Magyarság, 1933. október (14. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
1983 október 1. vasárnap . тияжимю a rémuralom csendjébe és borzalmába mentette horvát, szlovén, macedón, magyar és német alattvalóinak életét. Nyilatkozatok, tények, adatok, számok, dokumentumok kavarognak könyvében, amelyeknek hőmérséklete égeti az olvasó lelkét. Valóban: ha van még Európának lelkiismerete és ha van benne porcikája a jogérzetnek és a humanizmusnak, Pozzi könyvének úgy kell találnia ennek a lelkiismeretnek közvéleményét, mintha egy hadihajót a lőporraktárában éri a telitalálat. Egy néhányezer főből álló titkos társaság kezében van tizennégynyilió ember élete, szerbé és nemszerbé egyaránt, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak külön szenvednek egy gyalázatos és korrupt rémuralom mocsarában, mint emberek, mint polgárok, mint horvátok, mint szlovének, mint macedónok vagy magyarok, stb. Az első benyomás — amellyel a szerző találkozott s amely utóbb mindenütt szemébevágja a maga rettentő és ocsmány képeit, az a katonai megszállás. Az odaérkező utasokat úgy fogadják, mint az utánállókat vagy gonosztevőket. Minden alagút, vasútvonal, állomás, híd, viadukt katonasággal van megszállva, az országutakon, sőt mellékösvényeken unos-untalan katonai vagy csendőri járőrök igazoltatnak, a cabinet noir titokzatos kezei előtt nincs levéltitok még vicinális forgalomban sem, az emberek félhangon beszélnek, a spionage-rendszer földúlta családok és rokoni kötelékek nyugalmát, s a kölcsönös gyanúsításnak és bizalmatlanságnak majdnem látható fertőzéte úszik a légkörben. Hírek és tudósítások csak a belső cenzúra szűrőjén mehetnek külföldre, az egyetlen hírforrás a félhivatalos Avala, a maga gazdag, szövevényes közlekedő csöveivel. Csak a gondolat szabad, a szó és az írás az idomított rabszolgáé, a terror gépezete annyira tökéletes a maga technikai elfinomodottságában, hogy erkölcsi hatásának árnyéka hosszabb, mint akciójának sugaráé. Európának sejtelme sincs róla, hogy csak Szlovénia területén egy hónap alatt ötven bombamerénylet történt, hogy a múlt év júliusától az idei februárig több mint kétszáz rendőr és katona gyilkoltatott meg háromszáz fölkelővel együtt,, hogy a katolikus szláv tartományok ostromállapotban vannak, hogy amely pillanatban a szerb ezredek és csetneki különítmények kiürítenék Horvátországot, abban a pillanatban izmagja se maradna a szerb uralom emlékének, hogy a négy és félmilliónyi horvátság a csecsszopótól az aggastyánig kannibali boszszút esküdött a szerbség ellen, hogy anynyira telítve van a levegő elektromos feszültséggel, hogy a kirobbanás napok, hetek vagy hónapok kérdése, hogy a cselekvés nélkül eltelt évtized a beszámíthatatlanság sokáig korbácsolta föl az elnyomott "tömegek idegeit, hogy a vezérek minden munkája arra irányul csupán, hogy késleltessék vagy gátolják a kirobbanásokat s hogy egyszóval: mindez úgy hatott a francia íróra, mint a mennydörgés elnémulása a vihar tetőpontján. Pozzi kikérdezett horvátot, szerbet, szlovént, ellenzékit és kormánypártit, vezető embereket és egyszerű parasztokat, magasállású hivatalnokokat és proletárokat: az ankét eredménye az egyetemes, oszthatatlan faji és nemzeti gyűlölet, amely előbb-utóbb irtózatos katasztrófák és faji öldöklések között fogja szétrepeszteni a kényszerhatárokat. Mikor még Trumbics Antonnal, a mostani Délszlávia egyik megalapítójával beszélt, ez a jeles horvát államférfi még nem volt internálva egy Sumadja melletti kis szerb faluban, összegezzük csak a legfontosabb passzusait Trumbics nyilatkozatainak: „Vegye tudomásul, hogy nincs ebben az országban egy teremtett horvát lélek, aki az államuniót a leglazább és legliberálisabb formában is fenn akarná tartani... úgy gondolunk a Magyarországgal való kapcsolatra, mint egy elsülyedt tündérvilágra ... Mi katolikus nyugati szlávok vagyunk, ezer év óta éltük európai formák között a magyar nemzettel való testvéries unióban önálló nemzeti és állami életünket... Százszor megbántuk már, hogy kiszakadtunk a magyar szent korona közösségéből ... Vegye tudomásul, hogy legfőbb vágyunk a régi magyar—horvát kapcsolatok visszaállítása ... Célunk az, hogy nemzeti önállóságunk helyreállításával helyet foglaljunk abban a nagy középeurópai szövetségben, amely Varsótól az Adriáig egyesíti a magyarokat a katolikus szlávokkal és az osztrákokkal ... Tudom, hogy engem is menthetetlenül utolér Surlay barátom és Radics István sorsa ... Talán az utolsó szavak azok, amelyek az ön intervjúján át az én ajkamról a nagyvilág felé szállanak... De semmi se ingathat meg sem engem, sem fajtámat és nemzetemet, se kicsinyt, se nagyot abban a szent meggyőződésben, hogy ez a gyalázatos balkáni terror, akár segít benne Európa, akár részvétlenül hagy, véget fog érni, mint a horvát történetnek egy borzalmas rémregényfejezete...“ — És a szlávság ellenségei, az olaszok ellen indítandó háború sem kovácsolhatná össze önöket? Hogyan viselkednének egy olasz háborúban? „Mint az elzásziak a világháborúban, vagy a csehek a monarchiában — volt a válasz —, minden horvát tudja a maga helyét.“ A Trumbiccsal folytatott beszélgetés zenei ellenpontja gyanánt Pozzi Radanovics dr.-ral, a diktatúra szerb sajtófőnökével is eszmecserébe bocsátkozik. Radanovics nyíltan és közvetlenül beszél arról, hogy a nagyszerb állam még korántse kész. „Olaszok tartják megszállva még Isztriát, Görtzöt, Gradiskát és Triesztet egészen az Isonzóig, övék Zára és a dalmát szigetek egy része. Ausztriáé még Karinthiának és Stájerországnak déli része. A magyarok hatalmában van még Baranya északi része és a Mura partja. A románok osztozkodnak még velünk a Bánságban. A bolgárok birtokában van Viddin és Szófia környéke, albánok tartják megszállva Skutarit és a régi déli török vilajetet... Ezek mind a mieink lesznek... Három győzelmes háború után készen vagyunk egy negyedikre is ... Ha a magyarokat és az osztrákokat meg tudtuk verni, noha az erőviszony négy volt az egyhez a mi kárunkra (Ц, hogyne tudnánk pocsékká verni az olaszokat, amikor csak két olasz ért egy osztrákot. Majd megtanítjuk a csőtészta-evőket... Tudjuk, hogy ez a háború kikerülhetetlen, de respektábilis ellenségünk nincs más, mint a magyar ...“ Szerzőnek föltűnik, hogy Belgrád utcáin, vagy más úgynevezett jugoszláv városban tíz idegen szó közül kilenc német, hogy a szerb közvélemény tökéletesen németbarát, hogy az úgynevezett franciabarátságot csak a katonai emlékek tartják és azok a pénzügyi juttatások, amelyeknek egy részéről a francia parlament talán nem is tud. Szerzőnek szemébe szökik, hogy minden átlag értelmiségi szerb büszkén vallja magát a délszlávság poroszának, hogy csinyjeikben, erőszakosságukban, perfidiájukban, ármányos és brutális magatartásukban a szerbek nem egyebek, mint civilizálatlan poroszok. Annak ellenére, hogy a szerb nemzet kilenctized része ellene van a diktatúrának, passzív felelősségét nem lehet elvitatni. Maga a diktatúra és vele a szerb nemzet egy megoldhatatlan alternatíva előtt áll: vagy visszatér az alkotmányos rendszerhez, ami Szerbia biztos szétmúlását jelenti, vagy fenntartja a rémuralmat, amelynek egyedüli mentsége és váltsága a külpolitikai kaland, a háború, akár az albánok, akár az olaszok, akár a bolgárok, akár a magyarok ellen. Tájékozódott úgynevezett semleges szerb tényezők között is, akik már nem hívei a diktatúrának, de irtózva gondolnak államuk szétrobbantásának lehetőségére is. Ők is azt mondják: a diktatúra annyira tönkretett minden reális megoldást, hogy nincs más kiút, mint a forradalom, vagy a háború. Maga a király legkevésbé mentesülhet a legszörnyűbb felelősség alól. Sándor király foglya a tiszti kamarillának, a fehér kéznek, amely már rég elcsapta volna, ha a király próbált volna bármit tenni ellene, vagy csak megkockáztatja is a szakítás veszedelmét. A régi szerb politikusok, a társadalom, az értelmiség túlnyomó része, a szerb parasztság ma már óriási többségében republikánus. Szívesen megalkudnék a horvátokkal és a szlovénekkel egy alkotmányos köztársaság árán, egy föderatív rendszerrel, ha ez még lehetséges volna. Mindez már késő. Új őszi szövetek njárak! Női szövet: Bakié gyapjúkelme divatszövet P 3.25, 2.65, Angora divatkelme gyönyörű színekben P Argalin ruhakelme egyszín és mintás.... P Divatkockás gyapjjúkelme .... p Tweed ruhakelme ...................................... P 1.65 Tweed gyapjúkelme ................... p 1.85 2.85 2.85 2.75 1.15 2.45 Női felülte- és hoszttimkelme legújabb kimintázás, 140 cm Szélee .... P 455, 3.05, Alei festiítőkelme, diagonale 140 cm széles ......... P 9.55 Angora felöltőkelme újdonság, 140 cm széles .. P Kosszüm kelme fekete és eötérkés, 14 cm széles P Télikabát büksébe mela minőség, 140 cm széles .................... P 11.75, Angora, téliklsbátkelme újdonság, 140 cm széles .. P 3.65 6.55 8.75 4.95 6.55 8.75 Diagonálkelme, téli és átmeneti kabátra, 140 cm széles ...................P Férfi szövet: Férfi strapaöltönykelme no cm sz., e.55. Férfi öltönykelme jó minőségű kamgarn és seviot 140 cm széles...................... P Férfi dublé kabátkelme ..................p Férfi divat kabátkelme elsőrangú minőség............ P Férfi télikabátkelme megbízható Jó anyag P 16.55, 9.55 3.95 9.55 6.55 9.55 9.55 Mintákat szívesen kiuldunk! HERCZEG is FODOR textil-, úri és női divatáruháza Budapest, un.: твоими 24. lyaudvarnál) Szerző munkájának csupán ama fejezeteit ismertettük röviden, amelyek a két kiegyenlíthetetlen világ, úgymint az ortodox, pravoszláv, a hosszú török uralom alatt elbarbarizálódott szerbség és a nyugati katolikus, európai életformájú, a magyar hagyományoktól és eszméktől átitatott rendszer végkimerülésig tartó párviadalát ismerteti. Nem foglalkoztunk a macedón-bolgár kérdéssel, sem a magyar revizionizmust ismertető részeivel. Hitünk szerint a könyvet sürgősen le kell fordítani magyar nyelvre is, hogy a magyar társadalom egy előkelő idegen táj-, gyilagos szemléletéből és ítéletéből lássa a béke legfenyegetőbb veszedelmét s ismerje föl a horvát kérdést a maga elementáris jelentőségében. A magyar nemzet csak elismeréssel és köszönettel tartozik az illusztris szerzőnek, aki hónapokig tartó fölfedezőutjának eredményeit bocsátotta az európai nyilvánosság elé. A csehek Kassán és Pozsonyban minden joguktól megfosztották a magyarokat Pozsony, szeptember 30. Már röviddel a legutóbbi népszámlálás lezárása után jelentgetni kezdte a cseh sajtó, hogy Pozsony és Kassa városában nem tette ki az összeírt magyar lakosság arányszáma a húsz százalékot, tehát mindkét városban megszűnnek a magyar kisebbségi jogok éppenúgy, mint Ungvárt is. Minthogy a Felvidéken a csehek a régi magyar városokat nagyközségekké fokozták le, úgyhogy csak négy város maradt, egyesegyedül Munkácson maradnának meg a nyelvtörvény értelmében a magyar kisebbségi jogok, mert csak itt ért el a magyarság húsz százaléknál magasabb arányszámot. A cseh nyelvtörvény értelmében ugyanis azokban a városokban és járásokban, amelyekben a lakosságnak több mint nyolcvan százaléka egynyelvű, az a nyelv az egyedüli hivatalos nyelv. Azon alul, de húsz százalékon felül, párhuzamosan érvényesül az illető nép nyelve az adminisztrációban. Ez a nyelvtörvény magyarázza meg, hogy miért folyt olyan rettenetes terrorral és csalással a népszámlálás. A Felvidékre cseh összeíró biztosokat küldtek, s ezek a legnagyobb lelkiismeretlenséggel „cseh-szlováknak“ írtak be mindenkit, aki valamelyest bírja a cseh vagy tót nyelvet. Az állami, törvényhatósági és községi tisztviselőket hivatalból „csehszlováknak“ minősítették, a lakosság többi rétegét pedig különösen adóügyi és más pénzügyi természetű fenyegetésekkel kényszerítették, hogy államnyelvűneki irja magát. A Felvidék népszámlálásának eredményét most tették hivatalosan közzé s a statisztikai hivatal ebből az alkalomból közölte a felvidéki tartományi hivatallal, hogy a nyelvtörvény a népszámlálás alapján Kassán és Pozsonyban nem engedi meg többé a magyar kisebbségi jogok gyakorlását s a magyar nyelv használatát, mert a magyar lakosság számaránya egyik városban sem éri el a törvényben előírt húsz százalékot. Kassa területén a népszámlálás mindössze tizennyolc százalék magyart talált, Pozsony területén pedig csak 16,2 százalékot. Ezt az eredményt a terroron és hamisításokon kívül úgy érte el a cseh kormány, hogy mind-, két városhoz hozzácsatolt egy csomó tót falut, hogy ezek lakossága is rontsa a magyarság arányszámát. A felvidéki tartományi hivatal a statisztikai hivatal átirata alapján most közölte Kassa és Pozsony város tanácsával, hogy a magyar kisebbségnek ebben a két városban nincs többé joga anyanyelve használatára, nem tarthat fenn magyar nyelvű iskolát, vagy bármiféle közintézményt, a magyar feliratokat el kell távolítani az utcákról és a magyar nyelvű felszólalás tilos ezután a városházán, a bíróságon, vagy bármiféle hatóság előtt. A tartományi hivatalnak ez a rendelete leírhatatlan felháborodást keltett a magyar kisebbség körében, mert ilyen arányú jogfosztásra még az eddigi tapasztalatok alapján sem voltak elkészülve. Különösen Kassára nézve sérelmes ez az intézkedés, mert Kassa csaknem teljesen színmagyar volt, a cseh megszállás kezdetén és bár azóta a nagyarányú cseh betelepítésekkel sikerült neki némi idegen jelleget adni, a községi választások eredménye mutatja, hogy még mindig nagy többségben van a magyarság ebben a városban. Ennek ellenére most nyolcvankétszázalékos „csehszlovák“ anya kereskedőjénél, mert a rendelések sorrendjében szállítjuk a 3 -1- 1 lámpás 7331-es Orbcit Band-Pass Európavevő készüléket különleges csövekkel, különleges, nagy dinamikus hangszóróval és állomás-és nevekre hitelesített átvilágított skálával/ hangerőszabályozóval és hangszínezstváltóval. Ezen készülék teljes hangerővel, szelektíven hozza Európa minden számottevő állomását. Szabott készpénzára P 225.— 7331« ■hódié frMUt Orion kzelfimpaguál