Magyarország, 1922. november (29. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1922 szerda, november 1. A politikai közvéleményt nem érinti teljesen váratlanul a kormánynak ez az elhatározása. Az ellenzék állásfoglalásáról sem lehet ma még sokat tudni. Nagyon valószínű azonban az, hogy az indemnitás vitája nem fog hosszúra nyúlni. Új szövetkezeti törvény A szövetkezeti kérdés rendezésére a kormány törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet az újonnan összeülő nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni. A törvényjavaslat foglalkozik a szövetkezetek állami támogatásának kérdésével, felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezetének alaptőkéjéhez 10 millió korona névértékű alapítványi üzletrész átvételével járuljon hozzá. A többi szövetkezeti kérdéseket a most készülő törvényjavaslat nem érinti, azokról később külön törvénnyel akar a kormány gondoskodni. Kedvezményes árú tej lesz jegy ellenében? A szabadforgalmi tej ára 90 korona lenne. — A Központi Tejhivatal tárgyalása a tejvállalatokkal (A Magyarország tudósítójától.) A tejtermelők, mint ismeretes, két héttel ezelőtt Bábolnán gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy megszüntetik a tejtermelést, ha az árakat nem teszik teljesen szabaddá. Ezt a fenyegetésüket úgy látszik komolyan be is akarják váltani, mert a nagyobb tejgazdaságok, mint értesülünk, máris számos tehenet adtak el a takarmányhiányra való hivatkozással. A főváros tejfelhozatalában egyelőre még nem mutatkozik nagyobb csökkenés, a felhozatal 87.000 liter, ugyanannyi, mint 1920-ban. A múlt évi októberi felhozatalt nem lehet alapul venni, mert akkor a rendesnél több, 110.000 liter érkezett. A földművelésügyi minisztérium különféle irányban folytat tárgyalásokat a tejellátás biztosítására, azonban ezeknek a tárgyalásoknak még nincs kézzelfogható eredménye. Hír szerint arról van szó, hogy amennyiben a gazdák biztosítékot adnak arra nézve, hogy a fővárosba megfelelő mennyiségű tejet szállítanak méltányos áron, akkor újra szabaddá tennék, illetve megkönnyítenék a tejtermékek kivitelét. A kivitel révén a gazdák aztán kárpótolhatnák magukat azért az állítólagos veszteségért, amit a szerintük alacsony tejárak miatt szenvednek. A főváros Központi Tejhivatala is folytat hasonló tárgyalásokat, melyeknek során a vállalatok érdekes ajánlatot tettek. Arról van szó ugyanis, hogy amennyiben megengednék, hogy a tejárakat tetszésük szerint emeljék, hajlandók lennének 25—30 ezer liter tejet kedvezményes, 35—10 koronás áron bocsátani a szegényebb néposztály rendelkezésére. Íó, kedvezményes árú tejet természetesen jegy ellenében osztaná el a tejhivatal s ez a mennyiség elegendőlenne a betegek és 3 éven aluli gyermekek ellátására. Eszerint a megoldás szerint a 65 éven felüli aggok nem kaphatnának kedvezményes tejet, mert erre a 35.000 liter nem elegendő. A főváros hajlandó ebbe a megoldásba belemenni, ezt tudomására is hozta a tejvállalatoknak, azonban az egész ügy még függőben van, a tejvállalatok eddig még csak szóbelileg jelentették be a fővárosnál, írásbeli bejelentést eddig nem tettek. Jelenleg a tejtermelőkkel tárgyalnak ebben a kérdésben, ezek azonban nem mutatnak túlságos nagy hajlandóságot. A termelők ugyanis nem elégszenek meg az éves szerződésekben megállapított árakkal, hanem a mindenkori tejárak 80—85 százalékát követelik, s nem hajlandók abba belemenni, hogy a kedvezményes árú tej után csak a kedvezményes ár százalékát kapják meg, hanem itt is a szabadforgalmi ár 80 százalékét követelik. A fővárosnál azonban remélik, hogy a héten mégis csak dűlőre fog jutni a kedvezményes árú tej ügye. Az a kérdés mindenesetre megoldatlan marad, hogy azok, akik nem juthatnak kedvezményes árú tejhez, hogyan fogják megfizetni a szabadforgalmi tej árát, mely ebben az esetben körülbelül 90 korona lenne. MINT A GÉPNEK A GÖZRE DIAMA sósborszesz legideálisabb szere a racionális testápolásnak és ezért szükséges, hogy mindenki állandóan használja épúgy a testnek is állandó racionális ápolásra van szüksége. Az ápolásnak állandónak kell lennie, mert máskülönben nem érhetünk el eredményt . A Egy 2 emeletes és egy 3 emeletes körie épített összesen 630 bölcs bérház összesen 155 maijáért eladó. Készpénzzel rendelkező vevők — az eladás sürgősségére való tekintettel — engedményben részesülnek. Cím megtudható: Adter Juc ügyvédnél, Budapest, VIIi. kerület, József körút 26. szám alatt Telejon: József 62-65 A nemzetközi vasútszövetség kirándulást rendez Magyarországba Most alakult meg Párizsban. A Nlávot három szakbizottságba választották ba (A Magyarország tudósítójától.) A génuai nem-zetközi gazdasági konferencia határozatának megfelelően a francia vasutak vezérlő bizottsága az európai vasútakat a napokban Párizsba hívta nemzetközi értekezletre. Az értekezlet egy nemzetközi vasútszövetség létesítéséről tárgyalt, amelynek célja a vasutak forgalmának, üzemének és műszaki berendezéseinek egységesítése, valamint javítása. A nemzetközi értekezleten a magyar királyi államvasutak részéről Senn Ottó dr. igazgató vett részt, Németország részéről Stieller államtitkár, valamint Vogel és Wolff miniszteri tanácsosok, Ausztria részéről Enderes államtitkár. Az értekezleten 41 európai és ázsiai vasút képviselője vett részt. A napirend első pontja egy nemzetközi vasútszövetség létesítése volt. Megállapították az új szövetség alapszabályait és elhatározták, hogy a szövetség működését ez évi december elsejével megkezdi. A szövetség székhelye Párizs, hivatalos nyelve francia lesz. Azokban az országokban pedig, amelyekben a német nyelv használatos, az összes okmányok és szabályzatok német nyelven is kiadandók. A szövetség elnöke Mange, a Párizs—Orleans-vasutak igazgatója lett, alelnökökké Németország, Anglia és Olaszország képviselőit választották meg. A szövetség folyóügyeit ügyvivő bizottság idézi, az egyes szakkérdésekben pedig öt állandó szakbizottság, mégpedig személyforgalmi, áruforgalmi, elszámolási és pénzügyi, kocsiszabályzati és végül műszaki bizottság határoz, illetve tesz javaslatot a közgyűlésnek, vagy az ügyvivő bizottságnak. A szövetség öt éven kint tartja közgyűlését, az egyes szövetségi tagokat vonalhosszaik arányában növekedő szavazat illeti meg. A magyar királyi államvasútat három szakbizottságba választották be, mégpedig az áruforgalmi, a kocsiszabályzati és a műszülői bizottságba. A napirend további pontjain szerepelt még a nemzetközi díjszabások létesítésének kérdése, továbbá, harmadik pontként szerepelt a valutaingadozásból eredő nehézségek kiküszöbölésének kérdése, ezeket az értekezlet előzetes tárgyalások céljából az illetékes bizottságok elé utalta. Az értekezlet lefolyásának külsőségeire nézve még megjegyezzük, hogy a tárgyalásokat Le Troquet francia közmunkaügyi miniszter nyitotta meg, aki az ünnepi banketten is résztvett. A magyar királyi államvasutak képviselője, aki — mint jeleztük — a konferencián résztvett, több külföldi vasútigazgatóval érintkezett és mindenhol a legnagyobb előzékenységet találta. A konferencia elhatározta azt is, hogy a közeljövőben tanulmányi kirándulást fognak rendezni Magyarországba. Petőfi a kortársak szemében Nem ismerték föl benne a lényészt. — Költészetének lényegét ismerték félre. — Támadások és gúnyiratok Petőfi ellen (A Magyarország tudósítójától.) Lángelmék és nyitók mindig és mindenütt szemben találják magukat a konzervatívokkal, szűk látókörűekkel, sőt az irigyek hadával is. Petőfi, noha Vörösmarty pártfogása mellett és a Nemzeti Kör égisze alatt — a siker jegyében indult, valósággal szervezett támadást intéztek ellene, amikor szárnyai nőni kezdtek. S míg eleinte elismeréssel fogadták föllépését, csakhamar kikezdették és éppen azt hibáztatták költészetében, ami abban új és eredeti volt. A kortársak rövidlátása, a távlattalanság kicsinyessége törpének látta és silány támadások özönével akarta lehetetlenné tenni a magyar költészet nagyszerű hősét. Poór Jenő kezdte meg a dicstelen hirlapi hadjáratot Petőfi ellen, A helység kalapácsát birálva a pozsonyi Hírnök 1844 nov. 19-iki számában. Nem ismerte fel a hőskültemények paródiáját a költő szatirikus munkájában s kimondta a szentenciát, hogy ,/i hősköltemény nevezetét ily mesefajra bitorlani, több mint képtelenség, s így természetesen megrótta „alacsony hasonlatosságai"-ért, „idomtalan s nevetséges trópusai“-ért. Az igazi hadakozást azonban a Honderű végezte, avmelyben pedig korábban két verse is megjelent a költőnek. Nádaskay Lajos, a segédszerkesztő vette bonckése alá a Versek I. kötetkéjét s megállapította, hogy „itt-ott egészen prózaivá, néhol meg ennél is alább sülyed“ Petőfi költészete. „A pórias verselés alant régiójába kezd mindinkább alábbsülyedni", úgymond s ez nemcsak Nádaskay véleménye volt, hanem a Vörösmartyutánzók egész gárdájának pártvéleménye. Közben Dardanus álnéven — valószínűleg Császár Ferenc, az ellenlábasok feje (társai: Kunoss Endre, Sujánszky Antal, Hiador—Jámbor Pál) — általánosságban csapott le a fiatal költőre. Petőfi azonban nagyon szívére vehette, mert A természet vadvirága című versét a Dardanus-féle kritikusainak ajánlotta. Szeberényi Lajos, aki korábban barátja volt, 1845 februárjában a Hírnökben Etőfi Andor álnéven a Versek 1.-ről adott éleshangú gúnyiratot. Szerinte Petőfi verseiben hiányzik a szerénység s „aestheticaiatlan“ kifejezések, durva nyerseség, rut botlások, prózaiság, lealjasodás, pöffeszkedés lelhetők bennök. „Ilyen csordások és erdei kóborok szájába illő beszédeket kénytelen olvasni" a kényes hölgyközönség. Petőfi a Pesti Divatlapban Adatok „A kritika titkai"-hoz clmen válaszolt, mondván, hogy a Szeberényiek úgy néznek le rá, mint a nagy-nagy ökör a kis pacsirtára s már akkor kadenciáztak, mikor ő még azt sem tudta, „mi a költészet: bocskorszij vagy martyrkorona?“ Szeberényi a Leleplezések sorozatát indította erre a Századunk sok számán keresztül 11845 április), amelyekben folyton: „Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor“ megjelöléssel beszél a költőről. Durva sértések egész halmazával állítja pellengérre a költőt, mondván: „illy emberek vannak irodalmunk hősei közt, kikről a leplet egyszer már szükséges volt lerántani, nehogy alatta még tovább is űzzék csalárd játékukat." Ám még alacsonyabb eszközökkel is dolgoztak ellene, „Írói hitel" címmel egy SS88 jegyű úr azzal vádolta meg „P—fi S-—or"-t, hogy a pápai előfizetőinek könyveket nem küldött. A költő azonban igazolta magát a nyilvánosság előtt. Még Toldy Ferenc is, — aki pedig eléggé meglátta Petőfit, — úgy vélte, hogy: „dorbézolás, éjjeli időtöltés, rendetlen élet szeretete'' a jellemző oldala. Garay János, a költő és Hazucka Ferenc, a megbizhatlan kritikus, Vas Andor álnéven 1845-ben állandó üldözésbe vették Petőfit. Még jobb, ha az agyonhallgatás fegyverét használják ellene, mert különben éles csipkedésekkel és ilyenféle tanácsokkal látták el: „Ha P. S. öt évig semmi prózát sem írna s egyszersmind verseit megtizedelné, tíz év múlva nagy köszönetet mondana e jó tanácsért. A Honderű „Laprosta" rovatában szedte izekre az újító verselőt, mondván, hogy a fiatal költők énjük kiemelésével emelik magukat, igy lesz naggyá többet most a légkőrmüM ÉSMSSSfrkéS népies költeménye talán sikerült. Ez a fickó — Petőfi Sándor volt! Horváth Lázár, a Honderű főszerkesztője Petőfi „Zöld Marci"-jának visszavetése alkalmából így intette meg: Ez a bukás „azért leend különösb hatással, mert ez ifjú kezdő máris rendkívüli universalis genienek mondja és írja magát . . . legújabban is ilyen nem szépen viselte magát, midőn, hallatlan arroganciával egy Sujánszky (!) ellenében oly nyilatkozatot engedett magának. Igen szép dolog az önérzet és férfias büszkeség, de ily hetvenkedés, éretlenség, féktelen szerénytelenség . . . mégis sok". Császár Ferenc meg az „Irodalmi őr“-ben (aug. 16.) „aljas piszkosságok hajhászásával" vádolja értetlen, lenéző modorú bírálatában. 1845. évben jelent még meg a „Magyarkék" című gúnyirat Lipcsében, mely, így kezdi ismertetését a lángeszű költőről: „Petőfy (!) Sándor. Ex-baka, nyugalomba lépett színész, ex-divatlapsegédszerkesztő, vándorköltő stb. stb." Császár szerint a „Megy a juhász szamáron" silány darab, a János vitéz csinos, de elég untató népmese, a Cipruslombok érzelgős, erőltetett pityergés . . . így a kritikusok és költőtársak Petőfiről pályája elején, de az igazi csatazaj 1847-ben támadt csak ellene! A mindennap látott, közöttük tengődő, nyurga fiúban sehogysem tudták kortársai megsejteni a betűben és szoborban öröklétű költőt. A Nemzeti Újság agyonhallgatta összes költeményeit. Zerffi úr, a Honderű öntelt és megfelebbezhetetlen kritikusa viszont tizenegy számra terjedő cikk-sorban vágta semmivé Petőfi költészetét, mely szerinte: „a legtriviálisabb nyerseségtől duzzadoz". A Cipruslonlbok „mélység helyett mindennapos jermaládok", akár a Szerelem gyöngyei-létet. A Felhőkben pedig még hasonlót, tombolát, dühöngés, alegújabb magyar irodalom egész jelleme tükrözik." E pamflet nyomán fajult dühössé az irodalmi harc az „Életképek" hetilap körül csoportosuló s a francia forradalmi eszméktől átitatott „népköltők" s főleg Petőfi ellen. A „Tigris és Hiéna" alkalmából már így írtak róla:,„Nincs nevelése, szivének és szellemének kiművelését elhanyagolta." E cikket Zerffi úr az Augsb. Allg. Zeitung-cum is kiadta, miként előbbi gúnyiratát dr. Laube Henriknek, Lipcse, ajánlta. Petőfit ekkor már „korlátlan műveletlenség"-gel rubrikázták s vele szemben Jámbor Pál volt a nagy költő. A Honderű „ökörszem" rovatában állandóan kiszerkesztette minden írását s irodalmi ténykedéseit. Pulszky Ferenc eléggé értékeli, mégis felületes sületlenséggel, pongyolasággal, póriassággal vádolta. Szerinte az „Egy gondolat bánt engemet . . .“ aggályos vers és szájhősködés. A Honderű Petőfi és Arany verseit egymáshoz kigúnyolta az „Óda ökörszemhez" és „Viszonóda Sármánykához“ címmel. Ferenczy Zoltán, Petőfi kitűnő életírója és jellemzője megállapította, hogy a költő „eredeti és nyitó szellemét“ kortársai nem látták meg. S valóban, Greguss Ágost például „A Futár" című füzetében (Szarvas, 1847.) igy „tréfálkozik" Petőfivel: „Petőfi pediglen erőlködik vala, Petőfi pediglen poéta nem vala, Petőfi verseit elolvastam vala És ennél (!) még nagyobb ínségem nem vala". Később nagyon megbánta Greguss e tévedését, miként Zerffi és Nádaskay 1918 március 15-től hirtelen pálfordulással koszorúsói, hízelgői lettek a költőnek.1. Az emberi rövidlátás adja osztályrészül a na-gyoknak a kálváriát, a csúszó-mászó, rutinos középszerűségnek juttatva a biztos és könnyebb érvényesülést. Nemcsak európai műveltségű emberek, mint Zerffi, hanem nagytudásu esztéták, mint Toldy, Pulszky és Greguss is tévedhettek ily nagyot! S miként a ma embere a Petőfi-szobor mögött a múlt távlatában el nem tudja képzelni emberi mivoltában a magasztos lelkű költőt; kortársai sem tudták elképzelni a rongyos csizmájú, mellőzött helyzetű ver- ,szlet az utókor szobrában, ff. c.) A Szfisi esküvői ajándék nemkülönben becses mUtiSegy^a nagy választékban Ékszerek beváltása Imre legmagasabb árban__r^^Bécsijxcca ésJDeAk^Ferenc_uc.csa