Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
igyekszik úgy beállítani, mintha nem politikai, hanem tisztáza pénzügyi manőverről volna szó. A pénzügyminiszter szerint Csehszlovákia financiális helyzetét semmi esetre sem érinthetik komolyan az ilyen támadások. A kontremin, ha olcsón akar értékekhez jutni, — mondja ironikusan a pénzügyminiszter — hasonló eszközöket szokott alkalmazni. Londonból jelentik: A Daily Mail különtudósítója jelenti, hogy a népszövetség ülése alkalmat ad a külügyminisztereknek arra, hogy a különböző békeszerződésekkel összefüggésben álló kérdéseket megvitassák. A magyar—román birtokperek ügyének tárgyalása alkalmat szolgáltathat arra, hogy alaposan megvizsgálják a romániai magyar kisebbségek helyzetét, amely kisebbség budapesti jelentések szerint, súlyos üldözésben akció ellen. Ez volna a cseh politikai élet részesül, Prágából jelentik. A cseh nemzeti demokrata párt szeptember 6-ára, keddre Prágába nagy talakozógyűlést hirdet a Rothermere Prágában szeptember 6-án tálsírozógyülés lesz első hivatalos bekapcsolódása a Rothermere elleni akcióba. A Daily Mail újabb cikke a magyar-román birtokperekre! Gordúskodik, gyanúsít, rágalmaz a cseh sajtó Prágából jelentik: Rothermere lordnak a Daily Mail számában megjelent cikke amelyben a lord Csehország pénzügyi bojkottjára írnja fel a világ pénzembereit, cseh sajtóban élénk visszhangot váltott ki és a ma reggeli lapok, láthatólag felsőbb helyről jövő sugalmazásra egyöntetűen azt írják, hogy Rothermere tegnapi cikke végre felfedte a valóságot a lord igazi szándékait illetőleg. Most már bizonyos, írja a prágai sajtó, hogy Rothermere lord akciója tulajdonképpen tőzsdei spekuláció, amellyel lord a cseh állampapírok besszére játszik. Ez a manővere azonban — a sugalmazott cikkek szerint — máris teljes csődöt mondott. Amerikából, Angliából és más államokból „százával érkeznek a kölcsönajánlatok Csehországijak“ és a cseh állampapírok éppen az utóbbi napokban valamennyi európai piacon jelentékeny árnyereségre tettek szert. A Bohemia a következőket írja: Noha jelenleg nincs szó kölcsönfelvételről, mégis felette sajnálatos, hogy Rothermere lord a külföldön indokolatlan aggályt támaszt s ezzel megkísérli, hogy Csehszlovákia magas színvonalon álló iparát és adott esetben az államot értékes hitelforrástól elzárja. A Csehszlovákállam még fiatal és kevésbé ismert libám s így, ha a lord azt hiszi, hogy fejtegetéseivel Csehszlovákiát a legérzéke- Egy nagy lengyel lap a felvidéki magyarok szaporodásáról A Krakkóban megjelenő Czas e napokban Magyarok és tótok címen vezércikkben foglalkozik egyes tót vezetők nyilatkozataival a Rothermere-akcióban. Fölemlíti elsősorban Ivánka Milán cikkét, azután Hodzsa Milánt idézi, aki szerint a lord hamisan informáló sarlatánok kezébe került. A Czas szerint legizléstelenebbül Hlinka pártjának lapja, a Slovák támadt. A Slovák szerint Rothermere olyan koldus, akit jól tartottak az egyik házban és belebeszélték, hogy a szomszéd gonosz ember, tették pedig azért, hogy azt koldus az egész faluban elmondja. Kiemeli a lengyel lap, hogy ugyanaz a Slovak, amely a magyarokat bosszúval fenyegeti meg, a magyarónokkal, vagyis a magyarbarát tótokkal nagyon szelíden bánik, mert elismeri, hogy a tótok magyarszimpátiája jelenleg nagyban megnövekedett. Ezekből a nyilatkozatokból a Czas megállapítja, hogy a tót sajtó és a tót politikusok nagyon tájékozatlanok, nem fogják fel a lord akciójának lényegét és ezt a nagyfontosságú ügyet a Nyitra, vagy a Vág mentén megtartott népgyűlésekkel akarják elintézni. Hiszen csakis ott veheti komolyan valaki azt az állítást hogy a magyar—cseh határ miatt új világháború törhet ki, amely azután Magyarország végleges felosztásával végződhetik. S csak ott nem tudják még, hogy a más nemzetiség tűzzel-vassal való pusztításának jelszava ma már egészen más benyomást kelt, mint amilyet ott óhajtanak. Rágalmakkal és sértésekkel pedig azok dobálóznak, akiknek nincsenek érveik. A tót politikusok szemmel láthatólag nem ismerik az angolszász politikai világot, ha meg tudtak arról feledkezni, hogy a legnagyobb szolgálatot az tenné a magyaroknak, aki cikkeit szóról-szóra angolul adná ki. Mindenki tudja, hogy Rothermere lord nem azonnali változást akar a dunamelléki Európában, hanem az angol közvéleményben nyebb pontján érintette, talán iza is van. A rendelkezésére álló lapok hasúlyain Csehszlovákia egész lakosságának nagy kárt okozott, anélkül, hogy valakinek bármily csekély mértékben is használt volna. A Právo Lidis, amely Rothermere lord legutóbbi cikkét a csehszlovák állampapírok ellen intézett alattomos támadásnak mondja, követeli, hogy Angiin hivatalos körei nyilatkozzanak afelől, milyen álláspontot foglalnak el a trianoni szerződésekkel szemben és afelől, hogy felfogásuk megegyezik-e Rothermere lord akciójával, akinek bátorsága Európa fagyos hallgatása közben állandóan t akar azonnali változást és ellenfelei m ezt növekszik. A lap lord Rothermere akciójával kapcsolatban a népszövetség, a nagykövetek és a többi nagyhatalom állásfoglalását is követeli. A Prager Tagblatt a következőképpen ír: A nemzetközi pénzpiac a cseh állampapírok értéke felöl, úgy látszik, más véleményt táplál, mint Rothermere lord. Azok, akik azt a reményt táplálják, hogy a jövőben a vitás határkérdéseket nem fegyverrel oldják meg, aligha kísérik helyesléssel Rothermeret ezen az útón, mutatják a csehbarát latok cikkei — etekintetben nagy segítségére vannak. A Czas szerint nem lehet elhallgatni azt a rendkívüli fontosságú kérdést, amely a Tótföldön ez alkalomból napvilágra került. A magyarónokról van szó. Ezzel a névvel azokat a tótokat gúnyolják, akik rokonszenveznek a magyarokkal. Íme, a Slovak most bevallja, hogy egy év óta a Tótföldön sokkal többet beszélnek magyarul, mint régen, hogy a magyar sajtó nagyon népszerű és hogy feléledt a magyar szellem, írás és beszéd még a cseh államalkalmazottai között is. Ennél jellemzőbb beismerés csehbarát részről alig képzelhető el! Acsehek a háború előtt urbi et orbi hirdették, hogy a „magyarónok“ a magyar elnyomás eredményei és ha az a nyomás megszűnnék, rögtön nyoma sem maradna a Tótföldön a magyarságnak. Ez az, ami nem felelt meg a valóságnak! Mert ha valaki a magyar időben félelemből, vagy karrierje kedvéért volt magyaron, akkor most éppen ellenkezőleg van. Ma a tótnak félnie kell magyarul beszélni és nemcsak karriert nem csinál ezzel, hanem ki is dobják az állásából. És ha ennek ellenére mégis oly nagy számban vannak ilyen tótok, ez csak azt bizonyítja, hogy a tótok jelentékeny része sokkal jobban érezte magát a magyar időben, mint a cseh uralom alatt. Ez egy további argumentum, amelyet Rothermere lord a világ közvéleménye elé bocsáthat. Amint ebből a rövid kivonatból látható, a nagy lengyel lap ugyancsak elevenére tarpintott a cseh propagandának. * IriSufSSl m nigpiutnigauiu Kerosssedelmi iskola Budapest, V., Csanády utca 19. Telefon L. 304—311 Negyvenedik iskolai év. Áilaraérvényes bizonyítványok Bdratátore szeptember hó elején Fát vág a császár .. Irta: Mécs Alajos Vannak emberek, akik hasonlatosak a tölgyfához. Ötvenéves korukig arcban, vállban, karban kiterebélyesednek, azután megállnak. Évtizedek suhannak el felettük, de külső formájuk semmit sem változik. Ehhez a csodás típushoz tartozik a én kedves Zákányi bátyám uram is. Amikor először láttam még az egyszeregy volt előttem az élet legnagyobb problémája. Azóta fiatalok már megőszültek és az öregek megrokkantak, de ő, ma is olyan még, mint már akkor volt. Azaz külsőleg igen, bensőleg nem. De ez nem is fontos. Minden évben más volt a véleményem róla s így legalább harmincféleképpen ítéltem meg őt. Jól emlékszem első találkozásunkra.Vacsora volt nálunk, utána csendes borozgatás. A vendégek csak lassan széledtek. Álommal küzködve gubbasztottam a sarokban, amikor Zákányi uram felkelt. — Isten veletek,— mondta. Még egy kis dolgom van a kaszinóban. Jól ismerték, senki sem tartoztatta. Amikor dörgő léptei az utcáról behallatszottak a szobába, valaki megjegyezte : — Ez az ember sohasem alszik ! Nem tudtam hinni füleimnek. Ez a lehetetlenség sokáig motoszkált agyamban. Ettől kezdve valahányszor szembe kerültem vele, nagy hősöknek kijáró belső tisztelettel köszöntöttem: — Kézit csókolom Zákányi bácsi! Kézit csókolom! Oh, de sokszor mormoljuk ezt a két üres szavat életünkön keresztül, anélkül, hogy való értelmüket latolgatnánk. Pedig mi minden van ebben. Alázat, tisztelet, szeretet, alárendeltség és — bizalmas közelség. A kisgyermeknek minden felnőtt kézit csókolom, mert különben — pofonütik. Nekem is az volt. Érezni azonban csak Zákányi bácsival szemben éreztem e két szónak belső jelentőségét. Idővel a nagy tisztelet eredetét elfelejtettem, de a respektus az épen maradt. Serdülő kamasz koromban is úgy köszöntöttem őt: — Kézit csókolom! Bizonnyal a sors akarta, hogy ismeretségünk tízéves évfordulóján ismét megjegyzést tettek előttem Zákányi bácsira. Ez a tíz év utáni kiszólás épp az ellenkező hatással volt rám, mint az első: valósággal rombolt. Zákányi bácsi nimbusza pozdorjává zúzódott bennem. Elégett, megsemmisült, mint egy jófajta léggömb, amely valahol az égi magasságokban kiadós istennyilába ütközik. Majális volt s ő, az örökifjú, végigtáncoltatta a vármegyei kisasszonyokat. Az öregek irigyek, a fiatalok féltékenyek voltak rá. — Szívós iű vén kecske — mormogta vészjóslóan valamelyik pelyhedző bajuszgazdája, amikor Zákányi a kis Buzáky Böskét forgatta. — Kártyás vén gazember! — volt rá a visszhang a „pipás“ frontról. S amíg Zákányi bácsi a világgal mitsem törődve, sugárzó jókedvvel ropta a csárdást, csapta a szelet, addig furcsa dolgokat hallottam róla suttogni a sarokban. Megtudtam, miért nem alszik az öreg soha éjjel. Hét vármegye léhája, kártyás, lump, pernahajder, milliós vagyonnak eltékozolója volt, — ezért akadt mindig dolga a kaszinóban. No, de úgyse futja már soká. Az utolsó holdak rögeit szórta az ördög katlanába. Húsz éven keresztül részvétteljes türelmetlenséggel, öt vármegye gibicelt ennél a nagy játéknál. Mindenki a vesztit kívánta, pedig voltaképpen szerették őt. Valahogy a vagyonpocsékolást még elnézték volna neki, de örökös jókedvét nem. Mint amikor egy nagy, fényes palota teteje kigyul, a tömeg elszörnyülködik s mindenki tűzoltó akar lenni. Később már gyönyörködnek a szokatlan látványban, az utolsó tűzfal beomlását pedig üdvrivalgással fogadják. A Zákányinál is mindent felemésztettek már a lángok, de az a bizonyos tűzfal nem akart beomlani. Örök mosolya, derűs jókedve maradt meg csupán hajdani vagyonából. Ennek összedőltét várta a tömeg. ■— Ma megint kétszáz pengőt vesztett Zákányi — terjedt reggelenkint a hír a kis városkában. Az utolsó suszterinas is tudta, hogy Zákányi hányszor kétszáz pengőt tud még veszíteni, csak maga a vén lator nem. Végre elérkezett a várva-várt pillanat. Az utolsó hold, utolsó forintja is a zöld asztalon maradt. Aznap mindenki Zákányit leste— Most vigyorogjon, ja tud — mondták kárörvendve a kapuk aljában kuncogó cselédek, a gömbölyűre nyírt akácfák, a zöld zsalugáterek mögött szunnyadó pirs divános szalonok. Aznap este Zákányit nézni még az öreg varjak is leszálltak a torony tetejéről. Az egész városon az elszörnyedés moraja nyújtózott végig, amikor megjelent. Mintha mi se történt volna, a vén csirkefogó élesre vasalt nadrágban, arcán régi, meghitt' kanonok) mosolyával sétafikált végig a korzón. Elefáncsont botja hanyagul belepett ujjai között. Fehér mellényén vidáman fityegett az aranykeretes monokli. A varjak csalódottan szálltak vissza fészkükbe, a zsalugáterek is dühös dörmögéssel hunyták be szemüket. Ez a semmirevaló Zákányi úgy látszik, mindenkinek elvette aznap a jókedvét és a saját képére rakta. Este felment a kaszinóba, de csodálatosképpen senki sem akart játszani vele. Mindenkinek volt partnere. Már hajnalra járt az idő, amikor Zákányi kifizette a feketéjét. Öt pengőst adott a pincérnek. Az emberek összenéztek:— Oh a csaló.! S megkezdődött a harc az utolsó öt pengőért. Kárörömből, babonából. Nem a pénzét, a mosolyát akarták elnyerni* Egyiket sem tudták. Mire Zákányi elvesztette vagyonát, ugy látszik megtanít kártyázni. Az ördögnek is vannak szemszélyei. De még milyenek ! * A napokban csillagférfittél erdőt jártam. A régi, kedves Stros, fenyőktől fekete vidéke és aranyos svihákjai kísértettek. A pázsik itt kanyaroatánál, mintha manók incselkedtek volna, holdfénytől kölcsönzött glóriában Zákányi bátyám közeledett. Szemem dörzsöltem, ujjaimat harapdáltam, de csak nem akart eltűnni. Fehér mellényén ott fityegett régi monoklija, ujjai között cigánykereket hányt a sétabotja. — Kézit csókolom Zákányi bácsi! Ő volt, igazi húsból és vérből alkotottam Mégis ugy hatott, mintha a Dickensi idők rézmetszeteiből lépett volna le az erdő mesgyéjére. Nem változott Mnarmsk 1927 szeptember 1, csütörtök" A Bácskában ismét megnehezíenétt a magyar gyermekek iskoláztatását Cigrádból jelentik. A Deutsches Volksblattutt jelentik Szabadkáról. A tanfelügyelő a közozgatásügyi minisztériumból az iskolaköteles gyermekek beiratására vonatkozó újabb rentézetet kapott, amely a szabadkai magyarság ikrében nagy felháborodást keltett. Idáig, advalévően, a névjegyelemzés szerint a gyerm.pp^gt a családi név alapján osztották be a magyar ,német és szláv iskolákba. Kz uj rendeleztés szerint szeptember 1-től kezdve azonban ők nemcsak a családi nevet kell tekinteni, de anya nevét is. Ha tehát egy gyermek családi neve magyar is, szláv iskolába utalandó, ha anyjának neve szláv. A tanfelügyelő az öSv es tanítóknak kiadta az erre vonatkozó utasítíót. Mint ismeretes, körülbelül egy hónappal ezelőtt Verics közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy még a régi névjegyelemzés rendszert sem ismeri és a szülőknek joguk van megállapítani, hogy gyermekük milyen iskolába járjon. MÓRICZ PÁL könyve, melyet E. Wataloi a kiváló finn író finn nyelvre fordít, mint legszebb magyar ünnepi ajándék még megrendelhető a szerzőnél, a „Magyarság“ szerkesztőségében. A 15 éves nagy könyv ára 76.000 korona.