Magyarság, 1923. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
1923 december 1. szombat ft ára &*sír~ korona Budapest, IV. évf. 272. (877.) szánj TU ACTIABSAf» Előfizetési árak: Negyedévre 30.000 korona. Egy hóra 10.00(Mül'0m. Egyes üzem ára hétköznap 500 korona. Vasárnap 600 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 000 sztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőségi VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefőn: József 08-00, József 0S-91. Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 08-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Tisztulás (y) A Károlyi-forradalom és édes gyermeke: a kommunizmus veresre korbácsolta a keresztéy magyarságot és narkotizált álmából éles öntudatra ébresztette Magyarországon a keresmény nemzeti gondolatot. A Károlyiforradalomban és a kommunizmusban kirobbant nyilvánvalóan keresztény- és mditgaiellenes irányzat egyidejűleg kétféle formában csikart ki erőteljes ellenhatást. Egyrészt a fájdalmas korbácsütésre megmozdultak a megkínzott test ösztönei, kitört a visszafojtott düh, mély gyökeret vert a megtorlásra szomjazó gyűlölet. Ez magyarázza és egyben menti azt a betegesen ingerült, rendellenes lelkiállapotot, amely türelmetlenségében egyéni akciókra, kilengésekre, esztelen, a nyugodt, józan gondolkodás előtt érthetetlen cselekedetekre vezett külföldiek pártatlan ítélete állapította meg ismételten, hogy ez az ösztönös, a szenvedélyekfékén nehezen tartható erejétől hajtott visszahatás minálunk sokkal csekélyebb mértékű volt, mint amilyent természetszerűen várni lehetett azok után a roppant nagy testi és lelki szenvedések után, amelyeket a két forradalom elvetemült, gonosz cselekedetei a magyar nemzetre zúdítottak. Csak gondoljunk a finn ellenforradalom, a fehéroroszok, az olasz faseisták kíméletlen megtorlásaira, valamint az 1871. évi francia kommunista forradalom borzalmasan véres leverésére és világossá lesz mindenki előtt a magyarság végtelen tüelmessége és önmegtartóztató igyelmezettsége. Csak gondoljunk arra, hogy a Károlyi-forradalom és a kommunizmus csökevényei és mérges miazmái még mindig megvannak a magyar közéletben és vakmerő jelentkezésükkel hányszor borítják tehetetlen dühbe még a legjámborabb keresztény-magyar lelket is! Csoda-e, ha ott, ahol az erkölcsi ■endet egy nemzet kebelében még nem sikerült teljesen helyreállítani; ahol a közérzést mélyen sértő jelenségekre nem sújt le azonnal a jogi, avagy az erkölcsi megtorlás, a lelkek megzavart egyensúlya és a szigorú jogrend csak nehezen tud helyreállni és ebben a zavarosban halászni próbál a mindig lesbenálló emberi gonoszság is? A két forradalom ellenhatása másrészt az elmékben, a gondolkodásban is éles határozottsággal mutatkozott. A Károlyi-forradalom és a kommunizmus pusztító tüzének ijesztő világossága mellett döbbenve vette észre a magyar értelmiség, a magyar történelmi középosztály, a magyar kisbirtokos és kisiparos elem, hogy az utolsó évtizedek liberális, demokrata, radikális és szociáldemokrata jelszavainak hazug takarója alatt milyen káros elváltozásokon ment keresztül Magyarország társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális struktúrája, hogy itt csöndben, ügyes leplezéssel minő óriási méretű kisajátítása ment végbe a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális erőtényezőknek a magyarság rovására és egy imént bevándorolt, erkölcsileg és szellemileg egyaránt alsóbbrendű elemek javára. E riasztó megismerésre szinte elemi erővel tört utat magának egy, a régi irányokkal szembeforduló politikai mozgalom: a keresztény-nemzeti agrárirányzat, amely hivatva lett volna kormányzati intézkedésekkel és törvényhozási rendelkezésekkel jogszerű úton és keretekben megváltoztatni az elfajulásnak azt a folyamatát, amely végül a Jásziak, Dienetek, Landlerek, Kunfiak, Kun Bélák és Corvin Ottók nemzetpusztító uralmához szükségképpen elvezetett. Ha most, négy év múltán azt kérdezzük, hogy e tekintetben minő eredményt értünk el, őszintén be kell vallanunk, hogy úgy kormányzati és törvényhozási téren, mint társadalmilag és gazdaságilag is csak nagyon kevés eredményt tudunk felmutatni. A mozgalom belső ereje mindig nagy volt és ma is változatlanul mélyen és kiirthatatlan erővel gyökeredzik a nemzet lelkében, de fájdalom, nem akadtak hivatott, államférfi képességgel megáldott vezérek, illetve nem ilyenek kerültek a mozgalom élére és igy a lefolyt négy év alatt több volt a jelszavak üres puffogtatása, a szájak járatása, az öklök rázása, az oktalan hetyenkedés, mint az átgondolt, szerves program alapján való céltudatos, alkotó cselekvés. Mint minden nagylendületű, elemi erejű mozgalom, úgy a keresztény-nemzeti agrárirányzat is nagyon megsínylette, hogy zászlója alá az igazhivők mellett nagy tömegben tódultak a törtetők, a paraziták, a viharedzett és szemérmetlen politikai Fregolik, a lármás és túlbuzgó neofiták, a máról-holnapra világot átformálni akaró naiv intranzigensek is, akik az értékes elemeket, a hozzáértő építőmunkásokat és a csöndes, meggyőződéses egyéneket az útból félrelökdösték és a hatalom polcain sietve igyekeztek elhelyezkedni. Előmozdította ezt az a sajnálatos körülmény is, hogy a nemzet kipróbált államférfiai — bár felismerték az uj idők követelményeit és az uj irányzattal együttéreztek — kezdetben várakozó és tartózkodó álláspontra helyezkedtek és önkéntes visszahúzódásukkal átengedték a teret a kevésbé hivatottak részére. Ha a keresztény-nemzeti mozgalom politikai irányítása megfelelő kezekbe került volna és a keresztény-nemzeti gondolat megvalósításának szerves alapjai megdönthetetlenül lerakattak volna úgy a kormányzati, mint a törvényhozási politikában, a lelkek egyensúlya bizonyára már helyre volna állítva és sok olyan sajnálatos kilengés maradt volna el, amelyek ,bár csupán a forradalmak ellenhatásának utórezgéseiként tekinthetők, de mégis eléggé el nem ítélhetők, mert oktalanul és céltalanul nagy kárt okoztak az országnak. Az idő múlásával természetszerűen egyre csökken a két forradalomnak ama visszahatása, amely a szenvedélyek, az indulatok, önbíráskodó és megtorló kitöréseire vezetett,, de másrészt a gondolkodás meghiggadásával és az események okozati összefüggésének felderítésével egyre erősbödik annak felismerése, hogy a romlás örvényéből partra csak úgy vergődhetünk, ha jövő politikánkat a közélet minden vonatkozásában szervesen és céltudatosan a keresztény-nemzeti agrárgondolatra építjük, és ha a jövődnek ezt az egészséges irányzatát kíméletlenül megtisztítjuk a rája kúszott hínártól és folyondártól, a rajta élősködni akaró szellemi és erkölcsi parazitáktól. A tisztulási folyamat lassan bár, de halad előre és minden erőlködés hiábavaló, amely arra irányul, hogy bizonyos sajnálatos eltévelyedések hamis beállításával sarat fröcscsentsen magára a kereszténynemzeti gondolatra. Ez a gondolat épp most diadalmasan tör előre Európaszerte. A legitimisták pentikamentes tácst követelnek a síáiíli ai viata-figyben ©a5lf»fíc!«5 Ostörgy örgróf és Rukolszky Ssívási a KfözsztsUfid* ságóh£rf - A neisierg Kínés ütése — A Magyarság tudósítójától — Az Ulain-ügy kedd óta folyó vitájának ma volt a legérdekesebb napja. Már az első szónokra, Pallavicini György őrgrófra, zsúfolt padsorok vártak. Pallavicini rendkívül szellemesen és a maga szokott lapidáris modorában tette kritika tárgyává a kormány magatartását. Megállapította, hogy a kormány csak önmagával szemben tanúsított konzekvenciát, amikor azokkal szemben lépett fel erőszakos eszközökkel, akiknek hatalmát köszönheti. A Bethlen-rendszert a mentelmi jogon elkövetett sorozatos sérelmek miatt azzal vádolta meg, hogy balkanizálja Magyarország közállapotait, amikor a képviselők személyes szabadságát is konfiskálja. ■Pallavicini felszólalása mellett nagy eseménye volt a mai napnak Rakovszky István beszéde is. Irakovszky a parlamenti jog szempontjából vette benckés alá a kormány és a mentelmi bizottság többségének álláspontját. A legitimisták két vezérszónokának fejtegetései pártkülönbség nélkül azt a benyomást keltették, hogy egyedül ez a politikai csoport az, amely a mentelmi jogot pártpolitikai tekintetektől elvonatkoztatva mérlegeli, jóllehet ennek a pártnak és vezetőinek volna legtöbb oka és joga arra, hogy a fajvédőkkel szemben szubjektív érzések vezessék minden kérdésben. Beszélt ma Aagy Emil igazságügyminiszter is, aki sürgette az Ulain-ügy vitájának befejezését. A fajvédők részéről Gömbös Gyula vett részt a vitában s erélyesen visszautasította a kormánynak azt a vádját, mintha a fajvédők azonosítanák magukat a bombavetőkkel. A szélsőbal tagjai közül Szakács Andor és Györki Imre szólottak a mentelmi bizottság jelentéséhez, megbízólevelét pedig áttették a bírálóibizottsághoz. Pallavicini György őrgráfsain mentelmi jogsérelméről • Napirend szerint az Orián-ügy folytatólagos tárgyalása következett, amelynek során Pallavicini György őrgróf szólalt fel elsőnek. Az il kezdte beszédét, hogy igen sokan vannak, akik azt tartják, hogy Magyarországon a mentelmi jog megszűnt élő jog lenni és sokan azt is tartják, hogy meddő dolog erről a kérdésről ebben a nemzetgyűlésben beszélni. Sokan vannak olyanok is, akik bizonyos elégtétellel nézik Ulain Ferenc mentelmi jogának megsértését, mert Ulain annak idején hasonló esetekben helyeselte a kormány intézkedéseit s ezeknek igen nagy propagandával publicitást is adott lapjában. Bár ő maga is azon az állásponton van, hogy Magyarországon ma élő mentelmi jogról beszélül fölösleges, mert az praktikus szempontból végleg megszűnt, mégsem foglalhatja el azt az álláspontot, mely az Ulam-esetben szubjektív szempontból vizsgálja a mentelmi jogot, mert sem párt, sem személyi szempont nem vezetheti akkor, amikor mentelmi jogi sérelmet vizsgál. Igen sok súlyos mentelmi jogsérelem fordult elő a múlt, sőt a mostani nemzetgyűlés alatt is, egytőlegyig megtorlatlanul. Utalt a Stskovszky—Beniczky—Andrássy, azonkívül a Baniczky—Szmrecsányi-esetekre, végül Huszár Elemér esetére is, amelyben meg is állapíttatott, a mentelmi jog sérelme, de semmiféle megtorlás nem történt. Nem akar összehasonlítást tenni az 1021 novemberében történt letartóztatások és Uram őrizetbevétele között mert az első eset egészen más volt, hiszen oly vád konstruálása, hogy lázadás lehet-e a koronás király mellett, anynyira különös és furcsa, hogy csak forradalmi országban fordulhat elő. Ha pártszempontok, vagy személyes érdekek vezetnék, akkor örömmel, sőt kárörömmel nézhetné az Ulain-esetet és csak várnia kellene, hogy azoknak a mentelmi jogát is megsértsék, akik annak idején Ulainnal egy pártban és egy lelkesedésben éltek. Ez nem is oly lehetetlen, mert megtörténhetik, hogy kisebb-nagyobb rezsimváltozás után majd tettenérik a mai miniszterelnököt, vagy akár, a mai belügyminisztert is. A mai ülést fél tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Mikovlnyi Jenő, az igazolóbizottság előadója beterjesztette jelentését Rubitsek István, Votrovicz Gyula, Frühwirth Mátyás és Lendvai István megbízólevele ügyében. Az első három képviselőt végleg igazoltnak jelentették ki, az utóbbi