Magyarország, 1919. november (26. évfolyam, 142-167. szám)
1919-11-21 / 159. szám
&k antant kívánságát megkerülni akarják, nehogy itt tiszta választás lehessen. A délmokrata párt egyébként mindazt, amit, megbízottai Huszártól követelnek, a ma esti pártértekezlet elé viszik, s azután az ott hozott határozatot nyilvánosan publikálják. Í1 keresztény blokk ülése Ugyancsak végrehajtó bizottsági ülést tart ma este a keresztény blokk is. Ezt az értekezletet sokan döntő fontosságúnak tartják, mert egyes kiszivárgott hírek szerint sok jelenségből arra lehetkövetkeztetni, hogy a keresztény blokkban is megoszlanak a vélemények a válság kérdésében. Három árnyalat áll egymással szemben. Egyik, rész a megegyezést komolyan akarja és Huszár törekvéseit teljes odaadással támogatja. Egy másik csoport Friedrich pártiján áll s ezek nem bánják, ha •Huszár vállalkozása nem sikerül és az ellenzéki pártokkal a harcot a végletekig viszik. A harmadik árnyalat Apponyi jelöltsége mellett foglal állást, mert úgy vélik, hogy nincs alkalmasabb ember a megegyezés eszközlésére, mint Apponyi. Ez a csoport kívülről az Andrássy-féle frakcióra támaszkodik és tagjai közé tartozik Teleki Pál gróf és Rakovszky István is. Bizonyos, hogy a blokk állásfoglalása elhatározó lesz a válság további folyamán s feltehető, hogy valahogy sikerül egységes határozatothozni. Ezt a feltevést az is igazolja, hogy az értekezletet megelőzően a kormány Huszár kérésére minisztertanácsot tart, amelyen Friedrich és minisztertársai fixirozzák álláspontjukat s Huszár is előadja eddigi tárgyalásainak eredményét. Lemondott e Friedrich ? Friedrich lemondása, vagy le nem mondása körül egyébként igen sokat beszélnek. Tegnapig mindenki úgy tekintette őt, mint lemondott miniszterelnököt, ezzel szemben mára kiderült, hogy ő még ma is mniszterelnöknek tekinti magát. Aki dezignálta miniszterelnökké Huszár Károlyt és amennyiben Huszár vállalkozása nem járna a kívánt eredménnyel, úgy továbbra is ő marad a kabinet élén. Friedrich Istvánnak ez a felfogása sok kommentárra adott alkalmat és vannak olyanok, akik ebből a magyarázatból azt következtetik, hogy Huszár akciója nem egészen komoly, ami csak fokozza a balodali pártok bizalmatlanságát és igényeit. Döntő értekezlet holnap délelőtt Holnap délelőttre Huszár Károly a kormány tagjait és a Clerknél volt összes politikusokat közös értekezletre hívja egybe a miniszterelnökségre. Ezen beszámol tárgyalásairól és elhatározását, illetve további lépéseit közli a tanácskozáson résztvevőkkel. Itt fog voltaképen kiderülni, hogy mik az ellentétek és hogy mire számíthatnak , vagy megtesz a döntés, vagy dokunentálódik, hogy miért nem lehet dönteni? Megemlítendőnek tartjuk még, hogy Apportói miniszterelnökségét nem tartják teljesen elejtettnek az ellenzéki oldalon. Huszár vállalkozásának meghiúsulása esetén egyedül expediensnek továbbra is az Apponi-féle megoldást látják. Számolnak természetesen avval akörülménynyel is, hogy Apponyit mindenki a magyarázó nyilatkozat dacára is, a keresztény pártok tényleg refuzálták, ha tehát hozzá kell újból fordulni, akkor a keresztény pártoknak meg kell adniok neki a kellő elégtételt: s nekik kell Apponyit felkérni, hogy álljon a válság megoldásának élére. Huszár és A Apponyi Clerknél Huszár dezignált miniszterelnök és Apponyi gróf tegnap este Sir George Clerk vendégei voltak. Az estebéd után a dezignált miniszterelnök még három óra hosszat tárgyalt a szőnyegen fekvő kérdésekről. Huszár Károly ma, csütörtökön este is megjelenik Sir George Clarknál, hogy tájékoztassa őt mai tárgyalásainak eredményéről. M AGYARORSZAG Btrchrpest, 1919 pArteis. november 21. A Helyzetünk világtörténelmi távlatból Nemzeti hadseregünk van. Talpraállítunk vérem és olyan helyzet kínálkozik számunkra, aiffcél reménnyel kecsegtet. A felszabadulás k érzeivel üdvözöltük a románok kivonulása után a területi integritást, hazánk sérthetetlenségét hirdető plakátokat. Lesújtó azonban, hogy éppen ebben az időben, amikor a történelem dönt rólunk, képtelenek vagyunk helyzetünket az aktuális világtörténelem látószögéből nézni. Pedig most erre van szükség legelső sorban," arra, hogy megtudjuk, miről van szó? Nem a koncentrációról, nem is az erők egységéről, hanem a mindennél fontosabbról, mindennek a végső céljáról, arról, ami egymaga megteremti a koncentrációt és a nekünk való kormányt. Régi és új politikusok összes sablonjai és formulái együttesen sem segíteni rajtunk. Az egyetlen, megbízható, minden párton felül álló szempont a történelmi lélektanban van megadva. Ebből kell kiindulnunk és csakhamar rájövünk, hogy mennyire nem tudományos pepecselés ez, hogy mennyire sorsdöntő életünk?,De vágó igazságokhoz jutunk általa. Ez az ország nem frázis, hanem valóság szerint lelki beteg és úgy kell kezelni, mint ahogy az ilyen beteget szokás. Jól mondta nemrég András úgy, hogy idegbeteggé tette a háború a nemzetet és ezt az idegbetegséget súlyos kitörésre vitte az a két tényező, amelyet Mikszáth így jellemzett valamikor: „Odafent a hagyományos szakmaiok, alant a magyar vérmesség.“ A nemzetnek nem engedték meg, hogy teljes életét élje, erőinek, szerveinek egy része le volt állandóan kötve, még 1918 októberében sem engedték a maga lábára állni és mikor végre a forradalom lábra állította, kiderült, hogy elfelejtette járni. Ez volt a betegség eredendő csírája. A paktumok, a felyívmányok elvesztették minden szuggesztív erejüket. Tény, hogy a teljes állami függetlenséget, a négy százéves sorvasztó Stabsburguralom megszűnését várta az októberi forradalomtól a nemzet. A Petőfi által is dicsőített ideális magyar köztársaság volt az új szuggesztió, de minthogy eljátszották a hitelét, az elfásult, csalódott tömegek egy része a kommunizmus pszichológiai ragályának esett áldozatul. A rettenetes kiábrándító kommün bukása után pedig egyszerűen megszűnt a közvélemény. Pszichológiai törvény az, hogy minden tömeget egy-egy nagy érzés szuggesztiója tarthat csak össze, énélkül nemzet, társadalom nem állhat fenn — és ez a helyzet állott be minálunk is. A gombamódra elszaporodott pártocskák nem a közvélemény alakulásának, hanem almák atomokra bomlásának voltak a tünetei. És akármilyen is a felfogás a Friedrich-kormányról, azt az érdemét elvitatni senki se kívánja, hogy a magyarság minden tömeghitet s összetartott tömegérzést elvesztett, tehát lélektanilag megszűnt tömegeit — részben újra tömegekké tömörítette, közvéleményt teremtett. Márpedig bármilyen közvélemény is jobb a közvélemény teljes hiányánál, mert ez a feloszlással egyértelmű. Ezt a mindennél végzetesebb lelki folyamatot észlelhetjük most Törökországon, de immár Német-Ausztrián is, melyet a közvélemény teljes elzüllése mind fenyegetőbben sodor a bolsevizmus felé. Elég ennyi példa arra, hogy belássuk, hogy történelmi lélektani törvények címén megnyíre nem üres elmélet fejtegetéseik forognak szóban. Igen, de a tömegindulatok teremtő, történelemcsináló erejében óriási különbségek vannak. Annál összetartóbb, annál megbízhatóbb egy tömegérzés, mentül több egyénen tud mentül osztatlanabbul uralkodni, örvendetes, hogy elszántan és becsületesen kimondhatjuk a területi integritás követelését. Ki kell mondanunk, mert hiába nyomnánk el, előbbutóbb ki kellene törnie. Csak mai európai államférfiaink doktrinersége képzelheti azt, hogy ezeréves átöröklött hajlamokat, vonzásokat egyszerűen mellőzni lehet. De azért ez utóbbiak jelentőségét a nem magyar lakosságú területekre nézve nem szabad túlbecsülnünk. A területi integritás nemcsak magyar nemzeti kérdés, hanem elszakított tót, román, szerb, rutén feleink problémája is. A területi intregitás eszméje tehát csak akkor válhat maradandó történelmi alakulás alapjává, akkor válhat az elszakított részeken is szuggesztív erővé, ha nemcsak a magyar nemzeti érzelemmel, hanem a valódig nemes értelemben vett demokráciával is kapcsolódik. Akármilyen legyen az államforma, — erre most neon térünk ki, noha megoldásának módja történelmi és lélektani szempontból nem kevésbé aktuális — mindenképpen végzetes szerencsétlenség a nemzeti gondolatot szembeállítani a valódi demokráciával. Gyilkos politika volna „vörös“-nek kikiáltani azt az irányzatot, amely Anglia, Amerika, Norvégia tiszta demokráciáját akarja nálunk is megvalósítani, azt a demokráciát, amelyre soha államnak nagyobb szüksége nem volt, mint most nekünk. Hatalmas szimpátiák ébrednek újra irántunk. Mentsük meg, erősítsük ezeket, okuljunk a kommunizmuson. Minden eshetőségre készenkell államunk. Nemzeti hadseregünk van, zászlaja alatt kezet kell fognia a nemzeti gondolatnak és a tiszta demokráciának, mert a történelem könyörtelen lélektani logikája bebizonyította, hogy egymás nélkül a mai helyzetben nem mehetnek semmire. Ismerjük fel, miért kell a nemzeti eszmének a demokráciával összefognia. Tanuljuk meg végre helyzetünket a most folyó világtörténelem, a történelmi lélektan távlatából látni és eszerint cselekedjünk. Sorsunk attól függ, hogy mennyire leszünk erre képesek. T. L. Kun Béláék jőélnek Pecsenyét, likőrt, süteményt kapnak Magyarországból — Állandó vendégség van náluk —■ Az osztrák hatóságok mindenben kezükre járnak Budapest, november 20. A bécsi Reichspolst jelenti Karlsteinból: Kun Bélának a karlsteini kastélyban való tartózkodása egy idő óta igen kellemessé vált. Már néhány hete nagymennyiségű fát vásárolt a bolsevista vezér magas áron a környéken, holott a karlsteini lakosság ugyancsakmegsínyli a tüzelőanyag hiányát. A kastély ablakai a késő éjjeli órákig fényárban úsznak, míg Karlsteinban a legnagyobb hiány van petróleumban és gyertyában.A lakosság elkeseredését mindazonáltal leginkább az kelti föl, hogy majd mindennap gazdag élelmiszerszállítások érkeznek Bécsből és főként Magyarországból, amelyekhez szállítási engedélyeket adnak a hatóságok. ■ Minthogy a legközelebbi helyi hatóság csupán a ragonírozott élelmiszermennyiséget és szükségleti cikkeket oszthatja föl a lakosság között az élelmiszerjegyek alapján és a legkisebb protekciót sem tűri, a Kun Béláéihoz küldött élelmiszerszállítások csak a bécsi kormány határozott engedélyével történhetik meg. Kun Béla és társai ekképpen majdnem naponta kapják a marhahúst, disznóhúnt, cukrot, kávét, teát, csokoládét, nullás lisztet, süteményt, likőrt, konzervet, petróleumot, gyertyát és dohányt. A csomagok majdnem mind Magyarországból származnak és azután hatósági engedélylyel kézbesítik Kun Bélának. Kun Béla rövid idő óta különböző látogatókat fogad, akik „túlnyomó részben kétségtelenül zsidó származásúak." A látogatókat legtöbbször Bécsből bejelentik a waidhofeni csendőrkapitányságnak, erre aztán a látogatót hatósági kísérettel Kadsteinba engedik. Legutóbbi időben mindazonáltal a látogatások közvetlenül a kormány közvetítésével történnek. Nagy felháborodást kelt Kun Béla viselkedése az őrséggel szemben. Amidén több őr jelenlétében három kommunista látogatójával arról beszélt, hogy egy kiló magyar vajért ötszáz koronát fizetett, Kun Béla megjegyezte: — Még több milliót kellett volna Magyarországból magammal vinni. A Reichspost cikkét ezzel fejezi be: Karlstebiben és környékén csak azt kérdi a lakosság: Mikor szabadulunk már meg ezektől a kellemetlen vendégekig.