Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

2 érzése mélyes»!) volt és gyökeresebb, mint az arisztokráciáé, amely viszont a haladás és az európai eszmék iránt árult el nagyobb fogékonyságot, mint a negyvennyolcas idők kivételével a populusz Werbőczianusz bármikor. Bárha nem tudom, hogy például Széchenyinél vagy az idősebb Andrássy Gyulánál törzsökösebb és ösztönösebb magyar lelkiség létezett-e egyáltalában ? Mindegy. Fogadjuk el a megkülönböztetésnek a főnemességre eső passzívumát, azt tudniillik, hogy nemzeti érzésük, a fajhoz való tartozásuk ösztönének biológiai és lélektani motívumai gyöngébbek. Az életmód, a műveltség, az anyagi helyzet az arisztokráciában az ízlésnek, a világszemléletnek és a gondolkodásmódnak bizonyos közös ritmusait fejlesztette ki Európaszerte. De hiszen van internacionale a filiszterek, a munkások, sőt az intellektuálisok között is. Az a réteg is, amely legtovább őrizte meg a maga eredetiségét, önkifejlődését és földhöz való rögzítettségét, épp a háború óta dolgozik serény iparkodással a maga internationaléjának kiépítésén. Ha már most az a kérdés vár feleletet, hogy az arisztokrácia fontos és szükséges alkotórésze-e a társadalomnak, azt kell mondanunk, hogy olyan történelmi államok társadalmának építménye, mint az angol és a magyar, nem lehetnek el jó darabig még a jogfolytonosságot kifejező szerkezeti részek nélkül, amelyeket a történelmi osztályok képviselnek. Azonkívül ezek a történelmiosztályok nemcsak a múlt és a jelen között alkotnak összekapcsoló láncszemet, de a történelmi és a csonka Magyarország között is. A""Ügyvédi, jogi, államszámviteli és pénzügyi fogalmazói vizsgákra «bb%- Szontanh-Szeimináruim zetékvidékre is. Budapsst, IV., Vici uta 5. A MAGYARSÁG TELEFONSZÁMA SZERK.: JÓZSEF 68-00.SZ KIADÓHIVATAL : JÓZSEF 68-92. doktor idegesen. — Közönséges kuruzsló. Ő csak megnyúzza magukat. És kapkodva ilja a harmadik receptet. A paraszt megint szilt egyet az Apán. Megint csak megszólalt: — Az öreg Rákenberg okos ember. Kisujjában van az orvosi tudomány. Bizony nincs annak párja a környéken. — Mindenki meggyógyul, akit ő kúrál, — lódította az asszony. A doktor felvetette a fejét. Lángolt az arca. — Ha benne bíznak, miért hívtak akkor engem? Lecsapta az öntöltőt. — Hát azért, mert az a mestersége magának, — mondta a paraszt nyugodtan. — Hadd keressen maga is. A doktor nevetett dühében. — Eh, mit! — mondta aztán legyintve. Megint felkapta az öntöltőt. A negyedik receptet írta. A paraszt tovább fűzte a szót: — Úgyis mindegy. Meu- én béna leszek kódomig. Csak a család ne vóna. Az asszony, meg a gyerek. Hej, hej. — Úristen, mi lesz velünk! — sóhajtotta az asszony. A doktor oda se figyelt, csak itt. A paraszt rezegtette a hangját: — Beletörődnék a sorsomba, ha megválna a szeszgyár. Ha az engedélyt megadnák. Az alispán úrtól függ. Csak tőle függ. — Tőle bizony. — bólintott rá az asszony. A doktor megírta a recepteket. Rázta a levegőben a zizegő cédulát, hogy hamarabb száradjon. A paraszt bizalmasan közel hajolt hozzá. — Mondanék valamit, tekintetes doktor úr. Szólhatna a sógorának, a nagyságos alispán urnak. Szólhatna egy jó s£ót. Megtehetné. — Hogy érti ezt? Miről szóljak ? — Hát a szeszgyárról. Hogy megkapnám az engedélyt. Nehezen megy az ilyesmi protekció nélkül. — Erre akar engem felhasználni? Furcsa. Igazán furcsa. A doktort kellemetlenül érintette a kérés. — Tetszik tudni, tekintetes úr, — mondta a paraszt behízelgő hangon, — a községnek is nagy hasznára vana a szeszgyár. Ide tenném a lapos dűlőbe, kőhajításra a falutól. Közérdek ez, kérem. — Az bizony. Közérdek, — kontrázott az asszony. — Jó, jó, — mondta a doktor. — Majd ha meggyógyul, akkor beszélünk erről is. Egyelőre csak a gyógyulással törődjék. — Igen, csakhogy ez sürgős ám. Kenyeres Balázs, a volt községi bíró is folyamodott engedélyért, tetszik tudni. De ő méltatlan ember. — Ó, az a kötélrevaló ! Majd mit mondok! — csattant fel az asszony. — Ílod csak az Írást! — parancsolta az ura. Erre beperdült a másik szobába. A parasztnak megeredt a nyelve. — Méltóztatik tudni, tekintetes úr, azt kéne megmagyarázni a nagyságos alispán úrnak, hogy Kenyeres Balázs méltatlan ember. A kommün alatt bojkottálta magát. De ez csak egyik vétke. Sok mindenféle suskust elkövetett már ökelme. Biró létére a legelőkiosztásnál kinullázta a szegénységet. Engem is kinullázott. De ez még a legkevesebb. Folyt a szó a parasztból. Belehevül, hadonászott. A jobbkezével hadonászott. A jobbkeze öt ujján kezdte előszámlálni Kenyeres Balázs bűneit. A doktor megütközve nézte a jól működő végtagot, a mozgékony ujjakat. Kidülledt a szeme, úgy nézte. Hirtelen elnémult a paraszt. Ő is csak nézte a levegőbe emelt karját, a számadást végző három ujját. Fennakadt a karja és fennakadt a szeme. Paprikavörös lett az arca. Az asszony akkor lépett be az írásokkal. Visszahökkent. Ő is nézte az ura kezét a magasban. Ő is elvörösödött. A doktor is elvörösödött. Mind a hárman egy pontra néztek, elvörösödve, a magasra emelt kézre. Nem jutottak szóhoz. Mint a A következő sorokat kaptuk: A Magyarság is szóvátette egyik cikkében, hogy a kultuszminiszter félmilliónyi segélyt cseppent a katolikus alapokból egy új szépirodalmi folyóirat részére. Úgy látszik a baklövés és elhibázás már a hunok fátuma, hiszen ki ne ismerné a Bűvös vadász operának tragikomikus hősét, Kuno vadászt, aki több felvonáson keresztül énekben és élőszóban eljajgatja, hogy azelőtt minden lövése biztos zsákmányt jelentett, azonban sajnos, egy idő óta mindent elhibáz. Az egyetemi könyvtár a gyűjtemények veszélyeztetése után most a katolikus alapokra, különösen a két legfontosabbra, a vallás- és tanulmányalapra vetette szemét, — bocsánat, sütötte le szemét a mi miniszteri bunánk. Nagy felháborodással tárgyalják katolikus körökben azt a hírt, hogy a magyar vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság húszmillió koronát szavazott meg a vitézi széknek és csupán a miniszteri jóváhagyásra van szükség, hogy ezt az összeget folyósítsák. Bármennyire szívesen látjuk mindnyájan, ha arra valóban érdemes vitéz, főleg rokkant katonákról az állam, társadalom és egyesületek megfelelően gondoskodnak, de az ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell, hogy egész határozottan megjelölt kegyes célokra szolgáló alapítványok jövedelmeit az alapítók által meghatározott céltól elvonják és azokat bármilyen nemes, de más célt szolgáló intézmények rendelkezésére bocsássák. Ma a vitézi széknek, holnap a legalább is épp oly nemes célt szolgáló Gyermekvédő Ligának, csecsemövődő vagy Poliklinikai Egyesületnek fognak kérni és adni. Ha egyszer precedens van az alapok kikezdésére, felette nehéz és igazságtalan lesz más esetben hasonló kérés elől kitérni. Az alapítványokat az alapító szándéka szerint kell használni és kezelni, így rendelkezik az 1728 .LXX. t.-c., így az 1751. XXL t.-c., amely azt mondja, hogy: » ... őszentséges felsége legfőbb kegyúri jogánál fogva gondoskodni fog, hogy az alapitó szándéka és akarata pontosan teljesittessék.« Megerősíti ezt az 1790: XXIII. t.-c. is. E törvények értelmében még a főkegyúr sem térhet el az alapitó szándékától, sőt köteles arra ügyelni, hogy az pontosan teljesittessék. Annál kevésbé van joga ennek a bizottságnak arra, hogy önkényvleg a törvények rendelkezéseivel ellentétesen intézkedjék, mikor a főkegyúri jog szünetel. A vallásalapot II. Ferdinand király 1625. évi és III. Ferdinand király 1650. évi alapítólevelei létesítették szemináriumok fenntartására és szűkölködő papok segélyezésére. Ebből keletkezett később a cassa parophorum, melynek csak jövedelmei voltak egyes, leginkább egyházi forrásokból. Csupán II. József alatt kapott a cassa törzsvagyont az eltörölt szerzetesrendek birtokaiból. A tanulmányi alap a Jézus Társaság vagyonából Mária Terézia királynő idejében létesült katolikus iskolai célokra, mint ezt az 1780. évi alapítólevél bizonyítja. Ezekből kétségkívül megállapítható a cél, amelyért az alapokat megteremtették és amelyet pontosan be kell tartani. Aki másként intézkedik, megsérti az alapítók szándékát, figyelmen kívül hagyja a törvény rendelkezését és nem tiszteli a főkegyúri jogot. Ez volna a kérdés elméleti, jogi oldala. De tisztán gyakorlati szempontból nézve a dolgot, kérdezem a tisztelt felügyelőbizottságtól : oly rózsás-e az alsópapság helyzete, oly túl sok jól felszerelt katolikus iskolánk van, hogy ily könnyedén egészen más, — bármennyire helyes, de az alapítók szándékaitól eltérő — célra húszmilliót vonhatnak el az alapokból? Nincs papi nyomor ? Nincs káplánszegénység? Nincs önfeláldozó papi rokkant? Nincs tengődő papi nyugdíjas? Nincs beteg, öreg pap, akinek arra sincs pénze, hogy gyógyittatási költségeit fedezhesse ? Nincs omladozó templom, iskola, éhező kántortanító ? Jó igen, van és ha a bizottság eddig erről nem tudott, szolgálhatok adatokkal. Ezek számára reklamálom a húszmilliót, ezeket akarom megvédeni, akiknek se vitézi székük, se kitüntetésük, se hatalmas protektoruk, de akik fiatal koruktól kezdve folyton nehéz harcot vívtak egy az első perctől az utolsóig önfeláldozást követelő életpályán a kísértésekkel, a súlyos kötelességteljesítés terhével és amidőn megharcolták az igazak harcát, vénségükben azt látják, hogy abból, ami az övék, a szünetelő lőkegyúri jog idején egy igen tekintélyes részt elvonnak.. De remélem, hogy a bizottságnak ezt a — fel akarom tenni — tévedésből származó határozatát nem fogják megvalósítani. Az Országos Katolikus Szövetség egybehívta a katolikus alapokat védő bizottságot, amelynek feladata tiltakozni a katolikus alapok bármide más célra való felhasználása ellen és szükség esetén országos mozgalmat fognak megindítani, tiltakozó gyűléseket fognak egybehívni. Legyünk résen idejekorán, védjük meg az alapokat, mert ha egyszer ezekhez hozzányúlnak, nem lehet tudni, hová jutunk a megkezdett után. A katolikus vallás- és tanulmányi alapot más célra felhasználni, mint amelyre az alapítványokat rendelték, nem szabad, ez az egész katolicizmus érdeke, amelynek se alsópapsága, se templomai, se iskolái nincsenek oly fényes állapotban, hogy egy fillért is nélkülözhetnének. • Rakovszky István MAGYARSÁG 1923 .jnius 10. vasárnap í kávéházakban, tőzsdékben, újságárásoktól követelje a Magyarságot. A politika Hírei — A Magyarság tudósítójától — A felhatalmazási törvényjavaslat benyújtásával megélénkült a politikai élet s a javaslat tárgyalására való előkészületek a jövő hét folyamán teljes méreteikben ki fognak bontakozni. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága jövő szerdán már tárgyalni fogja a javaslatot, az egyes pártok pedig legközelebbi értekezleteiken beszélik meg a vitában való részvétel kérdését. A jelek szerint ezúttal is széleskörű vitára van kilátás, mert az ellenzéi pártok teljes mértékben fel akarják használni az alkalmat arra, hogy minden időszerű kérdést a Ház elé vigyenek. A kormány ezzel szemben a vita megrövidítésére törekszik s úgy értesülünk, hogy alkalmazni fogja a tárgyalás gyorsítását célzó összes házszabályszerű eszközöket. A legújabb hírek szerint az indennltási vita során tisztázódni fog az egységes párt belső helyzete is, és pedig olyanformán, hogy az indemnitási vita első napjaiban Gömbös Gyula nagyobb beszédben fejti ki az intranzigensek álláspontját. Gömbös beszéde lesz döntő arra nézve, hogy az intranzigensek kilépnek-e az egységes pártból, vagy továbbra is az oly régóta hangoztatottvárakozás” álláspontját foglalják el. Az indemnitási vita során egyébként a polgári ellenzéki pártok részletesen foglalkoznak a tisztviselő-kérdéssel. Az ellenzéki pártok intézőbizottsága legutóbb megtartott értekezletén elhatározta, hogy a vasutasok, postások és fővárosi tiszviselők ügyét Homonnay Tivadar teszi szóvá, a tanítók és tanárok helyzetével Malter István foglalkozik, a diósgyőri vasgyár és a Máv-gépgyár alkalmazottainak kívánságait Szabó József terjeszti elő, a pénzintézeti tisztviselőkről Paupeza Ferenc és Beck Lajos szólanak, a nyugdíjasok ügyéről, valamint a számvevőségről és az adminisztráció átszervezéséről Strauss István beszél, a községi jegyzők érdekében Létay Ernő szólal fel, a hitoktatók helyzetét Malier József ismerteti, a vármegyei alkalmazottak sérelmeiről Vyrott Gábor szól, Szilágyi Lajos a katonaság, csendőrség és rendőrség helyzetét ismerteti és végül a bírák jogos igényeit Lingauer Albin tolmácsolja. Batttyány Tivadar még mindig szerepelni akar Batthyány Tivadar ma két estilapban kapott ismét helyet egy Pallavicini György őrgrófhoz intézett irásmű számára. Reméljük, Pallavicini György őrgróf nem fogja a sokat próbált férfiúnál azt a szívességet megtenni, hogy rég elintézett okvetetlenkedéseit feleletre méltassa. Batthyány Tivadart a közvélemény kellőképp ismeri és csak azok jóvoltából szerepelhet még mindig, akik politikai vagy egyéb melléktekintetek miatt még mindig nem ültették át a társait a vádlottak padjára. Békésen intézték el a Sándor Pál-Bogya-affért A nemzetgyűlés szerdai ülésén Bogy János és Sándor Pál között támadt affér a megbízottak: Bogya részéről Dollas Thor báró és Prónay Pál, Sándor Pál ié szóról Dénes István és Horváth Zoltát ma békésen intézték el. ’ llli ll!!llllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllll!llllll!!llllllllllllll ll!!i!!! gyönyörű, uj, modern mintákkal. Elsőrangú újdonságok. MIÉIN ANTAL (űivei áruházá Don Király utca 53.