Magyarország, 1920. március (27. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

Bwdf­pest, 1036. "Séd®, mSrenus 2. MAGYARÜ ftBUe A miniszterelnök felszólalása után a Ház fel­­mondot­ta, hogy a miniszterelnök által beterjesztett főjavaslatot sürgős letárgyalás és jelentéstétel végett felejogi bizottsághoz utasítja. Black javaslatára ezután elhatározták, hogy a Ház legközelebbi ülése holnap délelőtt tíz órakor lesz, melynek napirendjére a további teendők iránti intézkedést tűzték. A jegyzőkönyv hitelesítése után a nemzet­gyűlés mai ülése fél két órakor véget ért. Haller István és egy kisgazdavezér a miniszterelnöki kombinációkról A­em kellenek a pártonkívüli politikusok Budapest, jafarcius 1.­ Az új kormányelnök szirhelyére nézve a legkülönbözöseb kombinációk vannak napok óta forgalomon. A találgatások határide­je azonban a korm­ányi lemondásának elhalasz­tása folytán kitolódott. Ilyenformán újabb neveik kerültek előtérbe. Pozitívum azonban egyedül az, amit Huszár Károly miniszterelnök szombat este mondott a Kisgazdapártban, hogy ő nem vál­lalja újból a miniszterelnökséget. Kijelentésé­vel szemben áll azonban ma az az egyedüli parancsoló érv, hogy a legnagyobb valószinü­­sé£ szerint meg kell hajolni az előtt a kíván­ság előtt, amely ma minden oldalról irányá­ban megnyilvánul. Azok a nevek, amelyek szombat este for­galomba kerültek, így Ráday Gedeon gróf, Pallavicini György őrgróf, Teleki Pál gróf, vagy: Bethlen István gróf egy percig sem ta­láltak Idtelre egyik kormányzópártban sem. "A pártvezérek ma egyértelmű­leg kijelentették, hogy ezeknek az esetleges megbízatását nem­hogy nem támogatnák, de meg is akadályoz­nák. Maradt még két másik név. Ezek súlyo­sabbak és értékesebbek. Elsősorban Apponyi Albert gróf, aki­nek a kormányzó valószínű, hogy felkí­nálja a kormányelnökséget, de tudjak róla, hogy aligha vállalja, a másik Wlassits Gyula báró neve, akiről azonban egy elő­kelő informátorunk azt mondotta, hogy nem vállal kora miatt olyan állást, amely folytonos izgalommal jár. A posszibilis nevek sora ekkér kimerült. Huszár Károly és ismételten Huszár Károly nevét kolportálják mindenfelé. Annál is in­kább az ő nevét, mert a kombinációba kerül­hető Rubinek Gyula ellen a keresztény párt­ foglalna állást, Haller Istvánt pedig a Kis­gazdapárt nem támogatná. Különben mind­kettőbről ma már tudott dolog, hogy a mai körülmények között exponált pártvezér­ mi­­voltuk miatt, nem is áilatná egyik sem a kormány­elnökségét. A helyzetet különben a következő két nyilatkozat világítja meg a legjobban. Haller István kultuszminiszter a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának a felfogásairól a követke­zőkben informált bennlünket: — A mi felfogásunk párton kívül álló, vagy pláne parlamenten kívül állóval szem­ben az, hogy ilyen ember nem jöhet, mert nek­i tudja megalakítani kabinetjét. Sem az egyik, sem a másik pártból nem fog kapni egy minisztert sem, annál kevésbbé parla­menti támogatást.­ — Nem is látjuk semmi okát annak, hogy miért kellene parlamenten kívül álló emberrel kísérletezni, amikor van két nagy párt, melynek akár az egyikében, akár a másikában találhat olyat a kormányzó, akit a kormányalakítással megbízhat.­­ Ne­m arról van szó, hogy nem le­hetne mást is megtenni, csak azt mondjuk, hogy: nem opportunus és nem célszerű, mert az illető hiábavaló kísérletezéssel el­venne az ország idejéből egy pár nélkülöz­hetetlen napot. Erre pedig semmi szükség sincs. .­ A magam részéről nagyon szívesen látnám, ha tovább is Huszár Károly ma­radna miniszterelnök. A kisgazdapárt álláspontját a párt egy elő­kelő és a jövőben nagyobb szerepet játszó tagja a következőkben ismertette előttünk:­­—• A kisgazdapárt egyetlen egy fenekhoz ragaszkodik, de ahhoz föltétlenül és ez a belügyi tárca. Még ha nem ír volna a pár­nak két mandátumnyi többsége, még akkor is ez a tárca megillet minket. — Természetesen koalíciós alapon akar­juk továbbra is a kormányzást. Ennek kapcsán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a­­mi sorainkból kerüljön ki a miniszterelnö­k. De azt perhorreszkálnák, hogy olyan expo­nált pártember, mint Haller István legyen esetleg a miniszterelnök. Huszárt elfogad­nák. Ebben az esetben a belügyi tárcára je­­­löltünk Meskó Zoltán. — A hadügyi tárcát egy­ magas rangú katonának kell odaadni, aki mellé polgári politikus kerül politikai államtitkárként. A mi kezünkben kell maradni a földművelés­ügyi és a pénzügyi tárcának. Ezekről egyéb­ként talán a ma esti pártértekezleten hatá­rozunk. — Mulatunk azon, hogy komtiná­­cióba kerülhetett a mai demokratikus virág­­ban négy gróf neve, de ennek a ténynek­ nem tula­j­don­ítunk semmit. Nem hisszük, hogy az eav Apponyit kivéve, m­i márt vala­kit is támogatna ezek közöl. Itt említjük meg, hogy igazsághgymmm -­telinek Rassay Károlyt kombinálják, aki mellé államtitkárul Wagner Károly dr. kieganki­­párti képviselő kerülne. A vasárnapi miniszter­tanács A Magyar Távirati Iroda jelene­ Február 29-én este hat órakor a miniszterelnökségi palo­tában minisztertannács volt, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács amelyen Huszár Károly miniszterelnök elnökölt, kizárólag forgó ügyekkel foglalkozott. A tanác­­szozás éjjel csaikét órakor éri tétjét. Felesküszik a kormányzó A Duna nem fagyott jéggé, rajta nem táboroznak Szilágyi Mihály uram negyvenezer katonái. Tavaszi hullámok púpozzák a nagy folyam házát, zászlós házak, rohamsisakos díszszázad az ország háza előtt, a főméltóságú urát ma választ­ja meg az ország, ki fővezér volt, kormányzó is lesz tulajdon személyében. Rogy­ás­ig zsúfolt karzatok, maga az ülés­terem tiszta fekete. Zsakett és redingot, a hosszú kabát, amelynek a néhai Ferencz Jó­zsef adott nevet, paraszti dísz ugyancsak fe­kete —­ a világ minden parasztsága közül egyedül a magyarnak fekete az ünneplője — olyan mintha vasárnap volna. Boglárt és men­tét legföljebb csak az emlékező fantázia lát, amely tudja, érzi, hogy ez a mai gyülekezet itt, ott gyülekezik valahol a Rákos mezején vagy Fejérváron, vagy Pozsonyban, régi sát­rak és házak közt, a legnagyobb magyar or­szágos gyűlésekben. Akár Pusztaszerig is szabad, hogy visszakalandozzék a képzelet. Történelem és mégis naptáriam mai nap. Az általános szavazati jog hívta együvé a kép­viselőket, akik bőséges és terjedelmes nép­jogok alapján ruházzák ma fel Horthy Mik­lóst azzal a hivatallal, amely illette egykoron Hunyadi Jánost és Kossuth Lajost. Időrend­ben harmadik ő azok közt, akik véget v­etet­tek egy interregnum zűrzavarának. Rakovszky elnököt. A törvénycikkely­­ alapján, mit, mint nemzetgyűlés elnöke, ma­j­d hajnalig a népi szuverenitás legfőbb személy-­­ nőkér­t írt alá, meghirdeti, hogy kormány­zót választ a nemzetgyűlés. Név szerint és titkosan szavaznak arra, hogy ki legyen az országos főméltóság. A-betűvel kezdődik a szavazás féltizenegy órakor. Tizenegy óra öt perckor felállással, riadó tapssal veszik tu­domásul, hogy az ország megválasztott kor­mányzója — két Apponyi, egy nagyatádi és egy sokorópátkai szavazat ellenében — fő­méltóságú Horthy Miklós. * Az elnök kijelöli a küldöttséget, aki érte megy. Prohászka püspöktől Patacsi Dénesig, a paraszti államtitkárig reprezentálód­nak benne a nemzetgyűlés mindenféle rétegei. Az ellenzéki deputátus Ugrón Gábor, annyi feje­delmet választó székely urnák ivadéka. Roz­i­én az izgalom és várakozó feszültség e negyedórájában bíráló bizottsági tagok teszik le az esküt. Megy a munka tovább. A parla­menti masina nem ismer megállást. Míg a küldöttség útra kel, m­íg megérkezik az ország fejedelmi akaratú ja ura, pár perc a hétköz­napé. Ez is letelik. Egynegyed tizenkettőkor Ra­kovszky felfüggeszti az ülést. Várják a kor­mány­zót. Mintha titkos és ösme­retlen kürt jelek búgnának a folyosón, amely kavargó folyó­ként árad és harsog. Példátlan várakozás ebben a Házban, amely már installált annyi kormányokat, de közvetlen kormányzót, tu­lajdon személyében való államfőt még soha­sem. A karzat rendületlenül kitart. Idegen diplomáciai méltóságok egyenruhájától ma­gyar parasztmenyecskék fejkendőjéig minden­féle szín és kavargás, az orszáhatárokon is túl szóló érdeklődés koncentrálódik itt e góti­kusan cirádá­s emeleteken, arany szokkatáros rácsok mögött. Egyezer jegyet adtak ki a kar­zatokra, hétezret kértek. A zsúfoltság így is életet veszélyeztető. Félt­izenkettő elmúlt, amikor az éljenzés végigszáguld a folyosón, mint valami hatalmas Generaln Marsch. Mintha csak fegy­ve­rcsattogás, kürtharsogás volna e mélyen örvénylő öröm­hangok ölében. Az ország képviselőinek szánó elé foga­dalom tét­el­re jelentkezik az ország maga választotta ura, kinek személye immár sérthetetlen. Végigberreg a folyosóin a csen­­getyű élesen, Rakovszky fölsiet az emelvényre és újra megnyitja gyülekezetét azoknak, kft.­ féle szín és kavargás, az országhatárokon is kormányzó fogadalmas esküjének. Most már teljes minden. Gyújtópontjába ennek a történelmi képnek megérkezik — akinek kedvéért alakult — a megválasztott kormányzó. Két remekbe szőtt gazdag, puha perzsaszőnyeget terítettek a Ház asztala és a gyorsírók korlátja közé, a terem közepébe. A magyar alkotmányos életnek e területi közép­pontján áll meg a kormányzó Horthy Miklós, ki megérkezett katonai szállásáról. Tizenkét óra tíz perc, hogy újra megtelik az alkotmányozó gyűlés terme. A képviselők helyet foglalnak. A kormányzót hozó depu­tánsok közül Patacsy Dénes bejön a terembe. Odamegy­ Huszár Károlyhoz, halkan szól neki valamit. A kormány tagjai mennek az elnöki fogadóba, hogy a terembe kísérjék a kormány­zót a képviselők közé, akik között fekete zsa­kettban ott ül fivére is, Horthy Jenő kisgazda­­párti követ. Kilenc autón jött a Szent Gellért­ből Horthy és kísérete. Az első autón — Pro­hászka fejérvári püspök, jobbján maga a fő­v­ezér. A többi autókon, a többi deputátus, leg­­i­kebb katonai kísérete, a fővezérség saj a

Next