Magyarország, 1922. július (29. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

*) m­á­ r jobb helyzetben vannak, mint a munkásság, mert a munkást, ha a gyár leég, vagy elpusztul, szó nélkül kidobják. Slógos Miksa gróf: Ez nem áll. (Zaj.) Peyer Károly: Csak azért tartani sok tiszt­viselőt, mert nincsen rájuk szükség, ez igazán furcsa felfogás. Ha nincsen rájuk szükség, tessék a tisztviselők létszámát megállapí­tani és csak annyit tartani, amennyire az országnak a közigazgatásnál és a minisz­tériumban okvetlenül szükség van.­­ Egy hang a jobboldalon: A választások előtt mondotta volna ezt! , Peyer Károly: Egyik-másik minisztérium­■­k­bak­ ez milliós tételeket emésztett fel. Csak azért tartani tisztviselőket, hogy azok unalmukban f­ásítozzanak hivatalaikban, olyan luxus, amit az­­ ország mai helyzetében nem engedhetünk meg. .. Sok hivatal magánházakban van elhelyezve. Az Államvasutaknak például a mai viszonyok, a kis forgalom és az ország szűk terjedelme miatt nem igen lehet olyan nagy üzletvezetősége, mint amilyen ma van. Az Andrássy­ úton például egy nagy bérpalota van elfoglalva az Államvasút üzletvezetősége részére. Hegyeshalm­i Lajos: Két üzlet­vezetőség volt, egyet megszüntettek. Peyer Károly: Ez a kis ország nem igényel­het annyi üzletvezetőséget, mint az az ország, amelynek 63 vármegyéje volt­ Hegyeshalmi­ Lajos: Egy szó sem igaz az egészből, amit mond. Peyer Károly: A hivatalokat alakítsák át lakásokká és adják­ át az ínségeseknek. Tessék megnézni a külföldet, Ausztriát . . . Óriási zaj a jobboldalon. Jó példával jön ide, miért nem mindjárt Oroszországra hivat­kozik? Hegyeshalma Lajos: Mit csináltak akkor, amikor szovjet volt? Peyer Károly: Ezek olyan kérdések, ame­lyeket meg kell oldani, amelyeket a kormány­­ előbb-utóbb kénytelen lesz megoldani. Nem leh­­­het célja egyetlen államnak sem, hogy felesle­ges számú tisztviselőket tartson és olyan nyo­morban tartsa őket, mint ahogy ma teszi. Azt kívánják egy miniszteri tanácsostól, akinek a kezén milliós vámügyek és kiviteli engedélyek­­mennek keresztül, hogy becsületes ember ma­radjon, amikor látja, hogy egyes élelmes em­berek, akik ezeket az üzleteket közvetítik, ho­gyan szereznek milliókat, ugyanakkor nekik annyira sem telik, hogy­­családjuknak elegendő kenyeret tudjanak vásárolni. M­ás össleges elméleteket tessék elbocsájtani Iszteel megtatpját tette, t&ufanate tisztes­­séges fizetést. Ha ezt nem teszi, ezzel korrumpálják a tisztviselőket és ebből lesz a panama. (Nagy zaj a jobboldalon.) Pártos Andor: Hogy mer ilyen könnyel­műen vádaskodni? Peyer Károly: Engedjék meg, hogy a mi­niszterelnök úr által fölvetett több kérdéssel foglalkozzam. A magam részéről kijelentem, hogy semmiféle akadályt nem fogok a kormány működése elé gördíteni, ha munkájában arra törekszik, hogy a rend és törvény uralmát eb­ben az országban biztosítsa. De azután ezt a törvényes uralmat minden irányban, minden társadalmi osztállyal szemben mindenkivel egy­forma mértékben biztosítsa. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy minden körülmények között helyre kell állí­tani a felekezeti békét. Nagyon csodálkozom, hogy amikor ezt a mi­niszterelnök úr, majd ma is, amikor ezt Nagy E­­mie hangoztatta, a túloldalon levő képviselő­rák ezt a kijelentést meglehetősen hűvösen fogadják. Hűvösen fogadták azt a kijelentést, hogy keresztény és zsidó állampolgárok között ebben az országban nem szabad többé különb­séget tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy gondolja a miniszterelnök úr ebben az or­szágban a felekezeti békét ezzel a­ kijelentéssel helyreállítani, ha egyébként marad minden a régiben. Igaz ugyan, hogy a Magyar Távirati Iroda majd leadja a hírt a külföldnek olyan formá­ban, hogy a magyar miniszterelnök a nemzet­gyűlés nyílt ülésén jelentette ki, hogy a fele­kezeti békének helyre kell állnia, a valóság azonban az, hogy a lényegben­­nem változott semmi. Hol van a miniszterelnök úr kijelentése arról, hogy igyekszik a tanszabadságot és a ta­nulási szabadságot biztosítani? Ez teljesen­­ hiányzik a mini­szter­elnök úr nyilatkoza­­tvitából. Haller István: Ez a legsürgősebb munkás­­követelés? ... Peyer Károly: Lehetővé kell tenni és bizto­­sítani kell mindenkinek, hogy akinek akarta és képessége van, azt tanuljon, amihez kedve van. Biztosítani kell, hogy mindenki azt a­ pályát váltssza, ami neki jól esik. (Zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) Peller Károly: Miért nem csi­­nálna­k az ipari munkásoknál numerus clausust? Homonnay Tivadar: Mert ott fölösleges. Peyer Károly: Ilyen politika csak Magyar­­országon lehetséges. Fábián Béla: És Oroszországban. Peyer Krúdly: Nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő úr. Az orosz bolsevisták azok, akik szintén kimondják, hogy kinek szabad és kinek nem szabad tanulnia. De ott, ahol a li­beralizmusról és szabadságról beszélnek, való­ságos szemfényvesztés az, hogy mindazok a törvények, amelyek a liberalizmussal és a szabadsággal homlokegyenest ellenkeznek, még mindig a törvénykönyvben vannak. Ezeket a gyászos törvényeket egytolegyig ki kell küszöbölni, milyen jogon akadályoz meg engem az állam abban, hogy milyen pályára lépjek, mit tanul­jak, mit tegyek. Az állampolgári jogok mini­muma az, hogy azt tegyék a törvény keretein belül, ami nekem jól esik és az legyek, ami akarok. Én jártam külföldön, láttam egy csomó német egyetemi várost, ezekben japánok törnek Farkas István (a padot verve, visszakiált Zsitvaynak): A Somogyi-gyilkosság meg van torolva? Klárik Ferenc: És Orgoványi Meskó Zoltán: A parlament pincéje fölött beszélnek igy! . Peyer, Károly: Ezek az események alátá­masztják azokat a híreket, amelyeket külföldön Magyarországról táplálnak. Hegedűs György: Majd a nyugati zsidók­hoz megyünk kultúráért. (Nagy zaj a jobbolda­lon.) Peyer Károly: Senkinek sem állhat érdeké­ben bűnös embereket védeni. Mi sohasem véd­­tük azokat, akik közönséges bűncselekményeket követtek el és akiket ezért elítéltek. Peyer Károly: Hogy emberek százait tart­sák fogházakban, internáló táborokban, azért,, mert az illetők magaviselete gyanító és aggá­lyos volt a társadalom szempontjából és tisz­tán csak azért, mert följelentették őket, anél­kül, hogy valaha bíróság elé állították volna, anélkül, hogy módot adtak volna nekik, hogy védekezésüket elmondhassák, ezt nem értem és ezt csodálom. A belügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban tartott beszédében je­lentést tett a zalaegerszegi internáló táborról és azt mondotta, hogy 700 felett van azoknak a száma, akik ott internálva vannak. Bevárd Ágoston: Nagyon helyes, nagyon kevés. Peyer Károly: Először önt kellene oda in­ternálni. Az elnök: Kénytelen vagyok e kifejezés miatt a képviselő urat rendreutasítani. Peyer, Károly: Nem lehet ezt az intézményt semmiféle védelemben részesíteni. Ezt csak a pártgyű­lölet tarthatja fenn. Semmi szempont nem szól mellette. Sabó József: Nagyon helyes, de akkor nem kellett volna kitalálni. Peyer Károly: Hogy ki találta ki az inter­nálást, megfelelhetek a képviselő úrnak. Tessék ezt a legfelsőbb hadvezetőségnek tulajdonítani, amely a háború alatt az internáló táborokt ki­találta és azokhoz a polgári miniszterekhez tes­sék felvilágosításért fordulni, akik a szociál­demokrata miniszterekkel szemben azt követel­ték, hogy internáljanak embereket. Szabó József: De a Népszava dicsőítette. Rupert Rezső: Akkor is gonoszság volt, ma is az. Klárik Ferenc: Akkor, ön mit csinált Szabó képviselő úr? Szabó József: Küzdöttem ellene. Peyer Károly: Nem lehet ezt az intézményt védeni. Ha valahol van a kommunizmusnak melegágya, akkor az internáló táborokban van. Zsitvay Tibor: Annál kevésbé kell meg­nyitni. Peyer Károly: Ezekben az emberekben ret­tenetes gyűlölet fejlődik ki, amelynek levezeté­se nem tudom miként fog történni. Gondoljanak önök a szibériai ólombányákra, gondoljanak Szibériára. Állíthatom, amit most már­ sokan mondanak, hogy gét, akik ott tamilnak, dolgoznak. Egy hang a jobboldalról: Ide is jöhetnek. Peyer Károly: Azt hiszem, nem köszönnék meg, amit itt tanulnak. Minden német egye­temi városban vannak igen szép számmal ilyen ázsiai polgárok, akik államköltségen járnak külföldön, hogy tanuljanak a híres német egye­temeken, hogy jó tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök lehessenek. Japánban, úgy látszik, nincsen numerus clausus. A japán állam elküldi ifjúságát külföldre, hogy ott lásson, tanuljon, szaporítsa a japán intelligencia számát. Nálunk másként áll a­ do­log. Azok az egyetemi polgárok, akik tőlünk ki­mentek külföldre, padlásszobákban gubbaszta­nak, éhezve, nyomorogva dolgoznak, de tanul­nak ,mert csak az a reménységük, hogy ha ők jól fognak tanulni, a jövőben mégis csak meg fogják találni azokat az eszközöket, amelyekkel megélhetésüket biztosíthatják. Ha ezeket az egyetemi hallgatókat megkérdezik, hogy állami segítséggel jöttek-e ide külföldre, akkor, azok le fogják vetni kabátjukat és megmutatják azokat a kék foltokat, amikkel útnak eresztették őket. (Nagy zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) A külföldi kereskedők is azt kérdezik, hogy lehet-e már Magyarországon utazni. (Zaj a jobboldalon.) úgy kérdezik ezt, mint ahogyan mi valamikor azt­ kérdeztük, hogy lehet-e Albá­niába utazni. Külföldön Magyarországról most is aza a felfogás, hogy itt olyan állapotok van­nak, mint Albániában. Ezeket az állapotokat az itteni események folytán . ,, Oroszországban sohasem lett volna bolse­­vizm­us, ha nem lett volna Szibéria. Vsetty Ferenc: Dehogy, ha orosz zsidók nem lettek volna! Peyer: Százával ülnél, Zalaegerszergen az emberek, anélkül, hogy tudnák, mit vétettek. Gaál Endre: Nagyon jól tudják, hogy miért vannak ott. Peyer, Károly: Amikor a hadisegélyr­e szo­ruló asszonyok a jegyzőkhöz fordultak, a jegyző elküldötte őket legelni. Amikor a front­ról hazajöttek a katonák, ezek most már a jegyzőt vitték legelni, hogy gyakorlatilag meg­mutassák, mit jelent ez. Akik a jegyzőt elvit­ték, azok ma az internálótáborban ülnek. Urbanits: Nagyon helyes. Peyer Károly: A jegyzők pedig, akik ezt a legelést legelőször kitalálták, ma is ott ült­­ek a jegyzői széken. Zsitvay Tibor: Régi anekdota ez. Usoity Ferenc: Neveket tessék mondani. Peyer Károly: A miniszterelnök úr azt mondotta hogy nem hajlandó a fogházak kapuit kinyitani. Én a miniszterelnök úrral szemben azt bátorkodom állítani, hogy azok a bíróságok, amelyek a fogházba vetették az emberek szá­zait, nem rendes bíróságok voltak, nem a ren­des bűnvádi perrendtartás alapján ítélkeztek, hanem gyorsított tanácsok voltak, ahol a véde­lemnek korlátozott szerepe, van, ahol a ffelebbe­­zésnek helye nincs, ahol a vádat a vádlott csak akkor ismeri meg, amikor az ügyész a vádiratot kézbesíti neki. A: Nincs ideje a crdeberűre elkészülni, nem mondhatja el kifogásait. Ezeket a bírói ítélete­ket én nem fogadhatom el olyanoknak, mint a rendes bíróságét. (Nagy zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) Az elnök: Kérem a képviselő urat, tartóz­kodjék attól, hogy bírói ítélet felett kritikát gyakoroljon. Peyer Károly: Én nem bírói ítéletet kriti­záltam, én a gyorsított eljárás módozatait bí­ráltam. A gyorsított eljárásnak semmiféle törvény nem szolgált alapul. Minisztertanácson mondották ki annak elren­delését és úgy tudom, hogy ez a rendelet meg sem jelent a hivatalos lapban. Hegyeshalmy Lajos: A románok nem en­gedték. Peyer Károly: A nagyközönség csak akkor vett róla tudomást, amikor gyakorlatilag al­kalmazták vele szemben. Csak akkor tudta, hogy mi ez. De a gyorsított eljárás ítéleteiben a büntetés kiszabásánál is nagy különbséget mutat. Az egyik tanács egy-két hónapi fog­házzal büntetett ugyanazért a bűnért, amiért a másik öt-tíz évi fegyházat szabott ki. E bíróságok működése fölött a magyar jogász­közönségnek kialakult a véleménye. Tessék megkérdezni az ügyvédi kamarákat. Hegedűs György: Sion bölcsei vannak ott. Peyer Károly: A gyorsított bírói eljárás ítéleteit nem tartom olyannak, mintha azok a rendes bíróság útján hozattak, volna. Ott az el­nöknek diszkrecionális joga van, hogy kit hall­­ gatási viszony tap ki Peyernek eme kijelentésére a jobboldalon és az jobbközépen, Zsitvay Tibon magából kikelve kiált Peyen felés Rágalmazó. *AGYARORSZAGr Budapest, 1922 kedd, július 4.

Next