Magyarság, 1926. május (7. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
1926 május 1, szombat Általánosságban megszavazták a költségvetést A nemzetgyűlés kedden tartja legközelebbi ülését — A Magyarság tudósítójától — A költségvetés általános vitájának utolsó napján váratlanul nagy erővel és élénk harcikedvvel vonultak fel a kormány ellen a keresztény ellenzéki pártok, elsősorban a fajvédő csoport szónokai. A tegnapi nap folyamáta ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány, mint már annyiszor, ezúttal is megegyezett a szocialistákkal; az újabb paktum alapján a szocialisták és baloldali szövetségeseik belenyugszanak a költségvetés általános vitájának befejezésébe és a javaslat általánosságban való megszavazásába, ezzel szemben a kormány háromnapos szünetet engedélyez a nemzetgyűlésnek és így békés egyetértésben, paktumos alapon ünnepük meg május elsejét. Ennek a paktumnak megkötése kiborította föl a keresztény ellenzéket, amelynek szónokai a napirendi vita során erélyesen meg is bélyegezték az újabb politikai csereüzletet. A ma már egy órára korlátozott beszédidő mellett a szónokok egész sora szólott még az utolsó napon, akik közül Eckhardt Tibor nagykoncepciója és gazdasági bajokat alaposan tárgyaló felszólalása keltett a legnagyobb érdeklődést. Az ülés végén Bod János pénzügyminiszter A honvédelmi minisz tsáky Károly gróf honvédelmi miniszter az Avena szénaszállításairól nyilatkozott. Ismertette a szállítások lekötésének és lebonyolításának módozatait, majd kijelentette, hogy ahol a földbirtokosok és földbérlők szövetkezete megbízást kapott, ott ő volt a legolcsóbb ajánlattevő. A kincstárnak semmiféle vesztesége nincs és mindent el fognak követni, hogy kellő megtorlással megakadályozzák hasonló események előfordulását. A vezérigazgató sikkasztásai a kincstárt nem érintik. A szövetkezetet éppen ezek a szállítások tették tönkre, mert a deficitet nem bírták. Ha a vizsgálat további folyamán újabb adatok merülnének fel, azokat is a nemzetgyűlés elé fogja tárni. Dréhr Imre a következő felszólaló a községi és körjegyzők státusrendezését sürgeti. A költségvetést elfogadta. A bortermelés válsága Ezután Pakots József beszélt, aki inkompatíbilisnak tartja Hoyos Miksa gróf felszólalását. Viczán István tegnapi felszólalásával szemben védelmébe vette a szabadkőművességet. Reisch Richárd a bortermelés válláválaszolt a vita során elhangzott felszólalásokra és igyekezett megvédeni sokszor és nyomatékosan támadott pénzügyi politikáját. A nemzetgyűlés mai ülését fél tizenegy óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Közölte a nemzetgyűléssel Strauss István tegnapi felszólalásával kapcsolatban, hogy az államjegyek kibocsátásának ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentését a nemzetgyűlésnek bemutatta s az adatok a hivatalos lapban meg is jelentek. Ebben az ügyben tehát semmiféle mulasztás nem történt. Ezután folytatták a költségvetés vitáját. Az első felszólaló Reisinger Ferenc volt. A szabadságjogok és az esküdtbíráskodás helyreállítását követelte. A költségvetést nem fogadta el. Hoyos Miksa gróf volt a következő felszólaló, aki először a szocialistákat hívta fel, hogy ne az internacionalizmust szolgálják, hanem tettekkel is bizonyítsák be, hogy magyar emberek. Ezután Pallavicini György őrgrófot támadta, majd nagy részletességgel szólt a szesztermelés nehéz helyzetéről. Számos ellentmondás közben vitatta, hogy a külföld nem kapja olcsóbban a magyar szeszt, mint a belföldi vásárló. Rakovszky István méltatlankodva kiáltotta közbe, hogy a kartellek védelme nem közéleti morál és ez összeférhetetlen a képviselőséggel, ez a szénapanamaró gára hívta fel a nemzetgyűlés figyelmét. Sürgette a kisbirtokosoknak olcsó hitellel való ellátását és intézkedéseket kért a balatoni kultúra felvirágoztatására. Végül megállapította, hogy hivataloknál és hivatalos írásoknál sok esetben hiányzik a címből a királyi szó. Kérte, hogy ezt a hiányt pótolják és hogy a bíróságok ne a magyar állam, hanem a király nevében hozzanak ítéleteket, mert az 1920. évi I. törvénycikk megállapítja, hogy Magyarország királyság. Létay Ernő azt fejtegette, hogy helyes belpolitika mellett vezető szerepet játszhatnánk Kelet-Európában, ehhez azonban egyetértő nemzeti társadalom kellene. A Munkásbiztosító vezetősége Somogyi Béla a letenyei kerület újonnan megválasztott képviselője beszélt ezután. A franküggyel kapcsolatban nem szabad a kormányt megbuktatni, mert ez az irredentamozgalmat gyengítené. Gazdasági téren a normális hitelélet helyreállítását tartja szükségesnek. A Weiss Manfréd-gyár például a zománcedényeket négyszáz százalék haszonnal hozza forgalomba. A rokkant autótaxisok kocsijaikat a MÁG-nál kénytelenek vásárolni, amelynek kétszer annyit kell fizetniük, mint sokkal jobb minőségű külföldi kocsikért fizetnének. Lendvai István: Horovitz Náthán a gyár vezérigazgatója! Somogyi Béla: Ezután a munkáskérdésről szólt, követelte a betegsegélyezés fejlesztését. A munkásbiztosítónál a betegeknek néha hetekig kell várakozniok a segélyek kiutalására. A pénztárt a kommunizmus után bizonyos mértékben államosították. A vezetésben azonban hibák vannak, a kormánybiztos hetenkint alig két félórát tölt a pénztárnál. Gaal Gaszton: Fizetését is így veszi föl? Somogyi Béla: Valóságos dzsungel ez, amelyben alig ismeri ki magát az ember. Gaal Gaszton: Szóval második pénzügyminisztérium! Somogyi Béla: Az ügyeket Friedrich Vilmos főorvos vezeti, az orvosi tanács támogatásával. Ugyanazok az emberek, akikben nem volt elég erély, hogy az intézet elzüllését és kommunista tanfolyammá való átalakítását megakadályozzák. Míg ezeknek az embereknek a kezében van a vezetés, nincs bizalommal a munkásbiztosító iránt. Kifogásolja, hogy Friedrich főorvos negyvenmillió korona havi fizetést kap. A szakorvosok fizetése havi 8—10 millió, míg a tulajdonképpeni munkát végző kerületi orvosok csak 3—5 milliót kapnak havonta. A költségvetést nem fogadja el. Szabó József volt a következő felszólaló. Beszédének elején védelmébe vette a munkásbiztosító pénztár vezetőit. Tudomása szerint Friedrich főorvosnak fizetése sokkal kisebb, mint ahogyan Somogyi Béla tudni véli. Álta lában azt hiszi, hogy Somogyi a pénztár vezetőorvosainak megítélésében téved, hiszen az ő dolguk nem is az adminisztrálás, hanem is gyógyítás. Ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott Szabó. Tiltakozott az ellen, hogy az állam egyes üzemeiben napi tizenkét órai munkára kényszerítse munkásait. Sürgette a közmunkák megindítását és a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvényjavaslat előterjesztését. A költségvetést megszavazta. nok, a te béred bánja meg, Bálint! — ez volt a főfiskális utolsó szava. És végre elkövetkezett az esztendő utólja, de bizony csak nem kerültek elő a disznók. Kömpöly Bálint kondás alázatos busán somfordált fel a tornácra. Megálloit a konyhaajtó előtt. A szelid lelkű, jóságos főfiskálisné asszony megsajnálta Bálintot, beszólította a hideg tornácról: — Azért, már csak ne búsuljon annyira, fiam, majd szólok az uramnak ... Én azt hiszem, hogy kis kártérítésben kiegyezhetnek ... Addig is, fiam, itt ez a dézsa moslék és a szolgálóval vigyék ki a hízóknak... Midőn Bálint a hizlalónál felnyitotta a vályú csapósajtaját, a disznók röfögve nyomultak a rácshoz... Bálint nem akart hinni szemének. Szeme, szája tátva maradt. Megvakarta a füle tövét. Megdörzsölte szemét... Azt hitte, hogy álmodik ... Hitetlenkedve dünögte a bajusz alól: — Hát, itt meg már miféle csoda történt ?! — A hízók között felismerte a nyájból elveszett öt disznót, vigasztalódottabban lódult tehát vissza, de a tornácról már ugyancsak harsogott a főfiskális hangja ... Nekiveresedetten toporgott a kondás felé: — Itt vagy hát, te zsivány!... Vasra veretlek, ebadta!... Mert zsivány voltál, zsivány maradsz!... Te loptad el, te adtad el a disznókat... Nesze, te ebadta ! — a nekiveresedett öreg úr nyakon cserdítette a kondást, — nesze! — újból csattant a főfiskális tenyere, — hát, már még meg is némultál? Hogy nem szólsz, ha kérdezlek? — Jaj, tekintetes uram! — Kömpöly Bálint arrébb kapta a fejét, — Jaj, szólok mán! Megkerültek a disznók, sőt mán meg is híztak, de valami takarosan ... — Kedves Bálint fiam, hiszen te akkor ember vagy a talpadon, — lelkendezte örömmel a főfiskális, — anyjokom te! Édes galambom feleségem, jó fzüstököt adjál ennek a Bálintnak... Fiam te, Bálint te, mondjad már, van-e vagyona annak az embernek, akinél az én disznóim meghíztak? — Tekintetes uram! — Kömpöly Bálint a konyhaasztal mellől jámborul felsunyitott az izguló főfiskálisra. — Van annak vagyona ... Még disznója is van vagy másfélszáz darab!... — Ejnye, te Bálint, bel derék ember vagy te!... Ezért urasan megkapod a fáradságdijat... De, mondsza mán fiam, kiféle s miféle Istentől elrugaszkodott gazember az az illető ?... — Hőm! — Kömpöly Bálint lecsapta fejét s kattintott: — hőm! Mégis, tekintetes uram, ne tessék olyan vastagon ítélni... — Ami igazság, igazság! Hát mán miért nem mondanám ki, fiam Bálint ?! — Hőm! — a kondásnak pillanatig felvillant a sárga macskaszeme, azután halkan kibökkentette, — mert azok a disznók éppen itt rejtőznek a tekintetes uram hizlalójában!... Aki tőlem ellopta, hőm!... Ide lopta, vagy ha nem is lopta, hőm!... Akkor is itt vannak a disznók!... Háláli Istennek, hogy megkerültek. — Tyüli, te Bálint! — nagyot nyelt, nagyot fújt a főfiskáns, — tyüli!... A Zsidó Jóska munkája ez ... Ilyen huncutságot csakis az a zsidó kondás halál hatott ki. Eckhardt Tibor a kartellek ellen Eckhardt Tibor emelkedett ezután szólásra és nyomban kérte a tanácskozásképesség megállapítását. Miután a teremben alig néhány képviselő volt jelen, elnök az ülést néhány percre felfüggesztette. Szünet után a Ház már tanácskozóképes volt és Eckhardt megkezdhette beszédét. A titkos társaságok ügyéről szólott először Eckhardt. A miniszterelnök azt hiszi, hogyha a titkos társaságokat feloszlatja, akkor minden rendben lesz az országban. Bizonyos oldalról minden bajért titkos kezeket okolnak. Ez kielégítheti a szakácsromantikát, de semmiesetre sem felelhet meg komolyabb igényeknek. A gazdasági helyzet rendkívül súlyos. Itt van például a szeszkartell problémája. Tíz ipari szeszgyár kétszáznegyvenszer akkora szeszkontingenssel bír, mint az összes mezőgazdasági szeszgyárak együtt. A sárvári üggyel kapcsolatban többször szóba került, hogy a belföldi fogyasztóknak a szeszkartell sokkal drágábban adja a szeszt, mint amenynyiért külföldre exportálja. Kiss Menyhért: Kormánypárti képviselők vannak az igazgatóságában! Hoyos Miksa gróf az elnöke. Eckhardt Tibor: A cukortermelés az egész világon meghaladja a szükségleteket. A cukorkonjunktúra ezért mindenütt rossz, csak a magyarországi gyárak keresnek óriási öszszegeket, mert monopolizálják a piacot, a cukorrépa árát alacsonyan állapítják meg, a cukorárak pedig aránylag magasak. A magyar termelő teljesen ki van zárva a cukor ipari feldolgozásának hasznából, amit a német termelők már régen biztosítottak maguknak. A malomkoncentráció régi konzervatív magyar munka gyümölcsét kaparintotta kezébe az ingó tőke befolyása révén. Amint a Viktória-malom idegen kezekbe került, összevásárolta az agrárérdekeltségű vidéki malmokat és így létrehozta a malomkoncert. A nemzetnek nem érdeke, hogy ilyen koncentrációk jöjjenek létre. Hasonlóképpen tanulságos a bőrkartell ügye is. Bőrkiviteli tilalom áll fenn, a cipőgyártást pedig behozatali vámok védik. A kormány azonban nem gondoskodik arról, hogy a nyersbőr átvételi ára ne legyen kiszolgáltatva a bőrkartellnek, nem gondoskodik a cipőárak megállapításáról sem. Ennek az a következménye, hogy a nyersbőrárak mélyen a békeparitás alatt vannak, a cipészipari árak pedig a békeparitás sokszorosán. Az óriási differenciákat a bőrkartell nyeli el. A széntermelés konjunktúrája roszszabb és már üzembeszüntetésről hallunk. Arról egyáltalán nem hallunk, hogy a vállalatok igazgatói óriási tanttemjeik egy részét felajánlanák a nyomorgó munkásságnak. Eckhardt Tibor: A villanyszolgáltatást szintén egy nagybank, a Hitelbank koncentrálja a Villamossági Trösztnél a Hitelbank monopolizálja a villanykörtegyártást is. Az újonnan kifejlődő textilipar szintén két nagybanknak, a Hitelbanknak és Kereskedelmi Banknak kezében van. Ezeknek a gyáraknak helyzete szintén igen kedvezőnek látzik, hiszen alapítási költségeiket jórészt már leírták. A budai Goldberger-gyárnak például olyan jól megy, hogy tulajdonosa a numerus clausus ellen másfélmilliárdot adhatott zsidó felekezeti célokra. A hitelélet is ugyanazokat a szempontokat szolgálja, mint az iparpolitika és a vámpolitika. A Nemzeti Banknál az agrárérdekeknek semmi keresnivalójuk nincs. Végeredményében ott is a bankérdekek a túlnyomóak. Az agrárváltók csak drága bankzsíró mellett rövid időre kaszírozhatók, az agrártársadalom innen sem várhat támogatást. A Pénzintézeti Központ és Pásztor vezérigazgató ellen igen sok a kifogás. Polizer- Pásztor Miksa a Pénzintézeti Központ vezérigazgatója szabadkőműves vacsorákon tárgyalja meg azt. Láttuk, hogy Az Est lapkiadóvállalat, amely a forradalomban és az ország tönkretevésében vezető szerepet játszott, ae Pénzintézeti Központnál hihetetlenül rövid idő alatt ötmilliárd koronáért tudta eladni a Drexler-palotát, amivel rendezte bonyolult ügyeit. Lendvai István: Furcsán pásztorkodnak az országban. Eckhardt Tibor: Azt a hálózatot, amelyet a bankkapitalizmus és tőkekoncentráció vonz a gazdasági életre, kiegészítik a hivatali inkompatibilitások, amelyeket Gaal Gasztoni nem egyszer tett szóvá. Számos nemzetgyűlési képviselővel szemben is fennforog bizonyos erkölcsi inkompatibilitás, mert nem helyes az, hogy képviselők anyagilag hozzákapcsolódjanak bizonyos tőkeérdekeltségekhez. A kormánypárt agrár jelszavakkal került be a nemzetgyűlésbe, tagjainak jórésze azonban a nagyipari és bankérdekeltségekhez van fűzve. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a nemzetgyűlés állandó bizottságot küld ki a gazdasági krízis okainak tanulmányozására és a szükséges intézkedések megbeszélésére. 1 Bethlen István súlyos hibái Eckhardt Tibor: Külpolitikánknak lehetővé kell tenni a nemzetközi versenybe való bekapcsolódást, legalább is az Adria felé szabad mozgást és szabad utat kell biztosítanunk. Ezért valamelyik szomszédunkkal meg kell találnunk a megértés és az együttműködés útját. A nemzeti kisebbségeken is csak közvetlen megállapodásokkal segíthetünk. A miniszterelnök ismerje be Genfben is nyíltan az ország súlyos gazdasági helyzetét és nyomorát, ezzel tesz igazi szolgálatot az országnak. A Bethlen-rezsim öt esztendejét a részvényügy, a frankügy, a Bethlen-udvar, az Esküttügy és a szénapanama öt mérföldköve jelzi. Ezért súlyos bizalmatlansággal viseltetik a miniszterelnök iránt. A miniszterelnöknek meg kellett volna találnia a módot arra, hogy az ország ne legyen hónapokon át kitéve a frankbotrány piszkos hullámainak. Bethlen István gróf tétova, gyenge magatartása azonban lehetővé tette az ellenséges erők felvonulását, talán azért, mert a kormány táborában eleinte azt hitték, hogy a támadás a fajvédők ellen fog irányulni. A kormány felelős ennek a magatartásnak kozekvenciáiért, felelős azért, hogy mikor ellenségeivel békülni akart, hazahozatta Lovászy Mártont. Berky Gyula: Lovászy nem követett el olyan nagy bűnt, mint Pallavicini. Ő többet ártott az országnak. (Nagy zaj.) Eckhardt Tibor: Álláspontja az, hogy taktikai célokból a miniszterelnök egyéni szorultságából nem lehet ezt a kérdést elintézni. Úgy látja, hogy a nemzetgyűlésben meg van a hajlandóság erős nacionalista fellépésre, ezt azonban a miniszterelnök határozatlan magtartása megakadályozza. Anagytőkével és a nemzetközi marxizmussal szemben a nemzeti energiák koncentrációjára van szükség, ennek megteremtésére azonban Bethlen István gróf nem alkalmas. Ezért a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik és a költségvetést nem fogadja el. Farkas Tibor vagyonmérleget sürget az állami üzemekről Farkas Tibor beszélt ezután. A költségvetést irreálisnak és optimisztikusnak tartjá. 1913-ban egyetlen tábornoka sem volt a csendőrségnek, ma három van, a rendőrtisztviselők száma pedig háromszorosára nőtt. Gaal Gaszton: Itt nincs egyke. Farkas Tibor: A vasúti és hajózási felügyelőségnél csak eggyel kevesebb a létszám, mint békében volt. Ezután három határozati javaslatot nyújtott be. Az elsőben vagyonmérleget kért az állami üzemektől. Már két még sohasem halaszott. Húzás feltétlenül stónius 1-én, délután 5 órakor a Városligeti Iparcsarnokban küldje be rögtön a sorsjegyek árát, mert különben nem vesz részt a sorsolásban Sorsjegyiroda, Budapest, V., Vécsey utca 4. sz. Telefon ?1—28» ________A