Magyarország, 1921. január (28. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
K A Nemzeti Mozi és a keresztényszocialisták — Rubinék hívei neheztelnek a MÁV.-szállítás miatt — Szabadkirály választópárt alakul március 15-ikén — Miniszteri tanácskozás Budapest, január 12. (A Magyarország tudósítójától.) A Mátv. szállításai és a Nemzeti Mozi ügye megmozdította a politikát is. A kormányzópártban egykét nap óta nyíltan tárgyalták az ezekről az ügyekről szóló ifjságközleményeket s az ennek kapcsán támadt hangulat meglehetősen kusza állapotokat teremtett a pártban. Bizonyos fokig ezeknek az eseményeknek a hatása alatt jelent meg tegnap Teleki Pál gróf miniszterelnök a pártkörben és nyilatkozott aktuális politikai kérdéseken kívül speciálisan a Máv szállítási szerződése dolgában, is. A miniszterelnök nyilatkozata nem nyugtatta meg teljesen a politikusokat, közülök azokat sem, akik tőle volt minisztertársai védelmében erélyesebb szavakat szerettek volna hallani. Magára vonta a keresztényszocialisták elégületlenségét, akik hiába várták Telekitől Hallernek a Nemzeti Mozi ügyében való hathatós védelmét. A kormányzópártban bentmaradt keresztényszocialista képviselők egyenesen — és indokolatlanul — a kormányt okolják azért, hogy a Grassalkovich - telek bérbeadásának ügye ennyire a közélet eseményeinek előterébe jutott. Az eléggedetlenek, ha csendben..is, de azért szívósan szervezkednek és ennek a munkának úgy lehet erősen nyoma lesz már a keresztényszocialistáik holnap esti ülésén is. Vannak, akik már a holnapi ülésen fogják követelni, hogy a csoport változtassa meg passzivitását, lépjen ki a kormányzópártból és álljanak szembe, ha kell, magával a kormánnyal. A másik följegyezni való momentum, hogy Rubinek Gyula hívei is nyugtalankodnak. Ezek viszont úgy látják, hogy a kormány a Máv szállítási ügyében különösen az ő vezérükkel szemben viselkedik passzíve. A volt kereskedelmi miniszter szűkebb gárdája szerint éppen nem Rubinek kezdeményezte az odiózus Biedermann-féle szállítást, amelyért a felelősség a Máv vezetőit terheli. Senki még csak távoli gondolatban sem tulajdonít ez ügy ódiumából részt Rubinéknek. Ő egyébként most távol van Budapesttől. Hivtai hazavárják és akkor akarnak vele tanácskozni. Az eseményekhez tartozik, hogy : „ Kovács J. István meg akarja alakítani a szabad királyválasztó pártot, mégpedig március 15-ikén. Az alakulásnak ezzel a naptáridátummal is szimbolikus jelentőséget óhajt adni. Minda három mozgalom a kormányzópárt kebelében érezteti hatását. Idő előtti volna azonban — az eddigi ‘.s^tasztalatokon okulva — végzetes jelent&s&pt Stf 1.^conntani a dolgoknak. Nem az első palota villongás, amit ez a párt túlélt. de egy pozitív következménye lesz ezeknek az akcióknak. Bizonyos tisztulást hoz a közéletbe és megerősíti a kormánynak azt a már régebbi elhatározását, hogy ezentúl az összes szállítási üzletekre nyilvános árlejtést és versenytárgyalást hirdetnek. Itt említjük meg, hogy a kormány tagjai ma délelőtt minisztertanácsra gyűltek egybe, az erről szóló hivatalos kommüniké így hangzik: A kormány tagjai ma délelőtt fél 11 órakor Teleki Pál gróf miniszterelnök elnöklésé-vel miniszteri tanácskozásra ültek össze. A miniszteri tanácskozáson a jegyzőkönyvet Bárczy István miniszteri tanácsos vezeti- Bécsben időző dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert Vértessy Sándor pénzügym&HJ®téri államtitkár helyettesíti. "■ MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 JANUÁR 13. CSÜTÖRTÖK XXVIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Szabad_ pénz a szabadforgalom helyreállításáról beszél mindenki. A szabadforgalom magyarrul az, hogy pénzéért bárki, bármiből vásárolhat azt és annyit, amennyit tud és amennyi neki jól esik. A szabadforgalom , a kereskedelem, a fogyasztás, a táplálkozás, a ruházkodás, a mindennapi élet szabadsága. Az, ami volt 1914 július végén. Közönséges, megszokott, elnyűtt valami akkor, mint az ötforintos. Ma édeni álom, elérhetetlen eszmény. Mint a nagybeteg, amikor az ágyat elhagyja, kisgyermek módjára újra tipegni és járni tanul, úgy a háború utáni Európa is nehezen, mint valami súlyos leckét kezdi újra és elölről a köznapi életnek azt a normatívumát, amelyen túl hogy lehet egy más gazdasági világ is, akkor még csak nem is sejtettük. A szabadforgalom helyreállítása nem jelent mást, minthogy régi trónusára viszszahelyezzük a pénzt. Már tudniillik az egészséges pénzt. Költészetnek, irodalomnak, egy bensőséges aszkétikus erkölcsnek lehet jogos ellenzéki különvéleménye apénzzel szemben, de bizonyos, hogy ezt a szükséges emberi rosszat mással, jobbal helyettesíteni idáig nem sikerült. A pénzeinek időnkénti fontossága jelenti az egyeskulturális és gazdasági korszakok értékét. A legnagyobb kultúrát pedig az az időszak jelentette, amikor a pénz szabad és értékesvolt. A pénzgazdálkodás jelentette az eddigi emberi kultúra legtetejét, szemben például a középkor termény gazdálkodásság ival, amit a háború és a háború utáni szürkösség oly sajnosan feltámasztott. A ter ménygazdálkodás, más szóval árucsere, primitív, kötött, kultúra* és szabadságellesnes gazdasági állapot. 1914-ben csak atébolydás lázálom tudta volna elképzelni, s hogy az emberiség valaha is visszazuhan ebbe az állapotba, amely alól valamikor I végképp felszabadította az újkor. Amerika felfedezése, az új hajózási utak kialalkulása, a renaissance*on és a reformáción átesett Európában a kereskedői és iparos* V.osztály felszabadulása. A pénzgazdálkodás aranykorszaka volt a Kolumbustól és Luther Mártontól egészen a háborúig terjedő idő. Ez volt a természetes fejlődés. Ez ellen a fejlődés ellen lázadt fel először öntudatosan a kozák* [Szocializmus. Lenin, aki számozott rab* ] bábukat akar csinálni az emberekből, hadat üzent mindennek ami élet, természet és szabadság, így hadat üzent a pénznek is, ami az emberi munka és tulajdon, az emberi önrendelkezés egyik szabadságlevele. El akarta törölni a pénzt, ami persze nem sikerült neki. Sőt lehet mondani, hogy soha a pénznek még olyan alázatos rab* szolgája nem volt, mint éppen Lenin, annak legfanatikusabb gyűlölője. Hiszen járványos eszméit mindenütt pénzzel ter* jeszti, propagandával, vesztegetéssel, el* ivetemült korrupcióval. Még a bolsevizmus sem tudta megölni, legfeljebb ha beteggé tenni a pénzt. Egyik oldalon a középkor, másik oldalon a bolsevizmus, mint az emberiszabad* rság és e szabadság egyik legfőbb mérője, ja pénz halálos ellensége. Mi az egészséges pénz jogos uralmát akarjuk helyreállítani, ja szabad alku és élet birodalmát. Iszonyú : gazdasági lezülöttségünkből csak így , ocsúdhatunk fel, másrészt csak igy tehet jük egészségessé az államháztartást, amely*től a mai rekompenzációs forgalom súlyos imilliókat rabol el. Kik zsebe javára, mostnem vitatjuk. . Knobloch, osztrák követ Nsungai magyar országról „M na@$7&owere& tanácsa az osztrák nézetet erősiti meg** Ausztria nem szállhat szembe az antantal (A Magyarország tudósítójától.) Munkatársunk ma délelőtt felkereste Knobloch Oszkár báró német-ausztriai követet, akitől megkérdezte, hogy tekintettel a Tempsben megjelent legutóbbi közleményre, amely szerint a függő kérdések barátságos elintézése a két állam közt lehetséges volna, mi a felfogása Nyugatmagyarország kérdéséről. Német-Ausztria követe munkatársunknak a következőket mondotta: " Felfogásom szerint a kérdés ijén változás nem állott be, amennyiben úgy a nagykövetek tanácsa,mint a Temps interpretációja is csak az osztrák kormány által képviselt nézetet erősíti meg. Eszerint Nyugatmagyarországnak Ausztria számára való odaítélése annak a programnak integráns része, amelyet az antant a legyőzött államok közreműködése nélkül Ivezápeuróna újjáalakítására vonatkozólag megállapított. Ezeknek a határozatoknak a legyőzött országok attól a perctől fogva, hogy a békeszerződéseket aláírták, magukat alávetni tartoznak még akkor is, ha kivételesen egy olyan határozatról van szó, amely javukra szolgál. Az antant szándéka elsősorban, úgy látszik, oda tendál, hogy Ausztria életképességét megkönnyítse. Az antant ilyen intézkedésével Ausztria, amely puszta létfentartása céljából ső külföldi segítségre van utalva, nem szállhat szembe, másrészt ezzel a határozattal az antant a nemzetiségi elvnek is meg akart felelni. Hogy ez csak éppen ott fordul elő, ahol a nemzetiségi elv megvalósítása a legyőzöttek kárára történhetik meg, ezt Ausztria maga a legfájdalmaisabban érezhette. — A nagykövetek tanácsának jegyzéke szemmel láthatólag azt célozza, hogy Magyarország és Ausztria között egy tartós elidegenülést kizárjon (?) és hogy a rendelkezések végrehajtására olyan utat találjon, amely a közvetlen súrlódási felületeket eliminálja. Úgy látszik, hogy az antantnak legutolsó enunedációi is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar közvéleményben e tekintetben fennálló félreértéseket tisztázzák (?), ami már abban is kifejezésre jut, hogy a kérdéses területeket a győzteseknek kell kiszolgáltatni, akik azután a területek fölött saját koncepciók értelmében rendelkeznek. Ennek a ténynek a felismerése remélhetőleg elősegíti azt, hogy mindkét államnak, amely a háború és a békekötések következtében egyaránt súlyosan szenvedett és amely államokat különben is évszázados sorsközösség kapcsol össze, lehetőség nyíljék arra, hogy a gazdasági életnek újjáépítése céljából egymásnak segítő kezet nyújtsanak. . . Egyes számára 2 korona