Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

1926 október 1, péntek MBaAlWlC Most már tiszta elvi harc a polgármesterválasztás — A Magyarság tudósítójától — akkor még esetleg kétséges volna a küz­delem vége, ha — mondjuk — Ripka Ferenc került volna be a döntőbe Sipőcs Jenővel. Mert egyik jelöltet sem terhelik a szocialis­ták romboló tervei. De így, hogy Sipőcs Jenő áll szemben Barcsy Istvánnal, akinek a vállalkozása felfordulással fenyegeti az egész ország polgári rendjét. Így egy pilla­natig sem lehet kétséges az, hogy a kineve­zett tagok tiszteletreméltó egyéniségei és a Ripka-párt kombattáns tagjai kire szavaz­nak pénteken délután. Csak arra a jelöltre szavazhatnak, aki kristálytisztán, képviseli a Az államfő, akinek világnézete kissé messze esik a szocialisták dogmáitól, az 1924. évi XXVI. t.-c. 13. §-a alapján a következő elő­kelőségeket nevezte ki a törvényhatósági bi­zottságba, (akik most szavazatukkal eldön­tik a választást, tehát akár nyiltan is szavaz­hatnak.) Pap József dr. udvari tanácsos, ügyvéd, a kamara elnöke, Vencsel Árpád dr. ügyvéd, Rásó Lajos dr. ügyvéd, Hermann Miksa műegyetemi nyilvános rendes tanár, a kamara elnöke, nemzetgyűlési képviselő, Pompéry Elemér királyi ítélőtáblás elnök, a szabadalmi bíróság elnöke, K. Császár Ferenc felső építőipari iskolai tanár, Vladár Márton dr. kórházi főorvos, egészségügyi főtanácsos, Grosch Károly dr. miniszteri osztálytanácsos, Hódossy Gedeon dr. miniszteri tanácsos, Staub Elemér nyugalmazott helyettes állam­titkár, Gaylhoffer István, a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója, Rónay Ká­roly dr. királyi közjegyző, Korb Flóris mű­építész, belatini Belating Artur magyar ki­rályi kereskedelmi főtanácsos, pezsgőgyáros, Bittner János magyar királyi kormányfőtá­­csos, hentesmester, a hentesipartestület elnöke, Gschwindt Ernő magyar királyi kormány­főtanácsos, gyárigazgató, nemzetgyűlési kép­viselő, Nagy Antal bútorgyáros, az Asztalos­mesterek Országos Szövetségének elnöke,­­'Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő, Hó­nán Bálint dr. helyettes államtitkár, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Schima- Vagy talán a vezérigazgató, a polgári rend keresztény ás nemzeti felfogá­sát, még ha etekintetben árnyalati különbsé­get is fedeznek föl a maguk felfogása ás a jelölt szilárd meggyőződése között. Számukra most már csak egy jelölt személye lehet ga­rancia. Addig, ami Ripka Ferenc dr. kisebb­ségben nem maradt, meg kellett, hogy tegye­nek mindent jelöltjük érdekében. Akkor még személyről volt szó, bizalomról, rokon­­szenvről. Ma már csak elvről lehet beszélni, világnézetről, amelyik mindig volt, van és lesz és a szocialisták sem gondolják komo­lyan, hogy ez a legutóbbi névsor például az ő exponensük mellé áll. Lássuk csak É­nek Emil, a Magyar Királyi József Mű­egyetem rektora. Ezek az urak nem szavazhatnak a szocialis­ták jelöltjére. A főkapitány,­­ az államtitkárt Vagy talán azt remélik a szocialisták és Bárczy István, hogy azok fognak rájuk sza­vazni, akik magas tisztségüknél fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak ? ... Lássuk csak ezt a névsort: Kertész K. Róbert helyet­tes államtitkár, a Műemlékek Országos Bi­zottságának elnökhelyettese, Karafiáth Jenő dr. nyugalmazott államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke, Czabalay Kálmán dr. miniszteri ta­nácsos, a fővárosi közmunkák tanácsának elnökhelyettese, nagyváradi és teleki Horváth Károly helyettes államtitkár, a magyar ki­rályi vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke, Marinovich Jenő dr., a magyar királyi állam­­rendőrség budapesti főkapitánya, Szabó László miniszteri tanácsos, budapesti magyar királyi pénzügyigazgató, Zsolnay Imre dr. he­lyettes államtitkár, budapesti magyar királyi adófelügyelő, Pintér Jenő dr. budapesti tan­kerületi magyar királyi főigazgató, Mosdóssy Imre budapesti királyi tanfelügyelő. Bajos volna elképzelni azt, hogy ilyen nota­­bilitások közül bármelyik is megtagadná vi­lágnézetét. Ha ez a harminc tag Sipőcs Jenőre szavaz, s akkor már megvan a szótöbbsége, mert eddig százhuszonnégy szavazatot kapott és a szó­többséghez százötvenhárom szavazat kell. De a Ripka-párt választott tagjai is kikérik ma­ a nyugalmazott ezredesá­ guknak azt a gyanúsítást, hogy ők elárulják a polgári érdekeket. Csak végig kell nézni a tagok névsorán. Itt van Zelliger Vilmos dr. apátplébános, Baránszky Gyula dr. ügyvéd, Gamauf Géza vezérigazgató, Becsey Antal mérnök, Diniek Vidor kormányfőtanácsos, földbirtokos, Ziegler Géza kormányfőtaná­csos, Hochenburger Antal nyugalmazott tá­bornok, Kozma Jenő dr. ügyvéd, kormányfő­tanácsos, Kollár Lajos udvari tanácsos, ügy­véd, Andréka Károly rendőrfőkapitányhelyet­tes, Gaál Vilmos dr. kúriai bíró, Holser Sán­dor női szabó iparos, Siegesou József dr. pre­­látus, egyetemi tanár, Füzesséry Zoltán dr. nyugalmazott főispán, ügyvéd, Bayer Antal gyógyszerész, Battenberg Lajos postafőigaz­gató, Zsíros István nyugalmazott ezredes, Glück Frigyes kormányfőtanácsos, Csécsi Milyen lehet A Magyarság nem sokban tévedett szerdai számában, amikor a jelöltek arányszámait feltüntette. Sipőcs Jenőnél többet kapott négygyel, mint ahogy számítottuk, Ripka Fe­­ren­c többet kapott egygyel, Bárczy Istvánnál azonban súlyosan tévedtünk , de javunkra. Százharmincöt voksot engedtünk át Bárczy Istvánnak és csak százhuszonnégyet kapott. A legtárgyilagosabb számítás szerint a pénteki pótválasztáson a következő számará­nyok lehetnek: Sipőcs Jenő dr. 160, Bárczy István dr. 140. Ez a két szám csak jelentéktelenül változ­hat. A szavazás különben ugyanolyan forma­ságok mellett történik, mint szerdán és min­den párttag erkölcsi kötelességének tartja, hogy délután négy órára megjelenjék az új városházán. Az új polgármestert feltétlenül megválaszt­ják tehát pénteken délután és a pártok veze­tőségének bevonásával összeállították annak a huszonnégytagú küldöttségnek a névsorát, amelyik holnap üdvözli az új polgármestert és a közgyűlés termébe vezeti. A küldöttség vezetője Csilléry András dr. lesz, vagy abban az esetben, ha netán Bárczy István győzne: Baracs Marcel dr., a küldöttség tagjai pedig: Becsey Antal, Rotzenhardt János, Buday Dezső, Büchler József, Ehrlich G. Gusztáv, Ereky Károly, Fábián Béla dr., Gaál Vilmos dr., Hann Arnold, Ilovszky János, Kállay Tamás, Lévay Sándor, Marinovich Jenő dr., Müller I. Leó, Nagy Ferenc, Nagy Vince dr., Pakots József, Feyer Károly, Pompéry Ele­mér, Repold Károly, Tauffer Gábor dr., Siegescu József, Seemann Mihály és Ziegler Géza. A Ripka-párt állásfoglalása Az egységes községi párt ma este döntő tanácskozást tartott, hogy pénteken délután kire szavazzon ír. Erről hivatalos kommünikét adtak ki, amelyik elég finom és elég világos. Szól pedig a következőképpen: Az Egységes Községi Polgári Párt ma este az Akadémia­ utcai helyiségben, Kozma Jenő dr. elnöklésével, fontos értekezletet tartott, amelyen úgy a párt szabadon választott bi­zottsági tagjai, mint a kinevezett és a hiva­Miklós dr. magyar királyi udvari tanácsos, Schmidt Richárd malomtulajdonos, Ereky Ká­roly v. miniszter, Sajó János lakatosmester. Ezek a Ripka-párti tagok nagyon jól tud­ják azt, hogy milyen lavinát indítanak el az­zal, ha Bárczy Istvánt támogatják. Ha az első választáson tíz demokrata Ripka Ferenc­­re szavazott, a Ripka-párt szívesen visszaadja ezt a tíz kedves vendéget és még mindig elég erős ahhoz, hogy a maga huszonhét tagjával és a hozzájuk tartozó harminc kinevezett tag­gal megszilárdítsák a fővárosban a polgári uralmat. a számarány­ zájuknál fogva bizottsági tagok teljes szám­ban jelen voltak. Az értekezleten az elnök a tegnapi polgár­mesterválasztással foglalkozván, Ripka Fe­renc főpolgármester érdemeit méltatta, aki, bár nem juthatott be a polgármesteri székbe, mégis két éven át olyan szolgálatot tett a fő­városnak, hogy az összes jelenlevők meggyő­ződése szerint rászolgált volna arra, hogy abba a pozícióba kerüljön, ahol az alkotó munkát és a társadalmi békét továbbra is sikeresen biztosíthatta volna. Ami a pénteki polgármesterválasztást il­leti, erre nézve az elnök — anélkül, hogy a maga részéről állást foglalt volna — a párt­tagok véleményét kérte ki. Az értekezleten jelenlevő bizottsági tagok majdnem mind fel­szólaltak, s egyhangúan alakult ki a vélemény abban, hogy ha a pártnak nem sikerült a maga polgármesterjelöltjét megválasztatnia, úgy Budapest érdeke szempontjából a legna­gyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a fővá­rosban a polgári kormányzat folytonossága minden esetre biztosíttassék. Ezért mindkét jelölttel szemben elsősorban ez a szempont az, melyet a pártnak nyomatékosan hang­súlyoznia kell, legfőbb elvi kívánalom gya­nánt. Az értekezlet ezután igen behatóan foglal­kozott a polgármesterválasztáson kívül a többi főtisztviselők választásának esélyeivel s egyhangúan amellett foglalt állást, hogy a mostani érdemes főtisztviselőket állásukban meg kívánja tartani. Wolff Károly a polgári felelősségről A kereszténypárt ma este szintén rendkí­vüli pártértekezletet tartott, amelyen Wolff, Károly dr. megköszönte a párt tagjainak azt a határozott és bátor magatartását, amellyel az első szavazás alkalmával kiálltak a párt jelöltje mellé. — Aki polgári frontról beszél, — mondta Wolff Károly — az nem tétovázhat tovább. A túloldalon a szocialisták felkészülve várják az aktivitás pillanatát. A keresztény és nem­zeti alap nem pártalap. Szilárdan hiszem, hogy velünk együtt maraolnak azok is most már, akik polgárságról beszélnek. A felelős­ség azoké, akik a holnapi szavazásnál eldöntik a választás eredményét. Az egész ország visz­­szafojtva figyeli annak az ötvenhat Ripka­­párti szavazatnak az irányát. Mi nyugodt lelkiismerettel nézünk a szavazás elé, ben­nünket egy bekövetkezhető veszély esetén fe­lelősség nem terhel. A Ripka-párt tagjai azonban még a semlegesség mellett is össze­­roskadhatnak a felelősség súlya alatt. A keresztény községi párt kimondotta ha­­tározatilag azt is, hogy a tanács tagjait a mai teljes összetételében teljes erejével megvédi, a lezajlott erőpróba megmutatta, hogy a ke­resztény pártnak ehhez megvan a megfelelő ereje. Megvédi a tisztviselők egész gárdáját mindenféle baloldali terror ellen, de viszont vannak eszközei arra is, hogy a megtévedt tisztviselőket észretérítse. A keresztény párt a következő állások betöltésénél egységesen fog szavazni. Ripka Ferenc dr. lemondása A szerdai polgármesterválasztással kapcso­latban Ripka Ferenc dr. főpolgármester, mint jelölt, kisebbségben maradt­ Ez a tény egy­­általán nem kedvetlenítette el a főpolgármes­tert, mert ő nem is annyira a saját személyét, mint inkább a kormány intencióit képviselte és exponálta a választáson. A kormánnyal szemben, mint annak fővárosi bizalmi embere, csak kötelességét teljesítette és áldozatot ho­zott akkor, amikor a reménytelenséggel is szembeszállt. Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ter azonban a legpedánsabbul levonta a sza­vazás eredményéből a maga személyére nézve is a következményt és beadta a főpolgármes­teri állásról való lemondását. Hivatalába ma már be sem ment. A lemondást a kormány csak formaságnak tekinti, ezt már tudomására is adták a főpolgármesternek és illetékes ténye­zők kijelentették előtte, hogy lemondását semmiesetre sem veszik tudomásul. A szava­zásnál történt visszautasítást ne a maga, ha­nem a kormány vereségének tekintse. Kormányfőtanácsosok,­­ gyárosok? mindig az érdekli, hogy a görögök hánya­dik kormányformájukat változtatják egy fertály esztendő óta! Nem. Ennek a leánynak nincs szive és ha ismerném azt az illető neméit, határozottan megtilta­nám neki, hogy feleségül vegye ezt a sivárlelkű leányt. Mert, ha csak egy szikrányi szive volna ennek a Barikának, azonnal bele kellett volna merülnie a versembe. Ez köteles­sége, ha fiatal leánynak született. Először is azért, mert mi, költők, elsősorban is érettük írjuk a verseinket (igaz, hogy a honorárium se kellemetlen), másodszor és főképp azért, mert a vers igazán szép. Igaz, hogy a minden kákán csomót kereső szerkesztőm azt mondja, hogy a vers túl­ságosan egyéni. Mert mégse járja, — mint mondja,­­­­hogy ugyanazon vers­sorban a pondeusok és a trochaeusok közé még jambust is csúsztatok néha. És hiába magyarázom, hogy én egyéniség va­gyok, tehát jogom van azt csinálni a vers­lábakkal, amit akarok, gúnyosan nevet és visszadobja az „egyéni“ költeményeket. De ez a „Vasúton“ még neki is tetszett. És ez a lány még mindig a vezércikket olvassa! Különben, miért gyötröm magamat? Egyszerűen nem nézek rá többé. Tőlem elolvashatja akár a­­ külpolitikát is! Mi gondom rá? Ha neki ilyen az ízlése, ám lássa a következményét. Nem az én hibám, ha idő előtt megöregszik és kufár­­lelkű, ridegszívű, ellenszenves vénasszony lesz belőle. Igazán szerencse, hogy már menyasszony. És őszintén mondom, ha ismerném azt a bizonyos Reméit, azonnal telegrafálnék neki, hogy a világért se vegye feleségül ezt a leányt. Kötelessé­gem is volna. Mi, védetten férfiak, amúgy se vagyunk eléggé szolidárisak egymás­sal szemben. Pedig legfőbb szükség volna megalapítani a Ellen Védekező Szövetség­ -et, a NEVSz-et. Kissé oro­szosan hangzik így rövidítve, de nem a név a fontos, hanem az, hogy minél előbb nyélbeüssük ezt a hézagpótló egyesülést. És megmutassuk, hogy: „tömörülünk, te­hát mi vagyunk!“ Mert ha sokáig így tart, egészen elnyom, kizsarol bennünket ez a politikát, vezércikket olvasó, szép­irodalomnak fittyet hányó __ új női nemzedék. Különben, miért is bosszankodom? Egyszerűen nem nézek rá többé. Ünnepé­lyesen megfogadom, hogy egészen Csa­­jághóröcsögéig egyetlen pillantást se ve­tek erre a Barikára, aki talán azért akarja betanulni szóról-szóra a vezér­cikket, hogy a legközelebbi választáson képviselőnek lépjen föl. Brr! Nem. Semmiszín alatt se vegye feleségül Böm­­öske ezt a taplószivű Barikát ! Most mégegyszer utoljára ránézek (mert szépnek szép ez a szívtelen leány), azután soha többé! Egek, mit látok!? Káprázik a szemem! A versemet olvassa! Igen. Nem vettem észre, hogy fordított és most a versemet olvassa. Milyen mohón, milyen figyelme­sen. És milyen más most ez a gyönyörű arc. Milyen szelid mélabú borong rajta. Csupa bájos, nőies vonás. Az imént, hogy a görögökről olvasott, szinte szögletes volt ez az imádandó arc, és most... bűbájos! Esküszöm, hogy a szeme könnybe lobbadt. Most mondott valamit halkan a mamájá­nak. Esküszöm, azt mondta: „Milyen bájos ez a vers!“ Nem. Nemcsak a vers bájos, te is az vagy, drága, kis gyöngéd­­lelkű Barikám! Ha lecsókolhatnám re­mek szemedről azt a könnycseppet, ame­lyet költészetem csalt ki! Esküszöm, a világ minden igazgyöngyét odaadnám ezért az egyetlen drágagyöngyért! Mennyi­­ szív van ebben a leányban. És én milyen ostobán félreismertem. Bizonyosan azért olvasta előbb a politikát, hogy előkészítse magát a száraz olvasmánnyal a költészet isteni, elúziumú táplálékára. Keserű csöppekkel ágyazta meg az ambrózia és nektár üdítő italát. Milyen tökéletesen finomlelkű ez a leány. Ha rút volna, mint Phorkysnak, a tengeri szörnynek leányai, a Gorgók, ak­kor is imádni tudnám. Pedig szép ez a leány, mint Aphrodite maga. És most már azt mondom: __ Bömcike, maga boldog Bömcike, vegye feleségül ezt a csodálatosan bájos Barikát! Mert, ha nem, esküszöm, elveszem__én. Mi volna, ha bemutatkoznám? Nem. Majd csak akkor mondom meg a neve­met, ha a vonat Csajágböröcsögére ér. Ez hatásos lesz. Micsoda ámulat, meg­lepetés, ha kalapot emelve__mielőtt el­hagynám a vonatot__igy szólok: __ Köszönöm, drága hölgyeim, ezt a felejthetetlen élményt, amelyet nekem, a költőnek, szereztek azzal, hogy igénytelen (az igénytelen jelző ellen a hölgyek, ter­mészetesen, hevesen tiltakoznak majd) költeményemet drága figyelmükre méltat­ták. Mert Homo sum: én vagyok. Egek, mit mond ez a leány?! Jól hal­lok én?! Azt mondja: __ Ez az első vers, amit végig tudtam olvasni ettől a Homo sum-tól. Ez nem olyan hülye, mint a többi. És a legfőbb érdeme, hogy__rövid. Ostoba teremtés. Igazán sajnálom azt a szerencsétlen Beméit, hogy kénytelen feleségül venni. Ha tudnám a címét,­ok­vetlenül telefonálnék neki, hogy semmi­esetre se vegye feleségül Barikát. Szerencsére itt van már Csajághó­­röcsöge. Természetesen némán __ egyet­len megvető pillantás kíséretében__szál­lok ki. Dr. Szabi­ és dr. Gödény jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbér­let. Előkészítés : bármelyik egyetemre és főiskolára, jogi és ügyvédi vizsgákra államszámvitelre, államvizs­gákra, kettős könyvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: IV., Károly­ körut. 4.­­Telefon : L. 963—50. s

Next