Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1916-02-08 / 39. szám

Budapest 1916. kedd, február 8. HAGYAROSSZAQ fiz­m! ■ H­­ii Wá — A bolgár parton nem lehet csapatokat kihajózni. — Hága, február 5. (Saját tudósítónktól.) A le Xemps buka­resti tudósítója hosszú levelet ír­­apjanak az oroszoknak a bolgárok­­ elleni hadjáratáról, mely egyelőre csak terv és jellemző, hogy maga a tudósító sem nagyon bízik keresztül­vitelében .­­ Itt köztudomású, hogy az oroszok két hadtestet szerveznek Bulgária ellen. Az egyi­ket Odesszában szerelik fel, a másikat a Duna mentén Kiliában, Izmailban és Bernben. Nagyon nehéz még elképzelni is, hogy a Duna-menti csapatösszevonás hogyan fog majd eredményesen kibontakozni a támadás órájában. Ez a hadtest csak egymástól nagyon messze fekvő pontokon köthet majd ki, ame­lyeket az ellenség is jól ismer és így az oro­szok elesnek attól az előnytől, amit stratégiai meglepetésnek lehetne nevezni. A taktikai elő­nye is hiányzik a Duna-menti„ partraszállás-* nak. Gallipolinál megcsinálhattuk, hogy több ponton partraszállhattunk egészen váratlanul, amit azonban a Dunán nem lehet megismé­telni. A folyamnak, deltájától számítva, egy darabon mindkét partja orosz, azután egyik partja orosz, a másik román, azután mindkét partja román, végül az egyik part román, a másik bolgár. Természetes tehát, hogy mi­helyt megjelennének a Dunán a csapatszál­­lító­ hajók, a bolgárok ágyútüzébe kerülnének, akik bizonyára alaposan felkészültek az oro­szok támadása ellen és számoltak a tervvel, amit a cár zenni látogatása alkalmával világgá kürtöttek a lapok. Igaz, hogy a bolgár part nagyon ala­csony, majdnem a vízvonalban fekszik, a partmenti terület homokos síkság. Ha tehát az oroszoknak nagyon erős folyami flottájuk lenne, monitorok és ágyúnaszádok állanának rendelkezésükre,­­ki lehetne erőszakolni az át­kelést és a partraszállást, azonban a Fekete­tengeri hajóhadnak folyami hajói egyáltalán nincsenek. A háború alatt sem építettek moni­torokat, mert a bolgár támadás váratlanul érte az orosz diplomáciát és a hadvezetőség­ is csak arra számított, hogy mindössze a török par­tokra kell esetleg csapatokat partraszállítania, erre a célra pedig csak tengeri hadihajókra van szükség. A közlekedés a Dunán Bulgária és a köz­ponti hatalmak között helyreállt. Ha a bolgá­roknak nem is volt nehéz tüzérségük, amely egy partraszállást megakadályozhatna, a folyam partjának védelmére most már annyi nehéz ágyút kaphat a németektől, amennyi éppen elegendő. Ez az oka annak, hogy a román katonai szakértők nem hisznek a dunai expedíció­­ter­vében, melyről nálunk már két hónapja hasá­bokat írnak, a legnagyobb optimizmussal tár­gyalva a Duna-menti csapatösszevonások céljait.­­ Ez inkább politikai célzatú katonai moz­golódás, Romániára akar hatni az orosz bi­rodalom és el akarja érni, h­ogy Románia en­gedje át Bulgáriába, saját területén, az orosz hadtestet. Erre a reménységre sem lehet épí­teni, mert ha Románia három hónap előtt sem engedett, miért engedne most, amikor helyzete még súlyosabb lett? Szó sem lehet arról, hogy Oroszország a tenger felől próbál Bulgáriában partraszál­­lani, mint mi tettük ,a Dardanelláknál. Csak­hogy mi a flotta védelmi körzetéből nem lép­tünk ki, az angol hajóágyúk védelme alatt állottunk mindig és még február előtt, ami­kor a háborgó tenger megakadályozta volna, hogy a hadihajók támogassák a szárazföldi hadműveleteinket, idejében fölhagytunk a bi­­»«viiohi vállalkozással" Február havában . Mig a Fekete-tenger is nagyon nyugtalan,­bban az egész­ tél alatt háborog, tehát fö­ldön belül a partraszállás majdnem lehe­lben. Azután azért is nehéz keresztülvinni a partraszállást, mert­ legaláb fel egy hadtestet ellene partratenni, minden felszereléssel, ágyúval, lovakkal, hogy az országba benyo­mulhasson és legalább is Várnát az első csa­pásra elfoglalja. Mindkét partraszállás terve, melyről any­­nyit írnak lapjaink, a hozzáértők szemében túlságosan fantasztikus ahhoz, hogy el is h­igyjék. A Fekete-tengeri és dunai expedíciós had­testeknek nem lehet egyelőre más céljuk, mint hogy a bolgár csapatok egy részét északon tartsák és elvonják a szalonikai támadástól. Annyi bizonyos, hogy Oroszország készen áll és új balkáni komplikációkra vár. Asquith csak a napokban jelentette ki, hogy a Balkánon meglepetéseket készített elő az ellenségnek. Higgjünk e jóslatnak és várjunk. De senki se gondolja, hogy Oroszország akár a tenger,­ akár a Duna felől csapatokat fog partraszál­­lítani, mert a mai viszonyok mellett ez teljes lehetetlenség. CL 1 brill­ettpári Modhresszuss — Az angol munkásság a kormány mellett — Az új angol védtörvény-javaslat, amelyet egész terjedelmében közölt már a Mag­yarország és amelyet az angol parlament elfogadván, annak életbeléptetése egész bizonyosnak te­kinthető, nagy belső zavarokat támasztott Angliában. Különösen a munkásság látja azt veszedelmesnek, nemcsak azért, mert a milita­­rizmus térfoglalásával a hagyományos angol polgári szabadságot látja veszélyeztetve, hanem azért is, mert speciális munkásérdek szem­pontjából a munka szabadsága ellen irányuló reakciós kapitalista törekvések kezdetét látja az új törvényben, amelynek megtartásaképpen a kötelező katonai szolgálat mintájára a haza vé­delmének címén a kötelező ipari szolgálatot is ki fogják majd mondani. Mindazonáltal, amint már szintén megírtuk, az angol kormánynak különösen Lloyd George és a három angol munkáspárti miniszter, valamint általában a munkáspárti képviselők és a munkásvezérek segítségével sikerült a munkástömegeket any­­nyira megpuhítani, hogy az új törvénynyel szemben való ellenállás jelentékenyen enyhült, s a legutóbb január végén Bristolban tartott rendes évi kongresszusán az angol munkáspárt már nagy többséggel a kormány mellé állott, mint azt rövid távirati jelentések már közöl­ték. Érdemesnek tartjuk azonban a kongresz­­szusról a következő részletesebb tudósítás köz­lését, amely jellemzően mutatja az angol mun­kásság felfogásában végbement változásokat. Amsterdam, február 2. A brit munkáspárt, amely most tartotta Bristolban évi kongresszusát, a következő szervezetekből áll: 73 szakszervezeti szövetség, kerek számban harmadfélmillió taggal, 40 helyi munkásválasztó egyesület, 40 szakszerve­zeti kartel, 2 szocialista pártszervezet, a füg­getlen munkáspárt (Independent Labour Party, röviden: I. L. P.) 25000 taggal és a l­ábiánu­­sok társasága 3000 taggal (az utóbbi leginkább az intellektuelek köréből). A brit szocialista párt (B. S. P.), amely 15 évvel ezelőtt kilépett a munkáspártból, mert nem tartotta azt eléggé szocialistának, most újra belépett és minthogy a kongresszus a belépést jóváhagyta, ezzel Nagybritanniában a szocialista munkásmozga­lom egységessé vált. A kongresszust Ayles szocialista vezér nyi­totta meg, aki elítélte a svédtörvényt, azonban heves ellentmondással találkozott. Anderson, a független munkáspárt vezetőségének tagja, mint elnök,­­iparkodott minden pártnak a szája izó szerint beszélni. A háborút ő is a sza­badságért való küzdelemnek tekinti, amelynek célja többek között Belgium felszabadítása a porosz militarizmus alól. A háborút azonban felhasználták Angliában a szervezett munkás­osztály szabadságának­­ serbe­ntésére. A szegé­nyektől megkövetelik, hogy életüket áldozzák fel miért nem veszik el tehát a gazdagok jö­vedelmének egy részét a hadiköltségekre és a katonák családjainak támogatására. Nehéz lesz a háború után a munkások elvesztett jogait újra visszaszerezni. , Ezután a párt évi jelentését tárgyának, a­mely a pártnak a háborúval, a toborzással és a koalíciós kormánynyal szemben való magatar­tásáról számol be. A védtörvényjavaslat betet­­jesztése után a három munkáspárti miniszter le akart mondani, azonban Asquith miniszter­­elnök a munkáspárti frakcióval folytatott ta­nácskozásban bebizonyította, hogy a javaslat katonai szükségnek felel meg és semmiképen sem szolgál bevezetésül a gazdasági szolgálati kényszerhez. Ennélfogva a frakció támogatta a kormányt a hadviselésben, megszavazta az összes hadikölcsönöket, minthogy szerinte is a legfőbb cél : a háborút minél sikeresebben be­fejezni. Nagy sajnálattal emlékezik meg a je­lentés a munkáspárt egyetlen napi­lapjának a Daily Citizen-nek a háború eltején történt meg­szűnéséről. (A lap azért szűnt meg, mert hábo­­rúspárti politikája miatt a háború elején még túlnyomó részben háborúellenes angol munkás­ság megvonta tőle támogatását. Szerk.) Az első javadat, amelyet a kongresszus elé terjesztett a pártvezetőség, a militarizmussal foglalkozik s a következőképen szól: ,,Bár a kongresszus — fentartva korábbi határozatait — az állandó militarizmus min­den rendszerét az emberi haladás veszedelmé­nek tartja, mégis meg van győződve arról, hogy Nagybikémiánál­ és kormányának jelen­legi akciója teljesen jogosult. A kongresszus kötelezi tehát magát, hogy a lehetőség szerint tovább is támogatja a kormányt a háború sikeres folytatásában.“­­Ez a javaslat, amely önmagáról azt mondja, hogy megegyezik az előbbi kongresz­­szusok határozataival, egyes kifejezéseiben lé­nyeges és jellemző eltérést mutat a háborús­­párti politika irányában, így a múlt év szep­temberi kongresszus a miltarizmus minden rendszerét ítélte el, ez a javaslat csak az állandó militarizmus rendszerét, tehát az angolt nem, amely a mostani védtörvényben érvényesül. Igaz ezzel szemben, hogy szep­temberbenn Nagybritannia és szövetségesei, tehát Oroszország, Franciaország és Olasz­ország akcióját is jogosultnak ítélték, most már csak a brítt nép és kormánya akciójára mondják ezt.) A vita első szónoka, Sexton, a liverpooli dokkmunkások vezére, támogatta a javaslatot, mert szerinte minden áldozatot meg kell hozni Németország leveré­sére, minthogy a német győzelem véget vetne a haladásnak. Ramsay Mac­Donald a javaslat ellen beszélt. Azt hiszi, senki sincs a pártban, aki a németek győzelmét kívánná. Az angol védtörvényjavas­­lat a porosz szellemet akarja meghonosítani Angliában, azért küzd ellene. Mint bizalmi javaslatot a liberális kormány iránt sem sza­vazza meg, mert ez azt jelentené, hogy helye­seljük a kötelező katonai szolgálatot és a Dar­­danella-expedíciót. A pártegységet azonban mindenesetre fenn kell tartani, hogy a háború után a közös ellenség ellen egyesült erővel harcolhassunk. Több szónok támadta a független munkás­pártot ezen állásfoglalása miatt, s azt hangoz­tatta, hogy a független munkáspártnak nincs is joga a munkásság nagy tömegei nevében be­szélni, mert ezeket a szakszervezetek képviselik. A vasutasok képviseletében Bellamy ellenezte a ■javaslatot, amely a kormány politikájának he­lyeslését jelenti. Ezzel szemben Wardle mun­káspárti képviselő és a vasutasok lapjának szer­kesztője, a javaslat mellett beszélt, mert erő­szakra csak erőszakkal lehet felelni, s a függet­len munkáspárt politikája Anglia, Belgium és Franciaország demokráciájának megsemmisü­lésére vezet. Több szónok hangoztatta, hogy ez a javaslat ellentétben áll a rendkívüli munkás­kongresszus határozatával, amely túlnyomó többséggel állást foglalt a védtörvényjavaslat ellent A javaslathoz utolsónak Roberts munkás­párti képviselő és miniszter szólalt fel, akit a tetszés és nem tetszés kifejezőéivel fogadtak. "

Next