Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
1923 március 28. szerda Ára 30 korona Budapest, IV. évf. 71. (670.) száma Előfizetési árak: Negyedévre 1700 korona Egy bóra 600 korona Egyes szám ára 30 korona főosztalában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Telefon: József 08-90, József 68-91. Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József GS—92* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Komárom Őszinte meggyőződéssel mondjuk: sajnáljuk Beniczky Ödön bukását az időközi választáson. Sajnáljuk, hogy nem látjuk az ellenzék had, akarom mondani padsorainak élén ezt a kemény kátgerincű politikust, akinek politikájával nem minden részletben, sőt fontos elvi kérdésekben sem vagyunk egyek, de értéknek tartjuk ebben a sárból és agyagból gyúrt világban ezt az egész férfit, aki habozás és félelem nélkül követi meggyőződése szózatát. És sajnáljuk a komáromi választás eredményét azért, hogy Beniczky helyett az ő lelkével és karakterével homlokegyenest ellentétes szövésű politikai típust ajándékozott meg a komáromi közönség bizalmával. Azt az ellenszenvet és szomorú típust, amely cseppfolyós halmazállapotban és kristályosodásra készen tartja magát minden hatalom felé. Sajnáljuk végül a komáromi, választás eredményét azért is, ahogyanBeniczky megbukott, mert őt politikai barátai hagyták cserben épp a döntő ütközet legválságosabb órájában. Mert ha a keresztény ellenzék is csak egyetlen közkatona vagy párttitkár megmutatja magát a komáromi közönség előtt, akkor nem ehetett volna Beniczky ellen hanlatot kelteni azzal a megtévesztő hibással, hogy Beniczky tulajonképpen a szocialisták jelöltje. Ha igazat akarunk szólni, Komáromban nem is Klebelsberg miniszter urat választották meg, — erre az arra oly rezignált fölénnyel és averzióval gondolnak még a saját pártjabeliek is, hanem az ijedős, idegsokkos polgári társadalom buktatta meg azt a jelöltet, akit a szocialisták egy kicsit agyontámogattak. A komáromiválasztás kórtünete a magyar politikai közélet mélységes megzavarodásának, szinte áttekinthetetlen összevisszájának és egészségtelen elfajulásának. Komáromban az ébredők támogatták azt a minisztert, akit a pesti központ a múlt tavasszal plakátokon bélyegzett meg, mint politikai hermafroditát és kétéltű lényt. Miközben tehát kifelé a kormány mögött álló parlamenti és parlamenten kívüli erőcsoportok oly megható lelki egységben harcoltak a miniszteri hatalom lobogójáért, ugyanakkor heves palotaforradalmak rázkódtatják meg napról-napra az egységes pártnak különben tespedő életét. intranzigensek, mérsékelt keresztények és kimondottan liberális elvű párttagok vívják nap-nap után vigasztalan harcukat, amelynek nincs Se vége, se hossza, se döntő csatája, se fegyverszünete, se győzelme, se Veresége, ahol nincs se hősi halott, se sebesült, mert amikor kölcsönösen helybenhagyták egymást, írásban és szóval, ismét egymás keblére borulnak, illetőleg ráomlanak a közösen és egyformán szeretett hatalom mellére. Ha a harci lármát hallod, és látod a nadvészülte képeket, azt hiszed, szét. (Szalad a nagy. egység, amelynek esernyője alatt a hvn.,ikh.t r.és jövője borong, szétszéled az egységes karám nyája s megy kiki arrafelé, amerre akar. De a hatalom mágnestűje minden gyűlöletnél erősebb. Bethlen nyugodt és cinikus közönnyel mehet szalonkát lesni a’ Balaton mellé. Jól tudja, miféle legények az ő katonái. Kem tesznek azok kárt egymásban. Verekedhetnek, amíg szilaj kedvükből futja, de ennek a verekedésnek nincs semmi konzekvenciája. Egyformán, mint a maguk emberére esküsznek reá intranzigensek és liberálisok, legitimisták és szabadválasztók: ő a maga átdatlan szfinkszábrázatát forgatja hol jobbra, hol balra, sohase előre és sohase látsz rajta egy egyenes vonást. Tehát mind a két fél vakon bízik benne. Ennek a kormánypártnak méltó ellenfele az ellenzék. Van belőle sokfajta és ennek százféle árnyalata és változata. Van keresztény ellenzék, de ez csak a parlamenti almanachban létezik s ahány tagja van, annyifelé bűz. Van közte olyan, aki titkos kormánypárti és miniszteri szék-várományos, van, aki kietlen és reménytelen távolságba szakadt mindentől, amit ez a rendszer képvisel. Azután van radikális-liberális, októbrista ellenzék, élén egy dekoratív papi előkelőséggel, akit — szegény — ki tudja minő Irányok és állomások felé hajszol a maga naiv hiúsága és tudományos együgyüsége. Van aztán középliberális ellenzék, ez a pártonkivüliek csoportja. Ezeknek egy része alig várja, hogy meghúzódhasson a hatalom árnyas hüse alatt és akiken keresztül Bethlen István mindig ellensúlyozik, és keresztezni tudja az ellenzék haditerveit és harci készülődéseit. Ezek bizonyára többet érnek neki az ellenzéken, mintha a saját pártján belül tudná őket. A miniszterelnök szemében az ő szerepük olyan, mint a régi magyar taktikában a lesélé, amelyek messze túlszárnyalva az ellenség táborát, a frontális támadással egyidejűleg rohanták azt meg. Azután vannak szocialisták, akik még idegenül érzik magukat a parlament aranycirádán falai között. Nincs se parlamenti érzékük, se vezetésük. Még küzködnek saját utcai demagógiájuk akusztikájával. Sokszor hebehurgya módon elvetik a sulykot. Kétségtelen azonban, hogy más parlamenti és polgári vezetés alatt nem volna boszorkányság beilleszteni ezeket a kereteket a magyar parlamentarizmus szerkezetébe. És ebben a szörnyű széthullásban hiába keresed a központi gondolatot, az erőknek azt a láthatatlan akkumulátorát, amely összetartaná és fegyelmezné azokat, akik összevalók s szétbomlasztaná, amik nem összevalók. Se erő, se cél, se koncepció, se szervezet. Minden korhad és poshad a békanyálas állóvízben. Csak a kis okosak, rugószerkezetre járó gerincek, a hatalom felé pislogók opportunisták, a négyszemközt susogók érzik jól magukat ebben a ködös levegőben, ahol csak árnyalakok mozognak és testetlen sziluettek csúsznak-ráúsznak és ügy tesznek, mintha élnének. Ennél..Liszömívűbb, meddőbb, , hitvá nyabb és poshadtabb korszak nem volt még Magyarországon. És te szegény magyar ember hiába várod azt a Jókai-regényhőst, aki a maga hegyeket mozdító hitével és tehetségével kiemelné ebből a halálos vergődésből és tehetetlenségéből a magyar politikát. Stinnes római tanácskozása az amerikai trösztök vezéreivel Németország nem mond le a passzív ellenállás fegyveréről . Poincaré bejelentette, hogy a Ruhrakció nem járt gazdasági eredménnyel Stinnes Hugónak, az ismert német nagyiparosnak kétnapos római tartózkodása különféle kombinációkra adott alkalmat nemcsak a szövetségesek fővárosaiban, hanem Berlinben is, mert Stinnes még német újságíróknak se árult el semmit utazásának céljáról. Látszóan a kereskedelmi kamarák nemzetközi nagygyűlésén vett részt Stinnes, a valóságban azonban igen messzemenő eszmeváltást folytatott a világpiac több vezető férfiával, így tanácskozott a többi között az amerikai acéltröszt elnökével, Qary-val, továbbá Kent pénzügyi szakférfiúval, a kereskedelmi kamarák nemzetközi kongresszusa részéről elfogadott jóvátételtervezet szerzőjével. A római újságok jól értesült forrásból megerősítik, hogy Stinnes nagy sikerrel vett részt annak a hatalmas újjáépítési programnak konkretizálásában, amelyet az amerikai delegáció Európa talpraállítása céljából kidolgozott s amelyet a nagygyűlés magáévá is tett. Ezeken a megbeszéléseken nemcsak elméleti dolgokban, hanem a terv gyakorlati megvalósítására vonatkozóan is sikerült megegyeznie az amerikai vezető személyekkel. A francia sajtó szintén élénken kommentálja Stinnes római útját s azt írja, hogy a német nagyipar vezérének az acéltröszt, valamint, más amerikai nagyvállalkozások elnökeivel való tanácskozásán nemcsak gazdasági, hanem politikai problémák is kerültek szóba. Stimmst a külügyminisztériumban is fogadták Mussolini megbízásából. Elsősorban a ruhrvcki probléma, Németország gazdasági és politikai helyzete és a német-orosz kereskedelmi kapcsolat kerültek szóba. A szivölyeghangú megbeszélések egy óra hosszat tartottak. A Giornale d’Italia jelentése szerint Stinnest a pápa és Gasparri bisporos államtitkár is fogadta. Stinnes tegnap este utazott vissza Németországba, anélkül, hogy kiszállt volna Milanóban, így tehát a frussolini miniszterelnökkel tervezett találkozása elmaradt. Stinnes római megbeszélései következtében több amerikai, köztük Booth, a nemzetközi kereskedelmi kamara elnöke, Németországba utazik. Itt ítéletek megtagadják a feltétlen megadást Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága ma ülést tartott, amelyen Rosenberg külügyminiszteren kívül résztvettek Ocser, Luther, Albert, Heinza és Becker miniszterek, az újjáépítési minisztérium részéről Miller dr., a külügyi bizottság számos tagja, Braun porosz miniszterelnök, valamint a bajor és a szász követ. Stresemann képviselő, a bizottság elnöke és több szónok sajnálkozásukat fejezték ki, hogy Cuno dr. birodalmi kancellárt betegsége megakadályozza az ülésen való megjelenésben. A kancellár helyett Rosenberg külügyminiszter részletes jelentést tett a politikai helyzetről. Hivatalos okmányok alapján kimutatta, hogy a párisi német képviselők fel voltak hatalmazva és készen álltak arra, hogy a német jóvátételtervezetet a január 2-től 5-éig Párisban ülésező miniszterelnöki konferencia elé terjesszék és élőszóval megmagyarázzák s abban az esetben, ha a szóbeli előterjesztést meg nem engednék, a tervezetet esetleg csak írásban juttassák a konferencia elé. Arra a kérdésre, hogy a birodalmi kormány milyen álláspontot foglal el azzal a javaslattal szemben, amelyet Hughes államtitkár december 29-én Newhavenben, a történeti társaság ülésén tartott beszédében kifejtett, a miniszter azt felelte, hogy a német kormány a Hughes által megjelölt utat járhatónak tartja és azt hiszi, hogy nemcsak a legközelebb érdekelteknek, hanem a világ nagy részének üdve is attól függ, hogy rátérjen-eerre vagy más hasonló útra. A birodalmi kormány nézete szerint a Hughes államtitkár részéről indítványozott, kereskedőkből álló nemzetközi bizottságnak vagy szakértő és pártatlan testületnek, amelyben Németország és Franciaország a teljes egyenjogúsítás alapján vennének részt, mielőbb össze kellene ülnie, hogy a következő kérdésekre válaszoljon: 3. Mit teljesített eddig Németország? 2. Mit lehet és kell Németországnak még méltányosan teljesítenie? 3. Mily módon lehet ezeket a teljesítményeket megvalósítani ? Ha erre vagy más hasonló útra lépnének, a birodalmi kormány kész volna a nemzetközi tőkepiachoz fordulni egy lehető nagy kölcsön engedélyezése végett, amelyet Németország a kölcsönző csoport részéről szükségesnek látott garanciákkal ruházna fel és azonnali készpénzelőleg gyanánt kiszolgáltatna Franciaország és a szövetségesek kezeihez. A külügyminiszter beszéde további részében "a szakértőtestület működésének lehetőségi határait világította meg, majd hangsúlyozta, hogy a németek nem tehetik le a passzív ellenül,Ids fegyverét anélkül, hogy ellenfele a status quo ante vonalára visszavonulna. Utána Müller-Kranken képviselő szólalt fel, aki megokolta, hogy a szociáldemokraták miért indítványozták a bizottság ülésének összehívását és felvilágosítást kért a birodalmi kancellár müncheni beszédének több pontjára nézve. A vita során, amelyen valamennyi párt képviselői részt vettek, kialakult az az egyhangú elhatározás, hogy a francia kormány részéről követelt feltétlen megadást megtagadják és folytatni fogják a passzív ellentállást, hogy ennek, valamint a nemzetközi megállapodásoknak segélyével a Buhr-vidéket megszabadítsák a jogellenes betöréstől. --- Nemzetközi bizottság a német kölcsön Ügyében Somából jelentik: A kereskedelmi kamarák nemzetközi kongresszusának határozata értelmében a német kölcsön ügyében nemzetközi bizottságot küldtek ki, amelynek az a feladata, hogy az amerikai közvéleményt a háborús tartozások leszállítására előkészítse, a német kölcsön elhelyezéséről gondoskodjék, Európa pacifikálása érdekében működjet, és a háborús készülődések csökkentését lehetővé tegye. A bizottságban két ország van képviselve. • « “ -