Magyarország, 1916. június (23. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-18 / 168. szám
12 amit e szörnyű estén — 1875 junius 26-án — Budának népe elszenvedett. És megmozdultak a könyörületes szivek a pusztulás hallatára szerte a világon. A messze Afrikából pénzt küld azegyiptomi alkirály. Franciaországot, Angliát immenzus vizáródás sújtja, de Paris, London tekintélyes summával siet a magyar főváros támogatására. A lordmayor gyűjtést indít, s július 17-iki számában így szól a mozgalom érdekében az angol publikumhoz a Daily News: „Magyarország közelebb áll az angol szívhez, mint több más nemzet, amely pedig földrajzi szomszédunk. A magyar függetlenségi harc a legdicsőbb volt, amelyet az újabb kor látott, s amily kitűnők a magyarok a fegyverben, épp oly bátrak és kitartók az alkotmányos küzdelmekben. Az a makacs szívósság, amelylyel ősi jogaikra támaszkodva, egyedül politikai érvek és a felvilágosított közvélemény segítségével visszaszerezték a helyet, amely őket Európában joggal megilleti, erősen emlékeztet bennünket saját régi konstitucionális küzdelmeinkre és diadalainkra.“ Budapest főváros egymillió forintos hitelt szavaz meg a budai ház- és szőlősgazdáknak, a Nemzeti Újság, a Pesti Napló, aVasárnapi Újság hosszú hasábokon közli az adakozók névsorát, előkerül a ládafiából a « szegény özvegy asszony emlékben őrzött ezüst ’tallérja», a Tabán, Krisztinaváros, Újlak lassan kint magához tér, a kéménysöprő kápolnában a Vére hullató Szűzanya képe előtt, az Ecce homo-réten atöviskoronás Krisztus szobornál letompult fájdalommal csendesen imádkozik, pislákoló mécsest gyújt az emlékezés. Magyar Elek: A kovácslegény érettségi bizonyítványa — Egy szegény ifjú története — Érdekes ügyet tárgyalt a napokban Penkala Dr. elnöklésével az Általános Munkásbiztosító Pénztár választott bírósága. A tárgyalás felperese Illés József, huszonegyesztendős kovácslegény volt, aki elvesztette a félszemét és kártérítés megállapításáért perelte az Országos Pénztárt, mely a tragikus eset után mindössze 25%-os kártalanítást akart adni neki. Illés József azonban nem nyugodott bele az Országos Pénztár Ítéletében és így került ma az ügy a választott bíróság elé. Az Országos Pénztár Ítélete a munkásbiztosító jogok értelmében teljesen törvényes volt, mert a balesetmegállapítás szerint egy szem elvesztése csupán 25—30%-kal csökkenti a munkaképességet, tehát a Pénztár ennek a megcsökkent munkaképességnek jövedelmét köteles kifizetni évenként a szerencsétlenül járt munkás holtanapjáig. A kovácslegény felebbezésének azonban rendkívül érdekes és megindító háttere van. A választott bíróság, tekintettel az Országos Pénztár törvényes döntésére, el akarta utasítani keresetével a félszemű kovácslegényt. — Fiam, nincs joga felebbezni, — mondták jóindulattal — a törvény értelmében magának nem jár több 25 százalékos kártérítésnél. A fiú elhalványodik, remegve áll fel a székről, könyörgőleg függeszti szemeit az elnökre s azután akadozva mondja: — Mindezt tudom, tekintetes biróság . . . — Nos, hát akkor miért jött ide ? ! — kérdezi az elnök. — Mert mindennek dacára úgy érzem, hogy nekem speciális jogom van több kártérítést kérni. — ? ! Illés József magyarázatul előszed a zsebeiből hat darab reáliskolai bizonyítványt és odateszi az elnök elé és reszketve mondja : — Mindent elvesztettem, tetszik érteni, tekintetes biróság ?.! A félszememmel az egyetemi tanulást, a jövőmet, mindent, de mindent . . . Csodálkozó részvét a bíróság urai között, akik tejes odaadással mélyednek most már bele a szegény kovácslegény regényébe. Faggatják sorsa felől, kérdezgetik, hogyan jutott a hat reáliskola bizonyítványához, mire pár perc alatt kitárul előttük a szomorú regény. Illés József szegény szülők gyermeke, korán árvaságra jutott s beállott kovácsinasnak koszt és szállás ellenében. Múltak az inasévek és a szorgalmas gyerek felszabadult. Ember lett, legény, aki a megkuporgatott "garasokból könyveket vásárolt és míg nappal izzadt az üllő mellett, éjjel lankadatlan szorgalommal tanult, így aztán minden esztendőben, a reáliskola két osztályából vizsgázott le jeles eredménnyel, ugyannyira, hogy a három esztendei titkok szorgalmának eredményeképpen hat reáliskolai osztályból szerezte meg abizonyítványt. A múlt évet is szorgalmas tanulással kezdte meg Illés József, mert a hetedik reálból is meg akarta szerezni a bizonyítványt, hogy ugyanazon esztendőben még érettségit tehessen. Szép tervei voltak a szegény iparoslegénynek. Gépészmérnök akart lenni és a technikára szerette volna felvétetni magát. Igen ám, de mint műegyetemi hallgatónak, nem lett volna ideje ahhoz, hogy az üllő mellett keresse meg kenyerét és tanulásának költségeit. Ezért hát a technológián megszerezte a gépészi oklevelet, azzal a céllal, hogy mire műegyetemi hallgató lesz, ne legyen útban az egész napját lefoglaló üllő, hanem mint mozigépész az esti órákban kereshesse meg a mindennapiját . . . És ekkor, a kovácsmunka utolsó hetében, Illés József balszemébe a pörölyözésnél beleröppent egy átkos vasszilánk. A szerencsétlen ifjú balszemét ki kellett operálni és Illés József üvegszemet kapott. Eddig a történet. Illés József belefárad az elbeszélésébe. — Tanulni akarok, — mondja — kérem tegyék lehetővé, azért is felebbeztem, hogy valamivel többet kapjak, mert ha tovább is kovácslegénynek kell maradnom, nem mehetek a technikára, nem lesz időm rá . . . És lemondóan, csüggedten teszi még hozzá . Mozigépész nem lehetek már többé. Félszemem kevés az erős géphez ... A bíróság megindultan hallgatja végig a legszomorúbb tragédiát, helyt ad a kérésnek és felszólítja az orvosszakértőt, hogy, mondjon véleményt. Az orvosszakértő véleménye kedvezően hangzik, illetve szomorúan: Illés teljesen alkalmatlan mozigépésznek. A bíróság elfogadta az orvosi szakvéleményt és különös tekintettel arra, hogy Illés József a laterner pályára készült, tehát a balesetet már mint tanult ember szenvedte el, megítélte a sérült munkások törvény szerinti legmagasabb százalékú biztosítékát. K. L. MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. vasárnap, junius 1s. LEGÚJABB A csernovici kudarc Stockholm, junius 17. (Saját tudósítónktól.) Az orosz lapok általában csöndesebbek kezdenek lenni. A „Birsevija Vjedomoszti“ beismeri a csernovici kudarcot. Az oroszok veszteségei igen nagyok. Egyébként még a főhadiszálláson is kételkedéssel fogadják azokat a jelentéseket, amelyeket Bruszilov a foglyok számáról adott ki. Az orosz sajtó elismeréssel adózik ellenállásunkért Hága, június 17. (Saját tudósítónktól.) A „Daily Telegraph“ jelenti. Pétervári hivatalos körökben a csernovici szakaszban történő lassú előrehaladásokat a terep nehézségeivel okolják meg. Az összes sajtó azonban elismeri az osztrák és magyar csapatok makacs ellentállását. Oroszország nógatja a szövetségeseit Stockholm, junius 17. (Saját tudósítónktól.) A pétervári lapszerkesztőket magához kérette a sajtófőnök és megkérte őket, hogy mutassanak reája, milyen kívánatos lenne a szövetségesek gyors segítsége. A lapok tehát hangsúlyozzák, hogy Oroszország viseli a háború főterhét, míg a többi szövetségesek úgyszólván csak Németország ellen hadakoznak. Ismét százezer orosz hullott el és inkább a szövetségesekért, mint Oroszországért. A németek nem mertek offenzívát kezdeni a keleti fronton, tehát a szövetségesek kötelessége lenne a támadás megindítása. Japán 40 millió nagykaliberű gránátot szállított Köln, június 17. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Volks- Zeitung szerint Krupenszkinek, az új tokiói orosz követnek fogadásakor Sesekin ügyvivő üdvözlő beszédben rámutatott arra, hogy az utóbbi öt hónapban Japán negyvenmillió nagykaliberű gránátot szállított Oroszország részére. Anglia tegyen békeajánlatot! Hága, június 17. (Saját tudósítónktól.) A „Daily News**- ban Hobson, az ismert nemzetgazda azt írja, hogy mozgalmat kellene indítani Angliában, hogy a kormányt rászorítsák, hogy az első alkalmat ragadja meg az igazságos,tartós béke tárgyalásainak megindítására. A tárgyalásoknak alapját az elfoglalt területek visszaadása, Belgium kártalanítása, továbbá egy jójövőbeli támadás megakadályozásának garanciája képezné. Francia képviselő az eltussold» ellen Genf, június 17. (Saját tudósítónktól.) Párisból jelentik: A francia kamara tegnapelőtti ülésén a politikai körökben nagy tekintélynek örvendő Hennessy képviselő beszédet mondott, amelynek legérdekesebb részét a parlamenti tudósítók elhallgatták. Hennessy a kormány ama módszere ellen fakadt ki, hogy a nyilvánosságot örökös eltussolásokkal és elhallgatással csüggeszti el. A legdörébb optimizmusba ringattak minket, — mondta, — pedig hát nem ebben áll a hazafiság. Mesterséges eszközökkel próbálták táplálni az ország hangulatát, a nép azonban a maga erejének tudatából merített türelmet és bátorságot. Hennessy kikelt a francia sajtó optimista jóslatai ellen és azután panaszkodott elsősorban a kormánynak a háború hosszú tartama dolgában való hallgatagsága miatt. A kormány mondja meg erről az igazságot, hiszen már most hozzá kell szokni egy téli rölidjárat lehetőségéhez. Az angolok már két évvel ez,előtt előkészültek erre, ellenben Franciaország mindig csak három hónapról három hónapra visel háborút. Ha ez a harmadik téli hadjárat nem szükséges többé az ellenség leverésére, — mondotta Hennessy, — annál szebb, de ha igen, akkor jobb, ha már most bejelentik. Az igazság őszinte előterjesztését nem szabad, mint eddig, hónapról-hónapra elhalasztani. Az igazság elvégre is nem az, amit kívánunk, hanem az, ami megvan. A jövőbe való bizodalmunk nem téveszthet meg bennünket a jelen dolgában. Mindenre el kell készülnünk. Hennessy beszédét a kamara folytonos élénk helyesléssel kisérte. Éhínség Görögországban Bemi, június 17. (Saját tudósítónktól.) A francia lapok határtalan cinizmussal írnak Görögország kiéheztetéséről. Azt írják, hogy a tengert mindaddig elzárva tartják, amíg a Skuludisz-kormány le nem mond. Tegnap óta a görögöknek nincs kenyerük. Athén teljesen el van vágva a külvilágtól. A lakosságz utolsó jelentések szerint kétségbeeséssel néz a jövő elé. Budapest, június 17. Sümegi Vilmos a választókerületében. Sümegi Vilmos képviselő a pünkösdi ünnepek alatt bejárta kerületének nagyobb községeit. Pünkösd első napjának estéjén a gyergyószentmiklósi kereskedelmi körben volt nagyobb összejövetel, amelyen a kerület képviselője is megjelent. Itt Orel Dezső polgármester üdvözölte Sümegi Vilmost, méltatta érdemeit, amelyeket a székely nép, de különösen a kerület lakosságának körében pártkülönbség nélkül ismernek és méltányolnak Stenczel Lajos lelkész, Merza Vilmos, a kereskedők körének elnöke, Kuger Vilmos dr. ügyvéd és mások mondottak még hatásos beszédet az összejövetelen. A szónokok elismeréssel adóztak ami a fáradozásnak, amelylyel képviselőjük a székelység szociális érdekeit is szolgálja. Sümegi Vilmos meglátogatta Gyergyószárhegy, Gyergyóalfalu, Ditró és Gyergyóremete községeket is, ahol mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy örömmel találkozott Sümegi Vilmos ama fáradozása, hogy a háború okozta sebek gyógyítására ideiglenesen máris létesült gyergyóiárvaház minél nagyobb arányú lehessen.