Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1916-02-08 / 39. szám
Budapest 1916. kedd, február 8. HAGYAROSSZAQ fizm! ■ Hii Wá — A bolgár parton nem lehet csapatokat kihajózni. — Hága, február 5. (Saját tudósítónktól.) A le Xemps bukaresti tudósítója hosszú levelet írapjanak az oroszoknak a bolgárok elleni hadjáratáról, mely egyelőre csak terv és jellemző, hogy maga a tudósító sem nagyon bízik keresztülvitelében . Itt köztudomású, hogy az oroszok két hadtestet szerveznek Bulgária ellen. Az egyiket Odesszában szerelik fel, a másikat a Duna mentén Kiliában, Izmailban és Bernben. Nagyon nehéz még elképzelni is, hogy a Duna-menti csapatösszevonás hogyan fog majd eredményesen kibontakozni a támadás órájában. Ez a hadtest csak egymástól nagyon messze fekvő pontokon köthet majd ki, amelyeket az ellenség is jól ismer és így az oroszok elesnek attól az előnytől, amit stratégiai meglepetésnek lehetne nevezni. A taktikai előnye is hiányzik a Duna-menti„ partraszállás-* nak. Gallipolinál megcsinálhattuk, hogy több ponton partraszállhattunk egészen váratlanul, amit azonban a Dunán nem lehet megismételni. A folyamnak, deltájától számítva, egy darabon mindkét partja orosz, azután egyik partja orosz, a másik román, azután mindkét partja román, végül az egyik part román, a másik bolgár. Természetes tehát, hogy mihelyt megjelennének a Dunán a csapatszállító hajók, a bolgárok ágyútüzébe kerülnének, akik bizonyára alaposan felkészültek az oroszok támadása ellen és számoltak a tervvel, amit a cár zenni látogatása alkalmával világgá kürtöttek a lapok. Igaz, hogy a bolgár part nagyon alacsony, majdnem a vízvonalban fekszik, a partmenti terület homokos síkság. Ha tehát az oroszoknak nagyon erős folyami flottájuk lenne, monitorok és ágyúnaszádok állanának rendelkezésükre,ki lehetne erőszakolni az átkelést és a partraszállást, azonban a Feketetengeri hajóhadnak folyami hajói egyáltalán nincsenek. A háború alatt sem építettek monitorokat, mert a bolgár támadás váratlanul érte az orosz diplomáciát és a hadvezetőség is csak arra számított, hogy mindössze a török partokra kell esetleg csapatokat partraszállítania, erre a célra pedig csak tengeri hadihajókra van szükség. A közlekedés a Dunán Bulgária és a központi hatalmak között helyreállt. Ha a bolgároknak nem is volt nehéz tüzérségük, amely egy partraszállást megakadályozhatna, a folyam partjának védelmére most már annyi nehéz ágyút kaphat a németektől, amennyi éppen elegendő. Ez az oka annak, hogy a román katonai szakértők nem hisznek a dunai expedíciótervében, melyről nálunk már két hónapja hasábokat írnak, a legnagyobb optimizmussal tárgyalva a Duna-menti csapatösszevonások céljait. Ez inkább politikai célzatú katonai mozgolódás, Romániára akar hatni az orosz birodalom és el akarja érni, hogy Románia engedje át Bulgáriába, saját területén, az orosz hadtestet. Erre a reménységre sem lehet építeni, mert ha Románia három hónap előtt sem engedett, miért engedne most, amikor helyzete még súlyosabb lett? Szó sem lehet arról, hogy Oroszország a tenger felől próbál Bulgáriában partraszállani, mint mi tettük ,a Dardanelláknál. Csakhogy mi a flotta védelmi körzetéből nem léptünk ki, az angol hajóágyúk védelme alatt állottunk mindig és még február előtt, amikor a háborgó tenger megakadályozta volna, hogy a hadihajók támogassák a szárazföldi hadműveleteinket, idejében fölhagytunk a bi»«viiohi vállalkozással" Február havában . Mig a Fekete-tenger is nagyon nyugtalan,bban az egész tél alatt háborog, tehát földön belül a partraszállás majdnem lehelben. Azután azért is nehéz keresztülvinni a partraszállást, mert legaláb fel egy hadtestet ellene partratenni, minden felszereléssel, ágyúval, lovakkal, hogy az országba benyomulhasson és legalább is Várnát az első csapásra elfoglalja. Mindkét partraszállás terve, melyről anynyit írnak lapjaink, a hozzáértők szemében túlságosan fantasztikus ahhoz, hogy el is higyjék. A Fekete-tengeri és dunai expedíciós hadtesteknek nem lehet egyelőre más céljuk, mint hogy a bolgár csapatok egy részét északon tartsák és elvonják a szalonikai támadástól. Annyi bizonyos, hogy Oroszország készen áll és új balkáni komplikációkra vár. Asquith csak a napokban jelentette ki, hogy a Balkánon meglepetéseket készített elő az ellenségnek. Higgjünk e jóslatnak és várjunk. De senki se gondolja, hogy Oroszország akár a tenger, akár a Duna felől csapatokat fog partraszállítani, mert a mai viszonyok mellett ez teljes lehetetlenség. CL 1 brillettpári Modhresszuss — Az angol munkásság a kormány mellett — Az új angol védtörvény-javaslat, amelyet egész terjedelmében közölt már a Magyarország és amelyet az angol parlament elfogadván, annak életbeléptetése egész bizonyosnak tekinthető, nagy belső zavarokat támasztott Angliában. Különösen a munkásság látja azt veszedelmesnek, nemcsak azért, mert a militarizmus térfoglalásával a hagyományos angol polgári szabadságot látja veszélyeztetve, hanem azért is, mert speciális munkásérdek szempontjából a munka szabadsága ellen irányuló reakciós kapitalista törekvések kezdetét látja az új törvényben, amelynek megtartásaképpen a kötelező katonai szolgálat mintájára a haza védelmének címén a kötelező ipari szolgálatot is ki fogják majd mondani. Mindazonáltal, amint már szintén megírtuk, az angol kormánynak különösen Lloyd George és a három angol munkáspárti miniszter, valamint általában a munkáspárti képviselők és a munkásvezérek segítségével sikerült a munkástömegeket anynyira megpuhítani, hogy az új törvénynyel szemben való ellenállás jelentékenyen enyhült, s a legutóbb január végén Bristolban tartott rendes évi kongresszusán az angol munkáspárt már nagy többséggel a kormány mellé állott, mint azt rövid távirati jelentések már közölték. Érdemesnek tartjuk azonban a kongreszszusról a következő részletesebb tudósítás közlését, amely jellemzően mutatja az angol munkásság felfogásában végbement változásokat. Amsterdam, február 2. A brit munkáspárt, amely most tartotta Bristolban évi kongresszusát, a következő szervezetekből áll: 73 szakszervezeti szövetség, kerek számban harmadfélmillió taggal, 40 helyi munkásválasztó egyesület, 40 szakszervezeti kartel, 2 szocialista pártszervezet, a független munkáspárt (Independent Labour Party, röviden: I. L. P.) 25000 taggal és a lábiánusok társasága 3000 taggal (az utóbbi leginkább az intellektuelek köréből). A brit szocialista párt (B. S. P.), amely 15 évvel ezelőtt kilépett a munkáspártból, mert nem tartotta azt eléggé szocialistának, most újra belépett és minthogy a kongresszus a belépést jóváhagyta, ezzel Nagybritanniában a szocialista munkásmozgalom egységessé vált. A kongresszust Ayles szocialista vezér nyitotta meg, aki elítélte a svédtörvényt, azonban heves ellentmondással találkozott. Anderson, a független munkáspárt vezetőségének tagja, mint elnök,iparkodott minden pártnak a szája izó szerint beszélni. A háborút ő is a szabadságért való küzdelemnek tekinti, amelynek célja többek között Belgium felszabadítása a porosz militarizmus alól. A háborút azonban felhasználták Angliában a szervezett munkásosztály szabadságának serbentésére. A szegényektől megkövetelik, hogy életüket áldozzák fel miért nem veszik el tehát a gazdagok jövedelmének egy részét a hadiköltségekre és a katonák családjainak támogatására. Nehéz lesz a háború után a munkások elvesztett jogait újra visszaszerezni. , Ezután a párt évi jelentését tárgyának, amely a pártnak a háborúval, a toborzással és a koalíciós kormánynyal szemben való magatartásáról számol be. A védtörvényjavaslat betetjesztése után a három munkáspárti miniszter le akart mondani, azonban Asquith miniszterelnök a munkáspárti frakcióval folytatott tanácskozásban bebizonyította, hogy a javaslat katonai szükségnek felel meg és semmiképen sem szolgál bevezetésül a gazdasági szolgálati kényszerhez. Ennélfogva a frakció támogatta a kormányt a hadviselésben, megszavazta az összes hadikölcsönöket, minthogy szerinte is a legfőbb cél : a háborút minél sikeresebben befejezni. Nagy sajnálattal emlékezik meg a jelentés a munkáspárt egyetlen napilapjának a Daily Citizen-nek a háború eltején történt megszűnéséről. (A lap azért szűnt meg, mert háborúspárti politikája miatt a háború elején még túlnyomó részben háborúellenes angol munkásság megvonta tőle támogatását. Szerk.) Az első javadat, amelyet a kongresszus elé terjesztett a pártvezetőség, a militarizmussal foglalkozik s a következőképen szól: ,,Bár a kongresszus — fentartva korábbi határozatait — az állandó militarizmus minden rendszerét az emberi haladás veszedelmének tartja, mégis meg van győződve arról, hogy Nagybikémiánál és kormányának jelenlegi akciója teljesen jogosult. A kongresszus kötelezi tehát magát, hogy a lehetőség szerint tovább is támogatja a kormányt a háború sikeres folytatásában.“Ez a javaslat, amely önmagáról azt mondja, hogy megegyezik az előbbi kongreszszusok határozataival, egyes kifejezéseiben lényeges és jellemző eltérést mutat a háborúspárti politika irányában, így a múlt év szeptemberi kongresszus a miltarizmus minden rendszerét ítélte el, ez a javaslat csak az állandó militarizmus rendszerét, tehát az angolt nem, amely a mostani védtörvényben érvényesül. Igaz ezzel szemben, hogy szeptemberbenn Nagybritannia és szövetségesei, tehát Oroszország, Franciaország és Olaszország akcióját is jogosultnak ítélték, most már csak a brítt nép és kormánya akciójára mondják ezt.) A vita első szónoka, Sexton, a liverpooli dokkmunkások vezére, támogatta a javaslatot, mert szerinte minden áldozatot meg kell hozni Németország leverésére, minthogy a német győzelem véget vetne a haladásnak. Ramsay MacDonald a javaslat ellen beszélt. Azt hiszi, senki sincs a pártban, aki a németek győzelmét kívánná. Az angol védtörvényjavaslat a porosz szellemet akarja meghonosítani Angliában, azért küzd ellene. Mint bizalmi javaslatot a liberális kormány iránt sem szavazza meg, mert ez azt jelentené, hogy helyeseljük a kötelező katonai szolgálatot és a Dardanella-expedíciót. A pártegységet azonban mindenesetre fenn kell tartani, hogy a háború után a közös ellenség ellen egyesült erővel harcolhassunk. Több szónok támadta a független munkáspártot ezen állásfoglalása miatt, s azt hangoztatta, hogy a független munkáspártnak nincs is joga a munkásság nagy tömegei nevében beszélni, mert ezeket a szakszervezetek képviselik. A vasutasok képviseletében Bellamy ellenezte a ■javaslatot, amely a kormány politikájának helyeslését jelenti. Ezzel szemben Wardle munkáspárti képviselő és a vasutasok lapjának szerkesztője, a javaslat mellett beszélt, mert erőszakra csak erőszakkal lehet felelni, s a független munkáspárt politikája Anglia, Belgium és Franciaország demokráciájának megsemmisülésére vezet. Több szónok hangoztatta, hogy ez a javaslat ellentétben áll a rendkívüli munkáskongresszus határozatával, amely túlnyomó többséggel állást foglalt a védtörvényjavaslat ellent A javaslathoz utolsónak Roberts munkáspárti képviselő és miniszter szólalt fel, akit a tetszés és nem tetszés kifejezőéivel fogadtak. "