Magyarság, 1932. október (13. évfolyam, 221-246. szám)
1932-10-01 / 221. szám
szor nagyszámban bukkantak fel az önjelöltek. Voltak képviselők, akik megérkeztek vidékről, beléptek a pártkörbe és igy szóltak: _— Ugyan, fiuk, minek kombináltak engem, nincs az ilyesminek semmi értelme. Voltak, akik mindenféle megkérdezés és érdeklődés nélkül kezdetlegesnek és még kialakulatlannak mondották saját missziójukat, mások szelíden tiltakoztak az ellen, hogy a nevüket egyik vagy másik tárcával kombinációba hozzák, mert ők úgysem vállalkoznak semmire. A párt egyik fele lebeszélte a másikat arról, hogy őt jelölje, a másik fél sajnálkozva emlegette, hogy a mai nehéz viszonyok között alkalmasint kénytelen lesz áldozatot hozni a köznek és engedni a sürgős meghívásnak. Még nagyobb súllyal jelentkeztek az egyes jól megszervezett csoportok, amelyek tárcákat követeltek külön a városi és külön a falusi képviselők részére, képviseletet kértek a centrumnak, a jobbszárnynak, a balközépnek, a mérsékelt agráriusoknak és a szélsőséges indusztrialistáknak. Kikkel akart eredetileg együttdolgozni Gömbös Gyula Az egész kavarodásnak kellős közepén megjelent Bethlen és az összes illetékes tényezőkkel letárgyalta a kibontakozást. Gömbös dezignálása eldöntött kérdéssé vált és Bethlen ezzel elutazott Budapestről. Gömbös igen rövid idő alatt tisztázta a maga számára, hogy kikkel akar együttdolgozni, kik legyenek a tagjai annak a társaságnak, amellyel elképzelt és megállapított munkaprogramját meg akarja valósítani. Ez az eredeti kormánylista ilyenformán festett. Miniszterelnök és honvédelmi miniszter: Gömbös Gyula. Külügyminiszter: Walkó Lajos vagy Tomcsányi Vilmos Pál. Kereskedelmi miniszter: leveldi Kozma Miklós. Földmivelésügyi miniszter: Ivády Béla. Igazságügyminiszter: Lázár Andor. Pénzügyminiszter: Korányi Frigyes báró. Belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc. Kultuszminiszter: Hóman Bálint. A párt még tárgyalt, konferenciázott, vacsorázott és kombinált egy vagy két napig, időközben azonban lassan kiszivárgott az a hír, hogy Gömbös az egyedüli biztos jelölt, még lassabban kiszivárogtak miniszteri listájának egyes nevei is. Ennek eredménye volt az egységes pártban a kétnapos katasztrófahangulat. Az összes önjelöltek egyszerre látták szétfoszlani álmaikat, az összes csoportok rájöttek arra, hogy elvesztik a várt hatalmat és befolyást, azok, akik a párt tekintélyének helyreállítására esküdtek, belátták, hogy itt minden a párt nélkül jött létre és az összes fontosabb pozíciókat a párt ellenére töltötték be. A kitört felzúdulásról, a panaszok és tiltakozások áradatáról a Magyarság részletesen beszámolt annak idején. Háromnapos elkeseredett harc indult meg a miniszteri tárcákért, olyan harc, amelyet mindvégig majdnem egészen a nyilvánosság előtt vívtak meg és amelynél kiábrándítóbbat, elkedvetlenítőbbet még alig jegyeztek fel a magyar politikai élet évkönyveiben. Személyi harcok a párt nevében Meg kell állapítani, hogy a párt elkeseredetten, de tulajdonképpen reménytelenül indult ebbe a harcba. Gömböst a pártnak minden tagja ismeri, tudják róla, hogy energikus, kemény ember, aki a végsőkig ragaszkodik elhatározásaihoz. A párt nem bízott abban, hogy Gömbös akárcsak egy ponton is engedni fog, de azért megtett mindent, ami tőle telt. Megindultak a deputációzások, küldöttségjárások, megkezdődött a panaszok eljuttatása a dezignált miniszterelnökhöz és más fórumokhoz. A párt fogalma ebben a diplomáciai harcban természetesen egész labilis valami és pontosan körül nem határolható. A tisztázatlan helyzetben minden JÓ BUNDA SZÉP BUNDA: PERL BUNDA V., Lipót-kórut 11. szám. csoport, sőt minden jelölt feljogosítottnak érezte magát arra, hogy a párt kívánságairól beszéljen és a párt nevében szóljon, egy-egy vezetőségi tag pedig még éppen teljes autoritással nyilatkozott a párt összessége nevében. Ugyanekkor a különböző csoportok között természetesen jelentős véleményeltérések állottak fenn; akit az egyik csoport elszántan követelt, azt a másik csoport egyáltalán nem látta szívesen, az egyik frakció jelöltjét a másik frakció a legnagyobb határozottsággal utasította vissza. A zűrzavarban azután lehetetlen volt tisztázni, hogy tulajdonképpen kinek van többsége, a naphosszat háromfelé konferenciázó és esténként négyféle vendéglőben vacsorázó pártban senkisem tudott eligazodni. Gömbös a nagy megrohanással szemben kétségkívül energikusan megvédte saját elgondolásait, kabinetlistája mellett kitartott egészen csütörtökön délutánig. Az eredmény az volt, hogy a városi képviselők, akik Kállay Miklós kereskedelmi miniszterségéhez ragaszkodtak, kilépéssel fenyegetőztek, más csoportok is ilyen nyíltan emlegették immin mii iiiimh—hui iMiHiiiiiii)Hnmiiii muH Grafológia Írta: Somfay Margit Majdnem minden családban akad egy gyenge pont, azaz olyan valaki, akivel nem dicsekednek. És rendesen mindenütt van egy úgynevezett „családesze“. Egy olyan kivételes lény, akihez a többi igazodik. Akit megkérdeznek a fontosabb lépések előtt. Rendesen az a helyzet, hogy minél inkább észlény a családesze, annál kevésbé avatkozik mások dolgába, felszólítás nélkül. Medvésyéknél nem így volt. Ott Tódorka, a családesze, hatalma alá hajtott minden családtagot. Akire Tódorka lesújtó véleményt mondott, az elveszett ember volt. Azt még a legfelsőbb bíróság sem tudta volna rehabilitálni Medvésyék előtt. Ellenben, akit megdicsért, azt holtanapjáig nagyrabecsülte, elismerte valamennyi családtag. (Ugyanilyen dicséretre érdemes ritkán került Tódorka szemei elé.) Inkább a hibák voltak túlsúlyban a Tódorka másokról mondott véleményében. Azért rosszakarattal senki nem gyanúsította Tódorkát. Az ő véleménye mentes volt minden elfogultságtól. Hisz voltak esetek, amikor személyesen nem ismerte az illetőt, akiről nagybecsű véleményét leadta. Tódorka ugyanis az írásból ítélt. A hetük kacskaringóiból, formáiból, a sorok irányából. Tódorka grafológus volt. Hogy hogyan viszonylott tudása a grafológiának, mint tudománynak mai nívójához, azt nem kutatta a család. A Tódorkával való megismerkedés — a grafológiai hozzáértés miatt — nem tartozott a legnagyobb örömök közé. Palócz Pistának meg egyenesen tragédiájává lett. Aznap pedig, amikor komoly szándékkal kezdett a Tódorka unokatestvérének sógornőjéhez, a szőke Erzsikéhez járni, eldőlt a sorsa. Tódorka elkérte egy levelét Erzsikétől, aztán nekigyürkőzött és egy heti alapos tanulmányozás után olyan mindenre kiterjedő grafológiai véleményt adott a Palócz Pista testi-lelki milyenségéről, hogy Erzsike belebékült. Az írásszakértői vélemény leadásakor jelen volt az a bizonyos unokatestvér és neje. A két nő — talán, mert hogy nők voltak — ellenvéleményt mertek bemondani. Palócz Pista mellett. De Tódorkát nem ismerték. Hajmeresztő adatokat mondott rögtön eddigi prakszisából. Például annak a tisztes családatyának a neje őnagysága is kikelt magából, mikor a férjére ráolvasta, hogy meg nem engedett intim ismeretségei vannak különböző nőkkel. De végül kiderült, hogy minden úgy volt, ahogyan ő mondta. Vagy ott volt az a jólfésült fiatalember, aki a szolidságáról volt ismeretes. Tudorka azonban az írásból meglátta, hogy idegen pénzek tapadnak kezéhez. És... na... mi történt egy napon?! Az történt, hogy a szolid fiatalembert sikkasztás miatt elcsukták. Az elősorolt példák súlya és főképpen az az ajánlat leszerelte a két nőt, hogy „hát jól van, ne higgjenek az ő megállapításainak, hanem tessék figyelni azt a Palócz Pistát. Végül is, van szemük“. E naptól fogva megfigyelés alatt állt a gyanútlan Palócz Pista. Figyelte Erzsiké, a sógor, aztán a legjobb barátnő, akinek Erzsiké elzokogta a szörnyű grafológiai véleményt. A barátnő viszont elrémüldözte az udvarlójának. Az meg egy gyönge pillanatban, bor mellett, elröhögte a barátainak. Aztán ahány barát, annyi lány-ideál, akik szintén mindent megtudtak. S ilyen hólabdarendszerrel feltartóztathatatlanul és ijesztő gyorsan növekedve, sokasodott a megfigyelők serege. Nem telt bele egy hónap és az egész rokonsági és ismeretségi kör Palócz Pista után leselkedett. Egy rokoni uzsonnán aztán elhúlt az egész ügy. Együtt volt a szűk családi kör. Természetesen Tódorka is. Sőt a komoly szándék miatt — minden bűne ellenére — Palócz Pista is. De szegény feje még ott sem volt, máris hibát követett el. Erzsike ha nem határozta volna el, hogy nyugodt lesz, bármi történjék is, kezét tördelve zokogott volna. Már hét óra felé járt az idő, de Palócz Pistának hire-hamva sem volt. Tódorka vészjóslóan bólogatott, ahányszor az órára nézett. A sógor mérgelődött, mert gyenge volt az ebéd és alig várta az uzsonnát. A sógor felesége, az Erzsike nővére, mint mondani szokás, „majdnem megpukkadt“, mert a kávéhoz készített hab jég híján a nyári melegben kezdett folyékonnyá visszafejlődni. A fölszeletelt kuglót száradni és a megmosott málna lét ereszteni. Szóval, veszélyben forgott az uzsonna jósága és a háziasszony gazdasszonyi jó hírneve. A sógor éhség-szította rosszkedvvel Tódorkát ugratta: — Azt mondd meg a t-betű vízszintes vonalából, vagy a „k“ kacskaringójából, hogy mért késik Palócz barátunk ?! Tódorka rejtelmes választ adott: — Minden napvilágra kerül a maga idején. Erzsiké, hogy levezesse a saját és a nővére türelmetlenségét, egy közös barátnőjükről kezdett intim dolgokat suttogni. Az Erzsiké papája pedig, hogy az eddig viszafojtott mérgét kiönthesse, a politikai és gazdasági helyzetről kezdett beszélni, öt perc múlva sistergett is a levegő a feszültségtől. Erzsike mamája a mosónő védtelen fejét szidta, hogy anynyi szappant eláztat, mégsem fehér a ruha. Mindenki keresett bűnbakot, akin a késedelmeskedő Palócz Pista miatti mérgét kiönthette. Ilyen általános szapuló, mérges hangulatba toppant be Palócz. Ki volt melegedve, piros volt, nem győzött eleget mentegetődzni és úgy csókolt sorba kezet a nőknek, mintha kegyelmi kérvény miatt könyörögne előttük. Közben idegesen hadarta a szavakat: — Ezer bocsánat! Külön munka, illetve a délutáni különórán annyi elvégeznivalót tettek elém, hogy nem tudtam előbb jönni. S nem volt kit küldjék üzenettel. Telefonálni nem tudtam, hogy itt nincs telefon ... — Kénytelenek leszünk miattad bevezetni ! — epéskedett a sógor. — Jó! Jó! — békített a háziaszony, mert a hab még élt, a málna egészben maradt és így kész volt megbocsátani a vétkezőnek. — Tessék hozzálátni! Üljön le, Pista. Igen, oda! Persze. Büntetésből az Erzsiké mellé, mert késett. Uzsonna után Palócz Pista elővette a tárcáját és Erzsiké elé rakott egy csomó fényképet: — A legutóbbi fölvételek. Mindegyik sikerült. Hamarosan szétkapkodták előlük. Nézték, forgatták a képeket. Todorka is. Ő ugyan inkább a képek hátlapját nézegette. Az ott levő felírásokat: „Erzsiké az utcán.“ — „Erzsiké kézimunkázik.“ — „Erzsiké a kertben.“ — Azt kutatta a belükből, mennyit változott az utóbbi időben Palócz Pista. Merthogy még ezt is elárulják a betűk. A javulást, avagy a romlást. Erzsike ezalatt megfogta a Pista tárcáját és kinyitotta, hogy megnézze, mi minden van benne. Nők rossz szokása a hozzájuk közel álló férfiak holmijában kutatni. Van, aki tűri, van, aki nem mer tiltakozni és van, aki ellenszegül. Palócz az utóbbiak közé tartozott. Rátette kezét az Erzsiké kezére és el akarta venni a tárcáját. — Nem adom! — mondta Erzsiké. — De ideadja! — erélyeskedett Palócz. — Mért? — Mert nincs joga hozzá! — De van! — erőszakoskodott Erzsiké. Felugrott. S hogy az utánakapó Palócz elől megvédje a tárcát, a nővérének dobta azt. Mire Palócz — mindenkit megdöbbentő izgatottsággal — utánaugrott, a tárca már Tódorka kezében volt. Erzsiké azonban onnan villámgyorsan kikapta és a szomszédszoba felé fu ЗННДИШв 1932 október 1. szombat a pártszakadás lehetőségét. Voltak jelöltek, akik egész nyíltan, titkolódzás nélkül fejezték ki felháborodásukat azért, hogy kimaradtak a valószínű kormánylistából, voltak képviselők, akik elutaztak Budapestről és megfogadták, hogy vissza sem jönnek többé. Bethlen István gróf rendet csinál Ebben a hangulatban érkezett meg Budapestre Bethlen, a párt vezére, aki mint mindig, most is kötelességének tartotta a párt egyensúlyának helyreállítását, a különböző érdekek és indulatok összeegyeztetését. Bethlen közbelépett és koncessziókat kért Gömbös Gyulától a párt javára, arra kérte Gömböst, hogy amennyire csak lehet, elégítse ki a párt kívánságait. Ez elől a közvetítés elől Gömbös nem térhetett ki, kénytelen volt engedni egy ponton, azután még egy ponton, azután egy harmadik kérdésben is. Később minden erejét megfeszítve, visszaszerzett egy-egy elvesztett pozíciót, hogy rögtön utána elveszítsen egy másikat. A Gömbös-kabinet egész eredeti listája felkavarodott, csodálatos átalakulások jöttek létre. Belügyminiszterjelöltekből külügyminiszteraspiránsok lettek, a párt kereskedelmi miniszteréből föld* mivelésügyi miniszter lett, igazságügyi állam* titkárjelöltek a kultuszminisztériumban kerültek kombinációba. A végső eredmény az, hogy Gömbös eredeti kabinetjéből alig maradt meg valaki. A változott körülmények között kétségkívül sokkal nehezebben tudja majd eredeti elgondolásait megvalósítani, tekintélyének is sokat ártott a háromnapos harc. Az egységes párt azt látta, hogy Gömbös sem megközelíthetetlen, ő is engedmé nyeket tett, az erős kéz politikája már a megindulás pillanatában inogni látszott. Ugyanekkor a párt sem elégedett, sőt telítve van kielégítetlen, félig elnyomott ambíciókkal. A végeredmény tehát olyan, hogy egyik érdekelt felet sem nyugtatja meg. Gömbös pénteki tanácskozásai A Magyarság pénteken reggelre közölte azt a kormánylistát, amely csütörtökön este már véglegesnek látszott. A lista ellen a csütörtökről péntekre virradó éjjel és pénteken délelőtt tovább folyt a szívós és szenvedélyes harc az egyes tárcák körül. Gömbös az éjszaka folyamán tárgyalt Bethlennel, Pesthy Pállal, Mayer Jánossal, Kállay Miklóssal, Tomcsányi Vilmos Pállal és másokkal. Pénteken délelőtt Gömbös Gyula először Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkárral tanácskozott, azután Károlyi Gyula grófnál tett látogatást. Később Marschall Ferencet fogadta Úri utcai lakásán, ahol körülbelül félóráig tárgyaltak egymással. Marschall után következett a TESz küldöttsége, majd Wünscher Frigyes, a Magyar Távirati Iroda igazgatója. Wünscher Frigyes közölte Gömbössel, hogy Kozma Miklós szeptember 18-ika óta Svájcban tartózkodik, ahonnan csak október közepén akar hazatérni. Kereskedelmi miniszteri jelöléséről csak a lapokból értesült, közvetlenül egyáltalán nem vett részt a kormányválsággal összefüggő eseményekben. Déltájban újból az egységes párt vezetőségének tagjai keresték föl Gömbös Gyulát, természetesen újabb panaszokkal és kívánságokkal. Fél egy órakor Bethlen, azután Darányi Kálmán tanácskozott Gömbössel, még később Fabinyi Tivadar, majd Puky Endre jelent meg az Úri utcában. Valamennyiök részvételével bizalmas tanácskozás kezdődött, amely körülbelül két óra hosszáig tartott. Miniszteri váltások az utolsó órában A kívánságok elsősorban a külügyi és péterjelöltjét, az egységes párt erősen kifogás kereskedelmi tárcával függtek össze. Tomsolta, miután Tomcsányit a pártban alig iscsányi Vilmos Pált, Gömbös külügyminisz- t merik, ritkán jelenik meg a képviselők kö z // //Λ&4 H aSZMS Ilnül, hogy i derűs hangulat, a m Шийтйъ mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ szenvedőknél. вП«3*Я1б*Я hiányoknál pedig Schmidthauer természetes Igmándi v&m ы eedobbttb