Magyarság, 1927. november (8. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

A Daily Mail vezércikke a magyar kérdésről Hírt adtunk már arról, hogy a Daily Mail október 27-iki számában újra vezércikkben foglalkozott a magyar kérdéssel, „Európa kötelessége a magyarokkal szemben“ címen. Megható az a féltő gond és szeretet, mellyel Rothermore a mi kis nemzetünkért harcol. És az új cikk, melyet itt pontos fordításban adunk, új bizonyítéka annak, hogy a lord lapja a magyar kérdést a világpolitika elsőrendű kérdései közé igyekszik emelni. A Középeurópában növekedő feszültség láttára gondolkodóba esik a nagyközönség, hogy azok az államférfiak, kik a nemzetek szövetségét irányítják, mikor fognak már a tettek terére lépni a béke és igazság érdekében. Akik tanúimétíyozták a helyzetet, mindannyian megegyeznek abban, hogy legelőször is a trianoni béke revíziója szükséges, éppen a Magyarországgal szemben követett elbánása miatt. Mint azt már többször kifejtettük, a trianoni béke egyedül áll az összes többi békeszerződések között, melyek a háború után a kontinentális Európa államainak határait megállapították. Tagadhatatlanul elsietve készült s feltételeit a letört és elgyöngült Magyarország Mr. Millerand egy ünnepélyes ígéretében bízva fogadta el. Magyarország nemcsak a háborútól szenvedett akkor, hanem az azt követő rettenetes bolseviki bitorlástól és a bolseviki uralommal egyidejű román megszállástól is. Mr. Millerand nemcsak Franciaország miniszterelnöke volt, hanem egyúttal elnöke volt a szövetséges hatalmak konferenciájának, mely a kérdéses békét megszövegezte Mikor ezt a békeszerződést kézbesítették a magyar kiküldötteknek, ezek kifejtették, hogy a feltételek igazságtalanok és hamarosan katasztrófára vezetnek. Fejtegetéseik olyan erős benyomást tettek, hogy a szövetséges hatalmak nevében Mr. Millr&hd felelősséget vállalt, hogy a határmegállapító bizottságok utasítást fognak kapni, hogy forduljanak a nemzetek szövetségéhez minden olyan esetben, mikor úgy találják, hogy az új határok faji vagy gazdasági igazságtalanságokat vonnak maguk után. Miután ezt az ígéretet a szövetséges hatalmak nevében tették, a mi országunk becsülete is érdekelve van. Általánosan tudott és nem is vitatott dolog, hogy ezt az ígéretet nem tartották meg. De ha tartós békét akarunk Középeurópában, akkor egy ilyen ünnepélyesen vállalt kötelezettséget teljesíteni kell s az angol diplomáciának arra kell törekednie, hogy ez az ígéret beváltassék. Ez az ügy nem kerülte el a tisztábban látó angol államférfiak figyelmét. A múlt héten, Frankfurtban tartott kiváló beszédében, Birkenhead lord ékesszólóan síkraszállt némely európai nemzetek jobb bánásmódra való igénnyének elfogulatlan megvizsgálása érdekében , és teljes biztossággal következtethetjük, hogy Magyarország ügyére gondolt. De — mint mondta — türelem szükséges, a jövő minden reménye fokozatos megvalósításában rej lik, hogy „egész Európa érdekei és egyes nemzetek igényei különös módon megteremtették az újból való megfontolás szükséges- sségének egy esetét“. " Mr. lloyd George is foglalkozott a segítsség szükséges voltával, ott, ahol „annoklálta területeken a faji és vallási kisebbségek vé , dalméról való gondoskodás elvének egészben való kigúnyolása“ folyik. Megható és sürgető kérése az ilyen kisebbségekkel szemben való jó bánásmód iránt nem egykönnyen lesz elfelejthető. Azok között, akik legtöbbet szenvedtek, nyilvánvalóan első helyen állnak azok a magyar kisebbségek, melyeket erőszakkal Csehszlovákiába és Romániába kebeleztek be. Ami Romániát illeti, Magyarország csak annyit kér, hogy adassanak vissza neki Erdélyből azok a területek, melyeknek lakossága a háború végén túlnyomóan magyar volt. Ezekben a területekben ellenszolgálta ,tás nélkül elkobozták a magyar gazdálkodók birtokait is, megtagadták tőlük azokat a jogokat, melyeket a trianoni szerződés biztosít részükre. Ez már a második eset, melyben a szerződés az igazságtalanság eszközéül szolgál, de még most sem késő, hogy Román fölismerje a barátságos is kielégített Magija ország szomszédságának megbecsülhetett értékét és hogy megadja a magyar népességnek azt a tisztességes bánásmódot, melyet 1920-ban ígért, de melynek megadását mai papig elodázta. A Revue Hebdomadaire-ben érdekes cikksorozat jelenik meg Tukacsevszky Mihályról, az orosz vöröshadsereg mai vezérkari főnökéről Pierre J'ervacque tollából Fervacque Ingolstadtban, a híres bajor erődben a közös hadifogságban ismerte meg a vörösök mai vezérkari főnökét, aki akkor a Szemenovszkij-ezred zászlósa volt. Mindaz, amit a francia író elmond róla, nagyszerűen megvilágítja a szláv mentalitást és megérteti a bolsevizmus hosszú uralmának okait. A cári hadsereg ifjú zászlósa már akkor is ateista, „mint az oroszok legnagyobb része“. Életének jelszava azonban a született katonáé— Fődolog mindig verekedni! — De hát miért, ha nem hisznek semmiben? — kérdi a francia. — Forradalmat akarnak otthon? — Sokan ezt akarják. Mi oroszok apatikus nép vagyunk, de mélységesen és igazán destruktívek. A cár csak egy durák! Ennél a kijelentésnél meghalkította hangját Tuhacsevszkij, hogy a cár lehülyézésével ne sértse bajtársainak lojalitását. — A tisztek közül sokan torkig vannak már II. Miklóssal. Különösen a tüzérek. Alkotmányos monarchiát szeretnének. Az udvarban is minden a felségárulás körül forog már. — És ön? Önnek mi az álláspontja? — Én azt hiszem, — mondja Tuhacsevszkij — hogy az alkotmányos uralom Oroszország végét jelentené. Nekünk despota kell! Nem megmondtam már önnek, hogy mi alapjában barbárok vagyunk? Elképzelheti az általános titkos választójogot a mi kozákjainknál?! A vörös vezérkari főnök akkor még szélső antiszemita. Kijelenti, hogyha rábíznák az ügyeket, nem csinálhatnának a zsidók forradalmat. De kereken kimondja ezt is: — Harmincéves koromban vagy tábornok leszek, vagy halott! A cárt elűzik. Kerenszki áll a forradalom élén. Tuhacsevszkij ezt mondja Kerenszki uralmáról: — A törvény és az alkotmány ruha egy nemzet testén. Akkor jó, ha testhezállóra van szabva. Ez a Kerenszki-alkotmány nem ér semmit. Oroszországnak az önkényuralom való, csak abban érzi jól magát. — Az orosz hadsereg is így vélekedik? — Az orosz hadsereg nem hasonlítható a nyugati hadseregekhez. Az orosz hadsereg horda. Az ereje is az, ami a hordáé. Kerenszki megszünteti a halálbüntetést A fiatal zászlós ezt mondja rá: Kerenszki demokráciájának ez megbocsáthatatlan bűne. Ha feloszlatja a földet, szétosztja egyformára a vagyonokat, lepuskáztatja a polgárokat és a cári család pópáit, ha a legvérengzőbb és legvadabb zsarnok, nem törődöm vele, mert érezném benne a lélek nagyságát. De így?! Egy Beethoven-szonáta után megjegyzi: — Oroszország hasonlít ehhez a mérhetetlen és sajnálatraméltó művészhez. Vörös szimfóniát fog adni az orosz nép a világnak, de ő maga nem tudja ezt, mert saját maga nem érzékeli, amit csinál. Nem hallja, süket. Majd meglátja, hogy mások mennyire megcsodálják ezért! A két fogoly antanttiszt arról is tárgyal, hogy mi lesz a marxizmus hatása a hadseregekre. — Azt hiszem, — mondja a francia, -hogy a marxizmus az önök katonáit harcrabuzdítás helyett éppen ellenkezőleg a pacifizmus felé viszi. — Eleintén talán. De meglátja, mi lesz majd azután! Káoszba visszük bele velük a világot és ebből csak akkor jutunk ki, amikor teljesen romokban lesz a civilizáció. Francia—orosz szövetséget kellene teremteni Angolország ellen. Önök azonban csak elkésve fogják akarni ezt. Addigra mi kisöpörjük a nyugati civilizáció minden szemetét, mely belepte Oroszországot. Megrázzuk az országunkat, mint valami piszkos szőnyeget és azután ugyanígy kiporoljuk a világot! Tukacsevszkyt eleresztették Ingolstadtból Nyolc hónapra rá már ezredes volt Torockij környezetében. Marx híres kapitálját nem olvasta sem ő, sem Budienny, az altisztből lett harmincesztendős lovasgeneráns. Nem is fogják elolvasni soha. Csak a kardjuk élével akarják terjeszteni ezt meg a többi marxista könyvet, mint az Izlám harcosai akarták valaha ázsiai lélekkel mindenkivel elfogadtatni a Koránt. A kommunista kiáltvány, vagy Krán, mindegy a mindent eltiporni akaró ázsiainak, hogy mi a cím, mi a könyv. Lerombol mindent, mint barbár ősei mindenkor a világtörténelem folyamán. Az elméleti emberek jöhetnek azután és felépíthetik álmaik meg nem valósuló országát, ha kívánják. Az orosz lélek, a Tuhacsevszkijek kardja azonban előbb tabula rasát csinál... Ezt látja küldetésnek. „Harmincesztendős koromban vagy tábornok leszek, vagy halotti“ A szovjet hadsereg mai vezérkari főnöke az orosz szovjet barbárságáról Bari mellett egy gyorsvonat belerohant a személyvonatba A Marcia su Roma ötödik évfordulójának ünnepét borzalmas vasúti szerencsétlenség zavarta meg. Ugyanakkor, amikor Rómában, a Gloria gyakorlótéren Mussolinit százezernyi katonai és polgári tömeg ünnepelte, Dél- Olaszország kies fekvésű városkája, Bari mellett egy gyorsvonati sebességgel haladó különvonat belerohant a vele szemben haladó személyvonatba. A gyorsvonat mozdonya és valamennyi kocsija felborult és darabokra tört. Pillanatok alatt jajveszékelés és halálhörgés hangzott fel az egymásra torlódott kocsik emelet magasságú romhalmaza alól, melyet az összeütközés okozta hatalmas porjelleg s a felrobbant kazánok gőzgomolyagja teljesen elborított. A sértetlenül maradt utasok s a vonat megmenekült személyzete csak hosszú percek múlva tudtak a romhalmaz alól elővánszorogni s azonnal megkezdték a mentési munkálatokat. A romok közé szorult utasokat nagy üggyel-bajjal kihúzták s a sebesülteket bekötözték. A közeli állomásról rövidesen segélyvonat érkezett a szerencsétlenség színhelyére, ahol azonban hat embert csak holtan húzhattak ki a kocsiromok alól, míg nyolcvanat elsősegélyben részesítettek. Ezek közül harmincnak sérülése életveszélyes. A felelősség, úgy látszik, főképpen a türigianói állomásfőnököt terheli, aki a rendes vonathoz kocsikat kapcsoltatott, hogy valamennyi utas elszállítható legyen. Tolatás közben futott be a szomszéd állomásról jövő vonat és teljes sebességgel a személyvonatba futott. A szerencsétlenség áldozatait a segélyvonat beszállította Bariba, a katasztrófáról pedig nyomban táviratot küldtek Mussolini miniszterelnöknek, aki megrendülten fogadta a gyászos hírt és nyomban elrendelte a fasiszta ünnepségek beszüntetését. A borzalmas vasúti szerencsétlenségről egyébként a Stefani-ügynökség hivatalos jelentést is adott ki, mely a következőképpen hangzik: A Bari—Loborontondo vonalon egy különvonat összeütközött egy személyvonattal. A különvonat kocsijai felborultak és összezúzódtak. Eddig hat halottat és nyolcvan sebesültet szállítottak be. Harminc esetben súlyos sebesülést állapítottak meg. A fasiszta emlékünnepséget a gyász jeléül félbeszakították. A Marcia su Roma ötödik évfordulóját ünnepelte vasárnap Olaszország Rómából jelentik. A Marcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából az olasz főváros vasárnap nagyszerű lobogódíszt öltött. Az utcákon rengeteg nép. Minda csapatok, gárdisták, másféle csapatok zeneszóval vonultak fel a fővonalakon, a lakosság viharos lelkesedésétől kísérve. A csapatszemle a Róma környékén lévő Glori városban ment végbe és rendkívül impozáns volt A felvonulásban résztvettek a különböző csapatkülönítmények, szárazföldi, tengerészeti és légi különítmények, a nemzeti milícia, a gárda, a balillák. Minden talpalatnyi helyet, ahonnan látni lehetett, az emberek tízezrei leptek el, akiknek azután nagyszerű látványosságokban volt részük. A nagyarányú ünnepségnek pompás napsütés és tavaszias időjárás kedvezett. Díszes tribünön a diplomáciai kar tagjai és a hatóságok képviselői foglaltak helyet. Mussolini lóháton, a milícia parancsnokló táborkarának egyenruhájában érkezett a szemlére. Kíséretében Turati, a fasiszta párt főtitkára és a vezérkar tagjai voltak. Mussolini és kísérete végiglovagolta a fegyveres alakulatokcélét, majd a tribün közelében állott meg és végignézte a tökéletes rendben végbemenő felfejlődést. Amikor ennek befejezését jelezték, a közönség hosszantartó viharos tapsban tört ki. Mussolini ezután lóhátról beszédet mondott, melyet ebbízben leirhatatlan lelkesedés szakított félbe. Az évforduló alkalmából rendezett ünnepélyeket elsősorban az jellemezte, hogy a legtöbb helyütt nem beszédekkel, hanem különböző alkotások felavatásával méltatták a fasizmus uralomrajutásának ötödik évfordulóját. A legtöbb helyütt egyáltalán nem hangzott el beszéd, hanem csupán a Duce üzenetét olvasták fel. Az ünnepségek fénypontja mindenütt a fasiszta kormány legújabb alkotásainak, az új vasútvonalaknak és az új középületeknek felavatása volt. Vasárnap adta át a munkaügyi miniszter a forgalomnak a róma—nápolyi villamos gyorsvasutat s ugyancsak vasárnap indult meg a villamosforgalom a Grenze—bolognai vasútvonalon is, amelyet nemrégiben építettek át villamosüzemre. A fasizmus uralomrajutásának évfordulója alkalmából a külföldi fasiszták főtitkársága felhívást bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a külföldi fasiszták is az évfordulót nem csupán beszédekkel, hanem alkotó erőik megfeszítésével ünneplik meg. Jele ennek, hogy Berlinben fasiszta házat avatnak fel; ennek a háznak a felépítése nyilvánvalóvá teszi, hogy a berlini fasisztákat milyen izzó lelkesedés hatja át. A római mars évfordulójának ünnepségei alkalmából a közmunkaügyi miniszter egymaga 668 új épületet adott át rendeltetésének. Ebből a számból 692 esik Délolaszországra. Messinában 2830, Reggio di Calabriában 1361 lakást építettek, úgy, hogy a földrengés sújtotta vidék lakosai közül mintegy 20.000-en költözhettek át barakkokból rendes lakóházakba. A rendeltetésüknek átadott közművek közül legfontosabb az a három nagy vízvezeték, amelyet Lecce, Cagliari és Aquila községekben létesítettek. Ezenkívül Szicíliában 13 és Szardíniában 5 kisebb vízvezetéket létesítettek. Messinában és Sassariban egyetemek, különböző községekben öt postaépület, a cataniai kikötőben egy rakodópart épült, rendezték a Ficcone-patakot Bari mellett és felépítették az igazságügyi palotát Reggio di Calabriában. gga..' -insix.:1 v - Tiuaiaaam M Jiwmainga Ba