Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

posták Wilson valamennyi elvét. Paléologue külügyi főtitkárt nyilvánvalóan rendkívüli idegesség kerítette hatalmába a bolsevista uralom tartóssága folytán és az ő gondolat­menete, a cári tradícióknak megfelelően, — ezekben a hagyományokban nőtt fel Pa­léologue — a moszkvai uralom megdöntése volt. A Neue Freie Presse vezércikke a követ­kezőképpen végződik: A közvetlen politikai jelent illetőleg a Magyarság közleménye minden bizonnyal erősítését jelenti azoknak az irányzatoknak, amelyeket Rothermore lord hatalmas kampánya hozott felszínre. Paléologue ajánlatának elutasítása minden bizonnyal abban a legm­élyebb okban gyö­keredzik, hogy Magyarország teljesen a „Nem, nem, soha!“ bűvkörében volt. Szent István koronájának szent integritását nem szabad meggyalázni, a jobboldali álláspont radikális szigorán nem szabad sohasem eny­híteni! Ha most a közvélemény azt látja, hogy a trianoni szerződés legeltökéltebb vé­delmezői is oly ingadozó magatartást tanú­sítottak, ha most Magyarország azt látja, hogy még Franciaországban is érvényesült az a kívánság, hogy a területi kérdésekben engedékeny magatartást kell tanúsítani, ak­kor, természetesen, még több akadályba üt­közik azoknak a szerepe, akik azon a véle­ményen vannak, hogy a jelen pillanatban és a jelenlegi előfeltételek mellett nincs semmi értelme a területi alakulások problémája fölvetésének. A trianoni békeszerződés elvi­­selhetetlenségének gondolata, a Magyarság leleplezéseivel, minden bizonnyal ,erősbödni fog. Hogy ily módon tényleg elérhető-e a ja­vulás és elérhetők-e könnyítések, sajnos, egyelőre igen kétséges. Nagyon erős még a gyűlölet, nagyon mélyen gyökerezik az esz­­telenség, barátság nyilvánult meg. Paléologue bukásá­val ez a hangulat megváltozott. Utóda, Ber­­thelot, szakított ezzel a politikával s Közép­­európának olyan felosztása mellett foglalt ál­lást, amilyent a békeszerződések megálla­pítottak. A Neues Wiener Journal a Paléologue-féle tárgyalásokról Bécsből jelentik. A Neues Wiener Journal a Paléologue-ajánlattal kapcsolatban azt írja, hogy 1919 végén és 1920 elején Magyaror­szág Franciaország felé orientálódott, a fran­ciák azonban hosszasan hűvösen viselkedtek. Magyar kiküldöttek hónapokon át beutazási engedélyt sem kaptak Franciaországba. Az első, aki 1919 végén beutazási engedélyt ka­pott, Halmos Károly dr. volt. Halmos a Schneider—Creuzot-céggel lépett üzleti ösz­­szeköttetésbe, amit csakhamar politikai térre vitt át. Gazdasági téren nagy eredményeket ért el Halmos, aki többek között nyélbe akarta ütni a MÁV bérbeadását egy a Schnei­der—Creuzot-cég vezetésével létesülő kon­zorciumnak. A tárgyalások iránt francia po­litikai körök is élénken érdeklődtek, mert Magyarországot jó felvonuló területnek ítél­ték a bolsevisták ellen küzdő Lengyelország segítségére. A tárgyalásokban részt vett a francia külügyminisztérium akkori főtitkára, Paléologue is. E tárgyalások során készült el az az okmány, amelyet most Paléologue­­jegyzék gyanánt emlegetnek. Franciaország nem tett formailag ajánlatot Magyarország­nak, a tárgyalások csupán a résztvevők vé­leményét tükrözték vissza azokról az enged­ményekről, amelyeket akkor Franciaország hajlandó lett volna tenni Magyarországnak. Az okmány, amelyet a magyar külügyminisz­térium egyik fiatal tisztviselőjének adtak át, a Budapesten akkor uralkodott zűrzavarban elveszett. Politikai jelentősége abban rejlik, hogy bizonyságot szolgáltat arról a kétségbe­­vonhatlan tényről, hogy mértékadó párisi körökben egy ideig határozottan magyar­ A Reichspost a Paléologue-jegyzék külpolitikai hatásáról Bécsből jelentik. Az osztrák kormányhoz közelálló Reichspost mai számában „beava­tott helyről“ vett hosszabb tudósítást közöl Paléologue jegyzékéről és annak történeti előzményeiről. A cikk többek közt meg­jegyzi, hogy Paléologue jegyzéke kétségtele­nül a vezető francia politikusok tudtával és hozzájárulásával íródott és Francia­­országnak Magyarországgal szemben tanúsí­tott békülékeny szellemét fejezte ki. A jegy­zék legfontosabb tanulsága az, hogy a tria­noni békediktátumot már annak aláírása előtt maguk a francia politikusok sem tartot­ták annyira szentnek és sérthetetlennek, amilyennek ezt a szerződést francia részről azóta következetesen mondják. A magyar közvélemény a Paléologue-jegyzék nyilvános­ságra való hozásától Franciaország meg­értőbb politikáját és ezzel egyidejűleg Tria­non nagy igazságtalanságainak jóvátételét várja. Úgy ez a jegyzék, valamint az antant­­hatalmak budapesti katonai megbízottainak Sréter akkori honvédelmi miniszterhez in­tézett felhívása a bolsevisták elleni magyar katonai segítség érdekében azt igazolja, hogy a nyugati hatalmak elismerték Magyar­­országnak keleteurópai fontos hivatását El­ismerték, hogy Magyarország Keleteurópá­­ban a legbiztosabb bástya a nyugati kultúrát fenyegető bármely veszedelemmel szemközt. 9. A kartellek nyilvános ellenőrzése a munkavállalók és fogyasztók érdekképvise­leteinek bevonásával. Szociálpolitikai követelések: 1. A munka­idő radikális leszállítása. Legalább a nyolc órás munkanapra vonatkozó washingtoni egyezmény törvénybe iktatása. A szombat déli 12 órától hétfő reggel 8 óráig tartó hétvégi pihenő (week-end) kötelezővé tétele. A túl­órázás tilalmazása. 2. Béregyeztető paritásos bizottságok fel­állítása. 3. A magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvénytervezet módosítása a szö­vetség által előterjesztett szociális szellemű javaslatoknak megfelelően. 4. Az aggkori és rokkantbiztosítás kereté­ben a kötelező alkalmazotti nyugdíjbiztosí­tás megvalósítása. 5. A munkahiány esetére szóló biztosítás haladéktalan megteremtése. 6. Alkalmazotti kamara felállítása. 7. A nyugdíjvalorizációs törvény gyökeres reformja az alkalmazotti érdekek szem előtt tartásával. 8. A betegség- és balesetbiztosítás tökéletes autonómiájának helyreállítása és az érték­határ eltörlése.­­ 9. Az iparfelügyeletnek az irodákra való kiterjesztése. 10. Üzemi alkotmány. A munkatempó megállapításánál a dolgozók meghallgatása.. Szerbiában nagy feltűnést keltett a Paléologue-jegyzék Belgrádi tudósítónk jelenti: A Pravda csü­törtöki száma óriási feltűnést keltett min­denfelé. A lap közli a budapesti Magyarság­ból a Paléologue-jegyzéket, amely szerint, többek között, Szabadka és Zombor város is megmaradt volna Csonkamagyarországnak. A Pravda szerint a Magyarság nagy szenzá­ciót idézett elő s szerb politikai körökben is mindenütt meg vannak győződve róla, hogy a cikkben közölt okmány hiteles. A külügymi­nisztériumban ugyan, hivatalos jelentés sze­rint, nincs meg ez a jegyzék, de azért nincs kizárva hitelessége, — állapítja meg egy újabb táviratában a szerb lap — megjegyez­vén azt is, hogy a magyar kormány csak egy-két nap múlva ad hivatalos felvilágosí­tást ebben az ügyben. A magántisztviselők gazdasági és szociálpoli­tikai követelései A Magyarországi Magántisztviselők Szö­­ vetsége október 2-án országos kongresszust tart, amelyen előterjesztik a magántisztvise­lők gazdasági és szociálpolitikai programját. Ez a program rámutat arra, hogy az ipari racionalizálás folyamata bevonult az­­iro­dákba is. A legkülönbözőbb irodai munká­kat gépek végzik el, s a gépeknek, valamint a mechanikus adminisztrációs rendszereknek bevezetése tökéletesen átalakítja az irodák képét. A munkamegosztás széleskörű meg­valósítása révén a szakképzett tisztviselők száma a kisebb és rövid idő alatt elsajátít­ható képzettséggel bíró munkaerőkkel szem­ben a minimálisra csökkent. A szakképzett, rendszerint idősebb tisztviselőket kicserélik fiatal és olcsó munkaerőkre. Az idősebb tiszt­viselők elhelyezkedési lehetősége nagymérték­ben csökken, holott az ipari munka raciona­lizálása által szükségessé váló fokozottabb ellenőrzés, valamint az eladási gépezetnek a megnövekedett produktivitás folytán meg­követelt kibővítése újabb tisztviselők beállí­tását tenné szükségessé A Magyarországi Magántisztviselők Szövet­sége az alábbi gazdasági és szociálpolitikai követeléseket állítja fel: Gazdasági követelések: 1. A fizetések álta­lános felemelése és a minimális fizetések tör­vényes megállapítása. 2. Az idősebb állástalan magántisztviselők elhelyezésének törvényhozási úton való meg­könnyítése. 3. Tartósan állás nélküli idősebb m­agán­­tisztviselők nyugellátásának soronkívüli biz­tosítása a készülő aggkori ellátás terhére. 4. A zugiskolák haladéktalan betiltása és a kereskedelmi szakoktatás korszerű re­formja. 5. A pályaválasztási tanácsadás átszerve­zése az alkalmazottak érdekképviseleteinek­­bevonásával. 6. A szellemi munkások kivándorlásának rendezése megfelelő nemzetközi egyezmények útján, főként az utódállamokkal. 7. Munkanélküli szellemi munkások szá­mára szükségmunkák szervezése. 3. A lakóvédelem intézményes fenntartása, s annak keretében a magántisztviselők spe­ciális védelme. 1927 október 1. szombat Két gyermekparalízisben szenvedő beteg a pécsi gyermekklinikán Pécsről jelenti a Magyarság tudósítója. Néhány nappal ezelőtt a pécsi egyetem gyer­mekklinikájára két gyermekparalizises bete­get szállítottak, akiket Heim professzor, a klinika igazgatója, nyomban különleges és nagy figyelmet igénylő gyógykezelés alá vett. Az első gyermekparalízises esetet a pécsi állami gyermekmenhelyen fedezték föl. A beteget Gajdos Józsefnek hívják, életkora egyéves. A kisgyermek tavaly szeptemberben látott napvilágot a pécsi szülészeti klinikán, ahonnan, mint törvénytelen gyermek, a mert helyre került. Augusztus végén történt, hogy egy menhelyi gondozónőt meglátogatta Erdélyből jött nővére, aki Székelyudvar­helyről utazott Pécsre. A látogatóban levő székelyudvarhelyi leányt a gyermekmenhe­­lyen szállásolták el, közvetlenül a gyermek­szoba mellett. Az erdélyi nővér szeptember 4-én utazott el Pécsről. Elutazását követően a menhely orvosnője fedezte föl, hogy a kis Gajdos József gyermekparalizisben megbete­gedett. A kisfiút megvizsgálta Gobbi Gyula dr. egészségügyi főtanácsos, a menhely igaz­gatóorvosa, Ludwig Ferenc dr. városi tiszti­­főorvos, akik kétségtelenül megállapították, hogy a betegség valóban gyermekparalízis. Ezt a megállapítást Heim Pál dr. professzor is megerősítette. Ezek után a bal lábán és egyik kezén bénulást szenvedett Gajdos Jó­zsefet beszállították a gyermekklinikára. Gajdos József megbetegedésével kapcsolat­ban igazolást nyert az a feltevés, hogy a be­tegség bacillu­sainak­ hordozója a székelyud­varhelyi testvér volt. Néhány nap múlva, szeptember 27-én,­­Schwartz Vilmos dr. kerületi tisztiorvos ar­ról tett jelentést, hogy a Felsőbalokány­ utcá­­ban lakó Csánk Márta nevű hatéves pécsi kisleány gyermekparalizises tünetek között megbetegedett. A kisleányt orvosi vizsgálat alá vették és tényleg megállapították, hogy Csánk Márta gyermekparalizisbe esett. A be­tegséget minden valószínűség szerint szülei­nek egy Erdélyből jött látogatójától kapta. A leánykát, akinek a jobblába bénult meg, szintén beszállították a gyermekklinikára. A két gyermekparalízises beteget maga Heim professzor kezeli a klinikáján. A gyó­gyításra egy különleges szérumot használ­nak. A szérum egy gyermekparalizises beteg véréből készül. Ez esetben Heim professzor a kis Gajdos József véréből készített széru­mot, amellyel a kis Csánk Mártát oltotta be. A kisleány állapota az oltás következtében javul és rövidesen a teljes gyógyulása is be­következik. Gajdos József betegsége súlyo­sabb természetű és igy felgyógyulása hosz­­szabb időt vesz igénybe. A két gyermekparalizises esettel kapcso­latban a Magyarság pécsi munkatársa kér­dést intézett Heim professzorhoz, aki a leg­nagyobb előzékenységgel ezeket mondotta: — Valóban két gyermekparalizises gyer­mek van a klinikámon. Egyiknek az állapota sem aggodalomra okot adó. Más években is volt Pécsett gyermekparalizises megbetegedés és igy a mostani esetekkel nem először állunk szemben. A betegség teljesen elszige­telt jelenségül és elterjedésétől vagy járvány­tól nem kell tartani. Két és félmillió pengő hiánnyal zárul a főváros kórházi alapjának költség­vetése A közegészségügyi és köztisztasági, vala­mint a közkórházi bizottság pénteken dél­után, Baláth János dr. alpolgármester elnök­lésével, ülést tartott, amelyen a fővárosi köz­kórházi alap 1926. évi zárszámadását tár­gyalták. Csilléry András szóvátette a kórházi ápolási díjak ügyét és kifogásolta, hogy a népjóléti miniszter még mindig nem hagyta jóvá a mostani évre szóló kórházi ápolási d­ijakot. Sürgette a közegészségügyi adminisz­tráció egységesítését és kifogásolta, hogy az iskolanővérek nincsenek kiképezve. Takáts István dr. indítványozta, hogy az iskolaegész­ségügy egész komplexumát a tanügyi osz­tályból tegyék át a közegészségi osztályba. Megtörtént ugyanis, hogy a tanügyi osztály, hetvenkét gondozó nővért a tiszti főorvos tudtán kívül nevezett ki. Szóvátette ezután, hogy sok kórház hemzseg a poloskától. Az egyik kórházban felállítottak egy poloska­­fogó-készü­léket amely öt nap alatt 2200 élő poloskát fogott. Az egyik betegnek gipsz­kötése volt és idő előtt le kellett venni a gipszet, mert a kötés alatt rengeteg poloska bántotta a beteget. Csordás Elemér dr. tisztifőorvos után Wenhardt János dr. egyetemi tanár, a köz­kórházak igazgatófőorvosa, kijelentette, hogy a Rókus-kórházban felállították a Guillotin­­féle poloskafogókat, egy ilyen készülék azon­ban csak két-három poloskát fogott s ezek is szépen kisétáltak a készülékből. Erre, ter­mészetesen, nem javasolható a készülékek felállítását. A készülékekből azonban mégis ötszázat vásároltak. Mikor szabadságra ment, elutazása után, a műszerüzem egyik gazda­sági hivatalnoka jelentette, hogy a készülék egy éjszaka százötvenkét poloskát fogott. Csodálkozik azon, hogy a készülék éppen akkor működik eredményesen, amikor ő sza­badságon van. Takáts István dr. kijelentette, hogy nem a készüléket akarta protezsálni, hanem a poloskairtást akarta sürgetni. Némethy Béla tanácsnok reflektált a fel­szólalásokra, majd elfogadták a zárszám­adásokat. A kórházi alapot 2.010.582 pengős hiánnyal zárták. Ebből a hiányból 25 mil­liárd korona úgy állott elő, hogy a minisz­ter a 70.000 koronás ápolási költség helyett csak 55.000 koronát engedélyezett, a többi pedig onnan ered, hogy a valóságos ápo­lási költség 12.943 korona volt. A bizottság elhatározta, hogy a hiány megsért­ésére ké­szített tanácsi javaslatot felterjesztett a népjóléti miniszterhez. A Madarász­ utcai csecsemőkórház átalakítására (167.785 pen­gőt szavaztak meg. Több kisebb ügy elinté­zése után Buzáth János dr. alpolgármester bejelentette, hogy a kórházi műtőtermek átalakítása érdekében a legközelebbi ta­nácsülés elé javaslatot fog terjeszteni. f­ige-Hi­lien­yi iegluttásosafelle gyógyvize a vasmesszes Salvator forrás EceSiemes üdítő ifal

Next