Magyarország, 1919. november (26. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-21 / 159. szám

&k antant kívánságát megkerülni akarják, nehogy itt tiszta választás lehessen. A délm­okrata párt egyébként mindazt, a­mit, megbízottai Huszártól követelnek, a ma esti pártértekezlet elé viszik, s azután az ott hozott határozatot nyilvánosan publikálják. Í1 keresztény blokk ülése Ugyancsak végrehajtó bizottsági ülést tart ma este a keresztény blokk is. Ezt az értekez­letet sokan döntő fontosságúnak tartják, mert egyes kiszivárgott hírek szerint sok jelenség­ből arra lehet­­következtetni, hogy a keresz­tény blokk­ban is megoszlanak a vélemények a válság kérdésében. Három árnyalat áll egy­mással szemben. Egyik, rész a megegyezést komolyan akarja és Huszár törekvéseit teljes odaadással támogatja. Egy másik csoport Friedrich pártiján áll s ezek nem bánják, ha •Huszár vállalkozása nem sikerül és az ellen­zéki pártokkal a harcot a végletekig viszik. A harmadik árnyalat Apponyi jelöltsége mel­lett foglal állást, mert úgy vélik, hogy nincs alkalmasabb ember a megegyezés eszközlésére, mint Apponyi. Ez a csoport kívülről az An­­drássy-féle frakcióra támaszkodik és tagjai közé tartozik Teleki Pál gróf és Rakovszky István is. Bizonyos, hogy a blokk állásfogla­lása elhatározó lesz a válság további folya­mán s feltehető, hogy valahogy sikerül egysé­ges határozatot­­hozni. Ezt a feltevést az is igazolja, hogy az értekezletet megelőzően a kormány Huszár kérésére minisztertanácsot tart, amelyen Friedrich és minisztertársai fixirozzák álláspontjukat s Huszár is előadja eddigi tárgyalásainak eredményét. Lemondott e Friedrich ? Friedrich lemondása, vagy le nem mon­dása körül egyébként igen sokat beszélnek. Tegnapig mindenki úgy tekintette őt, mint lemondott miniszterelnököt, ezzel szemben mára kiderült, hogy ő még ma is mniszter­­elnöknek tekinti magát. Aki dezignálta minisz­terelnökké Huszár Károlyt és amennyiben Huszár vállalkozása nem járna a kívánt ered­ménnyel, úgy továbbra is ő marad a kabinet élén. Friedrich Istvánnak ez a felfogása sok kommentárra adott alkalmat és vannak olyanok, akik ebből a magyarázatból azt kö­vetkeztetik, hogy Huszár akciója nem egészen komoly, ami csak fokozza a balodal­i pártok bizalmatlanságát és igényeit. Döntő értekezlet holnap délelőtt Holnap délelőttre Huszár Károly a kor­mány tagjait és a Clerknél volt összes politi­kusokat közös értekezletre hívja egybe a mi­niszterelnökségre. Ezen beszámol tárgyalásai­ról és elhatározását, illetve további lépéseit közli a tanácskozáson résztvevőkkel. Itt fog voltaképen kiderülni, hogy mik az ellentétek és hogy mire számíthatnak , vagy megtesz a döntés, vagy dokunen­­tálódik, hogy miért nem lehet dönteni? Megemlítendőnek tartjuk még, hogy Ap­port­ói miniszterelnökségét nem tartják telje­sen elejtettnek az ellenzéki oldalon. Huszár vállalkozásának meghiúsulása esetén egyedül expediensnek továbbra is az Apponi-féle megoldást látják. Számolnak természetesen avval a­­körülménynyel is, hogy Apponyit mindenki a magyarázó nyilatkozat dacára is, a­ keresztény pártok tényleg refuzálták, ha tehát­­ hozzá kell újból fordulni, akkor a ke­resztény pártoknak meg kell adniok neki a kellő elégtételt: s nekik kell Apponyit fel­kérni, hogy álljon a válság megoldásának élére. Huszár és A Apponyi Clerknél Huszár dezignált miniszterelnök és Ap­ponyi gróf tegnap este Sir George Clerk ven­dégei voltak. Az estebéd után a dezignált mi­niszterelnök még három óra hosszat tárgyalt a szőnyegen fekvő kérdésekről. Huszár Károly ma, csütörtökön este is megjelenik Sir George Clarknál, hogy tájékoz­tassa őt mai tárgyalásainak eredményéről. M­ AG­Y­ARORSZAG Btrchrpest,­ 1919 pArteis. november 21. A Helyzetünk világtörténelmi távlatból Nemzeti hadseregünk van. Talpraállítunk vérem és olyan­ helyzet kínálkozik számunkra, ai­ffcél reménnyel kecsegtet. A felszabadulás k érzeivel üdvözöltük a románok kivonulása után a területi integritást, hazánk sérthetetlen­ségét hirdető plakátokat. Lesújtó azonban, hogy éppen ebben az időben, amikor a tör­ténelem dönt rólunk, képtelenek vagyunk helyzetünket az aktuális világtörténelem látó­szögéből nézni. Pedig most erre van szükség legelső sorban," arra, hogy megtudjuk, miről van szó? Nem a koncentrációról, nem is az erők egységéről,­­ hanem a mindennél fontosabb­ról, mindennek a végső céljáról, arról, ami egymaga megteremti a koncentrációt és a ne­künk való kormányt. Régi és új politikusok összes sablonjai és formulái együttesen sem segíteni rajtunk. Az egyetlen, megbízható, minden párton felül álló szempont a történelmi lélektanban van megadva. Ebből kell kiindulnunk és csak­hamar rájövünk, hogy mennyire nem tudomá­nyos pepecselés ez, hogy mennyire sorsdöntő életünk?,De vágó igazságokhoz jutunk általa. Ez az ország nem frázis, hanem valóság szerint lelki beteg és úgy kell kezelni, mint ahogy az ilyen beteget szokás. Jól mondta nemrég András úgy, hogy idegbeteggé tette a háború a nemzetet és ezt az idegbetegséget sú­lyos kitörésre vitte az a két tényező, amelyet Mikszáth így jellemzett valamikor: „Odafent a hagyományos szakmaiok, alant a magyar vérmesség.“ A nemzetnek nem engedték meg, hogy­ teljes életét élje, erőinek, szerveinek egy része le volt állandóan kötve, még 1918 októ­berében sem engedték a maga lábára állni és mikor végre a forradalom lábra állította, ki­derült, hogy elfelejtett­e járni. Ez volt a beteg­ség eredendő csírája. A paktumok, a felyív­­mányok elvesztették minden szuggesztív ere­jüket. Tény, hogy a­ teljes állami független­séget, a négy százéves sorvasztó Stabsburg­­uralom megszűnését várta az októberi forra­dalomtól a nemzet. A Petőfi által is dicsőített ideális magyar köztársaság volt az új szug­­gesztió, de minthogy eljátszották a hitelét, az elfásult, csalódott tömegek egy része a kommunizmus pszichológiai ragályának esett áldozatul. A rettenetes kiábrándító kommün bukása után pedig egyszerűen megszűnt a köz­vélemény. Pszichológiai törvény az, hogy minden tö­­meget egy-egy nagy érzés szuggesztiója tarthat csak össze, énélkül nemzet, társadalom nem állhat fenn — és ez a helyzet állott be mi­­nálunk is. A gombamódra elszaporodott pár­­tocskák nem a közvélemény alakulásának, hanem almák atomokra bomlásának voltak a tünetei. És akármilyen is a felfogás a Fried­rich-kormányról, azt az érdemét elvitatni senki se kívánja, hogy a magyarság minden tömeg­hitet s összetartott tömegérzést elvesztett, tehát lélektanilag megszűnt tömegeit — részben újra tömegekké tömörítette, közvéleményt terem­tett. Már­pedig bármilyen közvélemény is jobb a közvélemény teljes hiányánál, mert ez a feloszlással egyértelmű. Ezt a mindennél végzetesebb lelki folyamatot észlelhetjük most Törökországon, de immár Német-Ausztrián is, melyet a közvélemény teljes el­züllése mind fe­nyegetőbben sodor a bolsevizmus felé. Elég ennyi példa arra, hogy belássuk, hogy törté­nelmi lélektani törvények címén meg­nyíre nem üres elmélet fejtegetéseik forognak szó­ban. Igen, de a tömegindulatok teremtő, tör­­ténelemcsináló erejében óriási különbségek vannak. Annál összetartóbb, annál megbízha­tóbb egy tömegérzés, mentül több egyénen tud mentül osztatlanabbul uralkodni, örven­detes, hogy elszántan és becsületesen kimond­hatjuk a területi integritás követelését. Ki kell mondanunk, mert hiába nyomnánk el, előbb­­utóbb ki kellene törnie. Csak mai európai ál­­lamférfiaink doktrinersége képzelheti azt, hogy ezeréves átöröklött hajlamokat, vonzá­sokat­ egyszerűen mellőzni lehet. De azért ez utóbbiak jelentőségét a nem magyar lakosságú területekre nézve nem sza­bad túlbecsülnünk. A területi integritás nem­csak magyar nemzeti kérdés, hanem elszakí­tott tót, román, szerb, rutén feleink problé­mája is. A területi intregitás eszméje tehát csak akkor válhat maradandó történelmi ala­kulás alapjává, akkor válhat az elszakított részeken is szuggesztív erővé, ha nemcsak a magyar nemzeti érzelemmel, hanem a valódig nemes értelemben vett demokráciával is kap­csolódik. Akármilyen legyen az államforma, — erre most neon térünk ki, noha megoldá­sának módja történelmi és lélektani szem­pontból nem kevés­bé aktuális — minden­képpen végzetes szerencsétlenség a nemzeti gondolatot szembeállítani a valódi demokrá­ciával. Gyilkos politika volna „vörös“-nek kikiáltani azt az irányzatot, amely Anglia, Amerika, Norvégia tiszta demokráciáját akarja nálunk is megvalósítani, azt a demo­kráciát, amelyre soha államnak nagyobb szüksége nem volt, mint most nekünk. Hatalmas szimpátiák ébrednek újra irán­tunk. Mentsük meg, erősítsük ezeket, okul­junk a kommunizmuson. Minden eshetőségre készen­­kell államun­k. Nemzeti hadseregünk­ van, zászlaja alatt kezet kell fognia a nem­zeti gondolatnak és a tiszta demokráciának, mert a történelem könyörtelen lélektani logi­kája bebizonyította, hogy egymás nélkül a mai helyzetben nem mehetnek semmire. Is­merjük fel, miért kell a nemzeti eszmének­ a demokráciával összefognia. Tanuljuk meg végre helyzetünket a most folyó világtörténe­lem, a történelmi lélektan távlatából látni és eszerint cselekedjünk. Sorsunk attól függ, hogy mennyire leszünk erre képesek. T. L. Kun Béláék jő­­élnek Pecsenyét, likőrt, süteményt kapnak Magyar­­országból — Állandó vendégség van náluk —■ Az osztrák hatóságok mindenben kezükre járnak Budapest, november 20. A bécsi Reichspolst jelenti Karlsteinból: Kun Bélának a karlsteini kastélyban való tartózkodása egy idő óta igen kellemessé vált. Már néhány hete nagymennyiségű fát vásá­rolt a bolsevista vezér magas áron a környék­­en, holott a karlsteini lakosság ugyancsak­­megsínyli a tüzelőanyag hiányát. A kastély ablakai a késő éjjeli órákig fényárban úsznak, míg Karlsteinban a legnagyobb hiány van petróleumban és gyertyában.­­A lakosság elkeseredését mindazonáltal leginkább az kelti föl, hogy majd mindennap gazdag élelmiszerszállítások érkeznek Bécs­­ből és főként Magyarországból, amelyekhez szállítási­­­ engedélyeket adnak a hatóságok. ■ Minthogy a legközelebbi helyi hatóság csupán a ragonírozott élelmiszermennyiséget és szük­ségleti cikkeket oszthatja föl a lakosság kö­zött az élelmiszerjegyek alapján és a legkisebb protekciót sem tűri, a Kun Béláéihoz küldött élelmiszerszállítások csak a bécsi kormány határozott engedélyével történhetik meg. Kun Béla és társai ekképpen majdnem na­ponta kapják a marhahúst, disznóhúnt, cuk­rot, kávét, teát, csokoládét, nullás lisztet, sü­teményt, likőrt, konzervet, petróleumot, gyer­tyát és dohányt. A csomagok majdnem mind Magyarországból származnak és azután ható­sági engedélylyel kézbesítik Kun Bélának. Kun Béla rövid idő óta különböző látoga­tókat fogad, akik „túlnyomó részben kétségte­lenül zsidó származásúak." A látogatókat leg­többször Bécsből bejelentik a waidhofeni csendőrkapitányságnak, erre aztán a látogatót hatósági kísérettel Kadsteinba engedik. Leg­utóbbi időben mindazonáltal a látogatások közvetlenül a kormány közvetítésével történnek. Nagy felháborodást kelt Kun Béla visel­kedése az őrséggel szemben. Amidén több őr jelenlétében három kommunista látogatójával arról beszélt, hogy egy kiló magyar vajért öt­száz koronát fizetett, Kun Béla megjegyezte: — Még több milliót kellett volna Magyar­­országból magammal vin­ni. A Reichspost cikkét ezzel fejezi be: Karl­­st­ebiben és környékén csak azt kérdi a lakos­ság: Mikor szabadulunk már meg ezektől a k­ellemetlen vendégekig.

Next