Magyarország, 1922. július (29. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
*) má r jobb helyzetben vannak, mint a munkásság, mert a munkást, ha a gyár leég, vagy elpusztul, szó nélkül kidobják. Slógos Miksa gróf: Ez nem áll. (Zaj.) Peyer Károly: Csak azért tartani sok tisztviselőt, mert nincsen rájuk szükség, ez igazán furcsa felfogás. Ha nincsen rájuk szükség, tessék a tisztviselők létszámát megállapítani és csak annyit tartani, amennyire az országnak a közigazgatásnál és a minisztériumban okvetlenül szükség van. Egy hang a jobboldalon: A választások előtt mondotta volna ezt! , Peyer Károly: Egyik-másik minisztérium■kbak ez milliós tételeket emésztett fel. Csak azért tartani tisztviselőket, hogy azok unalmukban fásítozzanak hivatalaikban, olyan luxus, amit az ország mai helyzetében nem engedhetünk meg. .. Sok hivatal magánházakban van elhelyezve. Az Államvasutaknak például a mai viszonyok, a kis forgalom és az ország szűk terjedelme miatt nem igen lehet olyan nagy üzletvezetősége, mint amilyen ma van. Az Andrássy úton például egy nagy bérpalota van elfoglalva az Államvasút üzletvezetősége részére. Hegyeshalmi Lajos: Két üzletvezetőség volt, egyet megszüntettek. Peyer Károly: Ez a kis ország nem igényelhet annyi üzletvezetőséget, mint az az ország, amelynek 63 vármegyéje volt Hegyeshalmi Lajos: Egy szó sem igaz az egészből, amit mond. Peyer Károly: A hivatalokat alakítsák át lakásokká és adják át az ínségeseknek. Tessék megnézni a külföldet, Ausztriát . . . Óriási zaj a jobboldalon. Jó példával jön ide, miért nem mindjárt Oroszországra hivatkozik? Hegyeshalma Lajos: Mit csináltak akkor, amikor szovjet volt? Peyer Károly: Ezek olyan kérdések, amelyeket meg kell oldani, amelyeket a kormány előbb-utóbb kénytelen lesz megoldani. Nem lehhet célja egyetlen államnak sem, hogy felesleges számú tisztviselőket tartson és olyan nyomorban tartsa őket, mint ahogy ma teszi. Azt kívánják egy miniszteri tanácsostól, akinek a kezén milliós vámügyek és kiviteli engedélyekmennek keresztül, hogy becsületes ember maradjon, amikor látja, hogy egyes élelmes emberek, akik ezeket az üzleteket közvetítik, hogyan szereznek milliókat, ugyanakkor nekik annyira sem telik, hogycsaládjuknak elegendő kenyeret tudjanak vásárolni. Más össleges elméleteket tessék elbocsájtani Iszteel megtatpját tette, t&ufanate tisztességes fizetést. Ha ezt nem teszi, ezzel korrumpálják a tisztviselőket és ebből lesz a panama. (Nagy zaj a jobboldalon.) Pártos Andor: Hogy mer ilyen könnyelműen vádaskodni? Peyer Károly: Engedjék meg, hogy a miniszterelnök úr által fölvetett több kérdéssel foglalkozzam. A magam részéről kijelentem, hogy semmiféle akadályt nem fogok a kormány működése elé gördíteni, ha munkájában arra törekszik, hogy a rend és törvény uralmát ebben az országban biztosítsa. De azután ezt a törvényes uralmat minden irányban, minden társadalmi osztállyal szemben mindenkivel egyforma mértékben biztosítsa. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy minden körülmények között helyre kell állítani a felekezeti békét. Nagyon csodálkozom, hogy amikor ezt a miniszterelnök úr, majd ma is, amikor ezt Nagy Emie hangoztatta, a túloldalon levő képviselőrák ezt a kijelentést meglehetősen hűvösen fogadják. Hűvösen fogadták azt a kijelentést, hogy keresztény és zsidó állampolgárok között ebben az országban nem szabad többé különbséget tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy gondolja a miniszterelnök úr ebben az országban a felekezeti békét ezzel a kijelentéssel helyreállítani, ha egyébként marad minden a régiben. Igaz ugyan, hogy a Magyar Távirati Iroda majd leadja a hírt a külföldnek olyan formában, hogy a magyar miniszterelnök a nemzetgyűlés nyílt ülésén jelentette ki, hogy a felekezeti békének helyre kell állnia, a valóság azonban az, hogy a lényegbennem változott semmi. Hol van a miniszterelnök úr kijelentése arról, hogy igyekszik a tanszabadságot és a tanulási szabadságot biztosítani? Ez teljesen hiányzik a miniszterelnök úr nyilatkozatvitából. Haller István: Ez a legsürgősebb munkáskövetelés? ... Peyer Károly: Lehetővé kell tenni és biztosítani kell mindenkinek, hogy akinek akarta és képessége van, azt tanuljon, amihez kedve van. Biztosítani kell, hogy mindenki azt a pályát váltssza, ami neki jól esik. (Zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) Peller Károly: Miért nem csinálnak az ipari munkásoknál numerus clausust? Homonnay Tivadar: Mert ott fölösleges. Peyer Károly: Ilyen politika csak Magyarországon lehetséges. Fábián Béla: És Oroszországban. Peyer Krúdly: Nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő úr. Az orosz bolsevisták azok, akik szintén kimondják, hogy kinek szabad és kinek nem szabad tanulnia. De ott, ahol a liberalizmusról és szabadságról beszélnek, valóságos szemfényvesztés az, hogy mindazok a törvények, amelyek a liberalizmussal és a szabadsággal homlokegyenest ellenkeznek, még mindig a törvénykönyvben vannak. Ezeket a gyászos törvényeket egytolegyig ki kell küszöbölni, milyen jogon akadályoz meg engem az állam abban, hogy milyen pályára lépjek, mit tanuljak, mit tegyek. Az állampolgári jogok minimuma az, hogy azt tegyék a törvény keretein belül, ami nekem jól esik és az legyek, ami akarok. Én jártam külföldön, láttam egy csomó német egyetemi várost, ezekben japánok törnek Farkas István (a padot verve, visszakiált Zsitvaynak): A Somogyi-gyilkosság meg van torolva? Klárik Ferenc: És Orgoványi Meskó Zoltán: A parlament pincéje fölött beszélnek igy! . Peyer, Károly: Ezek az események alátámasztják azokat a híreket, amelyeket külföldön Magyarországról táplálnak. Hegedűs György: Majd a nyugati zsidókhoz megyünk kultúráért. (Nagy zaj a jobboldalon.) Peyer Károly: Senkinek sem állhat érdekében bűnös embereket védeni. Mi sohasem védtük azokat, akik közönséges bűncselekményeket követtek el és akiket ezért elítéltek. Peyer Károly: Hogy emberek százait tartsák fogházakban, internáló táborokban, azért,, mert az illetők magaviselete gyanító és aggályos volt a társadalom szempontjából és tisztán csak azért, mert följelentették őket, anélkül, hogy valaha bíróság elé állították volna, anélkül, hogy módot adtak volna nekik, hogy védekezésüket elmondhassák, ezt nem értem és ezt csodálom. A belügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban tartott beszédében jelentést tett a zalaegerszegi internáló táborról és azt mondotta, hogy 700 felett van azoknak a száma, akik ott internálva vannak. Bevárd Ágoston: Nagyon helyes, nagyon kevés. Peyer Károly: Először önt kellene oda internálni. Az elnök: Kénytelen vagyok e kifejezés miatt a képviselő urat rendreutasítani. Peyer, Károly: Nem lehet ezt az intézményt semmiféle védelemben részesíteni. Ezt csak a pártgyűlölet tarthatja fenn. Semmi szempont nem szól mellette. Sabó József: Nagyon helyes, de akkor nem kellett volna kitalálni. Peyer Károly: Hogy ki találta ki az internálást, megfelelhetek a képviselő úrnak. Tessék ezt a legfelsőbb hadvezetőségnek tulajdonítani, amely a háború alatt az internáló táborokt kitalálta és azokhoz a polgári miniszterekhez tessék felvilágosításért fordulni, akik a szociáldemokrata miniszterekkel szemben azt követelték, hogy internáljanak embereket. Szabó József: De a Népszava dicsőítette. Rupert Rezső: Akkor is gonoszság volt, ma is az. Klárik Ferenc: Akkor, ön mit csinált Szabó képviselő úr? Szabó József: Küzdöttem ellene. Peyer Károly: Nem lehet ezt az intézményt védeni. Ha valahol van a kommunizmusnak melegágya, akkor az internáló táborokban van. Zsitvay Tibor: Annál kevésbé kell megnyitni. Peyer Károly: Ezekben az emberekben rettenetes gyűlölet fejlődik ki, amelynek levezetése nem tudom miként fog történni. Gondoljanak önök a szibériai ólombányákra, gondoljanak Szibériára. Állíthatom, amit most már sokan mondanak, hogy gét, akik ott tamilnak, dolgoznak. Egy hang a jobboldalról: Ide is jöhetnek. Peyer Károly: Azt hiszem, nem köszönnék meg, amit itt tanulnak. Minden német egyetemi városban vannak igen szép számmal ilyen ázsiai polgárok, akik államköltségen járnak külföldön, hogy tanuljanak a híres német egyetemeken, hogy jó tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök lehessenek. Japánban, úgy látszik, nincsen numerus clausus. A japán állam elküldi ifjúságát külföldre, hogy ott lásson, tanuljon, szaporítsa a japán intelligencia számát. Nálunk másként áll a dolog. Azok az egyetemi polgárok, akik tőlünk kimentek külföldre, padlásszobákban gubbasztanak, éhezve, nyomorogva dolgoznak, de tanulnak ,mert csak az a reménységük, hogy ha ők jól fognak tanulni, a jövőben mégis csak meg fogják találni azokat az eszközöket, amelyekkel megélhetésüket biztosíthatják. Ha ezeket az egyetemi hallgatókat megkérdezik, hogy állami segítséggel jöttek-e ide külföldre, akkor, azok le fogják vetni kabátjukat és megmutatják azokat a kék foltokat, amikkel útnak eresztették őket. (Nagy zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) A külföldi kereskedők is azt kérdezik, hogy lehet-e már Magyarországon utazni. (Zaj a jobboldalon.) úgy kérdezik ezt, mint ahogyan mi valamikor azt kérdeztük, hogy lehet-e Albániába utazni. Külföldön Magyarországról most is aza a felfogás, hogy itt olyan állapotok vannak, mint Albániában. Ezeket az állapotokat az itteni események folytán . ,, Oroszországban sohasem lett volna bolsevizmus, ha nem lett volna Szibéria. Vsetty Ferenc: Dehogy, ha orosz zsidók nem lettek volna! Peyer: Százával ülnél, Zalaegerszergen az emberek, anélkül, hogy tudnák, mit vétettek. Gaál Endre: Nagyon jól tudják, hogy miért vannak ott. Peyer, Károly: Amikor a hadisegélyre szoruló asszonyok a jegyzőkhöz fordultak, a jegyző elküldötte őket legelni. Amikor a frontról hazajöttek a katonák, ezek most már a jegyzőt vitték legelni, hogy gyakorlatilag megmutassák, mit jelent ez. Akik a jegyzőt elvitték, azok ma az internálótáborban ülnek. Urbanits: Nagyon helyes. Peyer Károly: A jegyzők pedig, akik ezt a legelést legelőször kitalálták, ma is ott ültek a jegyzői széken. Zsitvay Tibor: Régi anekdota ez. Usoity Ferenc: Neveket tessék mondani. Peyer Károly: A miniszterelnök úr azt mondotta hogy nem hajlandó a fogházak kapuit kinyitani. Én a miniszterelnök úrral szemben azt bátorkodom állítani, hogy azok a bíróságok, amelyek a fogházba vetették az emberek százait, nem rendes bíróságok voltak, nem a rendes bűnvádi perrendtartás alapján ítélkeztek, hanem gyorsított tanácsok voltak, ahol a védelemnek korlátozott szerepe, van, ahol a ffelebbezésnek helye nincs, ahol a vádat a vádlott csak akkor ismeri meg, amikor az ügyész a vádiratot kézbesíti neki. A: Nincs ideje a crdeberűre elkészülni, nem mondhatja el kifogásait. Ezeket a bírói ítéleteket én nem fogadhatom el olyanoknak, mint a rendes bíróságét. (Nagy zaj a jobboldalon és a jobbközépen.) Az elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék attól, hogy bírói ítélet felett kritikát gyakoroljon. Peyer Károly: Én nem bírói ítéletet kritizáltam, én a gyorsított eljárás módozatait bíráltam. A gyorsított eljárásnak semmiféle törvény nem szolgált alapul. Minisztertanácson mondották ki annak elrendelését és úgy tudom, hogy ez a rendelet meg sem jelent a hivatalos lapban. Hegyeshalmy Lajos: A románok nem engedték. Peyer Károly: A nagyközönség csak akkor vett róla tudomást, amikor gyakorlatilag alkalmazták vele szemben. Csak akkor tudta, hogy mi ez. De a gyorsított eljárás ítéleteiben a büntetés kiszabásánál is nagy különbséget mutat. Az egyik tanács egy-két hónapi fogházzal büntetett ugyanazért a bűnért, amiért a másik öt-tíz évi fegyházat szabott ki. E bíróságok működése fölött a magyar jogászközönségnek kialakult a véleménye. Tessék megkérdezni az ügyvédi kamarákat. Hegedűs György: Sion bölcsei vannak ott. Peyer Károly: A gyorsított bírói eljárás ítéleteit nem tartom olyannak, mintha azok a rendes bíróság útján hozattak, volna. Ott az elnöknek diszkrecionális joga van, hogy kit hall gatási viszony tap ki Peyernek eme kijelentésére a jobboldalon és az jobbközépen, Zsitvay Tibon magából kikelve kiált Peyen felés Rágalmazó. *AGYARORSZAGr Budapest, 1922 kedd, július 4.