Magyarság, 1931. december (12. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
/ FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASASNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MILOTAY ISTVÁN BUDAPEST, 1931 DECEMBER 1. KEDD SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHAVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI,UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XII ÉVFOLYAM, 273. (3229.) SZÁM Három revolver Hányadszor mentik meg a jogrendet, a konszolidációt, az államot? Valóban megérdemlik, hogy a haza atyjainak nevezzék őket, és az évszázadok koptató erejével dacoló márvány és ércemlékek sorzata őrizze meg dicsőségüket és érdemüket. Kezdetben voltak a Három Kapás derék spriccerező összeesküvői, aztán a Csocsó bácsi kerek asztalának lovagjai, majd a Döhmel-konspiráció, a konszolidáció és a jogrend Olimpusa zengett e földalatti fúrástól, amelyet, hála a soha sem lankadó éberségnek és a fröccsök romantikus ábrándjaitól soha meg nem rettenő bátorságnak, mindannyiszor tetten értek, lelepleztek és megsemmisítettek Megmutatták, hogy az állambiztonság védelmében nem ismernek pardont és irgalmat, válogatás nélkül följelentik és rendőrké , adják azokat a jámbor vagy duhaj patriótákat, akik, szegények, talán saját hibájukból is, kipottyanva a konszolidáció függőkertjeiből, néhány korty jóbor mellett nagyokat sóhajtottak és esetleg hangosan káromkodtak, ugyancsak emlegetve a jogrend félisteneit és aprószentjeit. Acero nem volt olyan büszke a Catilina szóesküvés elfojtására, mint ahogy ők , külső és belső baloldal felé dicsekedtek megismételt és mindig sikerült honmentéseikkel, amikor elcsípték a javíthatatlan jogrendellenes elemeket, vagy mint a túlsó baloldal sajtója szokta ilyenkor teljesítményeiket méltatni, visszaüztek a Markó-utcába, vagy a Margit-körútra az 1920-as árnyakat, amelyek csak zűrzavart és borzalmat, vért és anarchiát jelentenek. Most megint sikerült egy szerteágazó, majdnem kibogozhatatlan földalatt konspirációt még idejében nyakoncsipniök. Ők az ilyennel már biztosra mennek, íme, felvonul előttünk a szörnyű seregszemlén az egész jogrendellenes horda: a kaszások, az alföldi brigád, a turáni vadászok, a Szabadságpárt vidéki és ferencvárosi különítményei, összesen negyvenen, vagy talán kétszázan (számukat még nem lehet ismerni), három revolverrel, néhány tucat zsebkéssel, Hozmecék, a javíthatatlan egyetemi igazoltatók, Zsabkáék és Vannayék, akik meg akarták dönteni az államot s elfogni a kormány tagjait. Mindezt három revolverrel és néhány söröskancsóval, az egész állami apparátus ellen, a csendőrség, a rendőrség és a honvédség karhatalmi teljessége ellen, az egész egységes párt ellen és ezzel a három revolveres arzenállal nemcsak puccsot és diktatúrát akartak csinálni, hanem — horribile dictu — szabad rablást a fővárosban, hogy az államcsíny végrehajtása után fizikailag tegyék tönkre a bankokráciát, a latifundiumokat, sőt talán az államháztartási deficitet is. Minden tisztes és józan polgárnak látnia kell, hogy mekkora dolgokról volt itt szó, a három pisztoly és a söröspoharak árnyékában. Szerencsére az államhatalom gyeplői most nem megijeszthető gyerekek kezében vannak, nem is az Astoria-beli ajtócsapkodás zajára megrémült vénasszonyokéban és zsidó széplelkekében, hanem férfiakéban, akik vigyáznak testi épségünkre és a társadalom nyugalmára. Valóban, itt férfiak vannak, olyanok, akikről valamikor Vergilius énekelt nemzeti hősköltetvényének első strófáiban. Itt nem lesz többé felfordulás, itt nem töretnek többé jogrendellenes kihágások, nem lesz sorházi összeesküvés se, itt nem fogják izgatni a polgári kedélyeket és idegeket. Itt lesújt az erős kéz, mint a menykőcsapás s már a következő pillanatban lakat alatt vannak az összes Hitzkopfok, kigvelejű fantaszták és borgőzös patrióták és valamennyi árnya az 1920-nak szétrebbent, mint az éji sötétség a hajnali napfény első sugaraira. Az ellenzék pedig lássa be, hogy könnyelműség és ostobaság volt tőle szájaim a statárium ellen, főleg a baloldali jogrendi csőszei essenek hasra erre az erélyes és szigorú mozdulatra, amely a statáriumot nemcsak balfelétudja érvényesíteni, hanem, ha kell ésfőképp, ha célszerűnek mutatkozik, a régi jobboldali mumusokat is letöri és megbünteti, úrmódon lett igazolva jobb- és balfelé egyaránt a rendszer nagy állam művészete: a statárium. Közben pedig — mialatt az államot megmentették — titkolóznak és tovább fontoskodnak. Miután előzőleg nagy feneket kerítettek egész honmentő akciójuk alá, a nyomozás érdekében még nem adhatnak tiszta képet az egész alvilági konspirációról, amely bizonyára csak azért alvilági, mert a Vámhász-körút egyik kocsmájának pincéjében született, borgőzben és mámorban, három revolverrel és jelvényes kaszákkal. Mivel se kellett több, a pesti polgár hisztériája a maga rádióállomásairól egyszerre leadta az egész rettentő vészhírt a szélrózsa minden irányába, hogy a trianoni Magyarország óriási veszedelemben forgott, csaknem kitört a forradalom, de, hála a kormány hideg energiájának és vaskezének, legott lefogták az egész társaságot, amely három revolverrel akart indulni a budai Vár megrohanására. A kormány jelentései most, utólag, azt dadogják már, hogy holmi jelentéktelen, obskúrus, zagyva fiatalemberek, bőrükbe nem férő kis ambíciók kocsmai konventikulumairól van szó. Nem komoly dolog az egész, — jelenti ki az egyik illetékes. — Nekünk mondja? — felelhetnénk rá pesti módon. És most mondja, mikor már elefántot csináltak a szúnyogból! Hiszen már szétröppent a világszenzáció, Magyarország a felfordulás örvénye előtt állott huszonnégy óráig, amitől csak kormányának ébersége és rendkívüli tettereje és elszántsága rántotta vissza! Képzeljék el, mi lesz, sőt mi vált már mindebből, mire Prágán és Bécsen keresztül elterjedt a nagyvilágban. Képzeljék el, mennyire emelte ennek a nagy politikai bűnténynek leleplezése külföldi hitelünket, valutánk szilárdságát, európai pozíciónkat, erkölcsi hírnevünket, mikor kitudódott, hogy a konszolidáció vékony jégpáncélja alatt itt a forradalom és a puccs vulkánjai füstölögnek és hogy milyen szilárd és jó lábakon állhat az államhatalom, amelyet néhány tucat éretlen fiatalember felrúghat, vagy megtámadhat három revolverrel! Ezen a rendkívüli hasznon kívül van ennek a sikernek még egy nagy előnye. Álljon elő az országházon belül vagy kívül akárki és merje ezek után kétségbe vonni a statárium létjogosultságát. A szocik és a demokraták hébe-hóba dörmögtek ellene. Most beszéljenek, mikor a statárium őket mentette meg a jobboldal árnyaitól, a szabadrablástól és a rendzavarás szörnyűségeitől! Hát nem nagyszerű? Ezután a statáriális kormányzást a Ház osztatlan közvéleménye fogja magasztalni és dicsőíteni azokat a nagy és elhatározott férfiakat, akik a politikai irányokra és világnézetekre tekintet nélkül, a konszolidációt most a statárium formájában folytatják és védelmezik, ki tudja meddig. Senki sem mondja, hogy ne legyenek résen a mai forrongó világban az államrend felelős őrei, de bizonyos arányosság got mégis kell tartani a felbukkanó veszedelem és a leküzdésére felvonultatott eszközök között. Sohasem volt gazdaságos dolog ágyukkal lődözni verebekre, de különösen nagy luxus ez ma, amikor esetleg sokkal komolyabb és fenyegetőbb tervekkel szemben is szükség lehet a puskaporra. A Nemzeti Bank ügyeiről és a külföldi tartozásokról tanácskoztak a miniszterelnökségen A Magyar Távirati Iroda jelenti: A miniszterelnökségen, Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknél, értekezletre gyűltek egybe Walkó Lajos külügyminiszter, Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, Korányi Frigyes báró, a Pénzintézeti Központ elnöke, Mr. Royal Tyler és Mr. Bruce. Az értekezleten megvitatásra kerültek a Nemzeti Bank ügykörébe tartozó folyó ügyek, továbbá az úgynevezett Skillhalte-tárgyalások eddigi eredményei és az ezek tekintetében teendő intézkedések. A magyar moratóriumról kérdezősködtek az angol akóházban Londonból jelentik: Az alsóházban Caine konzervatív képviselő megkérdezte a külügyminisztert, nyilatkozhatik-e amagyar pénzügyi helyzetről és különösen arról, hogy mi volna a hatása egy magyar moratóriumnak a 30,8 millió fontra rúgó angol kölcsönökre. A külügyminiszter röviden válaszolt: — A kérdés első részét illetőleg utalok a népszövetség pénzügyi bizottságának nemrég közzétett jelentésére. Magyarország hosszúlejáratú kölcsöneire nézve nem hirdettek moratóriumot, tehát a kérdés második része nem aktuális. A francia bank franktólsejtett a font esésén Flandin francia pénzügyminiszter londoni tárgyalásai Londonból jelentik: Flandin pénzügyminiszter angliai „vadászkirándulása“ — mint ezt másként nem is lehetett elképzelni — hosszú tanácskozással végződött, amelyen a francia miniszteren kívül Sir John Simon külügyminiszter, Nevale Chamberlain kincstári államtitkár és Runciman kereskedelemügyi miniszter vett részt. Hogy legalább némileg megóvják a külszínt és Flandin utazásának magánjellegét, a találkozót nem valamelyik minisztériumban, hanem a londoni Metropol-szállodában rendezték meg. Angol részről az utolsó percig titkolták a találkozót és Chamberlain még vasárnap délután kijelentette, hogy nem tud arról, hogy Flandinnal találkozzék. De nem lehetett titkolni a dolgot, mert Flandin vasárnap délben fogadta a sajtó képviselőit és közölte velük, hogy találkozója lesz az angol miniszterekkel, de hozzátette, hogy a megbeszélés tárgyát nem az angol védővámok teszik, hanem a német fizetésképtelenség folytán előállott helyzet, amelyre a francia kormány az angol kabinettel egyetértően kíván megoldást keresni. A párisi kabinet szükségesnek tartotta, hogy Flandin a francia álláspontot az angol miniszterek előtt élőszóval is megvilágítsa. Londonban és Parisban is biztosra veszik, hogy a legközelebbi időben Rollin francia kereskedelmi miniszter is Londonba utazik, hogy az angol védővámokról és a francia ellenrendszabályokról, esetleg új angol—francia kereskedelmi szerződésről tárgyaljon angol kollégájával. Flandin hétfőn visszautazott Parisba. Az angol sajtó túlnyomó része Flandin váratlan angliai látogatását az új angol vámpolitika első diadalának tekinti és történelmi jelentőségei eseménynek minősíti, hogy Franciaország a kölcsönös engedmények jegyében hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni. A francia sajtó által emlegetett megtorlásokkal szemben hangoztatják az angol lapok, hogy az angol—francia külkereskedelem legalább 50 százalékos francia aktívával zárul évről-évre és Anglia jóformán alig kezdte meg a tarifarendszer kiépítését. Az ellenzéki Daily Herald úgy tudja, hogy Franciaország fenyegetőzik, hogy ha Anglia nem nyújt engedményeket, akkor nem újítja meg a röviddel ezelőtt felvett fontstabilizációs kölcsönt, amelyből 15 millió font 31-én válik esedékessé. A Financial News kimutatja, hogy a francia bank vesztesége a font zuhanása következtében eddig meghaladja a 3 milliárd frankot, amely hétszer nagyobb, mint a bank alaptőkéje és összes nyílt tartalékai és komoly nehézségeket okozhat a banknak. Nem enyhültek a francia—angol ellentétek Párisi jelentés szerint Flandin, mielőtt elutazott Londonból, beszélgetést folytatott a pályaudvaron az Agence Radio tudósítójával aki azt a következtetést vonta le a miniszter kitérő válaszaiból, hogy az angol és a francia kormány között fennálló nézeteltérések sem a háborús tartozások és a jóvátétel, sem a tanácsadó Young-bizottság hatásköre kérdésében nem enyhültek. Anglia változatlanul azon az állásponton van, hogy a jóvátételi fizetéseket és a háborús tartozásokat egyaránt törölni kell. Nem tudott megállapodni Flandin Chamberlainnel sem a font stabilizálása kérdésében. A tudósító szerint Anglia nem akar hozzáfogni a font stabilizálásához, amíg nem rendezték véglegesen a háborústartozások és a jóvátétel, valamint a befagyott hitelek kérdését. Flandin pénzügyminiszter Folkestoneban szállott hajóra, ahol a ködös angol partokra mutatva, gúnyosan mindössze ennyit mondott az újságíróknak: — Ez volna hát az a híres angol Rivieratt. •Zabán a font sterling árfolyama Párisból jelentik. Az angol font a hétfői tőzsdén újabb nagy árveszteséget szenvedett. Az árzuhanás sokkal nagyobb volt, mint a múlt hét bármelyik napján. Egy fontért zárlatkor már csak 87.9114 frankot fizettek, szemben a szombat 90.21 frankos árfolyammal. A font zuhanása az értékpapírpiacon is igen kedvezőtlen hatást váltott ki. Valamennyi értékkategóriában nagy áresések voltak. A dollárban tovább tartott a javulás. Ara 16 fillér _________________