Magyarország, 1918. április (25. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
* • s/■ BUDAPEST, 1918. ÁPRILIS 2. KEDD XXV. ÉVFOLYAM 78. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatala _ Előfizetési ár» Egy hónapra 9 kor., negyedévre VI., Teréz-körut 22. szám. foszeresztő: 14 fc01„ fz iévre 28 kor., egész évre SS korona « Főszerkesztő 28 51. Felelős szeckessió 94-94. i f Egyes szám ára 20 fillér, le^on^dül, ** 23.OktóeTMrbSD46.7:Nyomda (Újangám MRUTQM Hirdetések milliméter számítássá! díjszabás szériát. • ........j . ...................................------------------------------------------------♦ - _______u11 ■■ asaa 75.000-re emelkedett 9 ipolyok mint aresták slfiglilitt a Hernautól északra levő magaslatokat és az arrackisi érdit Visszaverték az ellentámadásokat Berlinből jelentik. A nagyfőhadiszállás közli április 1-én. (Érkezett 2 óra 30 p.-kor.) Nyugati harctér: A Sorométól északra fekvő csatatéren a tüzérségi és aknaharc este feléledt. A Luce-patak és az Avre között folytattuk támadásainkat és elfoglaltuk a Moreuiltől északra emelkedő magaslatokat. Az angolok és franciák, akik többiében eredménytelenül intéztek ellentámadást, súlyos veszteségeket szenvedtek. Az Avre nyugati partján helyi előretörésünkkel elfoglaltuk az arrachisi erdőt. Francia hadosztályok tegnap is megkísérelték, hogy többszöri rohamukkal visszaszerezzék a Montdidiertől nyugatra, valamint Don és Matz között elvesztett falvakat és magaslatokat. Támadásaik véresen összeomlottak. A legutóbbi napok harcai folytán a csata kezdete óta beszállított foglyok száma több mint 75.000-re szaporodott. A többi harcterekről semmi újság. Ludendorff, első főszállásmester- f Visszavert olasz előrelátások a Piave alsó folyásánál, az Asiago területén és a Laghi-medencéban Hivatalos jelentés április 1-ről. (Érkezett délután 1 óra 30 perckor.) A Piave alsó folyásánál, Asiago területén és a Laghi-medencében olasz felderítő előretöréseket visszavertünk. "A vezérkar főnöke. A fellenség vesztesége legalábbi nsipáilis ember Berlin, április 1. A Berliner Lokalanzeiger-nek jelentik a nyugati harctérről április 1-ről. Tegnap Arrastól keletre az angolok által különösen jól kiépített és erősen védett állásokat rohammal megtámadták. Sikerült a város közelében fekvő ■Tilloj falut elfoglalni, vagy hogy Arras maga fegyvereink tüzében fekszik. Több ezer fogoly, most még meg sem állapítható mennyiségű zsákmány jutott a kezünkre. A Somme ésMore-patak közt, amelyet több helyen átléptünk, kitűnő előhaladást tettünk és ellenállhatatlan lökésekkel sok tucat kisebb és nagyobb helységeket kerítettünk — harcolva — birtokunkba. A Somme-folyón történt meglepő átkelés és az ellenség bekerítése által egyik zászlóaljunknak sikerült a nagyobb csoportokban visszavonuló ellenséges oszlopoknak és Irénnek hátába kerülni és viszszavonlási céljuktól elvágni. Az ellenfél hirtelen összeszedett, sokszor igen jelentékeny erőkkel megkísérelte az ellentámadások során, hogy visszaverje az elhódított állásokból csapatainkat. E kísérletek nem sikerültek, az ellenséget a legsúlyosabb véres veszteségek mellett vetettük vissza. A legelkeseredettebb harcok Montdidier és Royon között folytak, ahol erős francia csapatok megtámadták a késő esti órákban a két nap óta elfoglalt vonalakat. De mindhiába, a legszörnyűbb veszteség mellett vertük vissza támadásaikat. 70.000 embernél többre rugó foglyok számából következtetni lehet az ellenségnek óriás veszteségeiről. Így az ellenséges hadseregek vesztesége negyedmillióra becsülhető, sőt lehetséges, hogy ezt a mennyiséget is jelentékenyen felülmúlják. De ha az ellenség veszteségének ezt a minimumát vesszük is, megállapítható, hogy az ellenség már legalább 17 hadosztályt vesztett. Ehhez jön azoknak a hadosztályoknak a száma, melyek kötelékek felbomlása következtében egyelőre harcképtelenek lasaik mai sss©* 1? g&III Kompromisszum, vagy házfeloszlatás "A kormánypártban, de sőt magában a kormány körén belül is erősen viaskodik egymással a választójogi reform dolgában a két áramlat. Az egyik, s ennek élén Wekerle miniszterelnök áll, a kompromiszszum mellett hadakozik, a másik, melyet Andrássy Gyula gróf, a 48-as alkotmánypárt elnöke vezet, a házfeloszlatást sürgeti. A kompromisszumos áramlat, nyilván sugalmazott cikkben, a „Neue Freue Presse" húsvéti számában jut most kifejezésre. A bécsi lap budapesti tudósítója — „kiválóan értesült forrásból" — azt írja, hogy a választójogi reform ■ kérdésének komproimszszum útján való megoldása egyre jobban előtérbe lép. A felelős tényezők nem gondolnak arra, hogy a kompromisszumot a javaslat lényegének feláldozásával érjék el, sőt abba sem hajlandók belemenni, hogy a választók tervbevett számát ama bizonyos négyszázezer választó rovására leszállítsák. A munkapártnak tehát még újabb messzemenő engedményeket kell tennie; nem szabad elfelejteni, hogy úgy az Esterházy-, mint a Wekerle-kormány kötelezettséget vállalt a választójogi reformnak minden más feladatot megelőző elintézésére, hogy e kérdést végleges nyugvópontra vigye. A cikk ezután azt fejtegeti, hogy a házfeloszlatás nagyon kitolná a kérdés elintézését, mert az új választások, a rekvirálások és az aratás miatt, csak szeptemberre lehetnének elrendelhetők, s minthogy a reformnak az új Házban is lenne ellenzéke, csak a jövő év tavaszára lenne várható a javaslat képviselőházi elintézése. Csak ezután kerülne a főrendiház elé, ahol ha nem lenne többsége, a főrendiház reformálását kellene keresztülvinni, így épp a választójogi reform kérdésének gyorsabb elintézése teszi szükségessé a kompromisszumos megoldást. Az a félelem, hogy kompromisszum esetén a mostani kormányzati rendszer veszendőbe mehetne, Wekerléék szerint alaptalan, mert a mostani kormánynak a választójogi reformon kívül még messzemenő más programútja is van, s ha ennek megvalósításában a munkapárti ellenzék akadályozná, mindig élhetne a házfelosdatás dolgában számára megadott felhatalmazással. A politikai logika és a politikai erkölcs megköveteli, hogy azok léptessék életbe a választójogi reformot, akiknek e reform megteremtésében a legkiválóbb részük volt. — A húsvéti ünnepek után folytatják a kompromisszumos tárgyalásokat, s ha a megegyezés — a választójog kiterjesztésének sérelme nélkül — a munkapárt konok ellenállásán meghiúsulna, a felelős tényezők, tekintet nélkül a választójogi reform évekre is kiterjedő elhalasztódására, élni fognak jogukkal és mint legutolsó fórumra, a választók ítéletére bízzák a kérdés eldöntését. Ime, a kompromisszumos áramlat nagy apparátussal dolgozik, hogy a politikai észszerűség és a parlamentarizmussal összefűződő politikai erkölccsel merőben ellenkező törekvését népszerűsítse. A reform halogatása ellen argumentál, de valójában a halogatást csinálja, aminthogy a húzás-halasztás volt eddig is a taktikája, mely nélkül már rég dűlőre vihette volna a nemzet legégetőbb kérdését A halogatás taktikájával a kérdés elposványosítására törekszik, s ezért vonultatja fel azokat a tarthatatlan és teljesen értelmetlen argumentumokat, melyekkel a házfeloszlatás azonnal való keresztül