Magyarság, 1930. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
1930 december 2. kedd A hajdúböszörményi gyűlésen nagy erővel bontakozott ki az új nemzet? kisgazda- és földmunkásmozgalom Milotay István és Eckhardt Tibor az új mozgalom feladatairól Hajdúböszörmény, november 30 Milyen érdekes, hogy éppen ezekben a sivatag-kopár, szikes, kietlen hajdúsági helyeken ébredezik legelsőnek a magyar földmivelőnép új nemzeti mozgalma. Ha ezeket a Volga mentére illő, sivár, fátlan utcákat, ezeket az állig bezárt, nagykerítésű, ócska, hallgatag gazdaportákat nézi az ember, azt mondja magában, itt ugyan semmi magasabb nem születhet. De mennyire megváltozik ez a hitünk, ha egyszer harangozás után fekete sokaság lepi el ezt az utcát, ragyogó csizmákban, kipödört bajusszal, valami huszáros eleganciával és olyan úri komolysággal, erővel, mértéktartással, mint a múlt századközépi magyar nemesurak. Az asszonyok öregebbje között sok ma is, ősi módra, barna juhbőr kissubában jön, fekete kendőjét a fülére kötve. Még az az ember is, aki most szürke csacsin fordul be a Bocskay-gimnáziumnál, hosszú pásztorbottal, úgy ül nyergében, mintha valami paripán ülne, semmi sincs benne a balkáni, avagy keleti szamarasok proletármivoltából. Gyűl a nép, hiszen nagy kék plakátok hirdetik a falon: „Nem az ócska fringiát akarjuk kirántani, a rozsdás, régi módszerek helyett egészen új nemzeti szervezkedést akarunk, új szellemmel". És valóban, most itt az ócska függetlenségi fringját akarják felcserélni egy új, európaibb szervezkedés fegyvereivel. Az új kisgazdamozgalom, melynek magvát itt a hadviselt gazdák katonás szervezete adja, más utakon próbálkozik. Állandóbb, szilárdabb, katonásabb kerete van itt Csorba Antalék mozgalmának, amely Biharban már egészen a nagy nyugati tömegmozgalmak szellemében, utcák, kerületek szerint szervezkedik és állandó, bensőséges pártéletet honosít meg, nagyobb módszerességgel és több fegyelemmel. ★ A gyűlést a hajdúkapitányság egykori székházának udvarára hirdették meg. Fehérre meszelt, emeletes, kőtornácos épület ez, az udvara felé olyan, mintha a hortobágyi nagycsárda kőlábaira húztak volna, még egy emeletet. Az emeleti tornácról beszélnek a szónokok egy sarokkiugrón, olyan verőfényben, mintha most nyílna a tavasz, most volna az első igazi tavaszi nap. Kálmán Ferenc, a helyi gazdák vezére áll ki elsőnek, busafejű, nemes hajdú. Mikor beszél, szinte látja az ember, hogy születnek a népmesék és a népi szólásmondások. Okoskodó és mégis hallatlanul üde. Most ima formájában vezeti be a gyűlést és bejelenti elsőnek Eckhardt Tibort, „aki messzi külországokból érkezett a magyar néphez“. Eckhardt Tibor beszél Eckhardt Tibor beszéde valójában politikai esemény. Hiszen négy esztendeje nem vett részt politikai gyűlésen,négy esztendeje nem szólott egyetlen hangot sem belpolitikáról. Most, ahogy kiáll, mintha egy napot sem öregedett volna. Éppen olyan fiatal, elegáns, éles, harcos. Ha kell, hidegen fejteget, ha kell, sikolt, éppen úgy leköti a tömegeket nagytávlatú, mindig logikus gondolatfűzésével. Először is a négyévi hallgatásáról beszél, azt mondja, mindig az a hite, a magyar népnek maga kárán kell megtanulnia sorsának helyes intézését. 1922-től 1926-ig szüntelen támadta a konszolidációnak azt a rendszerét, amelyre az ország jövőjét építették, azt az alapot, amelyet az idegen banktőke és gyáripar, sőt bizonyos mértékig a nagybirtok számára fektettek le. Már itt éljenezni kezdenek s hogy rámered a figyelem, mikor elmondja, hogy 1926-ban a népszövetség kiküldött szakértőbizottsága megállapította, hogy ennek a nemzetnek a vállaira legfeljebb évi négyszázötvenmillió pengőt lehet rakni, ma, hat év után pedig ennek háromszorosára emelkedtek a magyar nép terhei. Mosolygás támad a bajuszok alatt, mikor a túladminisztrációról beszél. — Amit egy ember öt perc alatt elintézhetne — mondja —, azt nálunk tizenöt embernek másfél év alatt kell elintézni. Sehol a földgömbön nincs ilyen méretű adminisztráció. (Úgy van! ügy van!) Mikor 1922-ben megcsinálták az autonóm vámtarifát, azt mondották, a gyáripar legfeljebb csak egy évig élvez kiváltságokat. Azóta sok év eltelt, mégsem történt változás, a gyáripar a maga karteljein, trösztjein keresztül minden cikkre olyan árakat állapít meg, melyek a külföldi árakat hatalmasan felülmúlják s nem jött olyan hatalom, mely a dolgozói magyar nép érdekeit érvényesítette volna a kartelekkel szemben. De ezt a mai rendszertől várni sem lehet, hiszen lehet-e várni attól, aki a tehenet feji, hogy ugyanazt a tehenet gyengébb kosztra fogja és annak ablakját átengedje a szomszéd tehenének. (Nagy derültség.) A törvényalkotók egy jelentékeny része benne ül a vállalatok igazgatósági tagságaiban, pedig nekik volna kötelességük megrendszabályozni a gyáripart. Nem bankárok fiai, hanem gazdagyerekek véreztek el a Doberdón s most, mikor arról van szó, ki boldoguljon, a gyáros vagy a magyar kisgazda, mit gondoltok, kinek az érdeke esik latba? (Tudjuk, Tudjuk!) Ha meg vagyunk elégedve ezzel a kormánnyal, nem érdemlünk jobbat. (Dehogy vagyunk! Dehogy vagyunk!) Ha pedig nem vagytok, szervezkedjetek, a nemzeti gondolat nevében, a Duna—Tisza közétől Baranyáig és fel, a Tiszahátig, s ha erős lesz ez a szervezkedés és nagy nemzeti célok hatják át, nem vehet erőt rajta sem a bolsevizmus, sem a nemzetközi radikalizmus hatalma. Mikotay István a kartelet, a bolsevizmusról és az értelmiség nagy feladatairól Sokáig tartó taps fogadja Eckhardt Tibor beszédét, pedig ez a nép nem szeret tapsolni. Most újra Kálmán Ferenc lép ki, bejelenti, hogy az következik, aki, míg Eckhardt a külföldet járta, idehaza a sajtóban egyedül folytatta a küzdelmet a magyar nép érdekeiért. Már magasan áll a nap, déli verőfényben fog beszédébe Milotay István. Erős éljenzés fogadja, aztán újra megmerevednek az arcok és néznek éppen oly mereven, mint Eckhardt beszéde alatt. Frissen, derülten kezdi Milotay. Nem mint pártember vagyok itt, — mondja — hanem mint a magyar föld népének igaz barátja. Azután arról a harcról számol be, melyet tíz éven át kellett folytatni az igazi ellenzéki sajtónak a legsúlyosabb megkísértések idején, amikor úgyszólván mindenki a kormányhatalom lidércnyomása alatt állott. Ez a sajtó az első perctől fogva fölemelte tiltakozó szavát a mai konszolidációs politika ellen. Mi figyelmeztettük az országot, hogy minden alkotás ál-dolog, ha gyökereit nem ereszti bele mély és széles néptömegekbe. (Igaz) Úgy van!) »A bölcsőtől az utolsó koporsószögig« — Ezeknek a mozgalmaknak, mely most indul meg a magyar földön, nemcsak a kormányhatalommal kell szembekerülnie, hanem szembe kell szállnia azokkal az erőkkel, amelyek ennél is hatalmasabbak, amelyek a mai rendszert is kezükben tartják, a nagykapitalista érdekekkel és a kartelekkel. A magyar értelmiségnek kezet kell fognia ebben a harcban a földmíves társadalommal. A tisztviselőtársadalomnak és az értelmiség tömegeinek éppen olyan nehéz ma a helyzete, éppen olyan létérdeke, hogy összefogjon ebben a harcban a föld népével. Nemcsak Le az ára karácsonyi selvei Cs az érthető nagy siker jegyében folyik Szénási Sándor selyemáruházatban, mert a cég főnöke, számolva a rossz gazdasági viszonyokkal, olyan rendívüli módon szállította le az árakat, hogy azok meglepetésszerű, igaz, őszinte örömet és elismerést keltenek a hölgyközönség körében. tv., Ercsi Inca 5., a csik Ft Fene u. sarkán m eh, i, reierspiatza. ideális érdekekről, nemcsak heriozmusról van itt ma már szó, a legreálisabb életérdekek kívánják azt. Hiszen a kapitalista érdekek mindnyájunkra ránehezednek. A kartelek mindnyájunkat elkísérnek a bölcsőtől az utolsó koporsószegig, a deszkától a vasig, szénig és acélig minden kartelizálva van itt körülöttünk. Amellett egy másik nagy veszély is itt settenkedik a magyar társadalom körül, mely az intelligenciára épp oly veszélyes, mint a gazdatársadalomra, a bolsevizmus réme. Itt ólálkodik ez minden ellenzéki mozgalom mögött és minden oldalról fenyegeti a magyar társadalmat. Egy másik nagy csábítás is ott jár e roskadozó társadalomban. Mint annak idején a török, meg az osztrák tallérok, most a cseh pénz akar itt megvásárolni mindent, az akar a láta mögé állni minden nyugtalanságnak és elégedetlenségnek, az értelmiségnek is kötelessége, hogy őrt álljon ezeknél a csábításoknál. Azután az álellenzékiségről szólott Milotay István, azokról az álellenzéki mozgalmakról, amelyek csak tessék-lássék mondottak nemet és, amelyek tulajdonképpen lehetővé tették a kormányzat szilárd pozícióját. És most ők akarják minden nyugtalanság gyümölcsét letépni, ők akarnak itt az ellenzék nevében szervezkedni. (Úgy van! Úgy van!) Ő becsületet, kitartást, sok nemzeti érzést akar látni az új nemzeti gazdamozgalmakban, melyek mögé oda kell állni a becsületes magyar sajtónak, ha igazán átérzi a történelmi szükségességeket, örül, hogy ez az új mozgalom, ilyen katonás szellemben, ilyen harcias fegyelemben indul. Tildy Zoltán a régi kortesekről és az új mozgalom erkölcsi erőiről Hosszú, lelkes éljenzés és taps fogadja Milotay István beszédét. Az öregasszonyok nehezen bontják ki kezüket a subából, hogy tapsoljanak. Azután a Független Kisgazdák pártjának fiatal vezéralakja, Nagy Ferenc, bissei kisgazda lép ki az erkélyre. Szép, világító homlokú fiatalember, nincs több mint huszonnyolc éves. Nem a lázongó tiszántúli, inkább a hideg, nyugodt, logikus dunántúli magyarok közül való. A beszédje is csupa logika és egyszerűség, de a nép rögtön megérzi benne a maga gyermekét, a kifinomultabb, magasabbrendű paraszt típusát, szeretettel helyesel, felelget. Utána a Független Kisgazdapártnak alelnöke, Tildy Zoltán lép ki. Ragyogó szemmel, meleg lírai retorikával számol be a mozgalmuk eddigi sikereiről. Ma már a nemzet vezető szellemei közül is sokan belátják, hogy ez a gazdaszervezkedés a magyarság utolsó menedéke ezen a földön. Ez a belátás hozta ide Milotay Istvánt és Eckhardt Tibort Aztán azt fejti ki, hogy minden politikai program semmibe vész, ha politikai erkölcstelenek veszik kezükbe. Csak azoknak van joguk Magyarországon földművesmozgalmat csinálni, akik vér és lélek szerint összetartoznak a magyar néppel. Nem lehet, hogy a magyar parasztság, a magyar nép hatalomtól elnémított tömeg legyen. Új, tiszta politikai életet akarunk, ahol nincsenek apró cinikusok, s kicsinyek, akik ajkukon államférfim mosolylyal alázzák meg az embert. Szólt a profeszszionista kortestípusról, mely annyira elhatalmasodott a magyar népen és ócska kalendáriumokból vett szólásmondásokkal, vállvergetéssel akarja megnyerni a magyar parasztot. Nemsokára újra megjelenik ez a típus, de most már el kell utasítani őket. Mint a praeri tüzének kell bejárnia az országot ennek a mozgalomnak és a hazafiság tüze kell hogy égjen benne, nagy, messze néző nemzeti koncepciók kellenek ide. Tragikus történelmi tévedés volt az, hogy a magyar politika árai az elmúlt évtizedekben annyira féltek a magyar néptől. (Úgy van!) Csorba Antal az elmulasztott telepítésekről Csorba Antal dr., a hajdúböszörményi és az egész hajdúsági gazdamozgalmak egyik vezéralakja, a mai gyűlés rendezője, lép ezután, híveinek éljenzései között, az erkélyre. Először azt fejti ki, hogy milyen más volna ma minden, ha egy félévszázad előtt a politika törődött volna a magyar fajtával, pénzt és szorgalmat áldozott volna rá. Várjon itt volna-e Debrecen mellett a határ, ha egy félévszázad előtt megkezdődik a telepítési politika és azokra a száz- és százezer holdakra, melyeket Európa gúnykacaja közben osztottak el most mór parasztoknak, dobrojevácoknak és cseh legionistáknak, félévszázad előtt magyar parasztok ezreit telepítették volna, mint élő embersövényt? Vájjon szükség volt-e arra, hogy itt százezrek kivándoroljanak? Aztán arról beszél, hogy most az új bankjobbágyság korszaka következett el. Ez ellen a jobbágyság ellen is meg kell indítani a felszabadító háborút. Lelkesedéstől átfűtött hangulatban lépett ki az erkélyre L. Szabó Imre után Kovács Péter, hogy régies nyelvezetű imában kérje az Egek Urát, hogy ebben a mozgalomban, mely most megindult, végre megtalálja az ország boldogulását és régi határait. Levett süveggel, templomi áhitatban hallgatta az ima szavait a sokaság, az öregebbek, a kopaszodó, fehér fejek lecsuklottak és könynyezni kezdtek. Még nagyobb és általánosabb volt a lelkesedés aztán a banketten, ahol legalább ezren vettek ismét részt. Ide is eljött a nemzeti munkáspárt küldöttsége: Szabó Mihály, Gazdag Bálint, Molnár József, Domby Márton, S. Varga Gábor és a földmunkásság egész vezérkara. Több földmunkás tett hitvallást, hogy Böszörményben a gazdamozgalom segítőtársat talált a földmunkásmozgalomban. A gyűlésen az intelligencia és a gazdatársadalom vezetői közül többek között résztvettek: Lévay József dr., Szalkay Antal dr., Kövér József dr., Szabó Mihály dr., Váczy Jószef, Hunyady János dr., Almássy Márton, Nagy Imre, Mező Barna, Szabó Gábor dr., Háda Sándor, Pálmay Zs., Kálmán Ferenc, L. Szabó Imre, Szabó Gyula, Fekete Márton, Kiss-Szabó János, Szőts József, Gacsó Márton, Sz. Molnár Imre, Kardos János, Tóth Imre, Siteri Sándor, Kovács Péter, Fülöp Imre, Fodor Antal. Izom- és izületi fájdalmakat és a fejfájást csillapítják és megszüntetik a roma-tabletták Kérdezze meg orvosát!Minden gyógyszertárban kapható. Ára P 1.80.