Magyarország, 1925. szeptember (32. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-08 / 201. szám

Budapest, 1925. szeptember 8. kedd Kezdődnek az iskolák... Egy teológiai könyv miatt kormányválság tört ki Egyiptomban London, szeptember 7. (A Magyarország külön tudósító­­jától.) Abd­el Aziz Taza Fahma egyiptomi igazságügyminiszter le­mondása nem történt önszántából, hanem mint Kairóból jelentik, ösz­­­szeveszett a miniszterelnökkel, aki kényszerítette­ a lemondásra, és nem lehetetlen, hogy általános kor­mányválság fog kitörni. Az tör­tént ugyanis, hogy a legfőbb egy­házi törvényszék vizsgálatot indí­tott Abe­­el Kazek ellen, aki a kai­rói egyetemen egyházjogot taní­tott. Bűire az volt, hogy az Mámról szóló tudományos könyvében új tanokat hirdetett. Az egyházi leg­felsőbb­ törvényszék­ An­k­el Hazek sejket megfosztotta tanári és papi méltóságától s ezt az ítéletét végre­hajtás céljából be­jelentett­ebb­d­el Aziz Taza Fahma­ngzsáfü­gymi­­niszternek. Ahelyett már most, hogy az igazságügyminiszter az ítéletet megerősítés végett a mi­­nisztertanács elé terjesztette volna, egyszerűen elvonta azt a­ kormány hatásköre alól és a saját jogköré­ben intézkedett olyképpen, hogy fegyelmi eljárást rendelt el, de az ítéletnek magának nem szerzett ér­vényt, és nem­­­mozdította el tanári Másától Abd el, frazek sejket. Emiatt történt a konfliktus. _ Az alkotmányos szabadelvű párt, m­elynek Abd el Aziz Taza Fahma egyik vezére, gyűlést hirdetett s mivel ez a 2.párt, a kormányt támo­­gató többség legerősebb pártja, valószínű, hozy általános kabinet­­válság fog kitörni. (W. H. E.) | Ma nyílik meg | 1 mewVbrk | ]| ^SOBaBBSBB^SSBBKBtSS^SM |t I ÉTTERME | Mii Pál | cigányzenekara muzsikás § | Külön terem | I bankettek számára | A Magyarország filmje A jó apa. Aztán igyekezz fiacskám, h a Gyula bácsin vagy magadnak példát, aki az egyetemet is kitüntetéssel végezte, ne pedig a Pista bácsin, aki az érettségin megbukott, a Rudi bácsin, akit negyedikből kicsaptak, vagy pláne a Samu bácsin, aki írni se tanult meg.. ­ Párizs: re­pr­íz-város Valamikor, még nem is olyan régen, Párizs öntötte magából a színdarab új­­donságok­at. Egyik siker követte a má­sikat és több tucat párizsi színház versengett egymással a legsikeresebb darabok színrehozatalával. Párizs volt­ az európai színházak rezer­oárja, ahonnan akadály nélkül és bőségesen ömlöttek szét Európa összes színpa­daira a színdarabok. A háború termé­szetesen megakasztotta ezt a folyama­tot, de ami a legcsodálatosabb, a há­ború utáni évek felszabadulása éppen ellenkező eredményt mutat, mint árait várhattunk volna. . Alig akad új színdarab Párizsban és ha akad is néhány, az vagy rossz, vagy bohózat, vagy vígjáték. Drámát.. Arról nem igen lehet beszélni. Párizsban rengeteg sok a színház és nagyon kevés az új színdarab. Ez különben világjelenség, így van ez Berlinben, Londonban és Bécsben is. Párizs azonban még így is­­ vezet. Mit csinálnak a párizsi színigazgatók, hogy segítsenek a hajón. Egyik reprirt hozzák a másik után. A mult. év szín­házi elvie Párizsban úgyszólván telje­sen a reprizek jegyében folyt le. Volt néhány vígjáték és operett, arai sikert aratott. Az ötórai vendég, a Lex,Nou­­veaux Massieurs, Csibi, a Le­­greludion delicat, a Pa­s Sur La­ Bouch­e és a Víg­színház következő újdonsága, a Szár­­macskán! Ezek a sikerek azonban el­enyésző hányadát adták a párizsi szín­házak szükségletének. Jöttek tehát a reprizek. Sorban, egyik a másik után, szakadatlan láncban. Hogy mennyire a reprizekből értek a párizsi színházak, legékesebben bi­zonyítja az a jól sikerült kabarédarab, mely tavaly a Comedie des Champs Elysées-ben került színre s amelynek tartalma röviden a következő: Huszonöt év óta él együtt feleségé­vel a férj. A feleség a nászéjszakán elaludt és huszonöt év óta nem ébredt fel. A huszonötödik év­fordulójának estéjén azonban felébred és­ megkéri az urát, hogy vigye el színházba. A férj beszámol arról, hogy melyik szín­­házban mit játszanak. Olyan régi da­rabok címeit mondja el, amelyek már akkor lecsépeltek voltak, amikor az asszony még ébren volt. Csattanóul m­egkérdezi az asszony, hogy ki most a Casino szarja? — Mistenguett! —­ feleli a férj. — Még mindig! — kérdezi szomo­rúan az asszony. íme, Párizsnak, mint repríz-város­­nak fotográfiája, a­­ múlt szezonban. Ez a kép egyelőre az idei szezonban sem változott meg. Egyáltalán nem. Az ideérkező párizsi lapok a Nébánts­­virág, Madame Sans-Gene, az Osztrigás Mid és a Vígözvegy előadásait hirde­tik nagy garral. Cseppet sem, vigasz­taló tünet. A nagy termés csökkenőben van. Ez a csökkenés egyre félelmete­sebb arányokat ölt. Honnan várható segítség? A világ szeme reménykedve Magyar­­ország felé tekint! (f. i.) MAGYARORSZÁG Hízott liba, puska, tojás, vaj, mint heti kamat (A Magyarország tudósítójától.) Ötvenrendbeli csalás bűntettével és tízrendbeli sikkasztással vá­dolva állott ma a budapesti bünte­tőtörvényszék Krausell tanácsa előtt Blum Miksáné baromfikeres­kedő. Blumné a kosztkamatos vi­lágban szinte kosztkamatüzletek­­re adta magát. A kosztkamat­ot szószerinti értelmezésben magya­rázta, amennyiben a kölcsönbevett pénzekre hetenként vagy tíznapon­­ként hízott libákat, puskákat, tyú­kot, tojást, vajat és egyéb élelmi­szert adott kosztkamat fejében, 150 millió korona kár okozása miatt jelentették fel Bu­mniét a hitelezői, akit a múlt év február 14-én le is tartóztattak. Szeptember 21-én szabadult ki Blumné a vizsgálati fogságból. A mai tárgyaláson Blumné véde­kezésében kijelentette, hogy bűnös­nek nem érzi magát. Az ő katasz­trófáját az okozta, hogy egy isme­rősének tartozott félmillió koroná­val. Meg akarta adni az összeget a hitelezőnek, aki szorongatta, egymillió koronát vett fel kölcsön. A kölcsöntadónak bőséges koszt­­kamatot ígért, minden hétre 50 to­jást és egy hatkilós hízott libát. A kölcsönadó szívesen belement az üzletbe. — Én tovább mentem ezután, — mondja az asszony. — kölcsönöket vettem fel és mindenkinek termé­szetben ígértem, a kosztkamatot. A kosztkamatot, fizettem is. Rengeteg libát, puskát, tyúkot, vajat, tojást osztottam szét. De fizettem pénzben is. Félmillióra KA—150 ezer koro­nát értem kint. A vád szerint az asszony 50 eset­ben fehérneműeket, ruhaneműeket, ékszert, idegen valutákat és pénz­­kölcsönöket vett fel. Hogy a koszt­­kamatokat űzetni tudja, a buda­pesti piacra jövő vidéki asszonyok­tól bizományba vette át a rengeteg baromfit és azokat a kosztkamatra osztotta szét. A mai tárgyalásra a bíróság ta­núként idézte meg az összes káro­sultakat, akiknek nagy száma foly­tán a hatalmas tárgyalóterem tel-T&SíAn motrip­lje. 13 Az öreg Vasvári is elment Úgy hívták, hogy Vasvári Adolf , csak a régiek emlékeznek a nevére. Komikus volt, az, egykori brettlivilág kedveltee, aki még a híres Mandl-mu­­latóban szórakoztatta a közönségét. Még akkor német volt a lokálok hiva­talos nyelve, amikor megjelent az em­lékezetes belügyminiszteri rendelet, amely a Király utcában és környékén nagy konsternációt keltett. A rendelet szerint varietéengedélyt csak az a mu­lató kaphat, amely magyar számokat is fel tud mutatni műsorában. Lett erre nagy látás-futás, izgatottan kerestek magyar számokat. A Mandliban egy éltes bécsi szubrett vállalkozott arra, hogy sürgősen betanul egy magyar számot, annak ellenére, hogy nem tud magyarul. Ez volt az első Hős Terká­­szám, amely körülbelül ekkér hang­zott: No, nézz meg ez a nő, Mily feltűnően jár, Emmeli szoknyáját, Petik is nincsen sár. Joppra, palra tekint, Férfiakra kacsint, Petik nem szepp e nő. Csupán csak fel­tű­nő. Ennek az első magyar Hős Terkának kartársa volt szegény Baumann Ká­­roly, akit most követett a másvilágra a másik, az öreg Vasvári bácsi is. Mint német komikusok kezdték mind a ket­­ten, később azonban áttértek a ma­gyar dalra, a magyar kupléra és a maguk közönsége körében rendkívüli népszerűség lett a jutalmuk. Most el­mentek már mind a ketten. Az utolsó mohikánok abból a régi világból, ahol fentartás nélkül lehetett mulatni és a pezsgőnek nem volt oly keserű mellék­­ize, mint ma. Agyvérzés ölte meg a kedves, öreg artistát, vacsora közben lefordult a székről és meghalt. Kém szenvedett, nem kínlódott. euVAC/VVAVVVVVVVVVMMM Mu­mmum tabus ! UPMOSSORS JAK­ft Húzás vasárnap, 13-án­­félúton 4 óraszor az iparcsarnokn

Next