Magyarország, 1937. március (44. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-05 / 52. szám

193? Piárcius 5 péntek MAGYARORSZÁG „Nem tűrhetjük a malackodásokat" Nyilatkozik a kalocsai színház ellenőrzéséről Máthé-Tóth Jenő, az Actio Catholica világi elnöke és Zeislinger Ferenc lelkész Kalocsa, március 4. (A Magyar­or­szágg kiküldött munka­társától.) A vidék egy idő óta meg­­cenzúrázza a színházat, közelebbről: a színdarabokat. Kalocsán az Actio Catholica mozdult meg és a tegnap este lefolytatott tárgyalások­ során bizonyos mértékben keresztülvitte a húsvét utánig tartó kalocsai színi szezon műsorában kívánságait. Az ügy a lovagias szabályok legszigo­rúbb betartásával véget ért annak ellenére, hogy folyamatban van, meg­oldási módja igen közelről érinti a színházi­­közönséget, a színészvilágot, de leginkább a szerzők társadalmát... Februárban kezdte meg többhetes színi szezonját Kalocsán Szalay Ká­roly harminctagú társulata. A szín­­igazgató előző állomáshelyén levelet kapott a kalocsai Actio Catholicától, a levélben arra kérték, hogy bizonyos szempontokat honoráljon a színi sze­zon műsorának összeállításánál és az előadások nívójának megszabásánál. Az Actio Catholica irányítja a színigazgatót Kalocsán nem működik a városi színügyi bizottság, amely a vidéki városokban felü­lvizsgálja a társulat összeállítását, játékrendjét és előadá­sait és tanáccsal, tájékoztatással szol­gál a színigazgatónak a helyi közön­­ség kívánságait illetően. Az érseki székhelyen a társadalmi megmozdu­lásokkal állandóan foglalkozó és azo­kat­ irányító Actio Catholica, vállalja ezt a szerepet és a színiszezon meg­indulása óta állandóan rajta tartja a szemét a színtársulat műsorán. A színigazgató és az Actio Catholica között legteljesebb az összhang, ép­pen ez az összhang és együttműködés az, amely az írót, színészt és a közön­séget a legközelebbről érinti. . xKirívó malackodásokat, trágársá­gokat, disznóságokat nem­ tűrünk* — ez a kalocsai megmozdulás első pa­rancsa és rendkívül érdekes mindaz, amit az érdekeltek elmondanak erről az állásfoglalásról. Dr. Máthé-Tóth Jenő, a kalocsai Actio, Catholica világi elnöke ezt mondja: — Kaposvár érseki székhely. Itt nem tűrhetjük a színpadról a disznókodárcokat és malackodásokat. Szó sincs arról, hogy mi mindennap megegyünk egy színészt, nagy támogatói vagyunk a színtársulat­nak, amely igazán jó előadásokat produ­kál, de elérkezett az ideje annak, hogy a színpadról elhangzott dolgokat helyes me­derbe tereljük. Magam is, de valameny­­nyien, színházbajáró emberek, színpár­tolók, színházbarátok vagyunk, húsz bér­letszelvény van a zsebemben nekem is... Mondom: nem tűrhetjük a malackodáso­kat és ezt a meggyőződésünket akkor is keresztülvisszük, ha tetszik, vagy nem. Jenc lelkész így körvonalazta a meg­mozdulás okait és céljait: -r- Mielőtt a színtársulat megérkezett volna Kalocsára, levelet írtunk Szalay színigazgatónak és megkértük arra, hogy lehetőleg ne hozzon színre malackodások­kal teli darabot, sőt az előadások stílu­sában is alkalmazkodjék ahhoz a tényhez, hogy Kalocsa érseki város. A levél hang­ja az elképzelhető legbarátságosabb volt és tartalma a színigazgatónál is megértés­re talált. Mi semmiféle előzetes cenzúrát a színdarabok felett nem gyakorolunk, hiszen ez nem is lehet feladatunk, de ab­ba igenis van beleszólásunk, hogy a tel­jesen könnyű fajsúlyú színdarabok, ké­nyes helyzetű malackodások színrehozata­­lától a színtársulat lehetőleg tartózkodjék. — Elismerjük és tudjuk, hogy a színház — különösen vidéken — ma nem annyira művészet, mint inkább üzlet és azt is tudjuk, hogy a színház ma kénytelen az alantas emberi indulatokat is kiszolgálni. Tíz ellen harcolunk mi. A színháznak mér­hetetlen befolyása van a telkekre, nagyon jót is tehet, mi a nagyon rosszat iparko­dunk lecsökkenteni a lehetőség határain belül. Azt is jól tudjuk, hogy kívülünk van egy másik oldal is, amelynek az ízlé­sét a színdarabgyárak gyári termékei szol­gálják és hogy ennek a másik oldalnak ízlését tekintetbe kell venni a színtársulat anyagi jóléte érdekében. Semmi agresszivi­tás nincs a részünkről, mi nem kívánunk erőszakos eszközöket életbe léptetni, de egyszer már meg kellett mondani és éppen a nyilvánosság előtt, hogy a mai idők szín­darabjai, a tiszteletet érdemlő kivételt le­számítva, nem nevezhetők sem irodalmi, sem művészeti, de még műfaji értéknek sem. Magatartásunkkal főleg a közönséget akarjuk felvilágosítani és ízlését az iro­dalmi értékű színdarabok felé irányítani. Nem handabandázunk síppal-dobbal, ha­nem józanul és tárgyilagosan igyekezünk irányt szabni, birodalmat , és a beteges irányzatokat akarjuk száműzni, a művészetet és az er­kölcsöt reklamálják a színpadról. Ez a szándékunk ,és munkásságunk pedig tel­jes egészében nemes és indokolt. Kalocsán tehát megkezdődik a nagy harc, de a küzdelemnek ki­felé, a közönség körében visszhangja meg nincsen. A lelkes színjátszó együttes súgónélkü­li, remek prózai előadásait, amelyeken egyesegyedül csak irodalmi értékeket hoznak szín­re, nagy közönségsiker mellett ke­vesen látogatják. A szakszót annak, zongorának, a szinkópás muzsiká­nak, foxnak, tangónak nagyobb a közönsége. De ez a »nagyobb« közönség sok­szor és sűrűn adj­ák­ el a száz főt. A színtársulat ma este a Pármai Ibolyát játszotta, készpénzbevétel­ként mindössze 27 pengő szerepelt a pénztárban. Bérletek árával együtt összesen 50 pengő. Színházi megbeszélés a plébánián Ma este hat órára a plébániára ké­rették Szalay színigazgatót, aki rész­leteiben is letárgyalta a problémát az Actio Catholica vezetőségével. A megbeszélés a legteljesebb egyetértés­ben ért véget és utána Zeislinger Fe­ Harc az erkölcstelenség és meztelenség ellen A lelkész azt is elmondja, hogy a színtársulat múlt heti műsorán a nagy igyekezet ellenére is szerepelt két olyan színdarab, amelynek szín­­rehozatala ellen kifogás emelhető. — A nyitott ablak­okra és a Mackó­kra semmi szükség sincs színpadon, — mond­ja — ennek a két színdarabnak, ha ugyan­annak lehet nevezni őket, a színrehoza­­tala egyáltalán nem kívánatos. Amit mi a kalocsai színiszezon műsorát illetően keresztül akarunk vinni a legbékésebb eszközökkel, az nem cenzúra és nem prü­­déria, hanem a tisztes, értékes színpadi kultúra reklamálása. Mi harcolunk az er­­kölcstelenség és a meztelenség ellen, de nem esünk túlzásokba, a mi álláspontunk nem azt jelenti, hogy például Az ember tragédiájá-t nem lehet színrehozni csak azért, mert történetesen az első jelenet­ben Áddám és Éva mezítelenek. A beteges ANNABELLA parádés alakítása a legizgalmasabb francia filmben Asszony a hadihajón MÁTÓLAz első előadások félhelyárakkalPALACE A köszönő igazgató pedig a színigazgató felcsapott tár­sulata köszönő emberének is. A pénz­tár oldalán áll, szemben a bejárattal és mindenkit vendégszerető szívélyes­séggel köszönt, aki csak bejön az aj­tón. Ismeri a közönséget »személye­sen”. A pármai ibolya színpadát, előadá­sát »pesti« szemmel nézni nem lehet és nem szabad, mert a színigazgató színházba fektetett tőkéje 11.000 pen­gőnél nem több és mert a primadonná­nak havi 150 pengő fizetése van, keve­sebb, mint a pesti primadonnának egy estére. Ilyen anyagi keretek között a szí­nek, fények, csillogások nem kápráz­tatnak a színpadról, de ilyen körül­mények között a kimondott szó, az el­dalolt ének, az eltáncolt tánc értéke tisztábban mérhető és élvezhető. Ilyen körülmények között a szegény vidéki színész számára egyetlen mentsvár van, a »nagy szerep«, amit a sablon­darabok ugyanazonságában nem talál meg. A köszönő igazgató fáradtan simít­ja végig a homlokán a harminc ember életének mindennapos óvásától, bizto­sításától támadt barázdákat, amint mondja: — A színigazgató helyzete nagyon ne­héz ma vidéken. Valóságos diplomaták­nak kell lennünk a kívánságok honorálá­sánál, úgyhogy eleget is tegyünk a kí­vánságoknak, meg is éljünk. Közöttem és az Actio Catholica között semmiféle félreértés nincsen, mert hiszen arról van szó, hogy tartózkodjam a könnyűfajsúlyú és kényes témájú színdarabok színrehoza­­talától, ha csak tehetem. Az akció veze­tői belátják és előttem hangsúlyozták is, hogy kifejezetten »fehér« darabokat szín­rehozni nem lehetséges. Az ilyen dara­boknál azt kérik, hogy a túlságosan ké­nyes részleteket kissé letompítva, fino­mabb formában vigyük a közönség elé. Én ezt így is csinálom, mert nekem is az a véleményem, hogy a színpad és a színész nem a kényes kétértelműségek és sikamlós helyzetek kiha­ngsúlyozására, hanem az igazi színpadi kultúra tolmá­csolására született. Nyílik az ajtó, kalocsai hölgyek, urak jönnek az előcsarnokba. A­ ka­locsai színigazgató, akinek a vállán mázsás felelősségek és elkötelezések súlya van, udvariasan meghajol a hölgyek felé: — Csókolom a kezüket!... Milyen aranyosak, hogy ebben a cudar eső­ben is eljönnek a színházba. Raczkó Lajos Két magyar szerző Budapesten beszél a bécsi premierről Ezen a héten, mint ismeretes, két magyar bemutató zajlott le Bécsben. Az újdonságok szerzői részt vettek a pr­emieren és most hazaérkeztek Bu­dapestre. Bónyi Adorján, akinek »Viki« című darabját a Theater an der Wien mutatta be, a következőket mondotta útjáról: — Részt vettem a főpróbán és­­ a premieren. Nagyon tetszett a bécsi előadás. Bársony Rózsi első prózai alakítását különösen megdicsérték a lapok. Nagyon mulatságos volt Otto Walburg, aki azonban eddig csupán nyolc napra kapott játszási enge­délyt. Reméljük azonban, hogy az en­gedélyt meg fogják hosszabbítani. A darabon bizonyos változtatásokat esz­közöltünk. Az ellentétes hírekkel szemben azt tapasztaltam, hogy a magyar szerzőket és a magyar mű­vészeket a régi baráti szeretettel fo­gadják az osztrák fővárosban. Hazaérkezett Békeffi­ István is, aki­nek »Eső után köpönyeg” című víg­­játékát Krasznai-Krausz Mihály ze­néjével a Scala-színház mutatta be. — Családilag is érdekelve voltam a premieren, — mondotta mosolyogva, — mert sógornőm, Tabódy Klári játssza a szubrettszer­epet. Kitűnő elő­adásban, a komponista új számaival került színre a darab. Rövidesen visszautazom Bécsbe, mert a Deutsche Volkstheater is megkezdi a próbákat egyik vígjátékomból. ­ Izabella Rodrigue, a külföldi rádió­­állomások és a remek hanglemezeiről is­mert spanyol énekesnő esténként tomboló sikert arat Budapest népszerű bárjában, a dunaparti Prince of Walesben. A ki­tűnő műsort a nagyszerű magyar dizőz, Szabó Ica egészíti ki. 9 Svéd Sándor betegsége miatt műsor­változás az Operaházban Svéd Sándor ma délelőtt hirtelen megbetegedett. Az Operaházban ki­tűzött A végzet hatalma helyett emiatt A bűvös vadász kerül színre. A HANGSZÓRÓ MELLŐL HANGSZÓRÓ-TANÁCSOK CSÜTÖRTÖK: Opera, operett, hangverseny, 18.00 Hoehn zongoraművész számai (Hamburg), 19.25 »Varázskeringő«, Oscar Straus ope­rettje (Ostrava), 19.30 »A bűvös vadász« Weber operája (Budapest), 20.10 Zkari Hg. (Köln), 20.30 Szimfonikus Hg. (London), 20.55 »Euryanthe«, Weber operája Bruno Walter vezényletével, Pataky Kálmán vendégszereplésével (Hilversum), 21.00 »A titkos házasság«, Cimarosa operája a ge­novai Carlo Felice színházból (Milánó), 21.00 Modern Hg. (Sottens), 21.45 Mozart­­est (Paris Radio), 22.00 Csajkovszki-művek (Brüsszel II.), 22.30 Szimfonikus Hg. (Lu­xemburg), 21.00 Ikari lemezek (Frankfurt és Stuttgart). Tánc: 20.10 Frankfurt és Hamburg, 22.30 Boroszló, 23.00 Lipcse, Dz­sender és Kopenhága, 23.25 London, 0.15 Droitwich. (Részletes műsor a Sárga Rádióban.) Tisztelet a kivételnek Tolnay Klára, _________ Ráday, Rózsahegyi STUDIO Az első előadások félhelyárakkal

Next