Magyarország, 1921. július (28. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-24 / 162. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 JULIUS 24. VASÁRNAP XXVIII. ÉVFOLYAM 162. SZÁM Utolsó felvonás Az orosz föld roppant drámája utolsó felvonásához közeledik. A határtalan orosz birodalmat, melyet a cári abszolutizmus számtalan rendőrkémje futkosott össze, mint egy borzasztó szérűt az egerek, min­­denütt a forradalmak és összeesküvések magja után szimatolva, a háború harma­­dik esztendejében már nem lehetett meg­­menteni a végső összeomlástól. Az utolsó évszázad orosz forradalmai és összeeskü­­vései úgyszólván csak személyek ellen irányultak. Azok a revolverlövések és bombák, amelyek cárokat, kormányzókat és minisztereket öltek meg, csak a boszu kitörései voltak, de nem számítottak arra, hogy a cári abszolutizmus rettenetes ha­­talmát meg tudják dönteni. Ám négy évvel ezelőtt Kerenszkiék forradalma, mintha a földből tört volna elő, már nem szemé­­lyek ellen irányult, hanem a cárok ural­­mának gigászi oszlopait rázta meg. Ennek a márciusi forradalomnak jelenetei egy óriás film szívet el­állító izgalmait juttat­­­ják eszünkbe. Méreteiben és borzalmaiban nagyobb, mint a közel másfélszáz esz­­tendő előtti francia forradalom. Az éhező nép a pétervári kenyeresboltok ajtóit töri föl, az utcákon lovasrendőrök és kozákok lova vágtat szikrázó patákkal, sortüzek dördülnek, de a forradalomnak már nem lehet gátat vetni. Fekete tömegek vonul­­nak a carszkojev szelói palota ablakai alá és­ halált kiáltanak a cárra. A behavazott palota néma erkélyein láthatatlanul gub* baszt a cári korszak didergő lelkiisme* rete. Hiába próbálják utolsó erőfeszítéssel feloszlatni a dumát, az új kormányt Anglia és Franciaország is kénytelen elismerni. Végigsüvölt a világ sajtóján a hit: a cár lemondott! Az orosz trón akkora robajjal omlik össze, hogy dübörgését meghallják az egész világon. Fél esztendő múlva — hiába adta ki Kerenszki szinte naponként Lenin ellen az elfogató parancsot — októberben meg*­alakult az orosz szovjet. Most a film pez* gése még gyorsabb. A történelem jelene­­teinek tébolyító zűr*zavara kápráztatja a szemet. Lázadó hadihajók, külvárosokban fosztogató bandák, utcai harcok, paraszt* forradalmak, égő városok, menekülő nép* tömegek, ellenforradalmárok összeesküvé* seinek reménytelen suttogásai, akasztó* fák sora, kivégzések a várfalak alatt, — mindez csak külső képe az orosz szovjet­ nek, az orosz nép tragédiájának. Az igazi tragédia bent a lelkekben, az orosz töme­ gek belső, néma szenvedésében bontako­­zik ki. Az orosz nép éhezni kezd és most ■— úgy jelentik — ez az éhség készül meg*­dönteni negyedik esztendejében az orosz szovjetet. Eddig csak kósza hírek szállong­­tak Leninék bukásáról, de most már hitelt érdemlő forrásból érkezik a távirat, hogy az orosz szovjetkörök számolnak azzal az eshetőséggel, hogy kénytelenek lesznek Oroszországot elhagyni. A­­ menekülés iránya Révai és Kovno. A meneküléshez szükséges pénzösszegek, idegen valuták, ékszerek a világ különböző fővárosainak bankjaiban hevernek. Ám ezek az éksze­­rek csak a menekülő népbiztosok sötét útját világítják meg. A bolsevista tömegek visszavonulásának útját a Volgán át India felé tervezik és e célból már előkészülete­­tet tettek Turkesztánban. Hogy milyen rettenetes lesz ez a visszavonulás, mennyi vér fog még itt elfolyni, azt elképzelnünk nem lehet. ­ ......- - —....- ..............— -- —........ - — ----- -----­ Barátaink a nagy A magyarbarát franciák szövetsége — Angliában a konzervatív lordok magyarbarátok — Az olasz politika változása javunkra — I­jabb magyarbarátság Németországban Budapest, julius 23. (A Magyarország tudósítójától.) Az antant vég­­rehajtó bizottsága július 26-át állapította meg a ratifikált magyar békeszerződési példányok kölcsö­nös kicserélésére. Ezt a fájdalmas aktust tehát ked­den délelőtt hajtják végre Parisban a Quai d‘Or­­sayn. A békeszerződés a ratifikált szerződési pél­dányok kicserélését részletesen meghatározza. A békeszerződés eredeti példányait a francia külügyi hivatal archívumába deponálják, mielőtt azonban erre sor kerülne, a szerződési példányokra utóiratul azt írta, hogy az érdekelt nagyhatalmak parlamentjei elfogadták a békeszerződési feltétele­ket, amivel egyúttal a szerződő kormányok parla­mentjei megadták békedelgációiknak a felmentést. Jó későn, tehát a békeszerződés érvénybelépése előtt rövidesen a külföldön megváltozott a hangulat irányunkban. Az angol , a francia parlamentben számos szónok részéről kifejezést is adtak annak a befolyásnak, amely békeszerződést igazságtalannak tartja. A kisantant ugyan ma is engesztelhetetlen gyűlölettel van irányunkban, a nagyantant államai­ban­ azonban, ha nem is hivatalos helyen, de a köz­véleményben sok jóakaratai baráttal találkoztunk. Pák­sban megalakult a magyar barátok szövet­sége, ennek az alakulásnak élén Danielou kül­ügyi államtitkár és De Monzie szenátorok áll­nak. Mind a kettő járt Magyarországom De Monzie akkor vált barátunkká, mikor azt a sok igazságtalanságot látta, ami a menekülők ügyei körül­ a szomszédállamok részéről történt. Lélekben megrendülve nézte azt a sok borzalmat és szerencsétlenséget, amit szövetségeseik idéztek elő s hazaérve magyarbarát propagandát fejtett ki. Fel­lépésük idővel bizonyára eredménnyel fog járni. Ma még a közhangulat megváltozásán kívül többet tőlük nem várhatunk. Olaszországban Sforza gróf külügyminiszter bukásával megváltozott az a külpolitikai irányelv is, mely mindenáron a jugoszlávokkal való barátko­­zást tartotta fontosnak. Ma már megint magyar­barát irányt lehet tapasztalni. Amerika nagy kérdőjel. Starding elnök ugyan kijelentette, hogy a magyar határokat nem tartja igazságosnak, nem is ismeri el azokat, ennek azon­­ban szintén nincs gyakorlati jelentősége, annál is inkább, mert Amerika egész közvéleményének ér­deklődését a japán­ konfliktus eshetőségei fog­­lalják le. Angliában a konzervatív lordok részéről hang­zott el néhány vigasztaló szó Magyarország szá­mára. A hivatalos angol politika azonba rendület­lenül áll a trianoni békeszerződés alapján. ,a magyar ellenzék részéről legújabban felve­tett germanofil orientálódás élénk visszhangra ta­lált Németországban. Ennek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a csehek ellenében erősebbé teszi a helyzetünket és bizonyára intő példa Ion a lengyel politikusok számára is, akik közül többen az utóbbi időben mintha a kis antanttal kacérkodtak volna. Megszabadulnak oroszországi hadifoglyaink a legrövidebb időn őstül nagyon jelentős eseményen várhatók — „Végétjárja a kegyetlen szovjetura­lom" J¥e üljenek föl a bécsi mérgezésnek — Huszár Károly beszéde a Hadifoglyok Hozzátartozóihoz­ ­■ Budapest, július 23. (A Magyarország tudóság­á­tól.) A magyar ha­difoglyok hozzátartozóinak népes küldöttsége, jelent meg ma délelőtt a nemzetgyűlés épületében Huszár Károly előtt, hogy megköszönje neki a hadifoglyok hazaszállítása ügyében megkezdett parla­menti ak­ció­ját. Ruffy Pál volt a küldöttség szónoka, aki­nek szavai után Huszár Károly a következőket mondotta: — Másfél esztendővel ezelőtt, amikor hiva­talban voltam, a béketárgyalásra utazó delegáció tagjainak lelkére kötöttem, hogy a hadifogoly­­kérdés tűzessék ki a bizottságban napirendre és foglalkozzanak vele. Nem kell nekem itt önök előtt mondanom, akinek hozzátartozója és ismerőse kö­zül többen vannak hadifogságban, hogy mit jelent nekem az önök ügye. Ezt lelkileg is átérzem, nem­csak én, de minden kultúr- és keresztény ember. Hatvanezernél több embert tartanak még most is erőszakosan vissza csupán azért, mert abban az országban néhány tőlünk elszakadt haza­­áruló kenyérkeresetből visszatartja a mi hadi­foglyainkat. Ezek a világ legnagyobb gonosz­tevői. Szent meggyőződésem, hogy az ott kint levő ma­­gyar bolsevikiek a legnagyobb bűnösök ennek a kérdésnek az elhúzódásában, mert tőlük függ ma­gyar hadifoglyaink sorsa. Igaz, hogy Oroszországban spekuláció folyik foglyainkkal, mert megszokták a munkanélküliséget és a magyar hadifoglyot tekintik a legjobb és legolcsóbb munka­erőnek. Most a Bécsben levő központból propa­ganda-iratok révén igyekeznek az önök lelkéhez hoz­­záférni és keserveiket még jobban fokozni. A pro­­­pagan­dának ez a módja nem a hadifoglyok haza­juttatását célozza, hanem azt, hogy megkínozzák önöket. Vegyék tudomásul, hogy a magyar kor­mánynyal együtt mi mindent megtettünk és meg­teszünk, hogy üssön végre hadifoglyaink számára a szabadulás órája. Remélem, hogy a legrövidebb időn belül ebben a tekintetben nagyon jelentős események várhatók. Vannak erre nézve pozitív jelentéseink. Nem hozha­­tom az összeseket nyilvánosságra, de azt közölhe­tem önökkel, megvan a remény, hogy ajánlatun­kat, amit Szovjetoroszországgal szemben tettünk, ők elfogadják, illetve remény van arra, hogy ez ajánlat elfogadása ellen nem léphetnek fel taktiká­jukkal. Mindent elkövettünk, hogy ne állítsanak fel újabb követeléseket. Ma már nem a magyar kormányon múlik hadifoglyaink szabadulása, ha­nem tisztán az oroszoktól függ, hogy véget vesse­nek hatvanezer ember és hozzátartozóik lelki kíu­­tatásának.­­ Ismerem az önök nehéz helyzetét, tudom, hogy mit jelent az a bizonytalanság, ha hét-nyolc esztendeig valaki nem látja hozzátartozóját. Ez szörnyű lelki gyötrelem. De legyenek türelemmel. A külföldön is megteszünk mindent erre vonatko­zólag. A magyar újságírók, orvosok, tudósok, mű­vészek átírtak a különböző nemzetben kartársaik­hoz és most már ott is elhangzanak olyan felszó­lalások, amelyek az önök ügyét szolgálják.­­ Még csak azt akarom mondani, hogy mindezt jel arra mutat, hogy ez, . a kegyetlen orosz szovjet uralom végét járja, sokáig a helyzet ott már nem tartható fenn, így a szó. Sokáig a helyzet ott már tartható fenn, így a sza­badulás foglyaink számára nem tarthat soká. Ez is egy biztató reménysugár az önök számára. Arra kérem önöket, ha a legközelebbi napokban igénybe fogjuk venni az önök munkaerejét, álljanak rendel­­kezésre, mert rengeteg munka van és mi nem akar­juk, hogy bürokratikus módon intézzék el. Még arra kérem önöket, ne engedjék, hogy az önök lelkét mesterséges eszközökkel megmérgezzék­, a Bécsből kapott hírek gonosz célúak, a magyar kormány is- figx­­rion ára 2 korona

Next