Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

2 MAQ7AK0ES3AQ Budapest, 1921. csütörtök, május 1. A vasalónő tanúvallomása Senkit sem ismer fel a vádlottak közül — Orvosok és fegyverszakértési nyilatkozatai — A Tisssa por mai napja (A Magyarország tudósítójától.) A Tis-a-Min- t­ör főtárgyalásának tizennyolcadik napját Gadó István dr .elnök féltíz órakor nyitotta meg. A tár­gyalás elején azokat az orvosokat és rendőrorvoso­kat hallgatta ki a bíróság, akik a merénylet m­en részben segélynyújtás, részben pedig hivatalos ténymegállapítás miatt mentek ki a Roheim-villá­­ba. Hazslinszky Hugó dr. rendőrorvos és Lux Sán­dor dr. orvos kihallgatása után Minnich Károly dr. törvényszéki orvosszakértő mondja el véleményét a Tisza Istvánt ért lövésekről. Kifejtette, hogy a Tisza István mellkasát átjáró golyó volt a halálos lövés s hogy a rögtöni halál és az elvérzésre mutató nyomok azt igazolják, hogy külső és belső el­vérzés okozta a halált. Polónyi Dezső megkérdezi a bíró­ságtól, hogy nem hallgatja-e ki Minnicli orvosszak­­értőt Kovács vizsgálóbíró állapotáról is. Az elnök azt feleli, hogy ebben az ügyben külön szakértőt, Niimethy Károly dr.-t fogja meghallgatni a bíróság. A törvényszéki orvosszakértő után a fegyver­­szakértő tett jelentést. Az a véleménye, hogy há­rom lövést adtak le Tisza Istvánra s hogy a há­rom lövés három különböző állásból, három kü­­lön­böző személytől eredt Az elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után Kenyeres Balázs d­r. törvényszéki árvszakértő terjeszti elő véleményét. Szerinte nem lehet biztosan meghatározni­, hogy a gróf előtt állók közül melyik ejtette a halálos sérülést. A lövések álló, de fekvő helyzetben is érhették Tiszát, lehet oksiv Mannlichertől vagy Frommer­­tvisztolytól, de valószínűbb, hogy Mannlichertől eredtek a lövések. Ezután Kenyeres tanár Radvánszky Béla bá­róhoz és Lux orvoshoz intéz kérdéseket majd az elnök behívatja­ a három fegyverszakértőt és fel­olvassa előttük valamennyi helyszíni szemle jegy­zőkönyvét. A h­adosztálybíróság által foganatosított hely­színi szemle jegyzőkönyvének felolvasása után Gersics I­ajos törvényszéki fegyverszakértőt hall­gatja ki a bíróság. Előadja, hogy a Roheim-vana halljának falában két lövést találtak­; az egyik egész golyó, a másik csak egy darabja egy golyó­nak. A nagyobbiknak a helyzete megfelel a Tisza mellét ért lövés irányának. Ez a golyó Mannlicher- fegyverből ered és nem Frommer-pisztolyból, mert­­a fegyverszakértő véleménye szerint ez a golyó fekvő helyzetben érte Tiszát és ez volt az a golyó, mely a parkettet is súrolta. E golyónak egyik da­rabját megtalálták, ez pedig Mannlicher-golyó. Le­hetetlen volna különben, hogy a golyó egy ön­részt is magával sodort a földre. Azt is kizártnak tartja, hogy az ajtónál álló negyedik adhatta volna be azt a lövést, amely Tiszát a hasán találta. Ezután Szerdanovics István II. oszt. főfegy­­vermestert hallgatta ki a bíróság. Szerinte a tölté­nyeket nem lőhettek ki egy és ugyanazon fegyver­ből. Ezután a golyók készítési évéről, Tisza hely­zetéről a lövés pillanatában és a hallban talált nyo­mokról nyilatkozott. Újabb szünet után Herskovits Rezső Rudolf­­fegyverszakértő kihallgatására került a sor, aki véleményeiben nem tért el az előző fegyversza­k­­értőktől. _ Tiznádc vasalónője Utána özv. Badits Sándorné kihallgatását kezdték meg. Elmondja, hogy állandó alkalmazás­ban volt Tiszáéknál, mint vasalónő. 1918. október 31-én délelőtt kint járt a villában egy esőköpönye­­ges úr. Látta ezt az urat elmenni, látta, amint a kegyelmes úr kaikás érte őt a szalonból. Olyasvala­mit is hallottam, hogy azt mondta „Én, aki imá­dom a Tisza-családot...“ A többi katonának ár­tott a kezével, hogy gyerünk. (F V­­ katona volt ott Az egyik közkatona még visszaszólt a kegyel­mes úrnak, hogy csatlakozzék a ,,nemzeti párthoz." „Édes fiam, — mondta a kegyelmes úr, —­ itt nincs semmi helye ennek a beszédnek." Ezzel elmentek. Az elnök: "Nemcsak közkatonának öltözött mi­­ember volt ez a katona? Tanú: Nem, mert közönségesnek nézett ki. " Nem is tudta magát kifejezni a kegyelmes úr előtt. •Az elnök: Nem tudja, hogyan jöttek be ezek a katonák? Tanú: Nem.­­•Az elnök: Tudja, hogy benyomták a kaput vagy a hall ajtaját? Tomi: Nem tudom. Én a szuterénban laktam a csendőrök szobája mellett. Délután sem volt semmi különös. Estefelé volt, bent ültem a szobá­ban. Féltem. Egész nap félt az egész ház. Mesét olvastam két kis gyerekemnek, hogy ne féljenek. Egyszerre csak zajt hallottam, odaszaladtam az ajtóhoz, lecsavartam a villanyt rögtön és kezd­tem kileselkedni. A csendőrszobában hallottam a zajt, nem értettem, hogy mit beszélnek. igen­­ valamit: „letépni, megkötözni, megpucolni a parlamentet, szeggyeljék magukat!" Nem értet­tem, mit választ­tak a­­csendőrök, csak valami be­szédet és morgást hallottam. Ki akartam menni a folyosóra. Amint kilépek, a bekanyarodásnál egy katona áll fegyveresen. Megijedtem és visszaugat­tam a szobába. Szörnyen féltem, mi lesz. Egy­szerre csak jöttök és valamelyik azt mondta: itt is csendőrök vannak, mert eloltották a villanyt. Erre rögtön felcsavartam a villanyt és kitártam az ajtót és azt mondtam: Ne bántsnak, én vagyok itt két gyerekkel. Három katona állott ekkor előttem, egy derék termetű, egy alacsony kövércs és egy vékony suhanc. A su­hancnál nem volt fegy­ver. A derék magasabb volt, nyírott bajusza volt,, ott állt és úgy láttam, hogy kapkodott, nem tudta mit csináljon. — Mi történik? - kérdeztem ijedtemben. — Semmi, —­ mondotta a nyírott bajusza — Magyar­­ország felszabadult. Az a kis fiatalember ezt mondta: Nem kell félni, remélem nem fél! Erre elmentek a folyosó felé. — Bugyi­ lé, a szakácsné bezárt ajtóik mögött Dalig ■­­­ázott, majd­­kijött a folyosóra és ő is talál­kozott a három katonával. Mondták nekünk a ka­tonák, hogy le kell zárni a csendőrök szobáját, mert ott fegyverek vannak. Bugyiné bement a szo­bájába és onnan lezárta a szomszédos szobát, amely a csendőrökké volt. — A katonák után néztem, de nem láttául, hogy a folyosón merre kanyarodnak, az udvarba men­nek-e, vagy fel a hallba. Amikor hallottuk, hogy a folyosón már nincsen zaj, a hall felé indultunk. A kíváncsiság, vagy nem tudom, micsoda hajtott en­gem, de fel akartam menni a hallba. Egy lépcsőt mentem előre és úgy ha­llgatóztam, füleltem. Nem hallottam semmit, csak a kegyelmes asszony szavát, amint kétszer egymásután azt mondotta: nem, nem. Ebben a pillanatban eldördültek a fegyverek. Én az utánam lopődző két gyermekemet felkaptam, beszaladtam a szobába­­és remegve vártam, hogy mi tesz. Néhány perc múlva a kegyelmes asszony jött le. Orvosért, orvosért! — mondotta. — Én el akartam menni, de nem mehettem, mert a két gyermek sírt, kiabált, hogy őket is meggyilkolják. Ezért másvalaki ment orvosért A Bethesdából el­jött egy doktor úr. Amikor megérkezett, valameny­­nyien fenn voltunk, körülállták a kegyelmes urat, ott feküdt, már nem élt. A Denise grófnő arca is csupa vér volt. Az elnök: Amikor hallgatódzott a hallban, nem ismert fel senkit? — A tanú: Nem. — Az el­nök: Nem látott alakot? — A tanú: Szürke köpö­nyeget láttam a hallban az ajtó előtt. — Az elnök: Semmit sem vett ki az arcából, fiatal volt, idős volt, bajusza volt, nem volt bajusza? — A tanú: Nem láttam semmit. — Az elnök: Más beszédet egyáltalában nem hallott? — A tanú: Nem. — Az elnök: Hány lövést hallott? — A tanú: Én négy­ről tudok. — Az elnök: A maga szobája mellett volt a csendőrszoba, a csendőrök nem álltak el­lent? — Tanú: Morgást, beszédet hallottam, úgy vettem ki, nem esik nekik jól a katonák fellépése. Ilyenféle volt a morgás és a beszéd. Az elnök: Az ott maradt fegyvereket, mikor vitték el? A tanú: Nem tudom. Radicsné nem ismer fel senkit .Az elnök: A három katona közül, akik lent­­maradtak, az egyiknek a sapka a szemére volt húzva? A tani:: Igen. rőt bajusza volt és kövérkés arca. A bajusza rövidre volt vágva, az arca leg­alább három napig nem volt herediáivá. Az elnök: Az 5z lévő vitattak K­r.-n­! senkit ! sem ismert fel, hogy ezek bfoft# lett orví*? Badicsné körülnéz, végignézi a vádlottakat,­­ majd Kérire nézve ezt mondja: — Ezzel az úrral már szembesítve voltam Kéri feláll, mire Baditsné azt mondja: Ez ha­sonlít arra, aki a sapkáját a szemébe h­úzta. Az elnök: Az esők köpenyeges urat megismerné? — A tanú: Igen. — Az elnök. Nézze meg, itt van-e? Babitsné sokáig nézi egyik vádlottat a másik után, de nem ismeri fel egyiket sem. Vágó halkan közbeszól valamit, mire az elnök így szól Vágóhoz: — Ha még egyszer közbeszól és különösen ilyen megtévesztő módon, nagyon megbüntetem. Rabitsné nem ismeri fel Gaertnert, aki végre az elnök rendelkezésére feláll. Az elnök: Felismeri őt? •— A farm: Igen. — Az elnök: Fenntartja azt a vallomását, hogy amikor elment, így szólt a katonákhoz: gyerünk! — A tanú: Igen. — Az elnök: A. szemébe meri mondani neki ezt? — A tanú: Kérem, hát igen. — Guertner: Nem igaz. * Az elnök: Kézire vonatkozólag megmarad amellett, hogy hasonlít ahhoz a katonához? A tanú: Igen. Az elnök: Meg merne esküdni, hogy ő volt? A tant: Nem. Az elnök ezután Hüttnert és Sztanykovszkyt Rabitsné elé állítja és megkérdi, hogy ezeket látta-e a villában, mire Rabitsné kijelenti, hogy nem. Az elnök: Van-e valakinek kérdése a tanú­hoz? Szilassy Pál Ur. ügyész: Kérném, hogy Kéri Pált katonaszt­ikában szembesítsék vele. — A tanú: Hát láttam igy is. — Az elnök: Akkor sem ismerte fel. Ha szükségesnek tartja az "gyász úr, mégis megtehetjük. (Babitsnéhoz fordulva): Azt mon­dotta, úgy emlékszik arra a katonára, mint akinek tett arca volt? — A tanú: Igen. —■ Kéri: Kérem, majd meg fogjuk állapítani, hogy én abban az időben sokkal soványabb voltam. Fényes László (Kénre mutat): Ez az, akiinek háromnapos sza­kálla volt? A tanú: Igen. — Az elnök: Igen, ezt majd a bíróság fogja mérlegelni, valószínűm az, hogy Kéri három napig borotválatlan lett volna. — Fényes: Én is ezért kérdeztem. Vágó-Wilheim Jenő: A tanú a hadosztály­bíró­sági tárgyaláson szembesítve volt velem és akkor azt mondta, hogy engem felismer. — A tanú: Nem mondtam. — Az elnök (Vágóhoz): Maga ne álla­pítson meg semmit. Ez nincs a jegyzőkönyvben. —­­Vágó: Kérem, igy volt. — Az elnök: Üljön le. Az elnök ezután megmutatja Radicsnénak a tizenegyes katonatanácsról készült fényképet és Pogány Józsefnek a képét, de a tanú senkit sem is­mer fel. Most­­ lehoznak egy katona apját. Kéri azt a fejére teszi, erősen a szemére húzva. Ra­­dicsné kijelenti, hogy hasonlít így arra a katonára, de nem állítja, hogy ő volt az A védő vitéz még néhány kérdest, majd Gaert­­ner Marcell megjegyzi, hogy a tanú most vallja először azt, hogy ő a katonákat magával hívta, amikor eltávoztak . Az eddigi kihalgatások alkal­mával ezt nem mondta. Ezután a bíróság a tanút megesketi, majd az elnök a tárgyalást berekeszti és folytatását péntek délelőtt kilenc órára tűzi ki.­­ Illetékes helyről megtudtuk, hogy Vágó Jenő­nek az Astoriában történt bádeni katonai hivatalos kiküldetésére vonatkozó tegnapelőtt tett kijelentése, illetőleg e cikk értelmezése, helyesbítésre szorul. Az 1918 október 31-én este a bádeni cs. és kir. vezérkar egy törzstisztet kért kirendel­ni a honvé­delmi minisztertől, kivel a frontokon levő magyar katonák hazaszállítására vonatkozólag akartak érintkezésbe lépni. E funkcióra hivatalból a honvé­delmi miniszternek akkor az Astoriába kirendelt helyettese, egy ezredes, írásbeli parancscsal ellátva Cseresnyés Zoltán alezredest és Huszár Dezső dr.-t küldte ki Bádenbe. Pár napi ottartózkodásuk után a tárgyalás eredménye jegyzőkönyvbe foglaltatott , ez a hovédelmi miniszternek fölterjesztetett. Ter­mészetes, hogy mint hivatalos utazáskor szokás, a megfelelő útiköltséggel látta el őket a katonai ha­tóság. Hogy a pénzt a hatóság gazdasági közegei honnan vették, nem tartozott az illetőikre, de ezt kutatni nem is állt módjukban. Többszörös Húzás 19-én. HifliS9§a uitimirabil lehet, ha osztálysorsjegyet vásárol! Egész 96, fél 48, negyed­ 24, nyolcad 12 korona. I­SsSes Pál 2$ Tsa BölsköztőI ftSHEOT Igazgatót ksres üzemei részére nagy vidéki detail-fakereskedés is építkezési anyagraktár, melynek nagyszabású erdő és gőzfűrész üzem­e­tő van, szervezőképes agilis, erélyes, reprezentálni tudó urak küldjék ajánlatukat Fatermelő és Faipari R.-T. V., két Nádor­ utca 6. FÍ¥Ér^ jgr^ner' Csütörtök?:* ? odaadás! Délután negyed és este 7 órakor. MUdkettebb­: „Az utolsó szimfónia* cfm­Q aktuális REVÜ fsKRSTOH KUTYaSZIMHSZB továbbá a többi attrakciók! 4|f Szenzációs nyeremények a következő m. kir. osztálysorsjátékban: napcsm vilité IC a legszerencsésebb esetben g millió k­utalom Egy­millió IC főnyeremény ■ Húzás már május 19-én. Hivatalos árak: Egész 90 K, fél 48 K, negyed 24 K. Megrendelések intézendőik: Kiss Kérői]! és Tire® bank részvénytársaság, Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 1. Ír Fióküzlet: V!!., Erzsébet­ körút 15. szám­­|

Next