Magyarság, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-29 / 119. szám
1923 május 29. kedd Kiőfizetési árak: Negyedévre 2800 korona Egy hóra 1000 korona Egyes szám ára hétköznap 50 korona. Vasárnap 70 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. ker. 1 ára 50 korona Budapest, IV. évf. 119. (724.) szám MlKyjUKSMJ» Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefőn: József 68-90, József 68-91. Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 08-412., Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Hell-e a novella? Írta: Buda? Barna Kezdettől fogva részt veszek az Országos Földbirtokrendező Bíróság munkásságában. Végigvonult előttem a földreformtörvény végrehajtásának valamenyi akadálya és nehézsége. De arra egyetlen ok és egyetlen eset sem figyelmeztetett, hogy a földreformtörvény megváltoztatására szükség van. Hibák voltak és vannak. Csakhogy ezeket a hibákat újabb földosztó szakaszokkal nem javíthatjuk. Gyakran tapasztaltuk az U. F. B - ban, hogy a helyszíni tárgyalások menete lassú,, a jelentések hézagosak, emiatt póteljárásokat kell elrendelni, amelyek a végrehajtást hosszadalmassá teszik. Ám a lassúságnak ezt az okát nem lehet leküzdeni törvényszakaszokkal. Ide több bíró kell és gondos eligazítás, ami az adminisztráció kérdése. Azután a bírákat jobban kell díjazni. A bírák munkája felelősségteljes, fárasztó, idegölő, munkateljesítésük csodálnivalóan nagy. Díjazásuk ezzel szemben nevetségesen kevés, úgyszólván megszégyenítő. Csodálom, hogy még akadnak vállalkozók erre a lelket őrlő munkára. Hanem ez megint nem törvénybe vágó kérdés, csupán pénzkérdés. Nagy, igen nagy gondot okoz a bíróságnak a földért jelentkezők sokasága. Törvény szerint úgyszólván minden falusi kis exisztencia kérhet és kaphat földet, a súlyos okokból érdemtelenek kivételével. A hadirokkantakon és hadiözvegyeken kívül jegyzékbe kerülnek a földmunkások, a törpebirtokosok, azután a kisiparosok: kovács, bognár, szűcs t meg a többi; földet kérnek azután a közalkalmazottak, postások, vasutasok, csendőrök; földet kérnek papok, tanítók, jegyzők fizetésének kiegészítéseként. Földet kivonnak gazdasági iskolák, faiskolák, közlegelők, köztemetők, sporttelepek céljaira. Kérnek vitézi telkeket. Kérnek középbirtokokat menekült gazdák, gazdatisztek, érdemes katonatisztek. És végül visszajuttatást kérnek azok a rosszul jártak, akik birtokukat háború idején olcsón adták el. Mindezekkel a jelentkezőkkel a bíróság egyénenként foglalkozik s rajta van, hogy kielégítetlenül senki sem maradjon. Mondhatom, minden érdemes jelentkező ügye a lelkünkön ül. De gyakran hiábavaló minden jóakarat, mert a község határában nincs elegendő föld, a helyileg kielégíthetetlen lakókat pedig nem utalhatjuk arra, hogy rajzzanak ki a községből és ott telepedjenek le, ahol több a föld. Sok helyen kitelepítés hijján nincs megoldás, bármennyire is leszállítjuk az igényeket. Ezen a ponton tehát már segítség kellene. De nem az igénylők szaporítására s a kielégítés mértékének fokozására van szükség, hanem a telepítő politika eszközeire. Felmerül a kérdés, nem volna- e célszerű a megváltás jogát még jobban kiterjeszteni, hogy az igénylőket kiadósabban kiszolgálhassuk. Ha több földet tudnánk szerezni a törvény alapján, kétségtelenül több embernek juttathatnánk és nagyobb mértékben. De ugyan mit vegyünk el még azon felül, amit a törvény alapján máris elvehetünk? Megváltható a törvény szerint a háborús és a részvénytársasági birtok egész területe; a nagybirtokból annyi, hogy a visszamaradó részen okszerűen lehessen gazdálkodni ; megváltható az 50 éven belül szerzett nagybirtok egész terjedelmében; megváltható nyomós szükség esetén az 50 éven belül szerzett kis- és középbirtokok is. Az ősi kis- és középbirtokok kivételével megváltható minden más birtok olyan mértékben, amint ez a kultúra és a termelés súlyos sérelme nélkül lehetséges. De bizony sokszor arra kényszerít bennünket a szükség, hogy megcsonkítsunk és szétaprózzunk olyan gyönyörű kultúrában tartott birtokokat is, amilyeneket csak a munka és a tőke, a tudás és a szorgalom évtizedes együttműködése hozhat létre. Menjünk hát még tovább? Kerítsük rá a sort az ősi kis- és középbirtokokra is, vagy irtsuk ki a magvát is a nagyüzemeknek?! Az O. F. B. ma is olyan nagy, csak fontos közérdekből korlátolt jogot gyakorol a megváltásra, hogy a jog kiterjesztése semmiféle felismert szükséget nem szolgál. A jog most is elegendő, csak a föld kevés. Törvénymódosítás tehát ebből a szempontból sem kell. Sok fennakadás van amiatt, hogy a földet kérők nem tudnak fizetni. Mi csak elosztjuk a földet, hanem a pénzügyi rendezésről már nem gondoskodhatunk. Pedig a földhöz juttatottaknak nemcsak a vételárat kellene kifizetniük. Vetőmagra, termelési eszközökre is szükségük volna. Éppen itt kapcsolódik bele a földosztás egyszerű mechanikai műveletébe a közérdek, amely azt követeli, hogy ne csak az igénylő személyéről, hanem a föld sorsáról, a termelés okszerű folytatásáról is gondoskodás történjék. Erre a célra megint nem újabb paragrafus kell, hanem a hitelező tőke, a mezőgazdasági igazgatás és a szakoktatás támogató és irányító munkája. Helyettesíteni az elmulasztott hitelműveleti beavatkozást azzal a paranccsal, hogy ezután a birtokos a föld vételárát hitelezni köteles, ez igen egyszerű, de tökéletesen balkáni izű megoldás. Egy kérdés volna még hátra. Mondjuk, hogy mégis szükség van a törvény módosítására fajvédelmi szempontból. Erre a célra elegendő volna egyetlen rövid szakasz törvénybe iktatása is, hanem ennek aztán nyílt rendelkezésnek kellene lennie. Kertelni a fajvédelemmel nem lehet. Céltalanul próbálkoznának a törvény szakaszai mögé rejtett sülyesztőkkel, mert ezekbe a sülyesztőkbe esetleg éppen azok bukhatnának bele, akiket menteni akarnak. Veszedelmes is volna azt kívánni a bíróságtól, hogy egy és ugyanazon törvényt többféleképpen alkalmazzon, ahoz képest, hogy kivel áll szemközt. A magyar bíróság a törvény által biztosított védelmet senkitől sem tagadhatja meg. Ezt a jogi becsület tiltja. A magyar bírák, akik egész életüket az igazság eszményének szolgálatába állították, mindig a törvényt fogják végrehajtani, egyforma osztó igazsággal és hála Istennek, hogy igazságszolgáltatásunknak ebben a pártatlanságában megbízhatunk. Egyébiránt miért is elmélkedtem itt fajvédelemről, mikor a novellajavaslat az ősi kis- és középbirtokok védelmét is gyengíteni akarná. Fajvédelmi szempontból a törvénytervezet átalakítása csak hátrányt jelentene. Bárhová tekintsek is, nem találok okot, amely közérdekből az érvényben lévő földreformtörvény megbolygatását parancsolná. Annál kevésbé kívánja a közérdek, hogy a törvényt alapelveiből kiforgassák, a bíróság munkájában politikai beavatkozásoknak adjanak helyet és az érdekelt feleket ismét felzaklassák. A novellában tervezett módosítás legfeljebb a politika pillanatnyi érdekeit szolgálhatná. Félek azonban, hogy a politikai helyzet javításának ezt a módját a társadalmi béke keservesen megszenvedi, az ország pedig megkoplalja. vege a politikai fégpersiiliek A jövő héten kezdődik a parlamenti kampány - Harc a timiviselőkérdés és a földbirtoknovella lídris — A Magyarság tudósítóidtól — A májusi nyár — úgy látszik — a magyar politikába is forró levegőváltozást hozott magával. Vasárnapi számunkban jeleztük azokat a kérdéseket és problémákat, amelyeknek megoldása vagy elsimítása nemcsak Bethlen személyes pozíciójára lesz döntő kihatással, de alapjában fordíthatja föl a mostani politikai erők csoportosulásának taktikai és elvi bázisát is. Azok a függőkérdések, amelyek e pillanatban Bethlen hatalmi állását ostromolják, a következők: 1. a földreformnovella, 2. a tisztviselőkérdés, 3. A fővárosi választói listák ügye s végül 4. a kölcsön. Az a keresztény újság, amely a kormánnyal, illetve a kormánypárt szélsőjobb árnyalatával szemben a félhivatalos orgánum szerepét és hangját vitte, ma nagy cikkben támad meg egy ma még ismeretlen valakit ama táviratok hiányos közlése miatt, amelyek Bethlen és Kállay kölcsönszerző útjáról, illetve a jóvátételi bizottság döntéséről különböző időpontokban és különböző kivonatokban érkeztek Budapestre. Ez az előőrsi csatározás, amely alkalmasint a sajtófőnök személyének szól, elárulja azt a mélységes elégedetlenséget, az illúzióknak azt a tökéletes összeomlását, amelynek szemüvegén a fajvédő csoport Bethlen és Kállay vállalkozásának sikerét megítéli. Ebből az következik, hogy ez a csoport a maga harcát nem hajlandó abbahagyni olyan homályos és bizonytalan ígéretek kedvéért, amelyek a külföldi kölcsön politikai hátterét alkotják és amelyek miatt Bethlen István grófnak annyira szüksége volna még a pártközi béke meghosszabbítására és a politikai szélcsendre. Ámde a fajvédő csoport harci buzgalma nem állapodik meg a kölcsönügy eredménytelenségének puszta konstatálásánál és az abból levonható következményeknél. Már eleve — nem tudni, minő forrásból — leleplezi azt, hogy minő politikai változásoktól tétetik függővé az ántántkölcsön esetleges folyósítása, nevezetesen az ántánt és a kisántánt ellenőrző bizottsága minő politikai követelményekkel lép föl a magyar kormánynál, ha ez ragaszkodnék a kölcsönterv realizálásához. Szerinte koalíciós kormány alakulása, a keresztény társadalmi szervezetek megsemmisítése, illetve feloszlatása, a numerus clausus eltörlése s az emigráció likvidálása volnának azok a feltételek, amelyeket a francia-kisántantcsoport támasztana a magyar kormányzattal szemben. Alig valószínű, hogy ezek a jóslatok megközelítenék a valóságot. Hangulatkeltésre és arra azonban mindenesetre alkalmasak, hogy a kormány a maga félhivatalosán keresztül és a kölcsönügyön át tönkretegye a maga hatalmi helyzetét. A társadalmi szervezetek által összehívott tisztviselő-nagygyűlésen súlyos kritikák és vehemens kifogások hangzottak el a kormányzat ellen, éppen ama szervezetek képviselete részéről, amelyekkel a kormány eddig oly kölcsönös szívességi viszonyban állt. Ez is arra mutat, hogy komoly meghasonlás támadt Bethlen és a keresztény társadalmi erőcsoportok között , hogy ezek elég fortélyosan igyekeznek hangsúlyozni azt az ellentétet, amely a kormányfő és az úgynevezett legmagasabb hely között van. A tisztviselőkérdés parlamenti szempontból se közönyös a kormányzatra nézve. Tudjuk, hogy Homonnay Tivadar és Szilágyi Lajos kerdésére külön úgynevezett tisztviselőblokk alakult az ellenzék különböző frakcióinak tagjaiból s ezek nagy erélylyel tették magukévá a hivatalnoki nyomorúság kérdését Ez az ügy felszínen marad s mindenesetre szaporítani fogja a kormány pénzügyi és politikai gondjait. De nem csökkent erővel érezteti a maga szétfeszítő s bomlasztó hatását a földnovella kérdése is, amelyben a gazdatársadalom színejava áll éles és merev ellentétben a földmivelésügyi miniszter alkalmi törvényjavaslatával. A liberális és radikális tábor harcikészségét viszont a fővárosi választói listák összeállításának ügye zaklatta fel. Erről az oldalról, amely számukra oly kényes hatalmi és politikai érzékenységek felületét érinti, el vannak készülve, hogy pergőtüzet ontanak Interpellációk formájában a kormányra, sőt a passzivitás gondolatával is számot vetnek, ha a kormány nem parancsol megálljt Wolffék listaösszeállításának. Ilyen előjelek között nyílik meg a nemzetgyűlés tanácskozása hosszú szünet után. A csatabárdokat kiásták a föld alól, a kardokat élesre köszörülték, az egyes táborok karcikedve a kánikuláris hőség forrpontjára emelkedett, a miniszterelnök személye és politikája körül vadul tájékzanak a hullámok, majd meglátjuk, mit hoznak a legközelebbi napok.