Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-16 / 12. szám
1021. január 16» vasárnap Budapest,, II. évf. 12. (26.) szám Előfizetési árak 3 Símkesítésért: VH. Kerület, Mlkwuba n. «tani, KftTfigtíss: swsrtses Fe,elös Mi*-°tay STSÄtSSirÄfi;.52Ä3S Egyes szám ír» 2 Vorona. . Megjelenik hétfó kivételével mlmlenmtp A forradalom alkonya Polgári radikálisaink és irodalmi forradalmáraink másfél évtized óta üvöltözték fülünkbe, hogy Magyarország állami, társadalmi és művelődési elmaradottsága mint egy darab Ázsia sötétül Közép-Európa földjén, hogy a magyar »ugar« nem termel mást dudvánál és bojtorjánnál, hogy veszteglésünk és vegetálásunk a formába esett féreg szégyenletes és hitvány látókörébe zsugorított bennünket. Addig írtak és addig izgattak a magyar parlaggal s addig köpték szemünkbe kulturátlanságunkat és a fejlődéssel szemben vakoskodó egy ügy öségünket, míg a magyarságot sikerült lelki egyensúlyában megzavarni. Ha a háború véresője nem puhította volna porhanyóvá a propaganda ekéje számára a magyar barázdákat, Jászi Oszkár és Kun Béla forradalma talán sohasem találkozott volna a letteknek azzal a legalább is, csöndes fogékonyságával, amely Sátán,kritika és tiltakozás nélkül dőlt be a Ghetto-tömedéknek és az Öblökhangú kalandoroknak. Ha a lázadás démonai nem hivatkozhattak volna — a jogosság némi látszatával —■ egy romlott és látókör nélkül való kormányzat erkölcsi kártevéseire, akkor talán könnyebben és eredményesebben lehetett volna a vesztegzárt alkalmazni az Anker-közi doktorok mételye és az ázsiai dögvész ellen. A történelmi magyar pártok közül az, amely a forradalom megelőzését az erő és az elháríthatatlan reformok összekapcsolásában látta, szinte az utolsó pillanatban kormányra hivatva, már lemaradt és lekésett abban a versenyfutásban, amelyre — sajnos — oly későn indulhatott el a forradalommal szemben. A kettős felfordulás ily módon győzött a nemzeti és polgári társadalom minden komolyabb ellenszegülése nélkül. Soha erőszakos politikai válság nem kavart fel annyi iszapot, mocskot és kaulináris jellemet, mint az, amelynek jelszavaival 1918 őszén és 1919 márciusában megszakították a magyar szellemnek töretlen egységét és folytonosságát. Soha aljasabb, tőlünk idegenebb s velünk ellentétesebb lélek nem kényszeritte jármába a magyar faj géniuszát, mint az októbrista és bolsevista társaságé, amely utáltabb volt Haynau zsarnokságánál, gyűlöltebb a törökénél és megvetettebb Batu kán hordáinál Csupán a történelmi visszahatás viharzó erejének arányain keresztül mérhetjük fel ennek a rombolásnak döbbenetes mélységét és óriási térfogatát A magyar lobbanékonyság tüneményes cáfolatául a keresztény ellenforradalom szívós és nagyszerű lobogásában azóta mint eleven és reális politikai hatalom jelentkezik a magyar társadalomban. Minél élesebb hangsúlya és szélsőbb tagadása volt az októberi és márciusi lázadás a magyar léleknek és a magyar hagyományoknak, annál engesztelhetetlenebbé és gyökeresebbé fejlődött a nemzeti ébredés igenje. Az ellenforradalom természetes törvénye nyilatkozott meg abban a jelenségben is, hogy a forradalmi erőkkel vívott szabadságharc szinte partravetett egy rakás szemetet s hullámzásában magasra dobott egy halom tajtékot Az ellenforradalom tüzénél nem egy kétes és kalandor exisztencia sütögette a maga kis pecsenyéjét s nem egy kontár és műkedvelő politician rakta le a maga karrierjének síneit, amelyeken oly könnyen robogott ismeretlen állomás felé. A Bamba Ábelek, Barta Jenők — és még akik remegve várják mindennap a leleplezést — elmaradhatatlan jelenségei a szép és hasznos jelszavakkal való boldogulásnak, s a kis csirkefogók mindenütt nyomába loholnak a forradalmi titánoknak és néptribunoknak. A normális életre való átfejlődésnek és a szellemi és erkölcsi erők törvényszerű érvényesülésének biztos jele, mikor a kalandorok, csirkefogók és szélhámosok demagógiájának pünkösdi királysága levitézlik s lassankint elfoglalja illetékes helyét a jellem, az ész és a tudás arisztokráciája, hogy a kuruzslók után a betegágyhoz a hivatott orvosokat hívják meg s a szédelgés és szájtechnika után férfiak jönnek, férfiakat óhajtanak, kevesebb káprázat és ígéret és több szolidság, realitás és munka. Nem tudjuk, hogy e pillanatban a nemzetgyűlés pártösszetételében és vezetésében meglesznek-e csakugyan azok a változások, amelyekről a mindentudó újságok beszélnek. Akár kikristályosodik már most ez a csendes és lassú folyamat, akár később, nem egy tünete mutatkozik annak, hogy a forradalmi pályafutásoknak és forradalmi bálványoknak alkonyodik. A tiszta ész és az erkölcs elfoglalja trónját, minél előbb, annál jobb, hogy gyümölcsöző reálpolitikává érlelje a jelszavaknak és izgatásoknak ama kábító pompájú kivirágzását, amelyek az ellenforradalom fáján diszlenek. Az emberek csak a láz perceiben hiszik el, hogy az agitátor államférfi, hogy a leglármásabb demagógia a leghelyesebb politika s hogy a legbecsesebb érték az önreklám. A nemzeti és keresztény felbuzdulás javaiból annál több és valódibb értéket tudunk átmenteni a jövőnek, minél hamarabb és minél alaposabb vizsgálat alá vetjük a kitűzött célokat és a rendelkezésünkre álló eszközöket. Nem tempó és vérmérséklet kérdése ez, hanem az agyrémeket nem kergető józanságé és lelkiismeretességé, amely egyszers mindenkorra végez a nagyralátással és délibábjátékkal s amely elfordul azoktól a mondvacsinált nagyságoktól, akik elnyűtt és felállt idegeinknek nem tudnak adni egyebet ígéretek és jelszavak alkoholjánál Zomborból négyszáz magyar családot utasítottak el a szerbek Roamfasizmussal sodálják a hazafias magyarokat — A Magyarság tudósítójától —Sándor szer régens az alkotmányozó gyűlésen legutóbb elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy igazságot kell gyakorolni mindenkivel szemben, még azokkal szemben is, akik a szerbeknek szorosan véve nem testvérei, hanem csak polgártársai az új jugoszláv államban. .Hogy miként fest ez a jól megfogalmazott beszéd a gyakorlatban, ennek egyik legszomorúbb példáját szolgáltatják most mindjárt a régens beszéde után, a szerb hatóságok újabb erőszakosságai. A szerb kormány a régi szerb területen mutatkozó kommunista veszedelem elfojtása céljából rendeletileg utasította az elsőfokú hatóságokat, hogy utasítsanak ki minden kommunistát, aki nem odavaló illetőségű, deaz ottani közigazgatás területén lakik, az odavaló illetőségieket pedig vegyék megfigyelés alá. Ennek a látszólag jóhiszemű és helyes rendelkezésnek azonban az a következése, hogy most ismét sok más magyar családot tesznek hajléktalanná. Csak magában Zomborban négyszáz magyar polgárt nyilvánított kommunistának egész családjával együtt Badisich polgármester és kényszerítette őket, hogy huszonnégy óra alatt távozzanak a városból. Barminc nyitott szeneskocsiba rakták szerencsétlen véreinket. Minden ingóságukat, házukat, berendezésüket, marhájukat, üzletüket ott kellett hagyatok, csupán rajtuk levő ruháikat vihették el magukkal. Pénzüket is lefoglalták, ezt az eljárást azonban hivatalos és szabályszerű köntösbe öltöztették, mert jó összegről nyugtát adtak azzal hogy a azájuk ezentúl kivetendő adó fejében tartják vissza a pénzüket. Azokat a magyarokat, akiknek odavaló illetőségét már semmiképpen sem tudták kétságbe vonni, megfigyelés alá helyezték. Ezek háromnapi fogság után, miután prsz hátassal megdolgozták bordáikat, kényszerből írták alá az eléjük tett iratot, amelyben kijelentették, hogy Csonka-Magyarország a szülőföldjük, puszta életüket mentették meg ezzel. Mondanunk sem kell, hogy a kiutasítottak között egyetlen egy kommunista sincs. Mind többé-kevésbé vagyonos és saját házukból kivert, magyar érzelmű ember. Most Szegeden várják télvíz idején a nyitott kocsikban, hogy a műveit Nyugat Intézkedjék szövetségeseinél a legelemibb emberi szeretet nevében ezek ellen a balkáni borzalmak ellen. Ugyanilyen természetű kiutasítások folynak Zentán Bobrich helyettes polgármester rendelkezésére. És amint értesülünk, Szabadkán is szaporítják a kálváriát járó „kommunista" magyarok számát Zentán a szerbek feloszlatták a magyar katolikus legényegyesületet, amelynek igen jelentékeny vagyona, gazdag, felszerelése volt, továbbá lepecsételték az unikaszínét és minden egyéb magyar társadalmi egyesület összejövetelét a legszigorúbban betiltották. A megokoldó ezeknél az erőszakos intézkedéseknél is a kommunizmus elleni állítólagos védekezés. Ausztria általános sztrájk előtt A |sos«ás®fc sartréffeláSzoz csatlakozott a tstefon és távíró személyzete — ita warck a vasúti forgalomtan Véres összetttkőzisek Bécsben A szolgálati pragmatika dolgában keletkezett ausztriai portássztrájk általános sztrájkká fajult A sztrájknak már messzemenő céljai is vannak, lemondásra akarják kényszeríteni a keresztényszocialista kormányt, hogy aztán a nekilendült sztrájk kommunista puccsot eredményezze. Politikai körökben kormányválságtól tartanak. Szombat virradóra Bécsben kitört a lelátón és távirdasztrájk is, amivel a helyzet meglehetősen kiélesedett. Délutánra a Műszaki Unió személyzete is csatlakozott a sztrájkhoz s vasárnapra már a vasutasok csatlakozása is várható. A műszaki egyesülés csatlakozására az adott okot, hogy éjjel fél 6-kor a kormány a sztrájkoló munkásokkal folytatott tárgyalást elnapolta a keresztényszoclabota szakszervezetekkel való tanácskozás céljából.. A telefon- és távirdasztrájk kihatásában nagyjelentőségűe a főváros ezzel úgyszólván katasztrofális helyzetbe került. A külföldi telefonforgalom teljesen szünetel, a mentőket, tűzoltókat, rendőrséget nem hívhatják, még a külföldi missziók sem kapnak összeköttetést. A sztrájknak a tőzsdére való hatása még nem ismeretes. A dolgozni akaró hivatalnokok a főpostán szombaton is megkezdték a munkát, de nem sokat végezhettek, mert új posta nem érkezett Ez a munka is csak délig tarthatott, mert a szolgálati postaautókon odaérkezett sztrájkolók erőszakkal kényszerítették a tisztviselőket a munka abbahagyására. A rendőrség közbelépésére azonban rövid megszakítás után folytathatták a munkát. A 106. és 728. számú postahivatalnál összeütközés támadt a sztrájkolók és a közönség között, mely a dolgozók segítségére sietett. A 38. számú postahivatalnál véres összeütközésre került a sor, amelynek során több sebesülés történt. A házfelügyelők is elhatározták, hogy roktnszenvük lájéul abbahagyják a mit.