Magyarország, 1930. május (37. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
1930. május 1. csütörtök MAGYARORSZÁG A nemzet kenyere írta: Jánosi György Jól tudja mindenki: a nemzet gazdasági életének alapja, a kenyéradó gazda munkája nem abból áll, hogy eresz alá tartja a zsákot, az tokvorog maggal, a zsákot beköti, piacra viszi, eladja, a pénzt hazaviszi, egymásra rakja lapjára, míg a rakás a mestergerendáig nem ér. Ész, gép, érzék, tapasztalat, munka, szorgalom, földszeretet, hit, minden, maiden összefog, frontba tömörül, hogy megvívja a nemzet megélhetéséért, kenyeréért a nehéz harcot. Be van fogva az igába állat, gép, ember, a gazdának valamennyi házanépe, kora reggeltől késő estig, kiki a maga helyén, hogy 150 nap alatt annyi órát dolgozzék, mint más 730 nap alatt, a 8 órai munkaidő mellett. Szent ütközet folyik a rónán és a kenyér nem egyszer forog abban a halálos veszélyben, hogy aratásig, asztalig el nem érkezik. S ha nem érkezik el, lel ad akkor kenyeret a kenyéradóknak.? Ki tudja elővarázsolni azt, amit a föld meg nem termett, Isten meg nem adott? Isten legnagyobb verése az, ha a kenyéren keresztül veri meg az embert, a nemzetet. Ha jön a késői fagy... Ha jön a suhogó jégverés... Ha rázúdul a felhőszakadás a telt ígéretre ... Ha jön a konkoly, a kígyószisz, az aszály, a sáska, penész, rozsda, féreg, üszők... Ha jön az Isten csapása és megveri a barázdák királyát, a vetést, az ígéret leomlik, a gazda sóhajt s a nemzet asztalára kevesebb kenyér jut, valahol az emberek ezrei nélkülözni kezdenek és egy visszahozhatatlan esztendő elveszett. Egyiptomban lángszórókkal küzdenek a sáskák ellen és az ember technikai felkészültséggel sem bírja leküzdeni ezt az átkot. Az, országos fagíi idején az őszi vetések fekete helyén búsan vont új barázdát a magvető, hogy meglopja az időt, az áldásból visszaszerezzen valamit. És mégsem pótolhatta azt, ami már egyszer elveszett. Őrizze meg az Isten a magyar rónákat mindenféle elemi csapástól, minden veszélytől. Őrizze meg a nemzet kenyerét. Van itt úgyis elég baj. Van itt miért sóhajtozni. Az a gazdasági válság, amely készületlenül találta a kenyéradó népet, — mert munkába elmerülve, nem vette észre közelgését — a sok szép ígéret ellenére is fokozódott és fokozódik. A föld, amelyhez szíve egész szeretetével ragaszkodott a föld népe, mert magát és nemzetét tartotta gyümölcséből, olyan nagy terheket hord, amilyeneket a kőszikla sem bír el. A mezőgazdaság krízise panaszözönben vergődik és úgy látszik, hogy ez a panaszözön egy új és állandó mezőgazdasági termék, amelyet a most folyó gazdagyűlések állítanak ki a mai helytelen politikai rendszer épületeiben. A gazda nem kenyöradományt, de segítséget kér, hogy teljesíthesse kenyéradó hivatását. Az általános politikai bajból reá eső baj jellemzője az, hogy az árzuhanás egyoldalúan csak őt érintette, érdekköre fenmaradt egy olyan magaslaton, amely más viszonyokhoz és árakhoz igazodott. A gazdasereg a jobb jövő reményében adósságot csinált, eladósodott. És most jön az egész közgazdasági tragédia. Elérkezett az idő, amikor a föld termése jóformán nem elég a kamat lefizetésére. Ez mélybe rántja a gazdát és a nemzet kenyerét. Mi hát a teendő? Nyújtson a kormány a gazdáknak kamatsegélyt. A kamat rabszolgasága a legnehezebb s ily értelemben van aki már az unokája javait is eltékozolta és sorsát megpecsételte. Magyarul: van, aki már késő utódait is eladta a kamat rabszolgapiacán. A külpolitika áldásait, a különféle tárgyalások sikereit gyümölsöztetni kell az ország javára, úgyhogy a közjólét felfokozódjék arra a pontra, amelyen egy gazdag ország népének állania kell. A múltban hozott nagy anyagi áldozatok után jogos azok magatartása, akik elvárják, hogy a gazdák kitartásának és ellenállóképessé- gének erősítésével biztosítsák a közgazdasági építkezés ingadozó állványait. Hogy a bajt, gyökerében ismerjék fel és szüntessék meg. Hogy elhárítsál, a, magyar nemzet kenyerének veszedelmét Egy nemzet tagjai vagyunk. A jövő a miénk. Isten keze nagy és dicső hivatást helyezett, vetett el szívünkbe: egy új ezredév ígéretének arany magvait. Ezt a vetést szent aratásig az segíti, érleli legjobban, ha egymásért és ezért a hazáért megteszünk mindent, amit ember tehet, hogy jobb legyen a helyzetünk, biztosabb, puhább és fehérebb a kenyerünk, nagyszerűbb a magyar jövő. ! 3 Bethlen: Beismerem, hogy a vámtételek kissé túlzott mértékben védik az ipart a mezőgazdaság rovására Revízióra van szükség, a kezdeményező lépések megtörténtek Gaal Gaston nagy beszédben élesen bírálta a kormány politikáját amikor a kereskedők és iparosok egymás után tönkremennek, a bürokrácia terjeszkedik és él, ami csak katasztrófához vezethet (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház mai ülésén, amelyet Puky Erndre alelnök délelőtt 10 órakor nyitott meg, Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjesztette egyes törvényhatósági joggal felruházott, s egyes megyei városok részére engedélyezért" rendkívüli" fiázadómentességről szóló jelentését, majd folytatták is az állami költségvetés tárgyalását. Kruger Aladár azt fejtegette, hogy a mai politikai rendszer feladata és erkölcsi kötelessége, hogy a munkanélküliségen, úgy ahogyan lehet, segítsen. Egyes közéleti vezető férfiak nagy fizetéséről szólva megállapítja, hogy paolkusházyén kívül vannak olyan mammutfizetések, amelyekről eposzokat lehetne írni. Élet támadást intézet ezután a bankok ellen, amelyek „ .. .. .. mindenre rátér- Kruger Aladárpeszkednek. Kötelezni kellene a bankokat, hogy az építkezési tevékenységet előmozdítsák. A városi bankok fuzionálását szükségesnek tartja, a kis banküzleteket pedig könyörtelenül pusztítják ki. Határozati javaslatokat terjeszt elő a nyilvános számadásra, kötelezett vállalatok titkos tartalékainak megadóztatásáról, továbbá arról, hogy a kormány terjesszen elő törvényjavaslatot a földbérlő szövetkezetekről, a tanyai telepek önálló községekké való fejlesztéséről, hogy eláll as szótól, mert szerény képességeivel egy óra alatt nem képes a költségvetést megbírálni. Én is őszintén bevallom, hogy a költségvetés tételeivel nem foglalkozom, mert hiábavaló volna a heteken át tartó mélyreható tanulmányozás, ha fejtegetéseim közepén belém fojtja az elnök a szót a házszabályok rendelkezései alapján. Ezért csak a kormány általános irányzata fölött gyakorol bírálatot. Mindenekelőtt figyelmébe ajánlom a kormánynak a régi és új nyugdíjasok járandóságai között fennálló kiáltó ellentéteket. (Helyeslés az egész Házban) Ennek a kérdésnek egyszer már nyugvópontra kell jutnia. A falusi lelkészek és tanítók megélhetését is biztosítani kell. Abszurdum, hogy diplomás intelligens embereknek 25—30 hold jövedelméből kelljen megélni. Ezután én, akit a tisztviselők halálos ellenségének neveznek, egy tisztviselő kérdésre akarom felhívni a figyelmet. Arra az igazságtalanságra nevezetesen, amely a postaszemélyzettel az 1925. évi státusrendezés alkalmával történt. Ennek a státusrendezésnek hibáit ki kell küszöbölni annál inkább, mert ez mindössze 150.000 pengőbe kerül. Több határozati javaslatot terjeszt elő. Egyik határozati javaslatában azt kívánja, hogy a jövőben a költségvetésekben minden minisztérium adjon kimutatást a dologi kiadásokról, a bélés külföldi kiküldetések költségeiről, a napidíjakról, az anyagbeszerzésekről és így tovább, hogy az állami hadsérvek körülbelül 25 százalékát kitevő „dologi kiadásoknak” nevezett ismeretlen tételeket módunkban legyen megismerni. Határozati javaslatot terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy a költségvetésben név szerinti kimutatás legyen arról, hogy az Államvasutak és a posta milyen alakulatoknak minő refakéiákat adnak és hogy milyen összegre rúg ilyen módon az elmaradó állami bevétel. Határozati javaslatot nyújt be arra vonatkozóan, hogy a költségvetésben kimutatás készíttessék arról, hogy a kormány milyen alakulatokkal milyen szerződéses viszonyban áll, milyen összegre rúg az államnak ilyen irányú megterhelése. Kimutatást kíván arról, hogy a kormány hány tisztviselői jóléti intézményt tart fenn, milyen összegre rúgnak ezeknek költségei és honnan veszi a kormány az ezekhez szükséges dotációt. A következő határozati javaslataiban azt kívánja, hogy név szerint soroltassanak fel azok az aktív és Gaal Gaston bírálja a kormány politikáját Gaal Gaston, a következő szónok, mindenekelőtt kijelentette, hogy az előtte szólók által beterjesztett határozati javaslatokat elfogadja, majd így folytatta: A költségvetés bírálatát a jelen házszabályok nem teszik lehetővé, mert egy óránál többet egy képvi■uaal Gaston ”elő sem beszélhet, úgyhogy Európa legnagyobb szónoka, Apponyi Albert gróf is kénytelen volt kijelenteni: Az őszi viharok mindent elsöpörnek, ami szennyes és egészségtelen. És így eltűnik minden tisztátalanság, ha Radionnal mossa ruháit. 30 percnyi kifőzés és kész a mosás, mert RÁDIÓN egymaga mos!