Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)
1921-10-26 / 239. szám
1921 október 26, szerda A Király és a Királyság sorsa Megrendülve nézünk vissza az elmúlt három nap eseményeire, melyeknek fekete felhőzete alatt a polgárháború rémségei suhogtatták meg szárnyukat mindnyájunk feje fölött. Ma, amikor minden párt, minden politika és minden érdek a közszempontok köpönyegébe bújva azt hirdeti, hogy össze kell fognunk és össze kell tartanunk, meg kellett érnünk, hogy fegyverrel kezükben támadtak egymásra magyar emberek, meg kellett érnünk, hogy lövészárkok hasgatták fel a főváros környékét, amelyekből magyarok indultak támadásra testvéreik ellen s meg kellett érnünk, hogy az őszi erdők alatt s az őszi szántásokon holtan vagy vérükben fetrengve borultak arcra e szörnyű testvérharc ártatlan, drága áldozatai. Körülöttünk rabló szomszédaink lesik fegyverrel kezükben minden szívverésünket, minden szemrebbenésünket, félve, remegve attól a gondolattól, hogy a magyarság, végre az elmúlt három év tanulságai, borzasztó élményei után csakugyan meg fogja egymást érteni s ebben a szent egységben minden maradék erejét külső ellenségei ellen fordítja s ime, ahelyett, hogy arra a szent háborúra készülnénk, egymásra fogunk ágyút és szuronyt s egymást öldököljük, míg marad belőlünk két magyar, az utolsó kettő, aki még egymásra támadhat. Túl a demarkációs határokon ellenségeink szuronyai mögött magyar testvéreink milliói figyelnek feszült várakozással felénk, az ő sorsuk abban a mértékben lesz egyre nyomorultabb és mostohább, minél kevesebb erőt, tekintélyt, megértést és munkát mutat fel a csonka ország magyarsága s abban a mértékben lesz súlyosabb rajtuk a szolgaság, minél kevésbé tarthatnak tőlünk elnyomó hóditóik. Sohase volt drágább a magyar vér és sose kiáltott annyira az égre minden ,oktalanul, ártatlanul kiontott csöppjei, mint most. És íme, ez a szerencsétlen, ez a tragikus, ez a balvégzetre ítélt magyarság a véres polgárháború iszonyait kínálja azoknak a benne reménykedő millióknak s a polgárháború gyönyöreit minden ellenségének. Megutálnánk önmagunkat, ha most a pártérdek szemüvegén át s a pártdüh kancsal indulataival mérlegelni kezdenénk, kit mekkora felelősség terhel a történtekért s a láznak és fájdalomnak pillanataiban igazságos ítéletet akarnánk mondani. Mi most csak sajnálkozni tudunk, sajnáljuk elesett testvéreinket, akármelyik részről hullottak el, sajnáljuk azokat, akik jóhiszeműen, ártatlanul és akaratanul, a véletlenek végzetes összel * 1 - -- -találkozása folytán e harc középpontjába sodródtak, sajnáljuk a kormányt is, melyet a sors és saját meggyőződése ilyen áron és ilyen győzelemre kényszerített, sajnáljuk a királyt, akinek összetört alakja e három nap eseményei fölé sajtolódik és sajnáljuk a királyság gondolatát, mely ebből a harcból — jóllehet mind a két féle gondolat érdekeiért küzdött — csak veszteséggel kerülhet ki. " És ez a pont az, mely bennünket az első pillanatban a fájdalom érzésein túl legközvetlenebbül érdekel, mert ehhez kapcsolódik legelevenebben az ország érdeke és egész további sorsa is, amely hitünk szerint attól függ, meg tudjuk-e óvni ezt a gondolatot és ezt a törekvést minden további megrázkódtatástól. A kormány, tudjuk velünk együtt el van telve attól a szándéktól, hogy mindabból, ami a körülmények kényszere alatt a királlyal történt, ne háruljon kár és ne essen árnyék a királyság eszméjére. Mert katasztrófánk betetőzése volna, ha a király szerencsétlensége a királyság" szerencsétlenségévé válnék s a személy balsorsa az intézmény balsorsát jelentené. A magyar királyság sorsát pedig kívülről és belülről egyaránt eddig is hatalmas ellenségek fenyegették. Kívülről vesztére törnek az ország testén osztozkodó nemzetek, amelyek tudják, hogy az erőszakos feldarabolás ellenére is mekkora összefoglaló erőt, milyen hagyományokat, milyen érdekeket és milyen kötelékeket jelent Szent István koronájának egysége a magyarságra és tőlünk elszakított tót, horvát vagy német testvéreinkre nézve. Prágában, Bukarestben vagy Belgrádban egyformán jól tudják, hogyha ennek a koronának erkölcsi, politikai és történelmi tekintélyét sikerül megsemmisíteniük, vele a magyar nemzeti élet és a magyar nemzeti gondolat leghatalmasabb támasztó pillérét dön lőtték meg s megsemmisítették azt a leghatalmasabb centrális erőt, amely bennünket a porból már oly sokszor felemelt. Külső ellenségeink tehát, máris minden jel azt mutatja, a mostani válságot könyörtelenül ki akarják aknázni olyan irányban, hogy döntő csapást mérjenek a magyar királyságra, mint politikai törekvésre. A kormánynak tömérdek óvatosságra, diplomáciai ügyességre és teljes férfias eltökéltségre lesz szüksége, hogy ne engedje magát ezen az úton tovább taszíttatni semmiféle fenyegetés által, mint ameddig az ország és a nemzet jól felfogott érdekében elmehet. Mert ha enged, ezen az úton nincs többé megállás számára. A keresztény párt tegnapi határozatának egyik pontja már pedzi ezt a kérdést, mikor tiltakozik a külső beavatkozás minden olyan mértéke ellen, mely az ország szuverenitását és önrendelkezési jogát teljesen meg akarja alázni. A kormány ebben a kérdésben számíthat minden jó magyar embernek, minden szolid politikai erőnek támogatására, de számíthat erre a támogatásra azokkal a törekvésekkel szemben is, melyek a mostani válságon át belülről akarják majd megkísérelni, hogy a királyság intézményét nyilt köztársasági propagandával megdöntsék s az országot megint a Károlyi-korszak vagy a tanácsköztársaság anarkiájába taszítsák. Azok a szélsőséges társadalmi és politikai erők, amelyekkel szemben a kormány kezdettől fogva szívós, önvédelmi harcot volt kénytelen folytatni s amelyeknek ellensúlyozására legutóbb éppen a legitimitás gondolatában akarta összefogni a reálpolitika tényezőit, ezek az ellenséges belső erők most, fölhasználva a szociális, élelmezési és pénzügyi helyzet nyomorúságát, a legnagyobb kíméletlenséggel fogják magukat a támadt résre vetni. Meg fogják kísérelni előbb, hogy szélsőséges irányba, és szélsőséges megoldások fele nyomják a kormányt a királyság kérdésében s nem fognak válogatni a célra vezető eszközökben. A kormány, hisszük, módot fog találni rá,hogy ezekkel a szélsőségek- kel szemben togra is azt az álláspontot érvényesítse, melyet a miniszterelnök pécsi beszédé- ben már az ország köztetszése] mellett körvonalazott. Tudjuk, hogy a kormány helyzetét a közbejött események e tekintet-ben erősen befolyásolják, de bízzunk benne, hogy ha erélyt és következetességet tudott tanúsítani a türelmetlen legitimizmussal szemben, nem fogja félreismerni hivatását és kötelességeit a másik szélsőség félé sem. Ezt ugyanazok a veszélyek és ugyanaz az érdek parancsolja, amelyekre a kormány Károly király vállalkozásával szembeni hivatkozott. Budapest, II. évf. 239. (253.) szám" MAGYARSÁG Előfizetési árak: Egész évre 400 korona Negyedévre 110 korona FelelŐS SZEGRkeSZtŐ I MI LOTAY ISTVÁN Félévra _ 220 korona Egy hóra 140 korona Egyes szám ára 2 korona Szerkesztéség! VII. kerület, Miksa-utca I. szám. Telefon: József 08-90, József és pl. — Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa utca S. Telefon: József 6S—92. Megjelenik hétfő kivételével mintéknap. ■t kisántánt végleg el akarja intézni a magyar király kérdést Amerikába, Watta szigetére vagy Olaszországba viszik a királyi párt — A király gyermekei Svájcban maradnak — Ostenburg öngyilkos? — Az ántánt tárgyalásai a magyar kormánnyal Andrásiét, Rakovszkyt és Sratist Budapestre hozzák atájsas csapatai Sopronban . A magyar kormány a király lemondását követelte A Magyar Távirati Iroda jelenti: A M. T. I. már tegnap hírt adott arról, hogy hétfőn reggel a lázadók fegyverszünetet kértek a kampánytól és a kormány feltételeinek közlése céljából a Törökbálinttól északra fekvő Csíki-majorban Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint Sárkány Jenő altábornagy találkozott Gratz Gusztáv dr.-ral és Lehár Antal báróval. A magyar kormány által közölt feltételek — mint a Magyar Távirati Iroda értesül — a következők voltak : " 1. Feltétlen fegyverletétel, teljes hadianyag-kiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, amennyiben a fegyvert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbujtókat és vezetőket. Őfelsége politikai tanácsadóinak felelősségrevonása tekintetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban önként lemond. 4. A magyar kormány Őfelségeik teljes személyi biztonságáért az országban való tartózkodásuk tartama alatt jótáll. Az országban való ideiglenes tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhatalmi kép- viselőkkel való tárgyalás után fog intézkedni! 5. A végleges tartózkodási helyük te-kintetében a a magijar kormány a nagy- hatalmakkal megállapodik. A feltételek közlése után Kámja Kálmán rendkívüli követ és meghatalma-zott miniszter nyomatékosan figyelmeztette a király kiküldötteit arra az óriási veszélyre, amelybe akciója sodorta az országot s azokra a beláthathatatlan következményekre, melyeket azi maga után vonhat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre való tekintettel a magyar kormány kénytelen minden felelősséget az esetleg bekövetkező eseményekért magától a leghatározottabban elhárítani. A király kiküldöktei megígérték, hogy mielőbb meg-adják a válaszukat, válasz azonban a közölt feltételekre nem érkezett, ehelyett azonban megkezdték sürgőben a visszavonulást, amely rövidesen teljes fölbomlással végződött. ek ternácsától a Zselgráldi mozgósítási hírekig A nagykövetek tanácsa hétfőn ülést tartott Páriában, amelyen Károly király visszatérési kísérletének meghiúsulásával és a vele összefüggően szükséges további diplomáciai lépéssel foglalkozott. A nagykövetek utasítást kaptak kormányaiktól — hogy melyiktől indult ki a kezdés, még nem tudni bizonyosan, francia hírforrás szerint az angol kabinettül — s az utasítás értelmében s az értekezlet olyan határozatot hozott, amely hasonló incidensnek a megismétlődésétminden igőt kizárja. Ez a határozat egy jegyzék, amelyben felszólítják a magyar kormányt, hogy Károlyi király kalandjának vessen véget.