Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

BUDAPEST, 1920 FEBRUÁR 1K. _____ SZERDA XXVII. ÉVFOLYAM 48. SZÁM A tisztviselők éj vicclapok kanyarórendel-je ^bele* került az életbar A régi, unásig megunt humoréhez^^turnistája a valóbban él, csakh^-t ma már nemcsak mipiíditásnak, segédtelekkönyvezetőnek, adóhivatali el*lenőrnek hívják, hanem törvényszéki bírónak, kúriai tanácselnöknek, pénzügyigaz* gatónak és miniszteri tanácsosnak is. Szinte érthetetlen és megmagyarázhatat* lan, hogy a magyar nyomor igazi mártír* ral hogyan bírták ki az elhult háborús és forradalmas esztendőket, hogy nem pusz* tulnak el az éhségtől és hogy nem esnek össze az utcán ma, amikor fizetésük egy fejelés csizmára meg cigarettára sem elegendő. A magyarság igazán elnyomott páriái, bűnbakjai, vértanúi mindig a tisztviselők voltak. A kereskedő és iparos, a gazda vagyont is szerezhetett, a munkást konszolidált viszonyok közé emelte szervezett* sége, viszonylag könnyű élete volt ügy* nőknek, utazónak, a szabad értelmiségi pályát űzők is gyakran meg tudták találni az utat a megvagyonosodáshoz. Igazán — mondhatni — csak a tisztviselő szenve* dett mindig. A bíró, aki milliós szubsztra* tumú perekben ítélkezett, a rendőr, akire emberek élete volt bízva, az adóhivatal a nők, akinek kezén százezrek szaladtak keresztül, a vasutasok, a postások, a városi, vármegyei és állami tisztviselők, akiktől puritán megközelíthetetlen* séget követelt ugyanaz az állam, amely neki csak koldustarisznyát, csak cifranyomorúságot, csak úri titulusokkal és hivatali tekintélyével leplezett nélkülözést nyújtott. Változhattak a korszakok, jöhettek új irányok új jelszavakkal, a háború rettenete hatalmas agrár- és merkantil-vagyonokat teremthetett a semmiből, a köztisztviselő megdöbbentő következetességgel éhezett. Ahogy nem gondolt rájuk a Tisza osztályparlamentje, éppen úgy elejtette a szélső* séges forradalmi irány, megtiporta a kom* munizmus és éppen olyan kihasznált, leg* minimálisabb exisztenciá Jában sem biztosított rabszolga ma is. A fizetés, melyet eléje hajítottak, nem volt elegendő még a régi jó világban sem. A háború alatt fogalommá nőtte ki magát az a bíró, aki maga talpalja a cipőjét és az a tanár, tanító, aki egyszoba*konyhás lakás* nak nevezett lyukban krumplin él családos* túl. A forradalmak bőséggel ontották a jólétét mindenki felé, aki azt lármázva követelte és az éhkopp jutott osztályrészül megint csak a magyar tisztviselőnek. Ma pedig gazdasági rendünk leromlásának, valutánk elértéktelenedésének rettenetes napjaiban egyenesen megfejthetetlen talány, érthetetlen rejtély, hogy miből tud elvegetálni az a szerencsétlen tisztviselő, akinek fizetése most már nemcsak a megélhetéshez kevés, de már az éhenhaláshoz sem sok? Igaz Örömmel hallottuk, hogy a nemzetgyűlés tegnapi ülésének zavaros és nem egészen stílusos hullámzásában is megütöt* * ték a tisztviselők fizetésrendezésének első skáláját és hogy végre a hatalmon lévők komolyan gondolnak a tisztviselők ember* ségesebb élete biztosítására. Tessék ter* mészetben való ellátással, naturáliákkal lehetővé tenni legalább azt, hogy a tiszt* Budapest, február 24. (A Magyarország tudósítójától.) Az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényjavaslat benyújtása kapcsán politikai körökben az a hír terjedt el, hogy nyomban a kormányzó választása után megalakul az új kabinet is és így a kormányzásban nem áll be hosszabb interregnum. Az elterjedt hírek szerint ma vagy holnap külön tárgyalások indulnak meg a keresztény blokk pártjai között, hogy a kormányzó megválasztása utáni időre már meglegyen a tárgyi egység a kormányprogrammra vonatkozólag. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett Rakovszky István is az újságírók előtt. Érdeklődtünk e hírek felől a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában, melynek egyik vezető tagja elsősorban arról informálta munkatársunkat, hogy iyen irányú tárgyalás egyetlen egyszer, mintegy két héttel ezelőtt volt. Azóta a tárgyalások megszakadtak és a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja és annak vezetői nem tanácskoztak e kérdésről. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának az a felfogása, hogy e kérdések megbeszélése és elintézése a kormányzó által dezignált miniszterelnökre fog hárulni, ilyen formában valószínűtlen, hogy a két párt között már előre megállapodás jött volna létre olyan kérdésekben, amelyeknek elintézése a dezignálandó miniszterelnökre vár. Annál inkább vallják ezt a felfogást, mert a Keresztény Nemzeti Blokk pártjainak egyike sem mondott le arról, hogy sikerülni fog kormányzói többséget alkotó pártot létesíteni. Ebben az esetben anélkül, hogy jelentősebb ellentétet látnánk a kérdésben, csak azt tartjuk szükségesnek megállapítani, hogy míg a Kisgazdapárt semmi szín alatt sem hajlandó fúzióra, vagy új párt alakítására, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában senki sem adta fel a reményt, hogy sikerülni fog ilyen után kormányzó többséget alakítani. Ugyancsak a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában beszélnek arról is, hogy a két évre tervezett nemzetgyűlés időtartamát naviselő megélhessen, ne zülljön le, ne essen össze menthetetlenül. Reméljük, hisszük, elvárjuk, hogy végre ezt a tovább már tarthatatlan helyzetet megszüntetik. Nemcsak elismerést, szánalmat, frázist vetnek megint marékszámra eléjük, hanem kényeret is nyújtanak, amikor ennek elérkezett a tizenkettedik órája.gyanis ki kell használni, a nemzet jövőjét megalapozó törvényhozási munka érdekében. A nemzetgyűlés munkakéretét, amely magában foglalja az új államforma megalkotására, a földbirtokreformra vonatkozó törvényjavaslatokat, a békekötés aláírását, azonkívül számos szociálpolitikai törvény meghozatalát lényegesen ki kell bővíteni, mert a nemzetgyűlésnek még számos fontos kérdéssel kell foglalkoznia. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának ez az álláspontja hivatalos álláspontnak tekinthető. Ha ez a kérdés napirendre kerül, bizonyára ilyen értelemben fognak dönteni. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma délelőtt 11 órakor vette tárgyalás alá az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A bizottság ülésén Ferdinándy Gyula elnökölt. A kormány részéről jelen voltak: Huszár Károly miniszterelnök, Haller István kultuszminiszter, Bárczy István igazságügyminiszter, a minisztériumok részéről Rassay Károly igazságügyi államtitkár és Karafiáth Jenő dr. miniszterelnökségi államtitkár. Ferdinándy Gyula megnyitó beszédében visszapillantást vetett az elmúlt időkre. Hangsúlyozta, hogy aki ma nem akar komoly, alkotó munkához fogni, az gyáva és nem hazafi. Ne az idegen nemzetektől várjunk orvoslást, hanem önmagunktól. A bennünk élő és az utóbbi időben elnyomott fajmagyar erények kifejlesztésére s az erkölcs és a hazafiasság szellemének éltető erejére van szükségünk. Az alkotó munkára való egységes törekvésben minden hazafinak meg kell egymást érteni és a meggyőződéseket kölcsönösen tiszteletben kell tartani. A megindult vita során elsősorban a pártok vezetői szólaltak fel. Simonyi-Schadam Sándor a Keresztény Nemzeti Egyesülés részéről kijelentette, hogy ragaszkodnak a javaslat most benyújtott eredeti szövegéhez. Bárczy István igazságügy miniszter a demokrata párt részéről hasonló kijelentést tett, de hangsúlyozta, hogy ő a kormányzói hatalom szélesebb kiterjesztésének híve. A jogfolytonosság kérdéséről megindult vita során Andrássy Gyula gróf szóvátette azt az aburzust, hogy először a pártok foglalkoznak a törvényjavaslattal és csak azután kerül a bizottság elé, holott a régi parlamenti gyakorlat szerint megfordítva történt. — Öt kormányzó dezigflálja az új miniszterelnököt — ----------A pártok közös matrca programról tárgyalnak —~ Fúziós tervek —- Huszár/Andrássy, Bárczy, Simonyi*Temadam a kormányzó fájdalmáról —- 11 tiszántúli terület kiürítése Szefdán lépik át katonáink a Tiszát Egyes szám ára 80 fillér !