Magyarország, 1923. június (30. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
2 zottság tényleg foglalkozott ezzel a kérdéssel és a bizottságotösszeállította, errevonatkozó értesítést azonban a magyar kormány megbízottjinak nem, küldött, így tehát a jövő hetet is, éppen úgy, mint az elmúlt hetet, belpolitikai kérdések foglalkoztatják. Ezeknek sorában ma már a tisztviselőkérdés megnyugtató rendezése után első helyen áll az egységes párt belső válsága. Megbízható helyről nyert információnk alapján jelenthetjük, hogy az intranzigensek kiválása a jövő héten, megtörténik. Számuk nem nagy, öt-nyolc emberről beszélnek. Lehet hogy ez a szám emelkedik, lehet hogy csökken, de a tizet nem haladja meg. Úgy látszik a kiválás körül történt késlekedések annak tulajdoní tandói, hogy nem tudták megállapítani a kilépés formáját és módját. Hír szerint vezérük az indemnitási törvényjavaslathoz szólal fel, mégpedig a plénumban az első tárgyalások napjaiban és a nemzetgyűlés nyílt ülésén indokolja meg maga és elvbarátainak állásfoglalását. A csoport tagjai közül többen felszólalnak az indemnitási javaslathoz, mégpedig annak pénzügyi rendelkezései ellen, ugyanakkor bírálatot mondanak a kormány gazdasági programjáról, valamint külpolitikájáról is. A földreform-novella ügyét kétségkívül érinteni fogják, de itt is, mint mindenütt miniszteri hátvéd nélkül állanak, mert ma már kétségtelen, amit egyébként több ízben jelentettünk, hogy úgy a nagy agráriosok között, mint az agrárdemokraták között megvan az egyességre való hajlandóság. Az indemnitási vita egyébként előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe, mert az ellenzék részleteskritikát akar gyakorolni a kormány politikája fölött. Egyébként az indemnitási vita sok meglepetést tartogat. Beszélnek különböző orientációkról, új alakulásokról, csoportosulásokról, hogy mi válik ezekből valósággá, azt ma nem lehet tudni. A vita tartama alatt az egyedüli pozitívum az lesz, hogy Nagy Emilt, kinevezik igazságügyminiszterré. Ultimátumot nyújtanak át hétfőn Lausanneban a töbékedelegációnak Lausanne, június 9. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A békekonferencia napok óta holtponton van és nem csoda, hogy ilyen viszonyok között hírek keringenek az elnapolásról, vagy a tárgyalások megszakításáról. Hozzájárulhez az a konstantinápolyi jelentés, hogy az angolai kormány újabb utasítást küldött Ítéled basának, hogy semmiféle további engedményt nem tegyen. Ez a hír valónak bizonyult. Időközben sűrűn vannak meghitt eszmecserék a delegációk vezetői között Izmed basa tárgyalt a román és az albán delegációkkal a háború idején zár alá vett értékpapírok visszaadásáról, mert e részben Törökország ígéretet tett Romániának. Még egy érdekes dolog történt tegnap. A berni nuncius kereste az alkalmat, hogy megismerkedjék Izmed basával és hosszasan tanácskozott vele a törökországi római katolikus egyház helyzetéről. Svájci pénzcsoportok nagyon kedvező feltételek mellett kölcsönajánlatokat tettek a töök kormánynak Kis-Ázsia újjáépítésére. Egy nagy svájci szállodarészvénytársaság ajánlko- zott, hogy Szmirnában hatalmas, modern hotelt fog építeni. Azt mondják a törökök, hogy az ajánlatokat az angolai kormány szívesen fogadja. (a. .............. Párizs, június 9. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) A Rádió-ügynökség jelenti Lausenneból. A szövetségesek elhatározták, hogy a török delegációnak hétfőn ultimátumot nyújtanak át, amelyben az államadósság kamatszolgáltatása és az ipari vállalatok koncessziója dolgában engedményeket fognak követelni. (II.) INTIM GÜLYCENT NYITVA|pa óráig .jfiMiattif gifirgii kertihiyiségében, (Lipót körút 13) esténként Vörös Jancsi a „Mascotte“ prímása muasiSitás SIMPLICISSIMUS _________________________VH„ NYÁR UCCA 4._________________ MMJ& allemam*... vezetésével fényes táncműsor. MA, SZOMBATON, REGGEL HOTI ÓRÁIG NYITVA A LEGHŰVÖSEBB ES1, EGÉSZ NYÁRON SZUTERÉN ! NYITVA ! MAGYARORSZÁG Budapest, 1923. Június 10. vasárnap Bottlikék a birtokreform mai formája ellen Mi okozta a reform eddigi kudarcát? — A miskolci követelések Miskolc, június 9. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara szombaton délelőtt Miskolcon Bottlik József nemzetgyűlési képviselő elnöklésével ülést tartott, amelyen a földbirtoknovellát vették tárgyalás alá. A kamara helytelennek tartja a javaslat úgynevezett cselédparagrafusát, amely egyeseknek több igényjogosultságot állapít mag a kikerülő kis családi birtokokon, mint másoknak; a kis családi birtokok minimumát 6, maximumát 15 katasztrális holdban kívánják megállapíttatni. Nagy Károly szikszói bíró szerint egyes vidékeken a földbirtokosztás olyan rosszul sikerült, hogy a nincstelenek valósággal egymást ostromolják. Szikszón is így van ez, ahol 540 holdat osztottak fel s csak néhány holdhoz jutottak nincstelenek. Ennyiből természetesen nem tudnak megélni, mivel azonban megszűnt az ötszáznegyven holdas birtok, a nincstelenek nem tudnak hova menni dolgozni. Szikszón és vidékén több mint százan bejelentették, hogy visszalépnek a fölosztandó földtől. Bottlik elnök indítványára kérni fogják a novellának a kisgazdák támogatására vonatkozó szakaszát olyképpen módosítani, hogy azok a földek, amelyekről a nincstelenek lemondanak, kisgazdáknak adassanak. Az elővásárlási jog kérdésében a novellával szemben az a kamara álláspontja, hogy az így megvásárolt birtokot az országos földbirtokrendező bíróság ossza szét az igénylők között és ne a miniszter. A beltelkek elővásárlására vonatkozó jogot a városok területén helytelennek tartja a kamara, mert így esetleg ipari munkások, hivatalnokok és más magánosok nem juthatnak majd házhelyhez és ez a városokban az építkezés megindulását megakadályozná. A városokban tehát csak közcélokra lehetne elővásárlási jog a háztelkekre vonatkozólag, de ki kellene mondani, hogy az, aki telket vásárol, záros határidő alatt köteles építtetni. A falvakra vonatkozólag 3 novella idevonatkozó szakaszát helyesnek ítélik. Molnár János, a Zempléni Gazdasági Egyesület elnöke, nemzetvédelmi szempontból szükségesnek tartja a miniszter elővásárlási jogát a városi telkekre is fentartani, mert nem lehet tudni, hogy a városokban kik spekulálnak telkekkel. A háborúban szerzett középbirtokra vonatkozólag az a kamara véleménye, hogyha az nem hadinyereségből szereztetett, előnyben részesítendő. A háborús nyereségből szerzett kisbirtokokra szabad kezet kívánnak engedni a kisajátításnál. A kamara állást foglal az ellen, hogy a reform folytán csak a megváltást szenvedő és a földhözjuttatott között létesüljön jogviszony, mert a jogviszony külön, a felek egyeztető akaratából jött létre. Végül kívánja a kamara, hogy állami támogatással országos járadékbank létesíttessék s az igénybevett területek — ennek megtörténte után — alakíttassanak át járadékterületekké, és úgy az igénylők, mint a megváltást szenvedők, a járadékbankkal álljanak jogviszonyba, amely azután járadékkötvényeket bocsátana ki. „Mintén oszfilij&ntifesí és lelejezett üüncsépí híretése feel! viliszenfe 2 laza nnfesi Ibijéért“ — miatta Hort! fenánpó „Legfőbb erőnk a magyar anyaföld és a magyar kultúra“. — A Himnusz százéves fordulójánál! ünnepe Szatmár vármegyében (A Magyarország tudósítójától.) Ma reggel kilenc órakor érkezett Horthy Miklós kormányzó különvonata a mátészalkai pályaudvarra, ahol Klebelsberg kultuszminiszter, a tudományos és irodalmi társaságok képviselői és a hatóságok fejei fogadták. Az üdvözlésekre a kormányzó a következőket válaszolta: —* Régi tervemet valósítottam meg, amidőn eljöttem ide, Szatmár vármegye földjére. Jól esik látnom hazafias lelkesedésüket és kérem, hogy ápolják továbbra is szivükben az önzetlen, áldozatokra is kész hazaszeretet erényét. Ezután a kormányzó kíséretével a főispán lakására hajtatott, ahol villásreggeli volt. Vármegyei díszközgyűlés a Himnusz évfordulója alkalmából Délelőtt fél 11 órakor kezdődött a polgári iskola tornatermében Szatmár vármegye törvényhatóságának díszközgyűlése, amelyet Kölcsey Ferenc Himnusza megírásának 100 éves fordulója alkalmnából hívtak egybe. A virágokkal és zászlókkal díszített termet szorongásig megtöltötte a vármegye díszmagyarba öltözött előkelősége. Az ülés megnyitása előtt Kende Zsigmond báró vezetésével a törvényhatósági bizottság küldöttsége kereste fel a kormányzót a főispáni lakosztályban és felkérte a díszközgyűlésen való részvételre. Lelkes ovációval fogadta az egybegyült közönség a kormányzót a terembe való lépésekor. A díszközgyűlést a főispán nyitotta meg. Komoróczy Iván dr. alispán a vármegye nevében tartott ünnepi beszédet, amelyben méltatta Kölcsey Ferenc egyéniségét és jelentőségét. Ezután Almásy László, a nemzetgyűlés alelnöke, a nemzetgyűlés nevében hódolt Kölcsey emlékének. Ezután Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondott beszédet a kormány nevében, majd Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára, az Akadémia képviseletében többek között a következőket mondotta : — A magyar jövendőnek halhatatlan úttörői indultak útnak egy évszázaddal ezelőtt Nagy- Magyarországért; a halhatatlanok egyik legnagyobbja maga Kölcsey Ferenc. Nem bocsátkozhatom ismétlésekbe és nem akarom ismertetni azokat az érdemeket, amelyeket ő mint író, mint költő, mint esztétikus, a törvényhatósági, országgyűlési és akadémiai szónoklat tulajdonképpeni megalapítója szerzett. Az ő nemes jelleme, igazságszeretete, a haladásért lelkesedő egyénisége egyike a legvonzóbbaknak az egész magyar történelemben. Egyéniségében — és ez egyik legnagyobb jelentősége -« csodálatosan összeforr az, hogy a reformkorszak politikai és irodalmi törekvéseit eszményien tudta egyesíteni. Az tudta érteni, hogy az irodalom és a nemzeti politika munkájának teljes összhangban kell állania, át kell egymást hatnia és ki kell egészítenie. Ha semmi mást nem cselekedett volna, csak ezt, akkor is méltó lenne a mi ünneplésünkre. A Himnusz nemcsak ima, hanem igazi politikai és hazafias tett is. Imádság, amely az egek Urához szárnyal és leborulva elismeri, hogy csak az ő segítségével tudunk kiemelkedni a mélységből. Hazafias tett, mert megmutatja az utat, amely arra biztat mindnyájunkat, hogy szeretteinket és életünket is nemcsak óránként, de percenként a hazának kell szentelnünk. Adja Isten, hogy minden a közérdek iránt végzett munkánkban irányadó legyen az ő hazaszeretete, áldozatkészsége, nemzeti érzése, műveltsége. Kende Zsigmond báró törvényhatósági bizottsági tag azt indítványozta, hogy a díszközgyűlés feliratilag forduljon a kormányhoz aziránt, hogy országos adakozásból a szatmárcsekei sírkertben megfelelő mauzóleumot állítsanak Kölcsey Ferenc sírja fölé. A díszközgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette az indítványt. A közönség a Himnusz hangjai mellett oszlott széjjel. A kormányzó fél 12 órakor a községháza feldíszített tanácstermébe vonult, ahol a Vegyesdandár parancsnoka a helyőrség tisztikarát mutatta be, 13 órakor pedig az egyházak, a szatmármegyei gazdasági egyesület, Mátészalka város és a KANSz küldöttségeit fogadta. Az üdvözlő beszédedre a Kormányzó a következőképpen válaszolt : — Köszönöm meleg üdvözlő szavaikat. Örömmel látom, hogy a nagy Kölcsey vármegyéjében ma is a régi hazafias szellem él, a nemzeti eszme, a nemzeti gondolat erősítő,, újjáalkotó szelleme. Ezt a mindent egyesítő, összetartó erőre ma jobban szükségünk van, mint valaha. Ma egy porbasujtott, csaknem teljesen tönkrement nemzetet kell újratalpraállítanunk. Ebben a nagy munkában legfőbb erő, legfőbb támaszunk a magyar anyaföld. Ennek a véráztatott, kalászt termő magyar földnek, termelő erejének minél tökéletesebb megművelésére van szükségünk az ország gazdasági megerősödése végett; ennek a magyar földnek a tiszta levegője az, aminek helyre kell állítania a lelkek egyensúlyát és meg kell erősítenie a hazafias és erkölcsi érzést. A magyar újjáéledésnek másik nagy tényezője a magyar kultúra, amelynek fölényét és hódító erejét nem lehet semmiféle más erővel leküzdeni. Ma, amidőn itt Szatmár vármegye földjén a magyar kultúra egyik lánglelkű bajnokának emlékét ünnepeljük, kérem, ■véssék jól szívükbe, hogy a magyar föld népének és a magyar kultlúra munkásainak együtt kell haladniuk, és félretéve minden osztályérdeket, minden osztály és felekezeti különbséget, egymással vállvetve, egymással egyetértve kell dolgozniok a haza jobb jövőjének előkészítésén. Még egyszer köszönöm szíves üdvözletüket. A kormányzó háromnegyed 1 órakor külön kihallgatáson fogadta a Kölcsey-család tagjait, akiknek nevében Kölcsey Sándor üdvözölte a kormányzót. A kormányzó megköszönte az üdvözlést. Fél kettőkor a Szatmár megyei Gazdasági Bank helyiségében díszebéd volt, amelyen a katonai és polgári előkelőségek vettek részt. A kormányzó V4 órakor folytatta útját Vásárosnaményba-