Magyarság, 1931. október (12. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
W77, • ELŐFIZETÉSI ÁRAK» „ ___ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ» BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI.UTCA 8. SZ. EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ. MITOTAY ISTVÁN VI.»' 1) TELEFON» AUTOMATA 294-31, 294-32, 294-33 NAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN V «L■ J LEVÉLCÍM : BUDAPEST 62, POSTAFIÓK 129 HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1931 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK _______ XIL ÉVFOLYAM, 222. (3178.) SZÁM i n ................li........... ..................mii miimi TiunnniT «■■■■■ ■■■—nrmnm n —■mihb —i n »»nm^r^u 1 Harc az arany ellen (y) Amióta az angol bank beszüntette a készfizetést, a fontbankjegyeknek aranyra való beváltását és ezt a példát nyomon követték az északi államok, egyre fokozódik a harci zaj az arany ellen, amelynek detronizálását követelik arról a magas piedesztálról, amelyen évezredeken át örök, megdönthetetlen bálványként föltétlen hódolatot követelt a maga számára az egész közgazdasági élet részéről. Azok, akik már régen hadilábon állottak az aranyvaluta elméletével és különböző terveket eszeltek ki új, más alapra helyezett pénzrendszerek megteremtésére, most önelégülten, az igazoltság érzésével dörzsölik kezüket, mert, íme, a tiszta arany valuta klasszikus országa, Anglia is, ellene fordul régi ideáljának és egész pénzügyi presztízsét oda dobva, évszázados tradícióit elvetve, maga mér súlyos csapást az aranyra, amelyen világot átfogó pénzügyi hatalma annyi időn rendíthetetlenül nyugodott. A vérmesebbek máris abban reménykednek, hogy az aranyat teljesen kiküszöbölhetik a pénzrendszerekből és valamely árindex alapján, avagy más értékre támaszkodva, tudják a modern gazdasági életnek azt a nélkülözhetetlen csere és hiteleszközét elővarázsolni, amelyet pénznek nevezünk. Ha azonban a mélyére tekintünk annak az elkeseredésnek, amely a gazdaságilag meggyötörtek lelkéből szinte elemi erővel robban ki a közönség körében épp úgy, mint a valutatudósok egy részének táborában — kiváltképpen Angliában és az északi államokban —, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a csatasorbaállás tulajdonképpen az aranypolitikának amaz elfajulása ellen irányul, amely az aranyat, ezt az egyetemes, nemzetközi eszközt egy-két állam részére kisajátítva, a többi országok számára rendkívüli áldozatokkal járóvá teszik az aranyalapon nyugvó pénzrendszer fentartását. Amerika és Franciaország zsarnoki uralma ellen lázadozik a világ jelentékeny része, mert tűrhetetlennek kezdi érezni, hogy ez a két állam a jegybankjaik trezorjában felhalmozott arany révén az egyedüli tőkeforrás szerepét próbálja játszani és pénzügyi s gazdasági rabszolgaságba hajtja az aranytól megfosztott fél világot. Kezdik mindenütt felismerni azt az egyszerű igazságot, hogy nem az arany és az annak alapján kibocsátott pénzjegyek jelentik tulajdonképpen a tőkét, a termeléshez szükséges javakat és energiákat, hanem csak mozgatói, összeterelői, megszervezői azoknak a tényezőknek, amelyek a termeléshez és a termelt javak szétosztásához szükségesek. Ki akarnak szabadulni tehát az arany igézete, jobban mondva aranyat birtokolók elbizakodott, nyomorgató hatalma alól. Vájjon lehetséges ez? Vájjon ki tudjuk-e kapcsolni a gazdasági életet annak az aranynak igájából, amely mostanság nem teljesíti azt a régi, jól ellátott feladatát, hogy lehetőleg arányosan oszlik el a gazdasági területeken és oda siet, ahol reá, mint tőkeerőre, avagy fizetési eszközre leginkább szükség van? Ideigóráig valóban ellehetünk arany nélkül, aranyon nyugvó pénz nélkül is, hiszen erre a valutatörténelemben számos bizonyító példa van. Beérhetjük tökéletlenebb pénzrendszerrel is akkor, ha lehetetlenné válik, az arany egyoldalú tezaurálása folytán, az aranyon nyugvó olyan pénzrendszer fenntartása, amely a gazdasági élet zavartalan működését biztosítja. A hivatását tökéletlenül betöltő aranypénzrendszer önmaga provokálja azt, hogy az államok az arany uralma alól legalább részben magukat felszabadítani igyekezve, kisegítésképpen tökéletlenebb pénzrendszerek útján próbálják kielégíteni a gazdasági élet fizetési eszközök iránt támasztott igényét és így megtörjék azoknak pénzügyi és gazdasági túlhatalmát, akik az aranyat kizárólag maguk számára halomba gyűjtötték. Ha Midas király esete a maga teljességében nem is következik be, az aranyat visszatartó Amerika és Franciaország hamarosan tudatára ébredhetnek annak, hogy a gazdasági életben a húrt nem szabad túlfeszíteni és minden, másokra nyomasztóan ható akció előbb-utóbb megszüli a védekező reakciót. Alig hihető azonban, hogy immár elérkezett az ideje annak, hogy az aranyat, mint a pénznek viszonylag legmegfelelőbb alapját el lehessen vetni Egyszerűen azért, mert ma nincs olyan, más alapra fektetett és egyben tökéletesebb rendszer, amelyet helyébe lehetne tenni. Nem gondol erre Anglia sem, ahol a londoni pénzhatalmasságok és az angol kormány a font ellen intézett szakadatlan támadásoknak engedve, csupán egy hátrább fekvő védelmi állásba vonultak vissza, azzal az eltökélt szándékkal azonban, hogy Anglia gazdasági erőtényezőit megfelelően átcsoportosítva, a tartalékerőket összevonva, előbb-utóbb ellentámadásba menjenek át és újra visszavigyék az angol fontot arra a régi pozícióra, ahol — a háborús időszakot nem számítva — évszázadon át sziklaszilárdan állott és ahonnan csak a kedvezőtlen viszonyok kényszere alatt, átmenetileg hátrált meg. Az angol állam változatlanul aranyparitáson fogja teljesíteni fontban vállalt fizetési kötelezettségeit, de nem hajlandó további áldozatokat hozni azért, hogy a minden oldalról megtámadott angol magángazdaság arányban teljesítse fizetési kötelezettségeit akkor, amidőn viszont nincs módjában máról-holnapra külföldi kinnlevőségeit hasonló mértékben viszszahívni. A font árfolyamának ennek következtében beálló csökkenése védővámot jelent az angol ipar számára és akadályt a külföldi importtal szemben. Előmozdítja a külföldi angol követelések visszafizetését és megnehezíti az angol tartozások kifizetését. Tehát helyreállítja az angol kereskedelmi és fizetési mérleg egyensúlyát, viszont alaposan keresztülhúzza a francia és amerikai arany- és pénzpiac haszonleső számítását, azaz élét veszi az angol font ellen harcba küldött francia fegyvereknek. A francia és amerikai aranypolitika által kikényszerített harc az arany nyomasztó uralma ellen minden valószínűség szerint nem az arany bukásával fog végződni, hanem azok kudarcával, akik az aranyat igazi rendeltetésétől elvonva, azt gazdaságellenes célra próbálták felhasználni. Fopovics Sándor visszavonul a Nemzeti Bank vezetésétől? A napokban terjedt el a híre annak, hogy az angol bank elnöke, Montagu Normann, visszavonul az angol bank vezetésétől, miután az általa képviselt aranyfedezetű pénzpolitika teljesen csődöt mondott és ma már Anglia elméleti és gyakorlati közgazdái csaknem egyöntetűen a City és az angol bank elhibázott aranypolitikáját okolják az utóbbi évek súlyos gazdasági válságáért Angliában. Csaknem Montagu Normann visszavonulásával egyidőben, hírek szerint, ugyancsak jelentős változások várhatók a Magyar Nemzeti Bank vezetőségében is. Tabakovics Dusán, a devizaosztály vezetője, a napokban visszatér ugyan szabadságáról a Nemzeti Bankhoz, de rövidesen végleg távozik helyéről. Pénzügyi körökben azonban más személyi változásokról is tudnak. Szó van arról, hogy az utóbbi hetek idegemésztő munkája túlságosan kimerítette Popovics Sándort, a bank európai tekintélyű elnökét is és nem lehetetlen, hogy egy időre legalább, visszavonul az ügyek vitelétől. Más pozíciókban ugyancsak változások várhatók, amikről bankkörökben már régóta szó volt. Ezeknek a személye cseréknek keresztülvitelére azonban lehet, hogy csak későbbi időpontban kerül a sor. Október második felében összehívják a képviselőházat Károlyi Gyula gróf miniszterelnök nyilatkozott a keresztény párt értekezletén A keresztény párt szerdán este értekezleteit tartott, amelyen megjelent Károlyi Gyula gróf miniszterelnök is, akit Zichy János gróf elnök a párt támogatásáról és bizalmáról biztosított." Túri Béla ismertette a 33-as bizottság munkáját, majd Buday Dezső a zsir árának 25 százalékkal való emelkedését említette meg és kikelt azok ellen, akik négyszáz—ötszázezer pengős évi jövedelemmel rendelkeznek és az insegakcióhoz mindössze négy—ötszáz pengővel járulnak hozzá. Ernszt Sándor miniszter a pénzügyi helyzetről tájékoztatta a pártot, közölve, hogy a kormány a biztonság feltétlen fenntartására törekszik. Ezután rátért a szénkérdésre s elmondta, hogy a szénbányák tulajdonosai a múlt évben a termelés csökkenése miatt panaszkodtak, most pedig azt állítják, hogy a termelés fokozása számukra nem jelent hasznot, mert nagyon sok a porszén-termelés. Ezenkívül a külföldi betétek hazakényszerítéséről és a gabonaexport kilátásairól is tájékoztatta a miniszter a pártot. Vargha Gábor a határszélen uralkodó nyomorról és a cukorcsempészésről szólott, Kray István báró az agglegényadó bevezetését sürgette, Gyömörey Sándor a húszhordott felüli gazdáknak a vetőmagakcióba való bevonását kérte. Ferró Kálmán és Ötvös Lajos felszólalása után Rakovszky Tibor javaslatot terjesztett elő, hogy a kormány a 33-as bizottság útján intézkedjék arról, hogy a vagyonváltság és megváltott földek kiosztása során földhöz juttatottak a váltságárat a mai búzaárnak megfelelően fizessék. A miniszterek szerint az átfogó gazdasági program ma csak teoretikus lehetne Károlyi Gyula gróf miniszterelnök felszólalása következett most. A közbiztonságot a kormány fenn fogja tartani, — mondta a miniszterelnök — a statárium mindenféle rendzavarásnak elejét veszi. De nemcsak a karhatalom áll ort, hanem mindent elkövetnek, hogy az ínséget és az ezzel járó elégedetlenséget is levezessék. Elismeri, hogy ez nagy terheket ró az ország lakosságára, azonban a kormány kényszerhelyzetben volt. A kormánytól ma egy nagy átfogó gazdasági programot követel mindenki. Az államkincstár jelenlegi helyzetében, amikor semmi fedezet nincsen nagyobb dolgok keresztülvitelére, ilyen program csak teoretikus jellegű volna. Most csak annyit tehet a kormány, hogy az exportot igyekszik előmozdítani az importot csökkenti, mert jelenleg a devizák hiánya a legveszedelmesebb dolog. Iparkodnak megfelelő kereskedelmi szerződéseket kötni és a megkötött szerződéseket jól kihasználni. Egyesek aggodalmaskodnak, hogy a hatmillió méter mázsa búzát csakugyan exportálhatjuk-e? A kivihető mennyiség inkább alacsonyan van számítva és ebből 1,4 millió métermázsa már kiment. Természetes, hogy a mostani árak mellett a hatmilliós exportbúza nem jelent sokat. A kormány egyéb eszközökön kívül csak balettával segíthet a gazdákon, így az öt-hat pengős világparitásos ár helyett 11ék pengőt kapnak a gazdák. A valutasikerek ellen hozott intézkedéseknek csak úgy lesz eredményük, ha minden egyes ember teljesíti kötelességét. Nagy pénzügyi eredményt nem vár az országból kimenekült tőkék ellen hozott rendszabályoktól sem. Nagyobb baj mindezeknél, hogy a régebbi kormányok elnézése folytán hatalmasan megnőttek az adóhátralékok és alig van kilátás azoknak behajtására. Százötvenmillió körül van az államháztartás deficitje, ezzel szemben kétszáztíz millió pengő az adóhátralék. Kétségtelenül, vannak olyanok, akik nem képesek megfizetni az adót, de nagyon sok embernél nem a képesség, hanem a fizetési készség hiányzik, akikkel szemben kénytelenek lesznek szigorral eljárni. Mert ha az adónemfizetés abúzusa tovább fokozódik, megakad az ország gépezete. Csak a méltatlanul szidalmazott tisztviselői kar az, amely száz százalékig kénytelen megfizetni adóját készülő törvényjavaslatok . A nagy fizetésekre vonatkozóan, az összeférhetetlenség és az uzsora bankkamatok ügyében a törvényjavaslatok munkában vannak. Ezek nem a 33-as bizottság, hanem a törvényhozás körébe tartozó kérdések. Ezek lesznek az első javaslatok, amelyekkel a kormány a törvényhozást foglalkoztatni fogja. A vetőmagakciót a húsz holdon felüli gazdákra bajos kiterjeszteni, mert a rendelkezésre álló összegek igen alacsonyak. A továbbiakban az exportkilátásokról adott felvilágosítást a miniszterelnök, aki végül arra kérte a pártot, hogy úgy a fő- Ára 16 fillér I .