Magyarország, 1944. június (51. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-15 / 133. szám
20 fillér Az invázió tizedik napjáig a normandiai partraszállás bevezető szakaszát tekinthetjük csak befejezettnek. Az angol csapatok a Wire folyótól keletre, az amerikaiak nyugatra kapaszkodtak meg mintegy száz kilométeres harcsávban, amelynek legnagyobb mélysége sem haladja meg a 20 kilométert A partraszállási sávban azonban egyes német parti ütegek és fészkek önállóan, magukra hagyva is tovább harcolnak. A helyzet napok óta már teljesen áttekinthető és így megnyugtató. Szívós küzdelem folyik, amiben egyre jobban érvényesül a harcedzett német katonák fölénye. Párhuzamosan a hídfő megnagyobbításáért indított angolszász rohamokkal, ami a legszívósabb német ellenállásba ütközik, egy másik nagy küzdelem is folyik: a német légierő és könnyű tengeri egységek harca az angolszász tengeri és légi úton történő utánpótlás ellen, valamint az angolszász légierő harca a német szárazföldi utánpótlás megakadályozására. Sok minden függ attól, hogy miképpen dől el ez a szívós harc. Az angolszászok különösen az első napokban nagyrészt légiúton szállították az utánpótlást a partraszállási hídfőbe és a német állások mögötti területekre. A németek azonban a szállító vitorlázógépek oly nagy tömegét pusztították el és a motoros szállítógépekből is oly sokat lőttek le, hogy ezt a túlságosan veszteségesnek mutatkozó utánszállítási módot az angolok egyre inkább feladják. Annál nagyobb erővel folyik a szállítás most vízijárműveken. A tengeri szállítás azonban szintén nagy veszteségekkel jár, a német gyorsnaszádok és harrcirepülőgépek éjjel-nappal támadják az ellenséges szállítóhajókat. Megfelelő mélységű kikötők és nagy rakodóberendezések hiánya egyelőre a kis halászkikötők használatára szorítja az angolszász hadvezetést. A hadianyagnak és katonáknak átrakása kisebb partraszállító járművekre, a német parti ütegek tüzén kívül, állandó repülő- és gyorsnaszádtámadások közepette folyik s ezért sok idő- és emberanyagveszteséggel jár. Az angol és amerikai repülők viszont nagymértékű vasúti rombolásokkal kísérlik meg a német utánpótlás hódítását. Ebben a harciban kétségkívül a németek vannak előnyben, mert egy nagy hajónak elsüllyesztése sokkal jelentősebb eredménynek számít, mint egy-egy vasúti szerelvény elpusztítása. A csatornamenti utánpótlásban az angolok és amerikaiak a 10.000 tonnás szabványhajókon kívül 4 5000, de sokszor 20.000 tonnás hajókat is használnak, úgyhogy az eddig elpusztított negyedmillió kft. hajótérrel mintegy 350.000 tonna hadianyag, illetőleg a szállított katonák ezrei vesztek el. Ez a veszteség megfelel 400 vasúti szerelvény szállított anyagának. Ilyen nagymértékű pusztítást az angolszász bombázók természetesen megközelítőleg sem tudtak elérni a német szárazföldi utánpótlás ellen. Különösen az este és rossz látási viszonyok mellett végrehajtott német gyorsnaszádtámadáso jártak nagy sikerrel, ami lényegesen hozzzájál az artószász invázió lendületének lefékezéséhez. Most látszik csak, hogy ezeknek a kis célt mutató, gyors egységeknek a rendszeresítésével milyen hatásos elhárító fegyvernemet épített ki, invázió esetére a német haditengerészet. A német légierő harci kötelékeinek az erős angolszász légifölénnyel szemben elért sikerei nem csökkennek az invázió kezdetétől és éjjel nappal változatlanul nagy veszélyt jelentenek az áthajózás szempontjából. A német harcirepülőgépek erőteljes beavatkozása az angol kikötők bombázásával, valamint a tenger felett és a hídfőállások légterében, a német haditengerészet egységeinek céltudatos támadásai és a rendkívül erős földi védekezés a partmenti harcokban, együttesen eddig is komoly elhárító sikert jelent Valószínűnek látszik, hogy a szárazföldi harcokban a német és angolszász veszteségek aránya még az 1:5-nél is lényegesen kedvezőbb a németek javára. A tengeri harcokban pedig néhány német gyorsnaszáddal szemben több cirkáló, torpedónaszád és gyorshajó süllyedt el, a már említett szállítóhajókon kívül, míg az angolszászok repülőgépveszteségét az invázió első hetében 750 gépre tehetjük. Az angolszász hadvezetés sok reményt fűzött az ejtőernyősök és a légúton szállított csapatok alkalmazásához. Az ilyenfajta bevetett csapatok számát 4—6 hadosztályra becsülhetjük, ezek azonban az invázió nyolcadik napjáig teljesen megsemmisültek. A német katonai szakírók ennek az óriási veszteségnek okát abban látják, hogy az ellenséges hadvezetőség hibásan jelölte ki a bevetési célokat. Ez a válogatott fegyvernem kisebb harci célok elérése érdekében morzsolódott el, holott az ellenségnek az lett volna a célja, hogy valami nagyobb hadászati cél érdekében vesse harcba ezeket az egységeket. A mélyen tagozott német partvédelmi övezet közepén leszálló, légiúton szállított hadosztályok, tehát nem függőleges átkarolást, hajtottak végre, hanem ellenzézileg. őket fogták azonnal körül a német tartalékok. Gyakorlatilag tehát nagyon kevés segítséget nyújtott az ejtőernyősök támadó vállalkozása, a velük egyidejűleg, vagy a második lépcsőben kihajózott inváziós erőnek. A parthaszállás első szakasza kétségkívül csak a megkapaszkodás és kisebb hídfők létesítése volt. Távolabbi cért jelentett a szövetségeseknek az a szándéka ,hogy a már meglévő hídfőkből, együttes légi-tengeri és szárazföldi támadással birtokba vegyék a nagy kikötőket. Cherbourgwff és Les Havret. Az a 16—20 hadosztály, amivel Eisenhower tábornagyőt meg akarta oldani, az inváziós csapatoknak körülbelül egyötöde vagy egynegyede lehet. Tekintettel azonban a rendkívüli veszteségekre, Eisenhower kénytelen lesz további csapatokat igénybe venni a hídfő kiterjesztéséért folyó harc céljaira. Némileg meglepő az a tény is, hogy a francia lakosság mennyire passzív, illetve nem angolbarát magatartást tanúsít. Ebben szerepet játszanak az angolszászok kímélelten bombázásai is, de kétségkívül még jobban hat a lakosságra a német védekezés eredménye. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a partraszállási hadműveleteik kezdetben sikeresek. Így iit ez 1915-ben Gallipolinál is. Korai és elsietett, dolog lenne azonban, már most egy újabb Gallipolról beszélni, mert még csak a harcok kezdetén vagyunk. Abból a válaszból azonban, amit az angolszász támadásra a német vezetés adott, nyilvánvaló, hogy teljes megnyugvással lehet tekinteni a további harcok elé. Természetesen csak sejteni lehet azt, hogy mik voltak Eisenhower eredeti inváziós tervei, egy azonban biztos, hogy ennyi áldozattal, ennyi idő alatt nem ennyi eredményt akart elérni. Öt nap alatt 2681 házba kell összköltözniök a fővárosi zsidóknak Legalább 18 bombázót lőttek le Magyarország felett a szerdai angolszász terrorgépek közül Tizet a magyar vadászok szedtek le Német elitcsapatok ellentámadása Cerent annál derékba kapta az előnyom amerikaiakat Valamennyi olasz párt a vörös zászlót tette pártzászlajává, az arisztokraták és a nemesség ellen izgatnak a bolsevisták Aknára futott EVontggomeris hajója lap