Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)
1934-11-03 / 244. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK , FÉLÉVRE 24 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 1 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FII- VASARNAPI FNJ. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASARNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KI VEZEL ÉVEI. MINDEN NAP BUDAPEST, 1934 NOVEMBER 3. SZOMBAT FŐMUNKAT ABS: PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VL KEHIT.BT. ARADI UTCA 8. SZÁM TELEFON: *278-109 SZ (20 MEZ I.ÉKALMÍMÁS). LEVELEM: BUDAPEST 02 POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZTÁLY: IV KER. ESKÜ UT 8 TELEFON: *888-08 POSTATAKAREKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28098 Mintha még hatalmunk lenne... Irta: Spectator Kolozsvár, november hó Az időjárás vagy két hete megint följavult. Tobzódik a vénasszonyok nyara. Nappali fényözene feledteti a hideg éjszakákat, amikor a havasról legszáguldó szél és már egy kicsi harmat ízesre csipi a vadrózsa bogyóit. A hires erdélyi szép őszhöz van szerencsénk. Jólesik beleharapni a jószágu almákba, mikből tömérdek jófajta termett ez idén, a eladatlanul hever otthon, mert máig se szervezték meg kellőkép a kivitelét s ez a procedúra egyre körülményesebbé válik más áru körül is, minthogy a gazdasági elzárkózás s a pénznemek elkorlátozása mindig nagyobb mérveket ölt az egész világ példájára. Az időjárás enyhülésével mintha most együtt haladna politikai helyzetünk némi, persze, alig mérhető javulása. Különös ez, mégis valóság. Mintha valami kicsinyt, egészen kicsit, de mégis csak valamit enyhülne a végletekig feszült kisebbségi légkör. A vezérpolitikusok például mind sűrűbben mormogják el a szinte minden beszédnél kötelezővé vált imádságot és fogadalmat, hogy tisztelni óhajtják a kisebbségi jogokat. Ennek a maszlagnak, persze, nem szabad bedőlni, mégis meg kell állapítanunk, hogy ezt a hangot megint sűrűbben és értelmesebben, sőt látszatra komolyabban kezdik használni, miután épp az ellenkezőjét űzték versenyezve. Ami azonban feltűnő, egészen új vagy szokatlan fogalmazások társaságában. A nemzeti parasztpárt megyei tagozatainak vezetőségei Vajda Sándor elnökletével rendezett kolozsvári gyűlésükön fölpanaszolták, hogy „a kormány Erdélybe olyan köztisztviselőket nevez ki, akik nem ismerik a kisebbségi nyelveket.“ A határozat továbbá hangoztatja: „a kisebbségi tisztviselőkkel szemben alkalmazott olyan célú módszereket, hogy ez ellenük alkalmazott eljárásukkal egy hipokrita román hazafiság nevében álcázzák a román tisztviselők ellen elkövetett törvénytelenségeket, nem lehet egyeztetni az állam tekintélyével.“ De amikor ellenünk támadnak, akkor is olyan a hang most már, mintha borzasztó pusztulásunkban még mindig jelentékeny hatalmat képviselnénk. A korporációs mozgalom vezére, aki nemrég szorította ki az egeresi szénbányából az utolsó kisebbségi részvénytőkét, a kalandos pártéletű Manoilescu Mihály folyóiratában azzal a jeligével buzgólkodik a gazdasági fasizmus mellett, hogy az üldözött románság a kisebbségek igájában sínylődik és csak „az új alkotmányból születendő korporációk hozhatják létre a társadalmi és gazdasági egyensúllyal karöltve a faji egyensúlyt is“, de bevezetésül ő is előrebocsátja, hogy ostobaság volna követelni és gyakorolni a kisebbségek elnyomását. A nemzeti parasztpárt erdélyi vezérletének fentebb említett gyűlése azon a címen kérte a vidéki román bankok talpraállítását, mert ez „parancsoló követelmény azokban a tartományokban, ahol a kisebbségi pénzintézetek a legteljesebb virágzásban vannak.“ De hány maradt még életben belőlük? kérdezhetnők a hízelgő, de valótlan udvarlásra. Van egy pár kézzelfogható bizonyíték a légáramlat némi javulásáról. Itt-ott megszorították vagy legalább is fölfüggesztették a közalkalmazottak elbocsátását, egyes ágazatokban a nyelvvizsga áldozatait „csak“ az ó-királyságba való áthelyezéssel büntetik, ami egy román főember szerint kitüntetés az idegenszármazásúnak. A nemzeti parasztpárt vezérei különben a tisztviselők nagymérvű lebontása körül szintén rejtett hatalmukra gyanakszanak; ezt állapították meg: „a kisebbségi tisztviselők közül soknak sikerül a szolgálatba való visszahelyezés érdekében a megfelelő utakat és eszközöket megtalálni“, mikor ez a románnak nem sikerül. Csakhogy — sajnos — erről mi semmit se tudunk. Némi enyhülést hozott a nyelvvizsgán elbukott kisebbségi tanárok ügyének most közölt rendezése is: új vizsgára állhatnak és csak a nemzeti tárgyak tanításától tiltják el őket; sajnos, az elbukott tanítókat el kell bocsátani, de csak a jövő tanév elejével, így ez a hosszú határidő alkalmat ad — ha nem bukna meg a kormány — a drákói szigor közbenjárásokkal való visszavonására. Javulást jelent még az is, hogy Aradon a nemrég ledöntött és visszahelyezett Fábián Gábor szobrát, továbbá Csiky Gergely és a nemes emlékű Darányi János orvos Mellszobrát a közművelődési palotába helyezték át, mert a közkertekben, ahol eddig szerénykedtek, szemet szúrtak volna Románia közgyűlésre érkező polgármestereinek javulást, hiszen lefűrészelték volna fejüket, mint Nagykárolyban a Kölcsey-szoborral tették, vagy raktárba dobhatták volna, mint a legtöbb műemlékkel történt. Sokan jó jelnek fogják föl, hogy messzi határidőre történt Bethlen György gróf sajtópörének elodázása, minthogy eljutottunk végre odáig, hogy a magyar párt elnökét is a vádlottak padjára ültetik egy köszönőiratának a lapokban történt közzététele miatt, s úgy látszik, az ügyészi ötletek háborítatlanul érkeznek el a főtárgyalásokig. Ami ezekben a „javulás“ mellett is bántó, kitűnő bizonyíték az égető sérelmek irányában. Mindenesetre enyhült légkörre vall, ami a „gyimesi forradalom" kapcsán történt A csángók megelégelvén, hogy adóhátralékok miatt elviszik a mentesített eszközeiket is és egy magyarul nem tudó, bűnözött román tanító gyötörje gyermekeiket, összefogtak néhány román bajtárssal és nagy törvényes zenebonát rendeztek; ezúttal meglepetésszerűen a csendőrség és a vádhatóság a törvény korlátai közt igen megértőnek és emberségesnek bizonyult. Más kérdés, mi ebben a helyzet, idő, a hatalom embereinek véletlen érdeme. Végre is mi lehet ennek az oka, ha nem csupán rövid szélcsendről vagy erőgyűjtésről, hanem valóban kis politikai iitoriabevonásról volna szó? Talán azért esik ez, mert közeledik a törvényhozás új ülésszakának megnyitása és jó valamelyik légoszlopot lefaragni, mikor annyi feszültség fog súlyos vihart okozni, elsősorban Maniu részéről, akit végleg elkeserített a Skoda-vizsgálóbizottság elfogult modora? Talán oka, hogy Titulescut nem lehetett a kormányból kituszkolni, ő pedig hír szerint inkább mint valaha, feszélyezőnek jellemez mindent, ami kedvezőtlenül szivároghat a külföldi közvéleménybe és megakadhat a népszövetségi főtitkárság nagyszemű hálójában? Talán a marseillei borzalom, amely minden más mellett nyilvánvalóvá tette az államvezető népek hatalmi túltengésének és a nemzetiségi elnyomásnak tarthatatlan voltát? Az európai bizonytalanság, melyben sohase lehet hibás a szelidebb politika? A közéleti anyagelviség hívei föl se vetik e lehetőségeket és habozás nélkül kijelentik, hogy a vasöklökről csak azért húzták le a páncélkesztyűt, mert az „országfejlesztő" kölcsön kibocsátása így kívánta és ennek a belső kölcsönnek önkéntelenségét a kisebbségek mentői nagyobb jegyzésével kell bizonyítani. Lám, a hirdetmények a kisebbségek nyelvén is buzdítanak és e célból fölfedezik az előzetes bírálattól különösen „istápolt“ kisebbségi lapok hirdetési rovatait is. A nagy bukaresti lapok már az első napok dobverései közt fennen hiresztelik, hogy Erdély nagy magyar városaiban különösen lelkesednek a kisebbségi polgárok a kölcsönjegyzés után s nagyarányú toborzógyülésre készülnek. /"Ne hallgassuk el azonban, hogy ez a belső kölcsön önmagában véve is rendkívül csalogató. Aranyértékben adómentesen kamatozik és sorsolódik, 98-as árfolyamon adják és 20 százalék felpénzzel váltják be, azonkívül sorsolási jutalmak is vannak és a kötvények állami viszonylatokban, készpénz szerepét játsszák. Más lapra tartozik azonban, hogy az állam kibocsátmányai, kezdve az agrárkisajátítás papírjától egészen a legfrissebb adóbomokig, körülbelül a névérték egyharmadán szoktak forogni... A pénzemberek és politikusok véleménye szerint a kölcsönt mégis hamarosan túl fogják jegyezni és a kisebbségek maradék pénzecskéjének java része is jelentős szerepet fog játszani ebben. A kormánynak, állandóan nyitott válsága miatt égető szüksége van a sikerre, az ellenzék hazafias okból nem gördíthet akadályokat, a kisebbségek pedig életérdekből. Holott, ha elmúlik az átmenet rövid ideje, megint nagyobb lehet a légnyomás. Attól függ minden, micsoda fejleményei lesznek Marseillenek és Rómának ... XV. ÉVFOLYAM, 244. (4087.) SZÁM »Franciaországra lehetetlenség számítani« - mondta röviddel halála előtt Sándor szerb király Parisból jelentik. Suarez, a La Presse Bécsbe küldött tudósítója beszámol arról, hogy a marseillei merénylet Franciaország jó, hírnevére súlyos csapást mért. Bécsben, amely Keleteurópa megfigyelőállomása — írja a tudósító —, nem csinálnak titkot abból, hogy Németország befolyása Belgrádra Sándor király uralkodásának utolsó napjaiban, lényegesen megnövekedett A királyt az új politikai irányválasztásra részben személyi, részben általános jellegű politikai okok késztették. Egyik előző párisi látogatása alkalmával a francia hatóságok igen figyelmetlenül fogadták. Kevéssel azután Berlinbe utazott és ott megkülönböztetett udvariassággal találkozott. Néhány héttel később Bécsbe látogatva, egy ottani kiváló francia személyiség előtt a következő kijelentéseket tette: — Franciaországra lehetetlenség számítani. Franciaország minden két hónapban cseréli kormányát és sohasem tárgyalhatunk ugyanazokkal az államférfiakkal. Egyébként a francia államférfiak minden jószándékuk ellenére is képtelenek felszabadítani magukat pártjuk szempontján alól. Éppen ezért Berlin felé fordulunk. Berlint és Belgrádot semmi ellentét sem választja el egymástól. Berlin nem cseréli kormányát naponta és segítségünkre lehet Olaszországgal való kapcsolatainkban. Máris változás történt a szerb kormányban Belgrádból jelentik: Maximovics igazságügyminiszter lemondásáról még mindig nem adtak ki hivatalos közleményt. Uzunovics miniszterelnök szakadatlanul folytatja tanácskozásait, hogy a részleges kormányválságot elhárítsa. Már két ízben is kihallgatáson jelent meg a régenstanácsnál. Maximovics helyét egyelőre nem töltötték be, hanem Kosics Demeter földmivelési minisztert bízták meg az igazságügyi tárca átvételével. A régenstanács is hozzájárult ehhez az ideiglenes megoldáshoz. Maximovics lemondásáról a Daily Telegraph a következőket jelenti: Pál herceg politikai amnesztiát akart adni, Maximovics azonban, aki azelőtt mint a diktatúra belügyminisztere, meggyűlöltette magát hivatalos túlkapásaival és minden szabad szó üldözésével az egész országban vonakodott az amnesztiához szükséges lépéseket megtenni Maximovics egyébként is ellenszenvvel fogadta Pál herceget, mert előzőleg már megállapodott Uzunovics miniszterelnökkel, hogy Zsivkovics tábornokkal és Uzunoviccsal ő fogja megalakítani a régenstanácsot, amikor még azt hitték, hogy a király végrendelet nélkü halt meg. A király végrendelete a Daily Telegraph szerint világosan mutatta, hogy olyan kormányzótanácsot kíván, amely végleg szakít a diktatúrával, ezért vette be egyik tagnak Sztankovics orvostanárt, mert tudta hogy engesztelhetetlen ellensége a pánszeri irányzatnak. A végrendelettel azonban nem érte el célját, mert a jelenlegi kormány helyén maradt és ez mind nagy szerbekből áll akik nem tűrnek el semmiféle változást, amik hatalmon tudják tartani magukat. A régenstanács tárgyal a szlovénekkel és a bosnyákokkal A legújabb jelentések szerint Szerbiában minden eddigi cáfolat ellenére, rendszerváltozás készül. A régenstanács érintkezésbe lépett az egykori ellenzék feloszlatott pártjaival s ugy látszik be akarja vonni őket az építő munkába. Elsősorban az ószerb ellenzéki pártokról van szó, az egykori demokrata pártról és a volt radikális pártról, lehetséges azonban az együttműködés a nemzetiségi pártokkal is, mint például a szlovénekkel és a bosnyákokkal A horvátokkal egyelőre még nem lépett érintkezésbe a régenstanács. A nagyjelentőségű belpolitikai tanácskozások csütörtök este kezdődtek a király palotában Pád régensherceg és a régenstanács két másik tagjának jelenlétében. Esőnek a régenstanács az egykori ószerb demokrata párt vezérét, Ljuba Davidovicst fogadta és megkérdezte tőle milyen feltételek mellett támogatná a volt demokrata párt kormányt Pénteken délelőtt a szlové klerikális nép hrt. vezére, Korosec volt miszterelnök jelent meg audiencián a régen Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér