Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
1926 október 1, péntek MBaAlWlC Most már tiszta elvi harc a polgármesterválasztás — A Magyarság tudósítójától — akkor még esetleg kétséges volna a küzdelem vége, ha — mondjuk — Ripka Ferenc került volna be a döntőbe Sipőcs Jenővel. Mert egyik jelöltet sem terhelik a szocialisták romboló tervei. De így, hogy Sipőcs Jenő áll szemben Barcsy Istvánnal, akinek a vállalkozása felfordulással fenyegeti az egész ország polgári rendjét. Így egy pillanatig sem lehet kétséges az, hogy a kinevezett tagok tiszteletreméltó egyéniségei és a Ripka-párt kombattáns tagjai kire szavaznak pénteken délután. Csak arra a jelöltre szavazhatnak, aki kristálytisztán, képviseli a Az államfő, akinek világnézete kissé messze esik a szocialisták dogmáitól, az 1924. évi XXVI. t.-c. 13. §-a alapján a következő előkelőségeket nevezte ki a törvényhatósági bizottságba, (akik most szavazatukkal eldöntik a választást, tehát akár nyiltan is szavazhatnak.) Pap József dr. udvari tanácsos, ügyvéd, a kamara elnöke, Vencsel Árpád dr. ügyvéd, Rásó Lajos dr. ügyvéd, Hermann Miksa műegyetemi nyilvános rendes tanár, a kamara elnöke, nemzetgyűlési képviselő, Pompéry Elemér királyi ítélőtáblás elnök, a szabadalmi bíróság elnöke, K. Császár Ferenc felső építőipari iskolai tanár, Vladár Márton dr. kórházi főorvos, egészségügyi főtanácsos, Grosch Károly dr. miniszteri osztálytanácsos, Hódossy Gedeon dr. miniszteri tanácsos, Staub Elemér nyugalmazott helyettes államtitkár, Gaylhoffer István, a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója, Rónay Károly dr. királyi közjegyző, Korb Flóris műépítész, belatini Belating Artur magyar királyi kereskedelmi főtanácsos, pezsgőgyáros, Bittner János magyar királyi kormányfőtácsos, hentesmester, a hentesipartestület elnöke, Gschwindt Ernő magyar királyi kormányfőtanácsos, gyárigazgató, nemzetgyűlési képviselő, Nagy Antal bútorgyáros, az Asztalosmesterek Országos Szövetségének elnöke,'Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő, Hónán Bálint dr. helyettes államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Schima- Vagy talán a vezérigazgató, a polgári rend keresztény ás nemzeti felfogását, még ha etekintetben árnyalati különbséget is fedeznek föl a maguk felfogása ás a jelölt szilárd meggyőződése között. Számukra most már csak egy jelölt személye lehet garancia. Addig, ami Ripka Ferenc dr. kisebbségben nem maradt, meg kellett, hogy tegyenek mindent jelöltjük érdekében. Akkor még személyről volt szó, bizalomról, rokonszenvről. Ma már csak elvről lehet beszélni, világnézetről, amelyik mindig volt, van és lesz és a szocialisták sem gondolják komolyan, hogy ez a legutóbbi névsor például az ő exponensük mellé áll. Lássuk csak Ének Emil, a Magyar Királyi József Műegyetem rektora. Ezek az urak nem szavazhatnak a szocialisták jelöltjére. A főkapitány, az államtitkárt Vagy talán azt remélik a szocialisták és Bárczy István, hogy azok fognak rájuk szavazni, akik magas tisztségüknél fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak ? ... Lássuk csak ezt a névsort: Kertész K. Róbert helyettes államtitkár, a Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, Karafiáth Jenő dr. nyugalmazott államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke, Czabalay Kálmán dr. miniszteri tanácsos, a fővárosi közmunkák tanácsának elnökhelyettese, nagyváradi és teleki Horváth Károly helyettes államtitkár, a magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke, Marinovich Jenő dr., a magyar királyi államrendőrség budapesti főkapitánya, Szabó László miniszteri tanácsos, budapesti magyar királyi pénzügyigazgató, Zsolnay Imre dr. helyettes államtitkár, budapesti magyar királyi adófelügyelő, Pintér Jenő dr. budapesti tankerületi magyar királyi főigazgató, Mosdóssy Imre budapesti királyi tanfelügyelő. Bajos volna elképzelni azt, hogy ilyen notabilitások közül bármelyik is megtagadná világnézetét. Ha ez a harminc tag Sipőcs Jenőre szavaz, s akkor már megvan a szótöbbsége, mert eddig százhuszonnégy szavazatot kapott és a szótöbbséghez százötvenhárom szavazat kell. De a Ripka-párt választott tagjai is kikérik ma a nyugalmazott ezredesá guknak azt a gyanúsítást, hogy ők elárulják a polgári érdekeket. Csak végig kell nézni a tagok névsorán. Itt van Zelliger Vilmos dr. apátplébános, Baránszky Gyula dr. ügyvéd, Gamauf Géza vezérigazgató, Becsey Antal mérnök, Diniek Vidor kormányfőtanácsos, földbirtokos, Ziegler Géza kormányfőtanácsos, Hochenburger Antal nyugalmazott tábornok, Kozma Jenő dr. ügyvéd, kormányfőtanácsos, Kollár Lajos udvari tanácsos, ügyvéd, Andréka Károly rendőrfőkapitányhelyettes, Gaál Vilmos dr. kúriai bíró, Holser Sándor női szabó iparos, Siegesou József dr. prelátus, egyetemi tanár, Füzesséry Zoltán dr. nyugalmazott főispán, ügyvéd, Bayer Antal gyógyszerész, Battenberg Lajos postafőigazgató, Zsíros István nyugalmazott ezredes, Glück Frigyes kormányfőtanácsos, Csécsi Milyen lehet A Magyarság nem sokban tévedett szerdai számában, amikor a jelöltek arányszámait feltüntette. Sipőcs Jenőnél többet kapott négygyel, mint ahogy számítottuk, Ripka Ferenc többet kapott egygyel, Bárczy Istvánnál azonban súlyosan tévedtünk , de javunkra. Százharmincöt voksot engedtünk át Bárczy Istvánnak és csak százhuszonnégyet kapott. A legtárgyilagosabb számítás szerint a pénteki pótválasztáson a következő számarányok lehetnek: Sipőcs Jenő dr. 160, Bárczy István dr. 140. Ez a két szám csak jelentéktelenül változhat. A szavazás különben ugyanolyan formaságok mellett történik, mint szerdán és minden párttag erkölcsi kötelességének tartja, hogy délután négy órára megjelenjék az új városházán. Az új polgármestert feltétlenül megválasztják tehát pénteken délután és a pártok vezetőségének bevonásával összeállították annak a huszonnégytagú küldöttségnek a névsorát, amelyik holnap üdvözli az új polgármestert és a közgyűlés termébe vezeti. A küldöttség vezetője Csilléry András dr. lesz, vagy abban az esetben, ha netán Bárczy István győzne: Baracs Marcel dr., a küldöttség tagjai pedig: Becsey Antal, Rotzenhardt János, Buday Dezső, Büchler József, Ehrlich G. Gusztáv, Ereky Károly, Fábián Béla dr., Gaál Vilmos dr., Hann Arnold, Ilovszky János, Kállay Tamás, Lévay Sándor, Marinovich Jenő dr., Müller I. Leó, Nagy Ferenc, Nagy Vince dr., Pakots József, Feyer Károly, Pompéry Elemér, Repold Károly, Tauffer Gábor dr., Siegescu József, Seemann Mihály és Ziegler Géza. A Ripka-párt állásfoglalása Az egységes községi párt ma este döntő tanácskozást tartott, hogy pénteken délután kire szavazzon ír. Erről hivatalos kommünikét adtak ki, amelyik elég finom és elég világos. Szól pedig a következőképpen: Az Egységes Községi Polgári Párt ma este az Akadémia utcai helyiségben, Kozma Jenő dr. elnöklésével, fontos értekezletet tartott, amelyen úgy a párt szabadon választott bizottsági tagjai, mint a kinevezett és a hivaMiklós dr. magyar királyi udvari tanácsos, Schmidt Richárd malomtulajdonos, Ereky Károly v. miniszter, Sajó János lakatosmester. Ezek a Ripka-párti tagok nagyon jól tudják azt, hogy milyen lavinát indítanak el azzal, ha Bárczy Istvánt támogatják. Ha az első választáson tíz demokrata Ripka Ferencre szavazott, a Ripka-párt szívesen visszaadja ezt a tíz kedves vendéget és még mindig elég erős ahhoz, hogy a maga huszonhét tagjával és a hozzájuk tartozó harminc kinevezett taggal megszilárdítsák a fővárosban a polgári uralmat. a számarány zájuknál fogva bizottsági tagok teljes számban jelen voltak. Az értekezleten az elnök a tegnapi polgármesterválasztással foglalkozván, Ripka Ferenc főpolgármester érdemeit méltatta, aki, bár nem juthatott be a polgármesteri székbe, mégis két éven át olyan szolgálatot tett a fővárosnak, hogy az összes jelenlevők meggyőződése szerint rászolgált volna arra, hogy abba a pozícióba kerüljön, ahol az alkotó munkát és a társadalmi békét továbbra is sikeresen biztosíthatta volna. Ami a pénteki polgármesterválasztást illeti, erre nézve az elnök — anélkül, hogy a maga részéről állást foglalt volna — a párttagok véleményét kérte ki. Az értekezleten jelenlevő bizottsági tagok majdnem mind felszólaltak, s egyhangúan alakult ki a vélemény abban, hogy ha a pártnak nem sikerült a maga polgármesterjelöltjét megválasztatnia, úgy Budapest érdeke szempontjából a legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a fővárosban a polgári kormányzat folytonossága minden esetre biztosíttassék. Ezért mindkét jelölttel szemben elsősorban ez a szempont az, melyet a pártnak nyomatékosan hangsúlyoznia kell, legfőbb elvi kívánalom gyanánt. Az értekezlet ezután igen behatóan foglalkozott a polgármesterválasztáson kívül a többi főtisztviselők választásának esélyeivel s egyhangúan amellett foglalt állást, hogy a mostani érdemes főtisztviselőket állásukban meg kívánja tartani. Wolff Károly a polgári felelősségről A kereszténypárt ma este szintén rendkívüli pártértekezletet tartott, amelyen Wolff, Károly dr. megköszönte a párt tagjainak azt a határozott és bátor magatartását, amellyel az első szavazás alkalmával kiálltak a párt jelöltje mellé. — Aki polgári frontról beszél, — mondta Wolff Károly — az nem tétovázhat tovább. A túloldalon a szocialisták felkészülve várják az aktivitás pillanatát. A keresztény és nemzeti alap nem pártalap. Szilárdan hiszem, hogy velünk együtt maraolnak azok is most már, akik polgárságról beszélnek. A felelősség azoké, akik a holnapi szavazásnál eldöntik a választás eredményét. Az egész ország viszszafojtva figyeli annak az ötvenhat Ripkapárti szavazatnak az irányát. Mi nyugodt lelkiismerettel nézünk a szavazás elé, bennünket egy bekövetkezhető veszély esetén felelősség nem terhel. A Ripka-párt tagjai azonban még a semlegesség mellett is összeroskadhatnak a felelősség súlya alatt. A keresztény községi párt kimondotta határozatilag azt is, hogy a tanács tagjait a mai teljes összetételében teljes erejével megvédi, a lezajlott erőpróba megmutatta, hogy a keresztény pártnak ehhez megvan a megfelelő ereje. Megvédi a tisztviselők egész gárdáját mindenféle baloldali terror ellen, de viszont vannak eszközei arra is, hogy a megtévedt tisztviselőket észretérítse. A keresztény párt a következő állások betöltésénél egységesen fog szavazni. Ripka Ferenc dr. lemondása A szerdai polgármesterválasztással kapcsolatban Ripka Ferenc dr. főpolgármester, mint jelölt, kisebbségben maradt Ez a tény egyáltalán nem kedvetlenítette el a főpolgármestert, mert ő nem is annyira a saját személyét, mint inkább a kormány intencióit képviselte és exponálta a választáson. A kormánnyal szemben, mint annak fővárosi bizalmi embere, csak kötelességét teljesítette és áldozatot hozott akkor, amikor a reménytelenséggel is szembeszállt. Ripka Ferenc dr. főpolgármester azonban a legpedánsabbul levonta a szavazás eredményéből a maga személyére nézve is a következményt és beadta a főpolgármesteri állásról való lemondását. Hivatalába ma már be sem ment. A lemondást a kormány csak formaságnak tekinti, ezt már tudomására is adták a főpolgármesternek és illetékes tényezők kijelentették előtte, hogy lemondását semmiesetre sem veszik tudomásul. A szavazásnál történt visszautasítást ne a maga, hanem a kormány vereségének tekintse. Kormányfőtanácsosok, gyárosok? mindig az érdekli, hogy a görögök hányadik kormányformájukat változtatják egy fertály esztendő óta! Nem. Ennek a leánynak nincs szive és ha ismerném azt az illető neméit, határozottan megtiltanám neki, hogy feleségül vegye ezt a sivárlelkű leányt. Mert, ha csak egy szikrányi szive volna ennek a Barikának, azonnal bele kellett volna merülnie a versembe. Ez kötelessége, ha fiatal leánynak született. Először is azért, mert mi, költők, elsősorban is érettük írjuk a verseinket (igaz, hogy a honorárium se kellemetlen), másodszor és főképp azért, mert a vers igazán szép. Igaz, hogy a minden kákán csomót kereső szerkesztőm azt mondja, hogy a vers túlságosan egyéni. Mert mégse járja, — mint mondja,hogy ugyanazon verssorban a pondeusok és a trochaeusok közé még jambust is csúsztatok néha. És hiába magyarázom, hogy én egyéniség vagyok, tehát jogom van azt csinálni a verslábakkal, amit akarok, gúnyosan nevet és visszadobja az „egyéni“ költeményeket. De ez a „Vasúton“ még neki is tetszett. És ez a lány még mindig a vezércikket olvassa! Különben, miért gyötröm magamat? Egyszerűen nem nézek rá többé. Tőlem elolvashatja akár a külpolitikát is! Mi gondom rá? Ha neki ilyen az ízlése, ám lássa a következményét. Nem az én hibám, ha idő előtt megöregszik és kufárlelkű, ridegszívű, ellenszenves vénasszony lesz belőle. Igazán szerencse, hogy már menyasszony. És őszintén mondom, ha ismerném azt a bizonyos Reméit, azonnal telegrafálnék neki, hogy a világért se vegye feleségül ezt a leányt. Kötelességem is volna. Mi, védetten férfiak, amúgy se vagyunk eléggé szolidárisak egymással szemben. Pedig legfőbb szükség volna megalapítani a Ellen Védekező Szövetség -et, a NEVSz-et. Kissé oroszosan hangzik így rövidítve, de nem a név a fontos, hanem az, hogy minél előbb nyélbeüssük ezt a hézagpótló egyesülést. És megmutassuk, hogy: „tömörülünk, tehát mi vagyunk!“ Mert ha sokáig így tart, egészen elnyom, kizsarol bennünket ez a politikát, vezércikket olvasó, szépirodalomnak fittyet hányó __ új női nemzedék. Különben, miért is bosszankodom? Egyszerűen nem nézek rá többé. Ünnepélyesen megfogadom, hogy egészen Csajághóröcsögéig egyetlen pillantást se vetek erre a Barikára, aki talán azért akarja betanulni szóról-szóra a vezércikket, hogy a legközelebbi választáson képviselőnek lépjen föl. Brr! Nem. Semmiszín alatt se vegye feleségül Bömöske ezt a taplószivű Barikát ! Most mégegyszer utoljára ránézek (mert szépnek szép ez a szívtelen leány), azután soha többé! Egek, mit látok!? Káprázik a szemem! A versemet olvassa! Igen. Nem vettem észre, hogy fordított és most a versemet olvassa. Milyen mohón, milyen figyelmesen. És milyen más most ez a gyönyörű arc. Milyen szelid mélabú borong rajta. Csupa bájos, nőies vonás. Az imént, hogy a görögökről olvasott, szinte szögletes volt ez az imádandó arc, és most... bűbájos! Esküszöm, hogy a szeme könnybe lobbadt. Most mondott valamit halkan a mamájának. Esküszöm, azt mondta: „Milyen bájos ez a vers!“ Nem. Nemcsak a vers bájos, te is az vagy, drága, kis gyöngédlelkű Barikám! Ha lecsókolhatnám remek szemedről azt a könnycseppet, amelyet költészetem csalt ki! Esküszöm, a világ minden igazgyöngyét odaadnám ezért az egyetlen drágagyöngyért! Mennyi szív van ebben a leányban. És én milyen ostobán félreismertem. Bizonyosan azért olvasta előbb a politikát, hogy előkészítse magát a száraz olvasmánnyal a költészet isteni, elúziumú táplálékára. Keserű csöppekkel ágyazta meg az ambrózia és nektár üdítő italát. Milyen tökéletesen finomlelkű ez a leány. Ha rút volna, mint Phorkysnak, a tengeri szörnynek leányai, a Gorgók, akkor is imádni tudnám. Pedig szép ez a leány, mint Aphrodite maga. És most már azt mondom: __ Bömcike, maga boldog Bömcike, vegye feleségül ezt a csodálatosan bájos Barikát! Mert, ha nem, esküszöm, elveszem__én. Mi volna, ha bemutatkoznám? Nem. Majd csak akkor mondom meg a nevemet, ha a vonat Csajágböröcsögére ér. Ez hatásos lesz. Micsoda ámulat, meglepetés, ha kalapot emelve__mielőtt elhagynám a vonatot__igy szólok: __ Köszönöm, drága hölgyeim, ezt a felejthetetlen élményt, amelyet nekem, a költőnek, szereztek azzal, hogy igénytelen (az igénytelen jelző ellen a hölgyek, természetesen, hevesen tiltakoznak majd) költeményemet drága figyelmükre méltatták. Mert Homo sum: én vagyok. Egek, mit mond ez a leány?! Jól hallok én?! Azt mondja: __ Ez az első vers, amit végig tudtam olvasni ettől a Homo sum-tól. Ez nem olyan hülye, mint a többi. És a legfőbb érdeme, hogy__rövid. Ostoba teremtés. Igazán sajnálom azt a szerencsétlen Beméit, hogy kénytelen feleségül venni. Ha tudnám a címét,okvetlenül telefonálnék neki, hogy semmiesetre se vegye feleségül Barikát. Szerencsére itt van már Csajághóröcsöge. Természetesen némán __ egyetlen megvető pillantás kíséretében__szállok ki. Dr. Szabi és dr. Gödény jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet. Előkészítés : bármelyik egyetemre és főiskolára, jogi és ügyvédi vizsgákra államszámvitelre, államvizsgákra, kettős könyvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: IV., Károly körut. 4.Telefon : L. 963—50. s