Magyarország, 1919. január (26. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-30 / 26. szám
Budapest, 1919. csütörtök, január 30. MAGYARORSZÁG Ady Endre temetése A forradalmi eszmék elhunyt nagy költőjét ma délután temették el. A kormány a nemzet halottjának tekintette őt és a részvét megnyilvánulása, valamint a gyászpompa külső arányai valóban azt mutatták, hogy itt az egész nemzet gyászol. A költő holttestét tegnap ravatalozták fel a Nemzeti Múzeum előcsarnokában, amelyet gyászdrapériával vontak be. Négy hatalmas gyertya közt állt a ravatal. A halott Ady kettős érckoporsóban fekszik. Ma délelőtt a közönséget bebocsátották a ravatalhoz, déli egy órakor azonban lezárták a múzeum előcsarnokát. Már ekkor hatalmas közönség lepte el a múzeum előtti térséget, amelynek soraiban feltűnő sok munkás és katona volt látható. A rendet a szociáldemokrata párt száztagú bizottsága tartotta fenn. A múzeum előtti Arany János-szobor párkányzatára is felültek az emberek, úgy hogy a szobor emberpiramis képét mutatta. Az előcsarnokban csak a küldöttségeket, a komány, a főváros, az irodalmi és művészi testületek képviselőit engedték be. Emiatt, a kiind állók közül az éretlen elem zajongani, lármázni kezdett, úgy hogy rendőröknek kellett közbelépni. A tankerületi főigazgató Ady temetése napjára az állami középiskolákban szünetet rendelt el, továbbá elrendelte, hogy a felsőbb osztályok növendékei vegyenek részt a temetésen. A főváros nem tett hasonló intézkedést, de sok városi iskolából atanulók önként kivonultak a temetésre. Az előcsarnokban álló ravatalt elbontotta a koszorúk halmaza. A koszorúk között volt egy fehérszalagos, „Ady feleségétől*1. Ott volt a komány koszorúja „Az új Magyarország költőjének 1' felírással, továbbá a Vörösmarty-akadémia, a főváros, az Otthon, az újságíró egyesület, a Vidéki hírlapírók Országos Szövetsége, a radikális párt, a szociáldemokrata párt, a forradalmi ifjúság, a Nyugat, a Nemzeti Színház stb. koszorúja. A megjelent gyászoló közönség sorában ott volt a költő édesanyja, fiatal özvegye, Berinkey miniszterelnök, Kunfi és Garami miniszterek, a Nemzeti Tanács Jlock János vezetésével testületileg, Bódy Tivadar polgármester, Linder volt hadügyminiszter, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Bíró Lajos, Pikler Gyula, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Halvány Lajos, Garbói Sándor, Márkus Miksa, a főváros közéletének, az irodalmi és művészeti köröknek képviselői és igen nagy közönség. A temetési szertartás délután két órakor kezdődött és az operai énekkar vezette be. Haypál Benő református lelkész mondta a búcsúztató beszédet. Azzal kezdte, hogy Ady kálvinista magyar volt. Ennek a fajtának az a tulajdonsága, hogy magában hordozza az örök reformáció hevét, amely nem enged pihenést. Adyt se a régi hatalom, se a régi tekintély nem tudta útján feltartóztatni. Mikor a nemzet jövendőjéért harcolt, hazaárulónak mondták. Egész élete küzködés volt másokkal és mássokért. Utána a kormány nevében Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter búcsúztatta a költőt. Akik hisznek a megújhodásban — mondotta —, azok hajtsanak fejet a magyar forradalom egyik nagy magvetője, az új gondolatok és cselekvések bátor hőse, Ady holtteteme előtt. A második magyar forradalom Petőfije volt, akitől most búcsúzunk. Költészetét át kell menteni az új életbe, mert ez nemcsak művészi kincs, most az ő költészete fegyver abban a küzdelemben, amelyet az új világért kell megvern. Móric Zsigmond a Vörösmarty-akadémia nevében mondott beszédet. Ady lelkében az úgymond a szabadság fénye csillogott, ő a magyar ugarból és a magyar népből jött., pró- . lela volt, aki 12 évvel ezelőtt sikoltott a „fekete ” magyar szivek fölött." A telkekbe ő ültette át a jövendő élet gondolatát. A szociáldemokrata párt nevében Vincze Sándor beszélt, aki Adyt mint a,,proletárok bajnokát siratta. Babits Mihály a Nyugat írói nevében intézett búcsúszót az elköltözötthöz, akinek neve új célokat és új irányokat jelent. Pikler Gyula az Alkotó Mű-vészek nevében. Bíró Lajos az Újságíró Egyeletek részéről, Jászi Oszkár volt, miniszter pedig a Társadalomtudományi Társaság részéről beszélt. A búcsúbeszéd után délután fél négykor levitték az érckoporsót a Múzeum előtt várakozó négylovas gyászkocsihoz, amelyet több koszorúskocsi követett. A gyászoló közönség ezután megindult a Kerepesi-úti temető felé. A simát a*A Rafenoo Munkásésalárda énekelt, majd Kernstock Károly, a radikális párt nevében mondott búcsúztatót és ezután leeresztették a koporsót a főváros által adományozó díszsírba. * A kegyelet impozánsan megnyilvánult érzését sértette az a nagy fejetlenség és rendetlenség, amely a temetés rendezése körül megnyilvánult. A temetés rendezését a Vörösmarty Akadémia fölkérésére a szociáldemokrata párt vállalta magára, azonban, nyilván valami félreértés folytán, délután két órakor a párt által fölajánlott rendezők közül alig volt egykettő a helyén. így történt, hogy a közönség körében nagy tolakodás, dulakodás támadt, mindenki az előcsarnokbaakart jutni amely azonban képtelen volt a nagy tömeg befogadására. A kormány tagjai, sőt maga az özvegy is csak nagy nehezen tudtak a ravatalhoz férni Rendőr is alig volt, csak később érkeztek meg a szociáldemokrata párt rendezői, továbbá Kosztka rendőrfőparancsnok intézkedésére néhány gyalogos- és lovasrendőr. A türelmetlenkedő tömegből sokan a Múzeum Sándor utcai kapuján hatoltak be és betörve az ajtót, jutottak fel az első emeletre s onnan az előcsarnokba. Néhány embert a Sándor-utcai őrszobán elő is állítottak . A közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg ma, Ady Endre temetése napján szünetet rendelt el, a főváros összes iskoláiban. A minisztérium értesítése azonban csak féltizenegykor érkezett el a városházára, ahol telefonon értesítették az összes iskolákat, az előadások azonnali beszüntetéséről. Az Izabella-utcai, a Kertész-utcai és a Vass-utcai kereskedelmi iskola növendékei azonban már előbb értesülvén arról, hogy mára szünet van elrendelve, reggel kilenc órakor abbahagyták a tanulást és zárt sorokban a Nemzeti Múzeum elé vonultak, ahol megtekintették Ady Endre ravatalát. Innen énekelve tüntető felvonulást rendeztek a Nagykörúton. A tüntető menet az Alkotmány utcai kereskedelmi akadémia elé vonult, ahol csatlakozott hozzájuk a kereskedelmi akadémia alsó kereskedelmi iskolájának hallgatósága. A felső akadémia hallgatói, akik között több katonatiszt volt, állítólag sértő szavakat kiáltoztak a diákoknak és egyikük tréfából egy pohár vizet öntött le az utcára. A diákokat ez nagyon felizgatta és hangos lármával tüntettek az iskola előtt és egy ablakot bevertek. Graz Ernő tanár megnyugtató szavakat intézett a fiatalsághoz, akik azonban nem akarták meghallgatni és az időközben kijövő akadémiai hallgatók ellen zajosan tüntettek. Kisebb tumultusok is keletkeztek, egy tisztnek leütötték a sapkáját, egy diáknak pedig beverték az orrát. Az államrendőrség karhatalmi szakasza vonult ki, beavatkozásra azonban nem volt szükség. A budapesti egyetem és az új tanárok Az egyetemi tanács törvénysértésnek minősíti ünnfi eljárását Mint ismeretes, Lovászi Márton volt kultuszminiszter annak idején három új egyetemi tanár kinevezésének kérdésében véleményt kért a budapesti tudományegyetemtől. Az egyetem illetékes fakultásai e kinevezésekkel szemben vsszautasító álláspontot foglaltak el és a véleményadást hosszú ideig halasztották. Kunfisigmond, amikor közoktatásügyi miniszter lett, radikálisan oldotta meg a kérdést és az egyetem véleményének figyelmen kívül hagyásával hét új ,egyetemi tanárt nevezett ki. Az egyetemnek négy fakultása foglalkozott e kinevezésekkel és határozatilag kimondották, hogy a miniszter eljárását törvénysértőnek minősítik. Ebben az ügyben ma déli 12 órakor az egyetemi tanács ülést tartott. A tanács ezen az ülésen a következő határorozatet hozta: " Az egyetemi tanács törvénysértésnek minősíti a miniszter úrnak azt a tényét, hogy az egyetem meghallgatása nélkül tanszékeket szervez és tölt be. A tanács felfüggeszti az eskü letételét a miniszteri leiratban említett uraktól és kéri a miniszter urat, hogy a leiratban felsorolt tanszékek felállítását és az eo>v»w»vvw^w\wwov\^vwvvww A leszerelt altisztek és rokkantak gyűlése Memorandum a kormányhoz — Küldöttségek a hadügyminiszternál (A Magyarország tudósitójától.) A leszerelt népfelkelők és tartalékos altisztek szabadszervezetének végrehajtó bizottsága ma délelőtt gyűlést tartott a Vigadó nagytermében, amelyen megjelent a hadügyminisztérium képviselője, Jákob és Lotz Győző alezredes is. Az elnöklő Tóth István előterjesztette az altisztek - nők kívánságait tartalmazó és a hadügyi kormányhoz intézendő memorandumot, amelyben az altisztek hathavi végkielégítésképpen 5400 koronát, polgári ruhát, az iparos altisztek üzemeinek helyreállítását, a hadviselt altisztek ú számára állami és községi munkaalkalmakat ss a szabadszervezet számára a fővárosban meg-'felelő helyiséget kivonnak. A memorandumra három napon belül kivonnak választ a hadi ügyminisztertől. A gyűlés egyhangú lelkese-ítéssel fogadta el a memorandumot, éppen úgy, mint a rokkantak egyesületének képviseletében megjelent Wittenberger Zoltán memorandumát is, amelyben a rokkantak egyesülete többbek között bizalmi férfiak delegálását kéri a hadigondozó hivatal vezetésébe és azt, hogy a segélyek kiutalását és szétosztását ők irányíthassák. Lotz alezredes, a hadügyminisztérium kiküldöttje. Kijelentette, hogy a minisztérium ezeket a követeléseket jogosaknak tartja és a jogos követelések teljesítése elől a kormány nem is fog elzárkózni. Tizenegy órakor az altisztek kivonulva a Vigadóból négyes sorokban végig vonultak a Deák Ferenc utcán, Vácirkörúton, a Fürdőutcán, Lánchídon, az Albrecht-uton át a Várba. A rendőrség, amely attól tartott, hogy zavargásokra kerül a sor, készenlétbe helyezkedett és nagy erővel szállta meg a Lánchidat, ahová kivonult a népőrség két százada is, Schultze parancsnok vezetésével. A menet azonban a legnagyobb rendben és csendben vonult fel, élén a hadirokkantak és hadiözvegyek küldöttségével, Böhm miniszter majd Berinkey miniszterelnök elé, akiknek átadták a követeléseiket tartalmazó memorandumot. A menethez a Lánchídnál csatlakozott a rendőri karhatalom és a népőrség is. A leszerelt altisztek 10 tagú végrehajtó bizottsága megjelent Böhm hadügyminiszter előtt, akiiek a bizottság vezetője, Tóth István bizalmi férfi átnyújtotta a memorandumot, kérvén, hogy arra határozott és érdemleges választ adjon. Böhm hadügyminiszter válaszában kijelentette, hogy ő egyedül nem adhat érdemleges feleletet, hanem a minisztertanács elé fogja az ügyet terjeszteni és annak egyöntetű határozata alapján fogja megadni a választ. Amikor a miniszter nyilatkozatát közölték a több ezer főre rugó tömeggel, a miniszter válaszát szenvedélyes kifáradásokkal kísérték, azután azonban a vezetőség felszólítására rendben szétoszlottak. Sokkal hevesebben folyt le az országos rokkantszövetségnek és a katonai nyugdíjszámfejtő küldöttségnek a fogadása. A rokkantak azzal a követeléssel járultak a miniszter elé, hogy nyugdíjukat ez évre egy összegben adják ki nekik, mint végkielégítést, követelték továbbá a vitézségi érempótdíj azonnal való megváltását, valamint gondoskodást arról, hogy a rokkantak gyorsan elsajátítható foglalkozáshoz jussanak. A nyugdíjszámfejtők ugyancsak gazdasági követelésekkel léptek föl. Követelték 12 koronás napidíjuknak fölemelését. Követelésükre a minisztertől három napon belül érdemleges választ kértek, ami ha meg nem történnek, akkor maguk fognak cselekedni. A miniszter válaszában élesen tiltakozott az ellen, hogy neki mintegy ultimátumot nyújtsanak át, és az ellen, hogy őt állandó küldöttségjárással zavarják munkájában. Kijelentette, hogy a rokkantak igazságos követeléseit figyelembe fogja venni és válaszát írásban adja meg. Felszólította továbbá a rokkantakat, hogy szüntessék meg az állandó küldöttségjárást. Amikor a miniszter befejezte szavait, a rokkantak küldöttségéből előállt egy. 5 azokra történt kinevezéseket helyezze hatályon kívül. Ily értelemben járul hozzá egyhangúlag a jog- és államtudományi karnak a többi tudomány karokkal egyező javaslatához és felterjesztését ily értelemben fogja megtenni.