Magyarország, 1922. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
4 Mx mg kurzus Franciaországban fotstcaré a „tflí£tSsr@ggeSSz9 SkUlpolitikatt @S$3ss — S$r*iasezSíaSvei tfipomoiaország tessiaszeráfeZjeSt és **/ vll&gvd'Ss&got gespínaft Paris, január 14. , (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése Berlinen át.) Stéphane Lausanne írja a Matin ipa reggeli számában.. .Leon Bourgeois, a szenátus elnöke, akinek véleményét elsősorban kérte ki Millerand a kormányválság megoldásáról, célzott rá, hogy ő Poincarén kívül Vivianit is nagyon, alkalmasnak tartja a miniszterelnökségre a mai helyzetben, sőt alkalmasabbnak Poincarénál, mert az utolsó időkben nem volt részese a politikai harcoknak. így történt, hogy Poincaré kapva-kapott ezen az eszmén és maga kereste az érintkezést .Vivianival, igyekezett őt rábeszélni, és úgy vállalja ő a kormányalakítást , csak azután értesítette Millerandot, hogy elfogadja a megbízást, miután Viviani a leghatározottabban vonakodott előtérbe lépni. Lausanne, aki közel, áll az új miniszterelnökhöz, azt írja róla, hogy külpolitikáját az angol nép irányában a legőszintébb vonzódás fogja jellemezni, bizonyára igyekezni fog a két hatalmas nemzet között a háború során megszilárdult barátságos viszonyt mélyíteni, de ne várja tőle senki azt, hogy követi a legutolsó rendszert, amely minden angol javaslatot válogatás nélkül elfogadott. A legfelső tanács most ismét teljes számú. Poincaré úgy tervezi, hogy már ma délután érintkezést keres Lloyd Georgezsal. Azt a kívánságát fogja kifejezni a brit miniszterelnök előtt, hogy ezentúl mentői gyakrabban találkozzanak meghitt eszmecserére, de nem mint elődje, a Palace Hotelben vagy kaszinókban. Poincaré nem, barátja ezeknek a találkozásoknak, amelyeken hemzsegnek a hírlapírók és a fényképészek, olyan eszmecseréket kiván, mint a háború előtt. Ami a genuai konferenciát illeti, Poincaré azt tartja, hogy Franciaországnak joga van valamivel tovább gondolkozni azon, hogy részt vesz-e ebben a nemzetközi tanácskozásban, semmiesetre sem elég ehhez egy rövid villásreggeli, amelyen Briand igent mondott. Hogy milyen csapáson fog haladni Polincaré külpolitikája, annak jelemzéséül Lausanne magára az új miniszterelnökre hivatkozik. Poincaré a cannesi konferencia előestéjén, így végezte egyik cikkét: — Mit nyerhet Franciaország ezeken a lármás és tüntető összejövetelekent Semmit. És mit veszthet? Mindent. Mit veszthet Németorország? Semmit. És mit nyerhet? Mindent. A francia sajtóban élesen különválik három áramlat azokban a kommentárokban, amelyekkel a kormányválságot kisérik. A soviniszta lapok, a szélső jobboldali, pártok orgánumai ujjonganak Briand lemondásán, akit árulónak ■ bélyegeznek és felajánlják Poinoarénak támogatásukat. A szélső baloldal Briand lemondásában az erőszak politikájának diadalát látja ésmegjósolja, hogy Franciaországra nézve végzetes világválság fog előállani. A sajtó többi, része, a köztársasági középpárt és a jobboldali repulikánusok, úgyszintén a mérsékelt radikálisok újságjai meglehetősen közömbösen fogadják az új alakulást. (II.) (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén, a szünet után, Andrássy Gyula gróf beszélt. Amikor feláll szólásra, az ellenzéken és a Kereszténypárton lelkesen éljenzik és kiáltozzák: Halljuk, halljuk! A kisgazdapárti oldalon alig ülnek néhányan. Andrássy Gyula gróf: A legrövidebben fogom előadni mindazt, ami a közelmúltban történt és ami a jövőre vonatkozik. De ha ezeket elő akarom adni, akkor össze kell kapcsolnom azokkal a polémiákkal, amelyek az ellenem irányuló támadásokban megnyilatkoztak. A tegnapi ülésen egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy Andrássy volt az, aki megakadályozta a földreformot. Ez a közbeszólás olyan kevéssé komoly, hogy nem lehet érdemlegesen a dologgal foglalkozni. Rendszeres hajsza folyik ellenem, amelynek célja, az, hogy mindenért, ami rossz, engem tegyen felelőssé. Hogy akadályozhattam volna én meg a birtokreformot. Voltam én miniszterelnök, vagy miniszter? Az én kezemben volt a nemzetgyűlés hatalma, vagy a földbirtokosokat buzdítottam talán ellenállásra?A jelenlévő volt földmivelésügyi miniszter úr a megmondhatója, hogy várjon akadályoztam én a földbirtokreform végrehajtását. Nagyatádi Szabó István: Senki sem akadályozta meg a nemzetgyűlés tagjai közül. Andrássy: Végzetes bűn, politikai öngyilkosság lett volna, ha ilyent csináltam volna. Ha a bizalom megrendül a törvényhozás, a vezető társadalmi osztályok és a kormányok iránt, ,olyan anarchia keletkezhetne, amelytől nagyon féltem az országot. Eltekintve minden egyéb momentumtól, mint tisztességes magyar ember, egész erőmet latba vetem, hogy a törvény végrehajtassák. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincsen jelen, habár, azt már megszoktuk. Én Tisza Kálmán óta tagja vagyok az országgyűlésnek, láttam kormányokat, amelyek nagy többségre támaszkodtak és olyanokat, amelyekizoláltan párt nélkül állottak, olyanokat, amelyek koalíciós alapon kormányoztak, de a kormányelnökök mindig kötelességüknek tartották hogy itt, legyenek ebben a teremben és vezessék a Házat, mert tudták, hogy ettől függ a politikai hangulat. Innen irányították a nemzetet, és nemtitkos parancsokkal "Duredikból. Itt kell lenni a miniszterelnöknek,, mertinnen irányíthatja pártját,, "és innen vorhati vissza az ellene intézett támadásokat.így azután ne csodálkozzanak, ha a Ház néha rákon mársaszkodik, hiszen nincsen hozzászokva az irányításhoz. Itt évek óta anarchikus állapotok vannak, egész Vidi rendszer uralkodik, mint a régi időkben. Sándor Pál: Nem birjuk el a Ház levegőjét. Andrássy: A miniszterelnök úrnak először azzal a beszédével kívánok foglalkozni, amelyben a fehér asztal mellől szenvedélyesen támadott engem is, valóban nem a köznek hasznára. Ha a miniszterelnök a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk az ellenzéktől, amelynek nincsenek hatalmi eszközei és csak a közvéleményre való hatással dolgozhatik. Ha a kormány akarja felizgatni, felkorbácsolni a „ közvéleményt az ellenzékkel szemben, akkor az ellenzék , kénytelen lesz duplánvisszafizetni és polgárháborúszerű szenvedélyes harcok tör-ének ki, amelyben szenved a nemzet, szenved a konzervativizmus érdekeképpen azok az érdekek, amelyeknek megvédésére a miniszterelnök volna hivatott. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy az a csoport politikus, amely őfelsége mellé állott visszatérésekor, hatalmi vágyból felidézte az 1918 októberi forradalmat és a mostani nehéz napokat. Én erre, ha ugyanezt a taktikát és beszédmodort használnám, azt válaszolhatnám, hogy a kormány hatalmi vágya idézte fel ezeket az eseményeket. Ezt azonban nem mondom, mert nincs módomban az intenciókat vizsgálni, nem tudok a vesékbe nyúlni. A miniszterelnök csalhatatlannak érzi magát. Azt mondja, hogy kiválasztja azokat, akik, csak az ország érdekével törődnek. Ez a gondolat egy kicsit gyerekes. Nem lehet az intenciók szerint tenni a választást, ezt csak az Úristen fogja megtehetni a végítélet napján, Bethlen István azonban nem teheti meg. Bevallott, programok és célok alapján lehet csupán egyesülni és küzdeni. Én azt válszoívuthogy Bethlen gróf nem intencióival, amelyekkel nem foglalkozoti, de, cselekedetei által nagyobb szerepet játszott úgy az IMS októberi, mint a mostani események felidézésében, mint mi. Ugrón Gábor fényes szónoklatában, amely, nekem örvendetesen emlékezetembe idézte apjá-: ,nak fényes szereplését, az októberi események" tekintetében igen helyesen mondotta, hogy Bethlen István gróf ekkor mint képviselő nagy hibákat követett el és különösen hozzájárult a katasztrófa kialakulásához tanácsaival. Őfelségét, Károly királyt nem egyesi intri-kusok nyerték meg, hanem ő fejedelmi kötelességének érzetétől és bölcsességétőlvezettetve Andrássy állandó izgalom közepette készül a Éles összecsapása Gaal Gasztonnal — 79. Máz elnöke a képviselői padsorokban — Többször fel kellett függeszteni az ülést — Tindrásssy bevallja, hogy a nemzetgyűlés ellenére is behozta volna IV. Károlyt Budapestre — Nagyatádi állandóan közbeszól „Lánchidi legitimizmus” ” — mondja Gaal Gaszton — Tundrássy elmondja utolsó találkozását Tiszával—"Legitimista volt-e Bethlen és Vass ? — Bottlik elnök meginti Andrássyt, mert a nemzetgyökor törvényeit forradalmiaknak nevezi MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JANUÁR 15. VASÁRNAP XXIX. ÉVFOLYAM 12. SZÁM A nagykövetek tanácsa elhalasztotta, a magyar—Jugoszláv határkligasszist Előbb bevárják valamennyi határkiseltség jelentését Genf, január 14. A jugoszláv- magyar határmegállapító bizottság a magyar határt Alsólendváig terjedően állapította meg. A ■ bizottság jelentései alapján és a Millerand-féle kísérőlevél értelmében a magyar kormány a népszövetségi tanácshoz fordult és jegyzékben kérte közbenjárását. A nagykövetek tanácsa időközben megkapta a határmegállapító bizottság jelentését, de azt javasolta a népszövetségnek, hogy csak akkor foglalkozzék a magyar határkérdésekkel, amikor, valamennyi határbizottság jelentése a nagykövetekhez beérkezett. A népszövetség tanácsának mai ülésén az ügyet Drummond főtitkár referálta. A tanács elfogadta a nagykövetek indítványát. (MTI.) Egyes számára 3 korona