Magyarország, 1931. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-09 / 6. szám

s MAGYARORSZÁG WSt^anaár^Sj^ntek Szergej Jeszenin paraszt­­költő fantasztikus élete és bukása Oroszországban Új adatok a fiatalon öngyilkossá vált lirikus ifjúságáról, szerelméről, forradalmi rajongásáról és kiábrándulásáról (A Magyarország tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt egy külföldi lapban érdekes tanulmány jelent m­eg I­ritz­­ Schwiefert tollából Szergej Jeszeninről, az évekkel ezelőtt ön­gyilkossá vált orosz parasztköltőről. Arról a parasztköltőről, aki életében elérte a társadalomban elfoglalható leg­szebb pozíciót és aki egész mun­kásságával a forradalomért rajon­gott, hogy végül csalódjék a forrada­lomban. Nem volt Oroszországnak Puskin óta olyan egyéni ízű és min­den szavában orosz poétája, mint Szergej Jeszenin, de lázongó, követ­kezetesség nélküli poézis Szergej Jeszenin munkássága, egy bizonyta­lan élet kifejezése. A hároméves lovas 1895-ben született Szergej Jeszenin, Rjc­­san kormányzóságban. Ágrólszakadt, sze­gény paraszt fia. Oly szegények szülei, hogy mire a gyermek kétesztendős lesz, már el kell távolítani az anya mellől.­­A kisgyereket nem tudják eltartani. A nagyapjához küldik. Nevelje ő. Három­­esztendős korából mesélik róla, hogy fel­eltették egy lóra. Nem volt ezen a lovon nyereg és senki sem gondolt arra, hogy az állat kirántja a kötöféket és elrohan a kis Szergejjel a hátán. Úgy történt. S a három esztendős gyerek megülte­ a lovat, nyereg né­lkül, csak úgy szőrén. Száz évvel később már maga kereste a zsebpénzét. Élelmes fiú, felmászik a fára, kiemeli a fiókákat a varjúfészekből és eladja a madarakat. Darabját 10 képe­kért. Szombaton este pedig a nagymama megfürdeti, jól megsúrolja a fejét, beola­jozza, mert ehez a sörényhez fésűvel nem lehet hozzányúlni. Vigyáznak rá, de nem vigyázhatnak rá eléggé. Vasárnap mise helyett a temetőbe megy­­ kockázni. Az első versek kilencéves korában kezd verse­ket írni és 16 éves lesz, mire igazi verseket ír. Tizennyolcéves és Szer­gej Jeszenin Szentpétervárra utazik. Találkozik Blockal, a költővel és er­ről a találkozásról később így emlé­kezik meg: — Veríték gyöngyözött a­ homloko­mon, amikor először találkoztam egy eleven poétával. 1913-mat írtak, amikor széjjelnézett a fővárosban. Másfél évig maradt Szentpéterváron, de nem bírta ki to­vább, visszament a falujába, mert csak ott tudott igazán verset írni. A falu A faluban boldog. Imádja a természetet, amikor a házak a hold sápadt fátyolában éjszakáznak. Ott él a lovak és a háziálla­tok között. A pajta és a kút közelében. Érzi, hogy ő vendég a faluban, egy állan­dó rokon, aki örömmel és szívesen él ven­dégségben és akit ugyanilyen nyájasság­gal tartanak ott. Ez a folytonos bizonyta­lanság egyébként végigvonul Szergej Jeszenin költészetén. Mindig úgy érzi magát, mint hogyha menőfélben lenne. —­­Azért jöttem a földre, hogy ismét el­távozzam ...« — így mondja és ezt a mon­dást érezni a verseiben. — ha nem lettem volna költő, akkor bi­zonyosan csavargó vagy tolvaj lennék! — állapítja meg. Az októberi forradalom Eljött az októberi forradalom ideje. Milyen ujjongva fogadták! Jeszenin is és néhány barátja. Itt egy is Puga­­csove című lírai tragédiát, amelyben benne van a forradalom utáni idők minden reménye. Pugacsov paraszt­felkelő, Nagy Katalin cárnő idejéből. Egységről, nagyszerűségről álmodo­zik, forradalmat szít. Elárulják és le­fejezik. Ebben a műben Jeszenin ki­fejezést ad annak a végtelen remény­nek, hogy most minden meg fog vál­tozni. Most a paraszt felszabadul az iga alól és függetlenül fog élni, nagy­szerűen és boldogan. A kiábrándító valóság És jött a forradalom. Elsöpörte az ő faluját, azt a falut, amely verseinek té­mája, lelkének foglalkoztatója volt. A szent és igaz költészet helyét. A vendég­séget, az otthont, az emlékeket. Jeszenin Szergej ekkor már költő volt, de csavargó lett belőle... Az egyik krízis a másikat követte. Verseiben ekkor vallásos rajon­gás támadt fel, de csak azért, hogy a kö­vetkező versekben az istenkáromláshoz álljon közel. A falu lerombolását kapcso­latba hozta az ő életével. Csalódást ho­zott a forradalom, kiábrándulást, mennie kellett a faluból, búcsúzni a romoktól Isadora Duncan! A szerelem időszaka következett. Olyan szerelem, amely talán, ha így utólag nézzük, mintegy feledtető má­mor hat Jeszenin életére. Megismer­kedik a világ legnagyobb táncosnőjé­vel, Isadora Duncannal. Úgy dobja az életet eb­be a szerelembe, mint ahogy előzőleg a forradalomba dob­ta. Mindaddig jó, amíg házasság szó nem kerül felszínre. Barátai hiába állapítják meg, hogy lehetetlenség, őrültség, keserűség ez a házasság, de Szergej Jeszenin, a parasztköltő, ez­úttal először szédül meg a világi örö­möktől és társadalmi pozíciótól, a tár­saság fényétől. Feleségül veszi a nála 20 esztendővel idősebb Isadora Van­­cant Berlinbe repültek nászútra. Rö­vid volt ez a házasság, de annál vég­zetesebb. Azóta mind a ketten meg­haltak. Isadora Duncant a sála foj­totta meg egy autóban. A sál lobogott a szélben, a kerékre csavarodott és a táncosnőnek egy-két másodpercen belül vége volt... Cinizmus és erotika Zajlott az élet Szergej Jeszenin körül. Cinizmusa már nem ismert határt. Nem törődött sem a poézissel, sem az irodalom­mal. Most már csak az alvilág érdekelte. A gonosztevők, félvilági nők. Belemerült az élvhajhászásba és mégis úgy úszott benne, mint aki szárazföldet akar, tisz­taságot és egyedüllétet. Ebben a környe­zetben és lelkivilágban írta meg a »Csap­­székek és lebujok Moszkvája« című köte­tét, legszebb művét, amely az utóbbi év­tizedek egyik legértékesebb orosz könyve. Öngyilkosság ... Nem bírta sokáig a csapszékvilág­­ban. Még egyszer feltámadt benne a vágyakozás: vissza a faluba! Jöttek az új versek, egyre lassabb tempó­ban. Elment a falujába. Nem ismert rá. Azt hitte, hogy elkövetkezik az idő, amikor gépek, adók, verés és minden baj nélkül élhetnek a parasz­tok patriárkális életet. Hol volt a falu ettől a gondolkozástól? Jeszenin szerette a régi Oroszországot és az új Oroszország miatt kellett meghall­­nia. Öngyilkos lett. Egy parasztköl­tő, aki meghasonlott a gondolataival, önmagával, a forradalommal és O­roszországgal. A Pesti Napló januári szenzációi Mkaam­­ányis?Éli! Pershing tábornok emlékiratai Az amerikai hadsereg főpa­rancsnokának leleplezései és vallomásai a világháború utolsó fordulójának kulissza­­titkairól Kékszalag hőse Krúdy Gyula új regénye A békebeli Bécs és Budapest, a Magyar-Osztrák Monarchia, a Derby, a Jockey-Club, a Nemzeti Kaszinó, a nagy-nagy béke regénye Első közlemény január 11-én, vasárnap A Forgách grófok 70.000 pengős valorizációs pereken ma tanúként hallgatták ki Scitovszky belügyminisztert Bonyolult pereskedés a Forgách grófok eladott 1500 holdas birtoka miatt (A Magyarország tudósítójától.) Az ügy előzményei 1918-ra, a forradalom előtti időkre nyúlnak vissza, amikor Gáspár Vilmos földbirtokos megvásá­rolta a Forgách grófoktól, azoknak 1500 holdas, Eszes községben lévő bir­tokát. A Forgách grófok — szám sze­­rint tizenketten — nagynénjüktől, Wenckheim Ferencné grófné, szül. Forgách Hona grófnőtől örökölték a Salgótarján mellett levő birtokot, amelynek vagyonkezelője Scitovszky Béla, a mostani belügyminiszter volt. A Forgách-grófok Gáspár Vilmossal a birtok eladására vonatkozó szabály­szerűen megkötött szerződést jóvá­hagyás végett felterjesztették az ak­kori földművelési miniszterhez, aki azonban nem hagyta azt jóvá, hanem elővásárlási joggal élt az Altruista Fánk javára, amely a birtokot parcel­lázás céljaira vásárolta meg. Gáspár Vilmos azonban a szerződés aláírásakor a bírtok 700.000 koroná­­nyi vételárából kifizetett 412.000 ko­ronát Scitovszky Bélának, aki azt szétosztotta a tizenkét Forgách gróf között. Mikor a földművelési minisz­ter nem hagyta jóvá a szerződést, Gáspár természetesen visszakérte a 112.000 koronáját és e körül a kérdés körül heves viták és hosszas tárgya­lások indultak meg a grófok és Gás­pár között. Amikor ezek nem vezet­tek megfelelő eredményre, Gáspár Vilmos pert indított az Altruista Bank és a kincstár el­len, azon a címen, hogy őt tönkretették, mert ő minden vagyonát rááldozta a birtok vásárlásra és emiatt teljesen tönkrement, tekintve, hogy a birtokot nem kapta meg és így a birtok jöve­delmétől — amellyel financiális hely­zetét rendbehozhatta volna, — el­esett. Ezzel szemben az Altruista Bank jogtalanul gazdagodott, annál is inkább, mert csak egy részét par­cellázta a birtoknak és több száz hold­ nyi erdőség még most is a birtokában van. Keresetében hivatkozott arra is, hogy a szerződésnek a földművelési miniszterhez jóváhagyás végett való felterjesztése teljesen szükségtelen volt, az önmagában enélkül is érvé­nyes volt. Gáspár Vilmos ezt a perét a két alsóbb bírósági fórum előtt elvesztette, a Kúria azonban iga­zat adott neki és kimondta, hogy az akkor fennálló jogszabályok értelmében egyáltalán nem volt szükséges a szerződést jóvá­hagyás végett a miniszter elé terjesz­teni és ezek szerint a szerződés ma is érvényes. Minthogy ilyenformán összeütkö­zésbe került egymással a kúria és a kormány­ álláspontja, az ügy a Hatásköri Bíróság elé került, amely kimondta, hogy ebben a kérdésben a döntés nem tartozik a bírói hatáskörbe. Ilyenformán a kúria határozata nem érvényesülhetett és más módon kellett a kérdést megoldani. Időközben, míg a pereskedés húzó­dott, 1924-ben a Forgách grófok bírói letétbe helyezték a Gáspár által kifi­zetett 412.000 koronát, amely azonban, a pénz értékének időközbeni leromlá­sa folytán, 1924-ben már mindössze 40 pengő mai értékének felelt meg. Számos egyezkedési kísérlet után 1929-ben újabb pert indított Gás­pár Vilmos a Forgách grófok ellen. Berncsák Nándor ügyvéd Gáspár nevében 70.000 pengőre kérte kereseté­ben valorizálni a 412.000 koronát. Ma tárgyalta a rendkívül érdekes pert Kéry táblabíró, aki tanúként hallgatta ki Scitovszky Béla belügyminisztert, mint a bir­tok egykori vagyonkezelőjét. A belügyminiszter tanúvallomásá­ban kijelentette, hogy csak arra em­lékszik, hogy az adás-vétel felbomlá­sa után hosszas tárgyalások folytak a Forgách grófok és Gáspár Vilmos között, valamint azt is tudja, hogy bírói letétbe helyezték a kérdéses ösz­­szeget. Az ügy egyéb részleteire már nem emlékszik, ellenben az a vélemé­nye, hogy valóban szükségtelen volt annak idején a szerződést jóváhagyás végett felterjeszteni a földművelési miniszterhez. Miután a peres felek közül egyik sem kívánta a belügyminiszter meg­­esketését, a bíróság nem eskette meg tanúvallomására. Az érdekes ügyben néhány hét múlva ismét tárgyalás lesz, amikor előreláthatólag már ítéletet is hoz a bíróság. Passauig apad, lejjebb árad a Duna A földművelési minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Passauig apad, lejjebb árad, alacsony vízállású. Mai dunai vízállások: Passau 300, Struden 244, Stein 122, Bécs 115, Pozsony 158, Komárom 302, Budapest 218, Paks 98, Baja 191, Mohács 217. A Dráva Barcsnál 86. A Tisza Záhonyig apad, lejjebb árad. Közepes vízállású. Mai tiszai vízállások: Tiszaibecs 80, Vásárosnamény 206, Tokaj 377, Tiszafüred 332, Szolnok 278, Csongrád 170, Szeged 155. A Sza­mos Csengernél 102, a Körös Gyo­­mánál 222. FELHÍVÁS. Esetleges üzletátruházás és tiékozódás végett felhívjuk a Szakáts Gyula és Tsai, POLATOR higi­énikus adagoló és csomagoló készülékek gyára budapesti VI., Székely Bertalan u. 9. b­j.cég hitelezőit, miszerint kö­veteléseiket 1931. január 15. napjáig dr. Benyovszky István budapesti IX., Ráday ucca 56. sz.) ügyvéd irodájában fi­gyel­men kívül hagyás terhe mellett jelensék be. Szakáts Gyula és Tsai, DOLATOR és dr. Benyovszky István Dr. Szerb Zsigmond Az epekőbetegség gyógyítása Az epekőbetegségről általánosságban Az epekőbetegség okairól Az epekőbetegség megelőzése Az epekőlikék gyógyítása Ára: P 2.80 Kapható Az Est könyvesboltjában, Erzsébet körút 18

Next