Magyarország, 1927. április (34. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-13 / 84. szám
Budapest, 1927. április 13. szerda MAGYARORSZÁG Szemben a tigrissel végig a halálfolyón Szumátrai kalandok Írta: Domahidai Domahidy Ferenc Szirmátra egyike a világ leggazdagabb vadászterületeinek. Tilalmi időszak semilyen vadra nincs. Ezek után csodálatosnak tűnik fel, hogy mégis oly kevés fehérembert találunk, akire az európai értelemben vett vadász szép ráillik. Megnehezíti a vadászatot az, hogy az őserdő — hisz más erdők alig vannak — olyan áthatolhatatlanul sűrű, buja növényzetű, hogy lépésről lépésre is csak úgy lehet előrehaladni, hogy ha egy csapós késsel előredolgozza magát az ember, hogy a sűrű bozótokon, lelógó kúszó pálmákon, futó indákon, liánokon áttörhessen. Az ilyen módon való őserdőbejutás elkerülhetetlen nagy zajjal jár, amitől még az ősvadonban élő és az embertől kevésbé félő állatok is elmenekülnek. A legkényelmesebb vadászati mód tulajdonképpen a lesből való vadászat volna, de egy helyben megéltem a földön szinte lehetetlen. A különböző fajta piócái,noldások, amelyek nemcsak a mocsaras részen, hanem a hulladéklevelek között a szárazföldön is találhatók, pár perc múlva ellepik az embertés bár csípésük nem fájdalmas, de veszélyes, gyakran infekciókat és lázt okoznak. Nagyon veszélyesek a százlábúak, amelyeknek csípései bár csak ritkán halálosak, mégis a legtöbb esetben igen magas lázi és a tetanuszra emlékeztető görcsöket okoznak. Fára mászni, hogy onnan álljon a vadász lesbe, szintén lehetetlen, hisz úgyszólván minden fán milliárdnyi óriás vöröshangya tanyázik, amelyek már a fa puszta érintésekor is százával lepik el az elővigyázatlan vadászt. A vaddisznón kívül a tigris az, amelyre leginkább vadásznak. Tigrisre... A tigris ugyanis szeret az emberek által lakott kunyhókhoz közel tartózkodni, így gyakran látni az ültetvények szélén nyomát és ez még a legkevésbé szenvedélyes Vadászt is arra ösztönzi, hogy rászánja magát, ha nem is arra, hogy fegyverrel kezében meglesse, de legalább is arra, hogy csapdát állítson, csábítva attól az érzéstől, hogy a csapdába esett tigrist könynyen ki végzi és így elég egyszerűen egy impozáns fénykép birtokába jut. Igen kevés európait ismertem, aki tigrist n csak úgy a szabadban, valaha, is lőtt. Aarán öt évi indiai tartózkodássom alatt összesen csak két tigrist lőttem. Az egyiket, sajnos, én mapánt is csapdából. A másik tigrisemet a szabadban ejtettem el. Az úgynevezett száraz évszakban,amikor ritkábban van eső, feltűnt ugyanis nekem, hogy ahányszor éjjeli eső volt, az ültetvényem szélén tigrisnyomokat láttam. Többször megismétlődött ez és a végén arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha éjjel eső van a száraz évszakban, úgy majdnem egész biztosra vehető, hogy a hajnali órákban a tigris »kivált« az az erdőből és végig megy az ültetvény határán. Egy éjjel 12 óra tájt jöttem haza ez ültetvényen fekvő házamba Kisaránból, a klubból, és éppen lefeküdni készültem, amidőn megeredt az eső. Hamar ruhát öltöttem, leakasztottam a falról puskámat és kisétáltam az ültetvénynek arra a részére, ahol a tigris ki szokott váltani. Egy földhányás mögött meghúzódtam és vártam-vártam. Az eső lassan elállt, de köszönet nem volt benne, mert az eső elálltával a szúnyogok milliárdjai zümmögtek körül és alig tudtam nyugton maradni, óriási erőt és türelmet igényelve, hogy a kezemet, lábamat és arcomat ellepő szúnyogokat ne vártam és már elég világos volt, — vagy talán a szemem szokott hozzá a sötétséghez — amidőn úgy 5—600 lépésnyire tőlem jobbra egy nagy állatot láttam felém közeledni. Azt hittem, hogy valami nagy kutya és ebből arra következtettem, hogy már a kulik jönnek a munkába. Jobban megfigyelve azonban észrevettem, hogy sajátságos mozdulatai vannak; puha, bár lomha, mégis graciózus és ingadozva lépdel. Különös érzés fogott el, még nem tudtam biztosan, de a következő pillanatban már kétségtelenné vált, hogy a tigris, az erdő királya, amit a maláji is »Juan«-nak szólít (titán, csak az európai fehérember megszólítása és rajta, kívül csak a tigrist említik így) jött felém. Azelőtt még soha nem találkoztam tigrissel és ez az első »vizit« úgy hatott rám, hogy pillanatnyilag nem bántam volna, ha inkább otthon maradok. A vadászszenvedély azonban elemi erővel lett úrrá felettem és óvatosan puskámat arcomhoz emelve, követtem minden mozdulatát. .Meg kellett várnom, amíg legfeljebb 30—40 lépésnyire lesz tőlem, mert egy elhibázott lövés végzetes következményeket vont volna maga után." Amidőn úgy 60—70 lépésnyire ért hozzám, úgy gondolom,szélel fogottá és visszaváltott az erdőbe. Tagadhatatlanul veszteséggel vegyes öröm vett rajtam erőt. Nem váltott azonban mélyen be, mert körülbelül 10 lépésnyire, az erdőben előbbi irányát követte. Én még mindig célba tartottam és amint két hatalmas fa között egy 2—3 méternyi tisztáson átulment és a feje kitűnően célban volt, rálőttem. A golyó a szemszöglet mögött érte, és az agyvelején ment keresztül. Azonnal, minden ugrás nélkül tűzben maradt. Megfoghatatlan boldogság érzete lett úrrá felettem és minden tagomban reszkettem. Előbb óvatosan közeledem feléje, csak amikor ■láttam, hogy a golyó a fejét járta át, térdeltem le mellé és simogattam végig nagy boldogsággal gyönyörű puha szőrén. Sokáig ültem ott mellette, míg egyszerre a hangyák maró csípése ébresztett fel álmodozásomból. Ismét az ültetcsapjam agyon. A legkisebb zaj is vagy elijesztette volna a tigrist, vagy végzetessé válhatott volna, ha figyelmét idő előtt felhívom magamra. Több órahosszat állhattam ott minden eredmény nélkül, amikor már egészen gyengén szürkülni kezdett. Fényre mentem és éles sípszóval hívtam magam felé a most már tényleg munkába jövő bulikat. A „tuan“ halott Nagy volt a csodálkozás, a bámulat, az öröm és Ladimin nevű munkafelügyelőm nagy fejcsóválva mondta: »Tuan, bocsáss meg illetlen szerénytelen szavaimért, de miért nem szóltál nekünk, hogy tigrisre jössz vadászni, soha sem hallottom, hogy egy ittani kíséret nélkül merjen egy éjjelt egymagában eltölteni fedezet nélkül, lesben egy tigrisre«. Közben a munkások nagy kiabálva, egymással vitatkozva, egymásnak dicsekedve, kacagva ugrálták körül a királyt, vadat, egy nagy faágat vágtak le, a tigris első és hátsó lábait összekötözve, erre a rúdra tették és egymással versenyezve, hogy kié legyen a dicsőség, vállukra emelték és vittek a házam felé. Ez az én első és utolsó tigrisvadászatomnak egyszerű története. Végig a halálfolyón Legközelebbi szabadnapomon krokodilusra vadásztunk. A Sunger Baléi folyót, az elindulásunk helyén hatalmas Mangrove, Senna és Fikus fák hidalják át és az egész út olybá tűnik fel, mintha egy gyönyörű lombsátorból alkotott alagúton mennénk. Impozáns csend vesz körül bennünket, bár a csend kifejezést egy őserdőben nem igen használhatjuk. Az ember nem annyira hallja, mint érzi az őserdő életét. Kellemes hűvös van itt ebben,a sűrűben és a fantasztikus félhomályban , egésze templomi hangulat uralkodik. Soha nem látott vízi virágok ezrei lepik fel a vizet. Az erdőből messziről, majmok tompa mély torokhangja hallatszik. Itt-ott a papagályok serege rebben elijedten a fejünk felett, mint piros, zöld, sárga köd fel, hő. Néha egy-egy tompa roccsanással egy óriás teknősbéka veti magát a partról a vízbe, tarka pillangók szállnak a víz felett és a kis szürke majmok egész serege követ bennünket nagy érdeklődéssel fáról-fára ugrálva sokszor félórákig. Egy faágról egy kék és sárga színű kígyó lóg le és csak akkor vettem észre, amidőn az evezős malájok ijedten irányt változtattak, nehogy alatta evezzünk tova. Ez a kígyó ugyanis a legmérgesebbek közé tartozott. Sörétes puskámmal feléje lövök. A kígyó lassan bontakozik le az ágról, lassan, görcsösen egy pillanatig ide-oda csapkod,far*kával, midőn egész egyenesre kinyúlik és simán csúszva le az ágról, a vízbe pottyan. Már közel járunk a tengerhez* megváltásként friss szellő leng felénk. Egyszerre csak Antal, a cső* mák orrában ülő maláj, idegesen szól hozzám: — Ott van uram, ott az'. Alap, pálma alatt! : v A krokodilus Megerőltetem szemeimet,de semmit sem látok. / •— Holt — kérdezem. — Ott a kidőlt fatörzs mellett, szólamat csodálkozva, hogy még mindig nem látom. A csónak menetét meglassítják, hogy több időmlegyen figyelni. Egyszerre csak, észreveszem egy kisebb krokodilus , fejét a fatörzs mellett. Mozdulatlanul, mereven feküdt ezen a kis részen, ahol a nap sütött, és a tudta: déli álmát. Háta-színetökéletesen ugyanaz, mint az iszap, hasának, színe, mint a földön elterülő szár: ráz alap-pálmák levele és a kiszáradt, elperzselt vízpartfűé.— Vállárához kapom puskámat és felugorva a csónakban, egy golyót a nyakszirtjébe bocsátottam. Csúf fekete vére a fekete iszappal elkeveredve, undorító látványt nyújtott. Csónakunkkal a parthoz eveztünk és a két maláj evezősömbi krokodilushoz sietett, biztonságból azonban nagy csapó késeket tartvakezükben. Az állat hossza csak ÜA0 méter, volt. Egy cölöpökre épített viskó alatt, hisz ép apály volt, az iszapban egy nagyobb krokodilust pillantottam meg, amint szorkos nyugalommal várta, hogy a kunyhóból valami hulladék lesik, vagy talán éppem, egy gyerke, kutya, vagy másféle élőlény. A közmondás szerint várta, hogya sült galamb a szájából repüljön . Öreg állat lehetett, amely már nem vesz magának anyámi fáradságot sem, hogy ha te it után ússzon a vízben, vagy a parton vadmalacokat, vagy majmokat kergessen, ő már úgy látszik tapasztalatból tudta, hogy a viskók alatt is, ha nem csurran, cseppen. Ezt is leterítettem és a kínaiak inkább a lövés zajától ijedtek meg, mint attól, hogy a beste féreg a házuk alatt leselkedett. A kínaiak ugyanis a krokodilus máját csalhatatlan erejű szerelmi bájszernek tartják. A tigris megjelenik k-xe k/hűtis az ősentényi Majom az Őserdőben Krokodil és a.sült galamb ▼ 13 ) CSEMPEUHUZ" fal-,tűzhely-és kert,pad,óborkal a,ota szállít, vállal, javít BALOG FERENC és TÁRSA Budapest, IV., Deák Ferenc tér 3. sz.Telefon 131-40