Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-27 / 240. szám

1921 október 27, csütörtök Előfizetési árak: Égész évre 440 korona Negyedévre Sl0 korona félévre _ 220 korona­ Egy hóra 40 korona Egyes szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Budapest, Ti. évf. 240. (250 graffly ) KpYAWSAI. Szerkesztőség­i VII. kerület, Miksa­ utca I. szám. Telefon: József 88-60, József 68-01.­­ Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa­ utca 8. Telefon: József 68—02. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Benesék és a magyar néni kérdés IV. Károly király tragikus végű vállalkozása újból feltépte azo­kat a gyönge és vékony védő­­gátakat, amelyeket a trianoni »béke« emelt Magyarország »füg­getlenségének« védelmére s a ki­rálynak Magyarországon való tartózkodása által ütött politikai résen valósággal zuhognak és hömpölyögnek a tiltakozó és a­­arancsoló jegyzékek papírhul­­ámai Magyarország boldogtalan földjére. A kormány, miután az ország érdekében valónak tar­totta a király kísérletének meg­hiúsítását, nyilvánvalóan két fel­adat elé sodródott. Az egyik merőben belpolitikai, s ezt teg­napi cikkünkben aképpen hatá­roztuk meg, hogy a kormány­nak teljes hatalmát és minden energiáját ama szélső forradalmi erők leküzdésére és — ha kell­­— erőszakos lefojtására kell összpontosítania, amelyek a ki­rályi vállalkozás katasztrófája nyomán újból a magyar politika felületére iparkodnak. Reméljük, hogy Bethlen István gróf is meg­­neszelte ezeknek a földalatti elemeknek felbontakozását s rideg eréllyel parancsolja vissza őket a föld alá. Az egyik délutáni újságban már azt olvas­tuk, hogy Bécsben Lovászyék, Böhm Vilmoséi­ és Garamiék »ellenkormányt« alakítottak, s hogy Károlyi Mihály e pillanat­ban a szerb fővárosban kor­olán­­kodik. Rassayék és Balla Aladárék ugyanekkor a Habsburgok re­staurálása meghiúsításának ürü­gye alatt a szokottnál elevenebb életre zsendültek, sürögnek-forog­­nak és nyugtalankodnak, hogy a kisgazdapártot belehajszolják és belepaktálják ama szertelensé­gekbe, amelyek egy újabb ok­tóberi felforduláshoz hasonló katasztrófába döntenék a ma­gyar nemzetet, sarkaiból for­dítanák ki a magyar állami­ságot, mert kiemelnék alóla a nyugodt fejlődésnek és konszolidációnak talpkövét, a jogfolytonosságot. A miniszter­­elnök nem is tehet egyebet,hogy ezeket az erőket gyökeresen és végképpen száműzze a magyar politikából, mint azt, hogy végre­hajtja azt a programot, amelyet Pécsett hozott nyilvánosságra a magyar közönségnek úgy­szólván" egyhangú helyeslése mellett. Ez a mai helyzetnek a belpoli­tikai arculata. A másik arcnak, a külpolitikai képnek megfestésé­hez a következő színek és vona­lak mutatkoznak: a kisántánt, de talán ennek nyomására a párisi bölcsek tanácsa — a hivatalos jelentések szerint — jegyzékekkel és ultimátumokkal bombázza a magyar kormányt. A­­kisántánt nyilvánvalóan most elérkezettnek látja az alkalmat nemcsak arra,­­hogy óhajtása és érdeke szerint oldja meg a Habsburg-problémát hanem arra is, hogy egyszer­ és mindenkorra végezzen a magyar monarkizmussal, a Szent István koronájában kifejezett magyar politikai és területi egység gon­dolatával is. Ezért csábítja, nó­gatja és kényszeríti a ma­gyar kormányt a királykér­dés sürgős és­ gyökeres rendezé­sére és egy új Károlyi—Jászi-féle rendszernek szálláscsinálására, mert a magyar szent korona gondolatának megbuktatása végre felszakítaná a zsilipeket ama sötét erőknek beözönlésére, amelyek végképpen sírba te­metnék a magyar jövőt. Bár­milyen nehéz a kormány hely­zete ezekkel a nyomásokkal és fenyegetésekkel szemben, mi azt hisszük mégis, hogy a kis­ántánt sem eszi olyan forrón a levest, ahogy a mi számunkra főzte és feltálalta. A szövetségesek még tanácskoznak róla, hogyan és hol internálják Károly királyt. Anglia, amelynek Napóleon óta már bizo­nyos gyakorlata van az ilyen dolgokban, kezébe vette az intézést s azt szeretné, ha Károly királyt jó messze Európától, valamely idegen világrészen telepítenék le, ahol kényelmesebben lehetne őrizni is. Az eszmével kapcsolatosan tehát új kombinációk merültek föl mára, amelye­ket a londoni Reuter-iroda gyors hír­szolgálatából ismerünk meg sebtiben. Az egyik verzió az Északnyugat- Afrikával szomszédos A’aazíz­-szigeteket emlegeti,­­ talán éppen Teneriffát, amelynek enyhe éghajlatát esetleg még üdülésre is alkalmasnak ítélhetik London­ban, a másik.A verzió az ugyancsak afrikai Ascession szigetcsoportról regél, magyarul a Mennybem­enetel-szigetlől, ahol angol katonák már szórakoztak egyszer a sziget óriás­ teknőseivel, amikor Napóleont őrizték. De lehetséges, hogy más­ angol gyarmatra viszik a királyt, mondja a Reuter, amely azt­­is közli még velünk, hogy Svájc nem­ hivatalos jellegű vizsgálatot fog indítani mindazok ellen, akiket Károly király elutazása miatt mu­lasztás vagy felelősség terhel. Londonban és Parisban meg vannak elégedve a magyar kormánnyal, sőt a félhivatalos Temps kilátásba helyezi, hogy a nagykövetek tanácsa köszönetet is fog mondani a magyar kormánynak magaviseletéért. Az olasz újságok — a Magyar Távirati Iroda szikratávirata szerint — szintén elismeréssel adóznak Bethlen István gróf miniszterelnöknek, aki energikus föllépésével elnyomta a lázadást. De természetesen helyeslik Della Torretta márki külügyminiszter eljárását is, aki a nagy szövetségesekkel, vala­mint a kisántanttal egyetértésben­­meg­óvta Középeurópa békéjét olyan restau­­rációs kísérlettel szemben, amely Olasz­ország érdekeit fenyegetné. A Magyar Távirati Iroda eg­y másik, párisi távirata .Erre nézve a kormánynak bi­zonyos Útmutatásul és irányzékul­b­en szabad hivatkoznunk a szenátusban elmondott be­szédekre s ezek közül különösen a német-cseh szónokok előadá­sára, amelyek utalnak egy cseh mozgósítás veszedelmeire és belső­politika hátrányaira, a cseh állam belső szervi gyengeségeire, ame­lyeket egy harcias külpolitikai kampány ország-világ előtt el­árulna és leleplezne. Nem hisszük, hogy lényegesen jobb és szebb volna ez a kép, amelyet Jugo­szlávia belső állapotai rajzolnak Európa szemede. Nem azt mond­juk a világért ide, hogy ezekre a cseh és szerb ultimátumokra rá se kell hederíteni. Bethlen erdélyi politikus, aki bizonyára ismeri azt a székely közmondást, hogy ügyelni kell ugyan mindenre, de mindjárt beijedni — ez talán hamar volna. szerint Angliában és Franciaországban olyan jelentőséget tulajdonítanak a magyar­­országi eseményeknek, hogy miattuk Lloyd George és Briand elhalasztották a was­hingtoni konferenciára való elutazásu­kat is. Mára megérkezett az első fecske Buka­restből is, amely azt a hírt hozza nekünk, hogy a román kormány Csehországgal és Jugoszláviával, valamint a nagy szövetsé­gesekkel egyetértésben meg fogja tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek, hogy a magyarországi foly­tonos rendetlenkedésnek véget vessenek. A belgrádi sajtóiroda ma ismét hangoz­tatja, hogy Anglia bejelentette a jugoszláv kormánynak, hogy támogatja a kisántant közös akcióját. Ugyanilyen nyilatkozatot tett szerinte a lengyel követ is. A Graser Tagespost belgrádi távirata szerint már kihirdették az ukázat, amely három évfo­lyam behívását és a tartalékos tisztek egy részének mozgósítását rendeli el. Egy­ben készenlétbe helyezték a dunai moni­tor flottillát is. A cseh szenátus tegnapi illésén szinte szóba kerültek a magyarországi esemé­nyek. Prasek elnök élt az alkalommal s a többi között ezt mondotta a megnyitó beszédében: A kormány bebizonyította ezekben a napokban, hogy fizikai erejeit és csapatait a legrövidebb időn belül­ tudja mozgósítani. A szenátus meg fogja­ tenni kötelességét.­­I Benes miniszterelnök, aki tegnapi bá­e­szédében nyíltan megmondta, hogy már­ belső politikát vár Magyarországtól, a szenátusban tovább fűzte kedvenc esz-i­méjét, s a többi között így nyilatkozott :­ A kormány nyugalommal néz a jövő elé.­­Meg vagyok győződve, hogy a demo­­kráciát a jövőben is teljes biztossággal védhet­i­k meg. Végül arra kérte a szená­­­tust, hogy tartson holnap újabb ülést,­, amelyen már, módjában lesz bővebbéül nyilatkozni a magyar események fejlek­ményeiről és a kormány álláspont­járól.­­' Jellinek szenátor a német parlamenti szövetség nevében kijelentette, hogy a­ kormány nyilatkozatát nem veszi tudom­á­­sul. Ehhez még a következőket kell pártjai nevében hozzáfűznie: A mozgósítás aggott­­almas és veszedelmes intézkedés. A szö­­­vetség ellűnzi, hogy Magyarország belső, dolgaiba bármilyen módon beleiatkozza­­­nale. Tiltakozik a mostani pillanatban, minden beavatkozás ellen, annyival lát inkább, mert a békeszerződés semmifélee rendelkezést nem tartalmaz Magyaror­szág­ államformájáról. Ha a hatalom eddigi birtokosai komolyan igyekeztek volna olyan­ jogi alapot teremteni, amely a demokra­tikus alapelveknek megfelel, teljes szabads­­ágot és biztosságot nyújt a nemzeti ki­sebbségeknek, akkor ki volna zárva, hogy valamely szomszéd állam belső politikai eseményei az ország érdekeit veszedelembe sodorhatnák. A mozgósítás csupán a gyön­­geség jele és a­ gyöngééig bélyege mind­­addig rajta lesz az államon, amíg nem biztosítja valamennyi nemzetiségnek az őt megillető helyzetet. Heller szenátor (német szociáldemok­­­rata) kifejtette, hogy Benes külső politi­­­kája hajótörést szenvedett. Már Olaszor­­­szág Intervenciója is a trianoni szerződés­ megváltoztatását jelenti. A nagyhatalmaké­nak kapitalista érdekei fűződnek Magyar­­országhoz. Elsősorban azt kívánjuk, — folytatta a szónok, — hogy a kormány a legszükségesebbre, korlátozza tevékeny­ségét a magyar kérdésben, vagyis csupán arra, hogy a Habsburg-kérdést véglege­­sen elintézzék és kívánjuk azt is, hogy a kormány békés eszközökkel igyekezzék ezt a célt elérni. Nyugatmagyarország hova­­tartozásának­ kérdése nem ránk tartozik. Magyarország alkotmányának ügye sem a mi dolgunk. A mozgósítás súlyos aggo­dalmakkal tölt el bennünket. A kormány nyilatkozatát a németek és kommunisták szavazataival szemben vala­mennyi cseh szenátor egyhangú határ­o­zatival tudomásul vették. A felváll­­és kíséretének útja TiStapsz Telő A cseh szenátusban tiltakoztak a magyar fineists dolgokba vett beavatkozás ellen . Az finlánt köszönetet fog szavazni a magyar kormánynak A király átutazott h­étefehérvárast Székesfehérvárról jelenti a Magyarság tudósítója. Ma reggel fél hét órakor IV. Károly király Zita királynéval és a környezetében levő politikusokkal együtt vonaton elindult Tatáról és Komáromon át délelőtt kilenc óra hat­ perckor megérkezett a fehérvári vasút­állomásra. Az itteni hatóságok a király érkezéséről előre értesül­vén, gondoskodtak arról, hogy az átmenő vonalat semmi incidens ne érje. Az állomás egész területét a nemzeti hadsereg rohamsisakos katonái vették köpni, mert az állomás épületében a rendőri kirendeltségen, a vasúti szem­­­élyzeten és a helyi sajtó kép­vise­­­lőin kívül senki sem tartózkodhatott. A király vonata hét kocsiból álltj­­a mozdony után is a vonat , végén­­ egy - egy kalauzkocsi volt, köz­­­ben két-két személykocsitól közbe-­l fogva a király szalonkocsija. A ki­­­rály és környezete az erősen lefüggő-g­­űste­tt szalonkocsiban tartózkodott, áj a többi kocsikban katonák voltak. A ki­­­rály vonatjára­­ felszállt Fehér-­ megye és Székesfehérvár főispánja,­1. Károlyi József gróf, neje és sógornője.

Next