket. Az angolok és franciák tehetelen dühükben védtelen embereket gyilkolnak le, ha már harci sikerekkel nem dicsekedhetnek. A szövetséges flotta e brutális, embertelen eljárása a legnagyobb megbotránkozást kelti. A dunai átkelés Hegeler Vilmos, a Berliner Tageblatt-nak a szerb harctéren Gallwitz német tábornok hadseregének főhadiszállására küldött hadi- , tudósítója egy német utásztiszt elbeszélése nyomán így írja le a Dunán való átkelést. A nyugati harctéren legjavában dolgoztunk, amikor egyszerre csak Utazásra kaptunk parancsot, de sejtelmünk sem volt róla, hogy merre, hová ? Azt hittük, hogy talán vissza Oroszországba. De Csak jöttünk, utaztunk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a szerb határon járunk. Még mindig nem tudtunk semmit bizonyosat, amikor egyszerre csak a Dunához vezettek bennünket és igy szóltak: — Uraim! Itt át kell jutnunk. Csinálják ezt meg Esztendős hadillapot után már semmi sem lepi meg az embert: az oroszlán mohó étvágyával láttunk munkához. Némely dolgot már készen kaptunk, így afolyamsebesség viszonyait már hetek óta jóeleve kitanulmányozták. Ezek alapján a Kevevárától Báziásig terjedő folyamszakaszt találtuk az átkelésre legalkalmasabbnak. A magyar part mentéről a szerb nemzetiségű lakossálgot Magyarország belsejébe szállították, eyért csak így lehetett az elárultatás veszedelme elől óvakodni. Rengeteg hídverő anyag jött Németországból, miközben tüzérségünk megszállotta a partmenti magaslatokat. A hadsereg is fokozatosan gyülekezik, vasúton meg gyalogszerrel. Délceg, magyar fogalú szekéroszlopok, öszvérek ezernyi ménesei, hegymászáshoz szokott mokánylovacskák sorai kilométerek hosszán kocognak az erre vezető országutakon. És bármilyen figyelmesen kémlelődjenek a szerbek repülői a folyó partján, nem vesznek észre semmi különösebbet. Legalább azt vallják az utóbb foglyul esett szerbek, hogy sejtelmük sem volt ekkora haderő gyülekezéséről és átkelésünk valósággal döbbenetes meglepetéssel hatott. A szerbek Színre játékszámba vették készülődéseinket és azzal áltatták magukat, hogy mindez csak azért történik, hogy a bolgár benyomulásról elterelődjék a figyelmük. Gallwitz tábornok október 7-ikére tűzi ki az átkelés napját. Hajnali 6 óra 25 perckor mozgás támad a folyó mögötti magaslatokon, fenyegetőleg bődülnek el az ágyúk: — El onnan a túlsó partról l El, el,\ Hamar! . . . Mind szaporábban süvítenek az a lapos pályájú tarackok gránátjai ; az állati ősvilág szörnyetegeihez hasonlatosan mordulnak közbe a nehéz mozsarak. Az egész vidékre végítélet napja Száll, órák járásnyi kerületben egyetlen ablak sem marad épen. A szerbek tüzérsége, amelyet pedig szövetségesei erősen kiegészítettek, jóformán szóhoz sem jut ebben a borzadalmas hangversenyben. Két óra hosszat kellett volna tartaniok a tüzéri előmunkálatoknak. De Gallwitz"Ötletszerűleg mást határoz. Az ellenség tüze csak kevéssé hatékony. Meg kell ragadni a kedvező alkalmat és 6 óra 40 perckor már elvonulnak a parttól az első pontonok, 18—20 embernyi rakománynyal. A legénység még a fegyelmet is félretéve, egymás hegyénhátán tolakodott előre a formátlan, fekete vascsónakokba, amiket virággal, lombokkal ékesített föl. A gőzbárkák, motorcsónakok és turbinás gőzösök csodakorában evezők lendítik előre azokat az esetlen jószágokat. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb módszer. Ha egy evező elroppan, — más baj nem történhetik — ott van helyette a csónak fenekén akárhány másik. Az első pontonok már át is értek a túlsó partra és egy három emberből álló őrjárat nekirohan a goricai 370-es magaslatnak, ott egy csoport szerbet talál, akik közé kézigránátokat szór. Hét embert elfognak és két ágyút zsákmányolnak. Más csapatok lankásabb lejtőkön tódulnak föl és az Anatéma-magaslat ágyúit is rövidesen elnémítják. A pontonok közben egymás után kelnek át. A gyalogságot hegyi tüzérség, lőszerkészlet és eleségkészlet követi, végtelen hosszú oszlopokban. Ma már, hogy a Duna biztonságban van, gőzösök közvetítik ezt a forgalmat. Legnehezebb volt az átkelés Szemendriánál, hol legközelebb volt az ellenséges tüzérség ágyutüze, de azért a tapintatos veztésnek sikerült nagyobb veszteségek nélkül átjuttatni a csapatokat. »