Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-01 / 92. szám
Budapest, 1916. szombat, április 1. MAGYARORSZÁG A verdoni küzdelem A francia vezérkar jelentése Március 30. Délután 3 óra. A Sommetől délre az ellenség heves bombázás után benyomult Vermandovillerstől nyugatra és Chaunestől északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadással rögtön kiűztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folyamán több ellentámadást intéztek az avoucerti erdőben levő állásaink ellen. Az összes rohamokat visszavertük záró-, gyalogsági és gépfegyvertűzzel, amely nagy pusztításokat vitt véghez az ellenséges sorokban, különösen az avocourti erődítések centruma előtt, ahol a németek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kíséreltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woevreben időnként szünetelő ágyúharc. A németek St. Micieltől északra számos úszóaknát dobtak a Maas folyóba, amelyek azonban nem okoztak kárt. Éjjel 11 óra. Az Argonnokban erős tüzelést indítottunk a malancourti erdő és Füle Morte ellen. Egyik aknánk felrobbantása következtében német lövészárkok beomlottak. Egy másik akna elpusztított egy ellenséges állást a 285. számú magaslatnál. A Maastól nyugatra Malancourt mellett a nap folyamán tartós ágyutüzelés gyalogsági tevékenység nélkül. A Maastól keletre a németek reggel heves támadást intéztek a Douaumont-erőd felé vezető utakon levő állásaink ellen. A németek e támadásnál maró folyadékot lövelltek felénk. Légi szolgálat. Légi szolgálatunk egész napon át tevékeny volt. Repülőink egyike Domben vidékén, a Ghampagneban lelőtt egy Fokkert-gépet, amely égve zuhant az ellenséges vonalak közé. Verdun vidékén vonalaink közvetlen közelében öt ellenséges repülőgépet kényszerítettünk leszállásra. Repülőgépeinket több ízben eltalálták, azonban valamennyi repülő sértetlenül tért vissza. A pusztuló Verdunben Kriszliánia, március 3.1. (Saját tudósítónktól.) Az Aftenposten párisi tudósítója március 24-iki kelettel a verduni fronton tett látogatásáról ezeket írja lap jának: — A front mögött kilométerről kilométerre vannak a védelmi vonalak. Ha még föl is tesszük, hogy Verdun elesnék, a németeket mindig újabb védelmi vonalak fogadják sűrű egymásutánban. Minden magaslaton, minden úton, mindenfelé hadianyagok, különféle kaliberű ágyúk, repülőgépek, szöges drótsövények és aknák. A katonák százezrei kitűnően felfegyverezve, az élelmezés nagyszerűen biztosítva. Az afrikai csapatokat ugyanaz a harci kedv lelkesíti, mint a franciákat, örökké azért könyörögnek, hogy az első vonalba küldjék őket. Bar le Dúctól Verdunig egy nagy katonai tábor. Új vasutak épültek, az utak karbantartásán éjjel-nappal húszezer ember dolgozik. Ezer meg ezer autó száguld minden irányban. Szinte elcsodálkozik az ember azon, hogy milyen kicsi területen folyik a nagy verduni csata. A Douaumont és a Cot de Poivre közötti távolság nem nagyobb félóra járásnyinál. Ezen a csekély távolságon is egy-két lövészárok még a franciák birtokában van, amit alig lehet megérteni. A legnagyobb eredménye a németek erőfeszítésének az, hogy Verdun ágyaik hatáskörébe jutott. A legutóbbi hét leforgása alatt mintegy négyszáz gránát csapott le a városban. Csütörtök óta naponként gyújtóbombák hullanak a városra. Amíg Verdunben voltam, számtalan gyújtóbomba esett a város kereskedőnegyedére. Alig lehet szomorúbb látványt elképzelni, mint ez az elhagyott, elpusztított város. Haldokló város ez, de egyik katonatiszt így szólt hozzám: — Sebaj, csak a németek kezébe ne kerüljön Verdun! Páris új katonai kormányzója Páris, március 31. - ig* 7 (Havas.) A minisztertanács ülésén Poincaré elnök dekrétumot írt alá, amely Dubait tábornokot nevezi ki Páris katonai kormányzójává és a Páris előtt levő seregek főparancsnokává Manourg tábornok heyvébe, aki egészségi okokból benyújtotta lemondási kérvényét. Szilzsnyai szaüiszicscin (Visszaemlékezés.) Írta: Deréki Antal Alig zúgott végig a „Talpra magyar“ lelkesítő szózata az országon, mikor a nemzet minden fegyverfogható polgára nemes önfeláldozással a szabadság kibontott zászlói alá sietett. A förömives árván hagyta ekéjét, az iparos félrelökte szerszámát, a diákok kisiettek az iskola padjaiból és a költők harsány dobpergés mellett zengték a buzdító, lelkesítő harci dalokat. A magyar nemzet megrázta unott bilincseit, tavaszi mámor ragadta meg a lelkeket és országszerte felhangzott a serkentő dal: „Mindnyájunknak el kell menni!“ A legelsők sorában, akik kardot ragadtak a haza védelmére, Thália papjai, a nemzet lekicsinyelt napszámosai , a színészek állottak, akik az első hívó szózatra lerombolták pajtákban, kocsiszínekben és nagyvendéglők termeiben felépített színpadjaikat. A hősszerelmes, tragikus, intrikus, komikus, népszínműénekes és szalongavallér, sőt még a súgó is fegyvert ragadott, hogy minél előbb eljuthasson a dicsőség véres színpadjára, ahol győzelmes babér mellett, vérrózsák is piros vottak. A régi Nemzeti Színház tagjai közül: Feleki Miklós, Szerdahelyi Kálmán, Benedek József, Komáromy Alajos, Némethy Gyuri, Udvarhelyi Sándor, idősebb és ifjabb Lendvay Márton, Fezessy Gábor és Baressy Ákos neveit találjuk a 48-as honvéd színészek sorában. A vidéki színészet jelesei közül: Foltényi Vilmos, Zöldi Miklós, Zeyk Elemér, Kocsisovszky Jusztin, Szlupa Andor, Zádorfialla Zoltán, Komáromy Samu, Szuper Károly, Komáromy Lajos, Hidassy Elek, Fekete Ferenc, Nagy Pista, Nagy Mihály, Skrasznay Miska, Szilágyi Béla, Kölesi Reindl Sándor (Blaháné atyja), Dézsi Zsigmond, Fass Andor, Hódi János, Fitos Sándor, Szentkuti Mihály, Nyíri György, Takács Ádám, Tóth Antal, Rajz János, Jánosi Emil, Körösi Kálmán és még mások nevét örökíthetjük meg a szabadságharcosok sorában, akikkel később a hatvanas években mint jeles színészekkel találkoztam és a legtöbbjével s hosszú időkön át együtt is működtem. A honvédszínészek közül a legtragikusabb sors Szathmáry Danit érte, Szathmárynénak, a régi Nemzeti Színház felejthetetlen művész- és nőjének férjét és Szathmáry Károly és Szathymárt. Árpád elhalt jeles színművészek atyját, aki 18 éves Károly fiával egyszerre indult a dicsőség mezejére. Együtt esküdtek fel a zászló alá, de néhány nap múlva el kellett válniuk, mert a fiút a tüzérekhez helyezték át. Szathmáry Dani, mint vidéki színész, a szabadságharc kitörésekor, Makón játszott Mátray István színtársulatánál. A vidéki társulatok mind feloszlottak, mert a közönség figyelmét a fejlődésben levő nagy események kötötték le és a színészek nagy része lelkesülten sietett a zászlók alá. Szathmáry Danit, — aki akkor már túlhaladt a negyvenedik életévet, — Damjanich őrnagy zászlóaljába osztották be mint toborzó káplárt, ahol eredeti víg kedélyével hasznos szolgálatokat tett az ügynek. A víg élet azonban nem tartott sokáig. A Tisza mentén mind komolyabbra fejlődtek az ellenséges mozgalmak és a makói zászlóaljat Szeged alá vezényelték, ahol a színtársulat alókor még javában lelkesítette hazafias előadásaival a közönséget. Szathmáry Dani ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy még egyszer színpadra léphessen és Damjanich külön engedélyével el is játszotta a „Szökött katoná“-ban Gémesi nótárius szerepét. . . Szegény Dani, nem sejtette, hogy ez lesz vigan kezdett életének szomorú hattyúdala. A Szegeden összegyűjtött sereg Magyar- Becsére sietett, mely az ellenségeskedések kiindulási pontja volt. Szathmáry ekkor Damjanich mellett mint napos káplár teljesített szolgálatot. A tisztek rendkívül szerették pajkos tréfáiért és magukkal hívták a tiszaparti csárdába, ahol unalmukban kártyaasztalhoz és borospoharak mellé ültek. Hirtelen lódobogás hallatszott a csárda előtt. Daniban meghűlt a vér, mert mint napos káplárnak künn kellett volnatartózkodnia a posztján. A veszedelmes zajra kifelé is akart rohanni, de már későn volt, mert Damjanich szigorú arccal már a küszöbön állt és harsány hangon kérdezte: — Hol van a napos káplár? Dani halálsápadtan, feszes állásban jelentkezett a szigorú őrnagynál. — Holnap rapporton jelenjen meg nálam ! A szolgálati fegyelem megsértése miatt elveszti altiszti rangját és azután közlegényi minőségben fog tovább szolgálni! — Alázatosan kérem, őrnagy úr... — Egy szót se többet, — szakította félbe Damjanich. — Holnap degradáltatom. Azután mérgesen nézett végig a kártyázást A második párisi konferencia Hága, március 31. (Saját tudósítónktól.) Bár részletek nem jutottak nyilvánosságra a párisi haditanácskozásról, a londoni lapok azt a nézetet vallják, hogy örülni kell, mert a vezérkarok terveit sok szóbeszéd nélkül elfogadták és a szövetségesek teljes egységét újra megpecsételték. A Daily Telegraph még azt is Hozzáteszi, hogy a tanácskozás a jövő hónapban tartandó konferencia-anyagot is előkészítette. Ez a konferencia két részből fog állani: politikai és gazdasági részből. A politikai részben megállapodást céloznak azokban a diplomáciai kérdésekben, amelyeket már a háború előtt megbeszéltek ; a gazdasági részben a szövetségeseket — Japán kivételével — kereskedelmi minisztériu-maik fogják képviselni. Semleges haditudósítók véleménye Zürich, március 31. Semleges haditudósítók, akik éppen visszaérkeztek a verduni frontról, azt mondják, hogy a német előrehaladás rendkívüli mértékű. Már, ma el lehet mondani, hogy rövid idő múlva nem marad más hátra a franciák számára, mint az, hogy vagy feladják Verdunt, vagy pedig nyílt csatába bocsátkoznak, de amelynek elvesztése katasztrofális lenne. A Havas-jelen,ésekből viszont megállapítható, hogy a németek tüzérségi tevékenysége olyan fokra hágott, mintha az a legközelebbi általános rohamot vezetné be. (N. T. H.) A belga jelentés Nagy tüzérségi tevékenység a Helga froit-úton, főleg Dixmuiden szakaszán. A bajor kultuszminiszter a német tudományról München, március 31. A kamarában Knilling kultuszminiszter a költségvetés tárgyalásánál beszédet mondott, amelyben a többi közt így szólt: — Különös hálával tartozunk e háborús időkben a német tudománynak. Csak a háború után fog majd ismeretessé válni, mily nagyok a német tudományos kutatás érdemei Németország hatalmi állásának fentartásában. Reméljük, hogy a fölösleges külföldieskedés betegsége elmúlt, mégsem zárhatjuk el magunkat a jövőben a külföldről kínai fallal, legkevésbé szellemi téren. Ismerjük ellen- 5