Magyarság, 1933. október (14. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

1983 október 1. vasárnap . тияжимю a rémuralom csendjébe és borzalmába mentette horvát, szlovén, macedón, ma­gyar és német alattvalóinak életét. Nyi­latkozatok, tények, adatok, számok, do­kumentumok kavarognak könyvében, amelyeknek hőmérséklete égeti az olvasó lelkét. Valóban: ha van még Európának lelkiismerete és ha van benne porcikája a jogérzetnek és a humanizmusnak, Pozzi könyvének úgy kell találnia ennek a lelkiismeretnek közvéleményét, mintha egy hadihajót a lőporraktárában éri a telitalálat. Egy néhányezer főből álló titkos társaság kezében van tizennégy­­nyilió ember élete, szerbé és nemszerbé egyaránt, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak külön szenvednek egy gyalá­zatos és korrupt rémuralom mocsará­ban, mint emberek, mint polgárok, mint horvátok, mint szlovének, mint macedó­nok vagy magyarok, stb. Az első benyomás — amellyel a szerző találkozott s amely utóbb mindenütt sze­­mébevágja a maga rettentő és ocsmány képeit, az a katonai megszállás. Az oda­érkező utasokat úgy fogadják, mint az utánállókat vagy gonosztevőket. Minden alagút, vasútvonal, állomás, híd, viadukt katonasággal van megszállva, az ország­utakon, sőt mellékösvényeken unos-unta­­lan katonai vagy csendőri járőrök iga­zoltatnak, a cabinet noir titokzatos kezei előtt nincs levéltitok még vicinális forga­lomban sem, az emberek félhangon be­szélnek, a spionage-rendszer földúlta családok és rokoni kötelékek nyugalmát, s a kölcsönös gyanúsításnak és bizalmat­lanságnak majdnem látható fertőzéte úszik a légkörben. Hírek és tudósítások csak a belső cenzúra szűrőjén mehetnek külföldre, az egyetlen hírforrás a félhi­vatalos Avala, a maga gazdag, szövevé­nyes közlekedő csöveivel. Csak a gondo­lat szabad, a szó és az írás az idomított rabszolgáé, a terror gépezete annyira tö­kéletes a maga technikai elfinomodottsá­­gában, hogy erkölcsi hatásának árnyéka hosszabb, mint akciójának sugaráé. Európának sejtelme sincs róla, hogy csak Szlovénia területén egy hónap alatt ötven bombamerénylet történt, hogy a múlt év júliusától az idei februárig több mint kétszáz rendőr és katona gyilkolta­­tott meg háromszáz fölkelővel együtt,, hogy a katolikus szláv tartományok ostromállapotban vannak, hogy amely pillanatban a szerb ezredek és csetneki különítmények kiürítenék Horvátorszá­got, abban a pillanatban izmagja se ma­radna a szerb uralom emlékének, hogy a négy és félmilliónyi horvátság a csecs­szopótól az aggastyánig kannibali bosz­­szút esküdött a szerbség ellen, hogy any­­nyira telítve van a levegő elektromos feszültséggel, hogy a kirobbanás napok, hetek vagy hónapok kérdése, hogy a cselekvés n­élkül eltelt évtized a beszá­­míthatatlanság sokáig korbácsolta föl az elnyomott "tömegek idegeit, hogy a vezé­rek minden munkája arra irányul csu­pán, hogy késleltessék vagy gátolják a kirobbanásokat s hogy egyszóval: mindez úgy hatott a francia íróra, mint a mennydörgés elnémulása a vihar tető­pontján. Pozzi kikérdezett horvátot, szerbet, szlovént, ellenzékit és kormány­­pártit, vezető embereket és egyszerű pa­rasztokat, magasállású hivatalnokokat és proletárokat: az ankét eredménye az egyetemes, oszthatatlan faji és nemzeti gyűlölet, amely előbb-utóbb irtózatos katasztrófák és faji öldöklések között fogja szétrepeszteni a kényszerhatárokat. Mikor még Trumbics Antonnal, a mos­tani Délszlávia egyik megalapítójával beszélt, ez a jeles horvát államférfi még nem volt internálva egy Sumadja mel­letti kis szerb faluban, összegezzük csak a legfontosabb passzusait Trumbics nyi­latkozatainak: „Vegye tudomásul, hogy nincs ebben az országban egy teremtett horvát lélek, aki az államuniót a leg­lazább és legliberálisabb formában is fenn akarná tartani... úgy gondolunk a Magyarországgal való kapcsolatra, mint egy elsülyedt tündérvilágra ... Mi katolikus nyugati szlávok vagyunk, ezer év óta éltük európai formák között a magyar nemzettel való testvéries unió­ban önálló nemzeti és állami életünket... Százszor megbántuk már, hogy kisza­kadtunk a magyar szent korona közös­ségéből ... Vegye tudomásul, hogy leg­főbb vágyunk a régi magyar—horvát kapcsolatok visszaállítása ... Célunk az, hogy nemzeti önállóságunk helyreállítá­sával helyet foglaljunk abban a nagy középeurópai szövetségben, amely Var­sótól az Adriáig egyesíti a magyarokat a katolikus szlávokkal és az osztrákok­kal ... Tudom, hogy engem is menthe­tetlenül utolér Surlay barátom és Radics István sorsa ... Talán az utolsó szavak azok, amelyek az ön intervjúján át az én ajkamról a nagyvilág felé szállanak... De semmi se ingathat meg sem engem, sem fajtámat és nemzetemet, se kicsinyt, se nagyot abban a szent meggyőződés­ben, hogy ez a gyalázatos balkáni terror, akár segít benne Európa, akár részvét­lenül hagy, véget fog érni, mint a horvát történetnek egy borzalmas rémregén­y­­fejezete...“ — És a szlávság ellenségei, az ola­szok ellen indítandó háború sem ková­csolhatná össze önöket? Hogyan visel­kednének egy olasz háborúban? „Mint az elzásziak a világháborúban, vagy a csehek a monarchiában — volt a válasz —, minden horvát tudja a maga helyét.“ A Trumbiccsal folytatott beszélgetés zenei ellenpontja gyanánt Pozzi Radano­­vics dr.-ral, a diktatúra szerb sajtófőnö­kével is eszmecserébe bocsátkozik. Ra­­danovics nyíltan és közvetlenül beszél arról, hogy a nagyszerb állam még ko­­rántse kész. „Olaszok tartják megszállva még Isztriát, Görtzöt, Gradiskát és Triesz­tet egészen az Isonzóig, övék Zára és a dalmát szigetek egy része. Ausztriáé még Karinthiának és Stájerországnak déli része. A magyarok hatalmában van még Baranya északi része és a Mura partja. A románok osztozkodnak még velünk a Bánságban. A bolgárok birtokában van Viddin és Szófia környéke, albánok tart­ják megszállva Skutarit és a régi déli török vilajetet... Ezek mind a mieink lesznek... Három győzelmes háború után készen vagyunk egy negyedikre is ... Ha­ a­ magyarokat és az osztráko­kat meg tudtuk verni, noha az erő­viszony négy volt az egyhez a mi ká­runkra (Ц, hogyne tudnánk pocsékká verni az olaszokat, amikor csak két olasz ért egy osztrákot. Majd megtanítjuk a csőtészta-evőket... Tudjuk, hogy ez a háború kikerülhetetlen, de respektábilis ellenségünk nincs más, mint a ma­gyar ...“ Szerzőnek föltűnik, hogy Bel­­grád utcáin, vagy más úgynevezett jugo­szláv városban tíz idegen szó közül ki­lenc német, hogy a szerb közvélemény tökéletesen németbarát, hogy az úgy­nevezett franciabarátságot csak a kato­nai emlékek tartják és azok a pénzügyi juttatások, amelyeknek egy részéről a francia parlament talán nem is tud. Szer­zőnek szemébe szökik, hogy minden át­lag értelmiségi szerb büszkén vallja ma­gát a délszlávság poroszának, hogy csiny­­jeikben, erőszakosságukban, perfidiájuk­­ban, ármányos és brutális magatartá­sukban a szerbek nem egyebek, mint civilizálatlan poroszok. Annak ellenére, hogy a szerb nemzet kilenctized része ellene van a diktatúrának, passzív fele­lősségét nem lehet elvitatni. Maga a diktatúra és vele a szerb nemzet egy megoldhatatlan alternatíva előtt áll: vagy visszatér az alkotmányos rendszerhez, ami Szerbia biztos szétmúlását jelenti, vagy fenntartja a rémuralmat, amelynek egyedüli mentsége és váltsága a külpoli­tikai kaland, a háború, akár az albá­nok, akár az olaszok, akár a bolgárok, akár a magyarok ellen. Tájékozódott úgynevezett semleges szerb tényezők kö­zött is, akik már nem hívei a diktatú­rának, de irtózva gondolnak államuk szétrobbantásának lehetőségére is. Ők is azt mondják: a diktatúra annyira tönkre­tett minden reális megoldást, hogy nincs más kiút, mint a forradalom, vagy a háború. Maga a király legkevésbé men­tesülhet a legszörnyűbb felelősség alól. Sándor király foglya a tiszti kamarillá­­nak, a fehér kéznek, amely már rég el­csapta volna, ha a király próbált volna bármit tenni ellene, vagy csak megkoc­káztatja is a szakítás veszedelmét. A régi szerb politikusok, a társadalom, az ér­telmiség túlnyomó része, a szerb pa­rasztság ma már óriási többségében re­publikánus. Szívesen megalkudnék a horvátokkal és a szlovénekkel egy alkot­mányos köztársaság árán, egy föderatív rendszerrel, ha ez még lehetséges volna. Mindez már késő. Új őszi szövetek njárak! Női szövet: Bakié gyapjú­­kelme divatszövet P 3.25, 2.65, Angora divat­­kelme gyönyörű színekben P Argalin ruhakelme egyszín és mintás­­.... P Divatkockás gyapjjúkelme .... p Tweed ruhakelme ...................................... P 1.65 Tweed gyapjú­­kelme ................... p 1.85 2.85 2.85 2.75 1.15 2.45 Női felülte- és hoszttimkelme legújabb kimintázás, 140 cm Szélee .... P 4­55, 3.05, Alei festi­ítőkelme, diagonale 140 cm széles ......... P 9.55 Angora felöltő­kelme újdonság, 140 cm széles .. P Kosszüm kel­me fekete és eötérkés, 14 cm s­zéles P Télikabát büksé­be­ me­la minőség, 140 cm széles .................... P 11.75, Angora, téliklsbát­kelm­e újdonság, 140 cm széles .. P 3.65 6.55 8.75 4.95 6.55 8.75 Diagonálkelme, téli és átmeneti kabátra, 140 cm széles ...................P Férfi szövet: Férfi strapaöltöny­kelme no cm sz., e.55. Férfi öltönykelme jó minőségű kamgarn és seviot 140 cm széles...................... P Férfi d­ublé kabát­kelme ..................p Férfi divat kabát­kelme elsőrangú minőség............ P Férfi télikabát­­kelm­e megbízható Jó anyag P 16.55, 9.55 3.95 9.55 6.55 9.55 9.55 Mintákat szívesen kiuldunk! HERCZEG is FODOR textil-, úri és női divatáruháza Budapest, un.: твоими 24. lyaudvarnál) Szerző munkájának csupán ama feje­zeteit ismertettük röviden, amelyek a két kiegyenlíthetetlen világ, úgymint az or­todox, pravoszláv, a hosszú török ura­lom alatt elbarbarizálódott szerbség és a nyugati katolikus, európai életformájú, a magyar hagyományoktól és eszméktől átitatott rendszer végkimerülésig tartó párviadalát ismerteti. Nem foglalkoztunk a macedón-bolgár kérdéssel, sem a ma­gyar revizionizmust ismertető részeivel. Hitünk szerint a könyvet sürgősen le kell fordítani magyar nyelvre is, hogy a ma­gyar társadalom egy előkelő idegen táj-, gyilagos szemléletéből és ítéletéből lássa a béke legfenyegetőbb veszedelmét s is­merje föl a horvát kérdést a maga ele­mentáris jelentőségében. A magyar nem­zet csak elismeréssel és köszönettel tar­tozik az illusztris szerzőnek, aki hóna­pokig tartó fölfedezőutjának eredményeit bocsátotta az európai nyilvánosság elé. A csehek Kassán és Pozsonyban minden joguktól megfosztották a magyarokat Pozsony, szeptember 30. Már röviddel a legutóbbi népszámlálás lezárása után jelentgetni kezdte a cseh sajtó, hogy Pozsony és Kassa városában nem tette ki az összeírt magyar lakosság arányszáma a h­úsz százalékot, tehát mind­két városban megszűnnek a magyar kisebb­ségi jogok éppenúgy, mint Ungvárt is. Mint­hogy a Felvidéken a csehek a régi magyar városokat nagyközségekké fokozták le, úgy­hogy csak négy város maradt, egyes­­egyedül Munkácson maradnának meg a nyelvtörvény értelmében a magyar kisebb­ségi jogok, mert csak itt ért el a magyarság húsz százaléknál magasabb arányszámot. A cseh nye­lvtörvény értelmében ugyanis azok­ban a városokban és járásokban, amelyek­ben a lakosságnak több mint nyolcvan szá­zaléka egynyelvű, az a nyelv az egyedüli hivatalos nyelv. Azon alul, de húsz száza­lékon felül, párhuzamosan érvényesül az il­lető nép nyelve az adminisztrációban. Ez a nyelvtörvény magyarázza meg, hogy miért folyt olyan rettenetes terrorral és csalással a népszámlálás. A Felvidékre cseh összeíró biztosokat küldtek, s ezek a legnagyobb lel­kiismeretlenséggel „cseh-szlováknak“ írtak be mindenkit, aki valamelyest bírja a cseh vagy tót nyelvet. Az állami, törvényhatósági és községi tisztviselőket hivatalból „cseh­szlováknak“ minősítették, a lakosság többi rétegét pedig különösen adóügyi és más pénzügyi természetű fenyegetésekkel kény­­szerítették, hogy államnyelvűneki irja magát. A Felvidék népszámlálásának eredményét most tették hivatalosan közzé s a statiszti­kai hivatal ebből az alkalomból közölte a felvidéki tartományi hivatallal, hogy a nyelvtörvény a népszámlálás alapján Kassán és Pozsonyban nem engedi meg többé a magyar kisebbségi jogok gyakorlását s a magyar nyelv használatát, mert a magyar lakosság számaránya egyik városban sem éri el a törvényben előírt húsz százalékot. Kassa területén a népszámlálás mindössze tizennyolc százalék magyart talált, Pozsony területén pedig csak 16,2 százalékot. Ezt az eredményt a terroron és hamisításokon kí­­vül úgy érte el a cseh kormány, hogy mind-, két városhoz hozzácsatolt egy csomó tót falut, hogy ezek lakossága is rontsa a ma­gyarság arányszámát. A felvidéki tartomá­nyi hivatal a statisztikai hivatal átirata alapján most közölte Kassa és Pozsony vá­ros tanácsával, hogy a magyar kisebbségnek ebben a két városban nincs többé joga anyanyelve használatára, nem tarthat fenn magyar nyelvű iskolát, vagy bármiféle köz­­intézményt, a m­agyar feliratokat el kell tá­volítani az utcákról és a magyar nyelvű fel­szólalás tilos ezután a városházán, a bírósá­gon, vagy bármiféle hatóság előtt. A tartományi hivatalnak ez a rendelete leírhatatlan felháborodást keltett a magyar kisebbség körében, mert ilyen arányú jog­fosztásra még az eddigi tapasztalatok alap­ján sem voltak elkészülve. Különösen Kas­sára nézve sérelmes ez az intézkedés, mert Kassa csaknem teljesen színmagyar volt, a cseh megszállás kezdetén és bá­r azóta a nagyarányú cseh betelepítésekkel sikerült neki némi idegen jelleget adni, a községi választások eredménye mutatja, hogy még mindig nagy többségben van a magyarság ebben a városban. Ennek ellenére most nyolcvankétszázalékos „csehszlovák“ anya­ kereskedőjénél, mert a rendelések sorrendjé­ben szállítjuk a 3 -1- 1 lámpás 7331-es Orbcit Band-Pass Európavevő készüléket különleges csövekkel, különleges, nagy dinamikus hang­szóróval és állomás-és nevekre hitelesített átvilágított skálával/ hangerőszabályozóval és hangszínezstváltóval. Ezen készülék teljes hangerővel, szelektíven hozza Európa minden számottevő állomását. Szabott készpénzára P 225.— 7331« ■hódié frMUt Orion kzelfimpaguál

Next