Magyarság, 1936. március (17. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
1936 március 1. vasárnap is.nssi© és tagokban a kezdődő influenza jelei. Ilyenkor hívjon orvost és addig is vegyen be 1—2 ASPIRIN ® TABLETTÁT Mimim tablettán látható a „Bayer* kírfftf, mint a megbízhatóság jele. Gyógyszertárakban kapható dofil, van még egy nemzet ír angol, mely szorosan véve nem kutinentális hatalom ugyan, de azért még Európához tartozik és annak hatam -egyensugát évszázadok óta teljes erejével és tekintélyével védi, mint az európai ütközőerőknek nagy kiegyensúlyozója. Az összes európai nemzetek között az angol nemzet külpolitikai öntudata van legjobban kifejlődve, mit még a 18-ik század első felében volt külügyminiszterük és kiváló írójuk, Bolingbroke nagyjában így rögzített: „Mi nem tartozunk az európai kontinenshez, melynek viszályaiban, hacsak lehet, nem veszünk részt, de viszont szomszédai vagyunk ezeknek népeknek és igy nem engedhetjük meg, hogy közülük bármelyik is olyan hatalomra tegyen szert, mely a mi biztonságunkat is veszélyeztethetné. Egy nemzet sem ismerte fel ily tisztán és világosan nemzete hivatását és rendeltetését és egy nemzet sem követi ily szigorú következetességgel évszázadok óta annak parancsait. Anglia nemzeti külpolitikai öntudat klaszszikus hazája. Mi lehet most már a magyar külpolitika helyes iránya, célkitűzése, mondjuk öntudata? Ennél a kérdésnél nagyon megfontoltnak, reálisnak kell lennünk, tág és tiszta látókörrel kell bírnunk és a legfontosabb talán, hogy a fent említett négy vezető európai hatalmasság közül, legalább kettőnek érdekében álljon programunk. Földrajzi helyzetünk és társtalanságunk egyformán predesztinálnak arra, hogy gátjául szolgáljunk akár a szláv, akár a germán európai hegemóniának, melyek közül bármelyiknek megvalósulása nemcsak bennünket, magyarokat törölne el a térképről, hanem végzetes veszedelmet jelentene az összes latin népeknek (ide értve a románokat is), Angliának és a többi európai semleges és kis államoknak egyaránt. Magyar külpolitikai öntudatom azt parancsolja tehát nekem, hogy itt Európa szívében, a Dunamedencében, az a hivatásom és rendeltetésem, hogy gátat alkossak nyugati államok és a magam jól felfogott érdekében úgy a szláv, mint a germán faj egyesülésével, azaz terjeszkedésével szemben. Miután ezt a közös érdekű nagy európai feladatot, jelenlegi megcsonkított és gyenge voltunknál fogva, magunk elvégezni képtelenek vagyunk, meg kell értetni az európai nemzetekkel, melyek sem nem szlávok, sem nem germánok (franciák, olaszok, angolok, spanyolok Belgium, Hollandia, Svájc, a skandináv és balti államok), sőt az USA-val és Japánnal is, hogy saját jól felfogott érdekükben olyan helyzetbe kell hozniok bennünket, hogy ezt a nagy hivatásunkat az ő segítségükkel betölthessük mint ahogy a germán, a török és szláv terjeszkedésnek voltunk biztos gátja, ezer éven keresztül. Ha erre az igazságra és külpolitikai végcélra, rendeltetésünkre, minden magyar ráeszmél és azt a világ nemzeteivel megértetjük, akkor kezdődik majd az öntudatos, aktív, egységes, és erélyes magyar külpolitika. Mi£ ez meg nem történik, jelentéktelen játékszer leszünk a nemzetek társaságában és a sötétben cél nélkül támolygunk. De hogyan és mi módon juthatunk el ide? Azt az egész világ belátja már, hogy a páris melletti békék a Habsburg-monarchia szétdarabolásával Délkelet-Európa, pontosabban a Dunamedence bonyolult nemzetiségi és gazdasági kérdését nemhogy megoldották volna, hanem még jobban összegabalyították. Az 51 milliós monarchia ideális gazdasági egység volt és politikailag biztos gátat jelentett úgy a szláv, mint a germán terjeszkedés ellen. Ennek helyébe a német terjeszkedés meggátlására három kis utódállamot állítottak, melyek sem faji nemzetiségi, sem vallási, sem földrajzi sem történelmi és kulturális, de még gazdasági alapon sem egységesek és életképesek. A horvát, szlovén és dalmá katolikust, aki ezer éve Róma és a nyugati kultúra emlőin nőtt fel, egy világ választja el az orthodox és balkán kulturálatlanság képviselőjétől, a szerbtől. Az erdélyi székely, szász és oláh részese volt a nyugateurópai magyar kultúrának és hagyományoknak és nehezen tudja elviselni a Regat balkáni erkölcseit és államkormányzási módszereit Végül a tizennégymilliós Csehszlovákiának nevezett földrajzi szörnyszülöttben összesen hatféle erős nemzeti kisebbségen akar uralkodni hatmillió csehszláv voltuk ellenére, elégedetlenek , nem nyugszanak bele elnyomatásukba gyarmati mivoltukba és szisztematiku gazdasági tönkretételükbe a magyar impérium alatt megelégedett szlovákok és rutének, nem is beszélve a kultúrában magasabb fokon álló három és félmillió németről és az egymillió magyarról. Végül a két roncs, Magyarország és Ausztria, egyedül, mai minden józan ésszel ellenkező határaik között, képtelenek önálló és független nemzeti életüket kiélni és Európa állandó tűzfészkei lesznek Terát beteg, nagyon beteg, sokkal betegebb, mint a Monarchia idejében volt, Európának ez a 62 millió ember által lakott tekintélyes része. Akár a germán, akár a szláv (orosz) erőrekapás esetén, nem jelentene akadályt egyik nagy hódítónak sem ezt a 62 millió embert igazába hajtani. Hol volna akár az egyik, akár a másik esetben a francia biztonság? Mussolini mél mi volna a Mare nostra-val? És John Bull-nál milyen biztonságos és nyugodt volna az út a Földközi-tengeren végig Egyiptomba, Indiába, vagy Ausztráliába? Mi hát ebből a szerencsétlen helyzetből, zsákutcából kivezető helyes és járható út? Szerény nézetem szerint, ez kétféleképpen lehetséges. Az egyik mód a magyar revíziós törekvéseknek és kívánságoknak teljes honorálása és az integer, szentistváni 22 milliós Nagy Magyarországhelyreállítása. Bármenynyire ezt a megoldást kívánnám, minden igaz magyarral együtt tiszta szívből és csak érzelmeimre hallgatva én is, sajnos, a mai külpolitikai helyzettel számolva és azt ismerve és a józan ész után indulva, mégis a Dimamedence problémájának megoldásánál a jelen pillanatban, ezt az utat még sohá nem tartom járhatónak, mert a háborús gyűlölet velünk szemben még mindig fennáll Európa népeinek egy jelentős csoportjánál és ennek következtében a Népszövetség és a győztes államok (a kettő ma még tulajdonképpen egy), még sohá hallani sem fognak akarni egy Magyarország érdekében és javára történő ilyen revízióról. Élni pedig kell ennek a nemzetnek, tehát a lehetséges, adott életformák között kell választania. Ezenkívül a magyar revízióval nem volna megoldva Ausztria, Horvát-Szlavonország Szlovénia, Dalmácia, Bosznia, Erdély, Szlovenszkó és a ruténföld sorsa sem Mert ellenségeink felhozhatnák ellenérvül, hogy nem szolgáltathatják újra ki az erdélyi oláhokat, a felvidéki szlovákokat és ruthéneket és a délvidéki szerbeket a magyar imperializmusnak és a 22 milliós integer Magyarország közel 50 százalékra rugó nemzetiségeivel megint csak nem adna stabilitást és ellentálló erőt a Dunamedencének. De nem tartom ezt az utat járhatónak azért sem, mert nemcsak Magyarország elégedetlen mai állapotával és nemcsak mi vagyunk gazdaságilag tönkrenyomorítva az új határok folytán, hanem elégedetlen ugyanígy az osztrák, a horvát szlavón, a szlovén, a dalmát, a bosnyák az erdélyi székely és szász, sőt oláh is, a szlovák és ruthén egyformán. Ez egy közös egységes probléma, a Duna medence problémája, melyet egyszerre egy csapásra kell megoldani. De Európa szempontjából nézve sem volna kielégítő egyedül a magyar revízió, mert itt nem csupán magyar vagy osztrák érdekről, hanem az egész műveit Európa közös érdekéről, arról van szó, hogy akár a germán, akár a szláv hegemóniának útjába, a régi Stabsburg-monarchia helyébe, egy miinél nagyobb és erősebb kiegyensúlyozott, biztos és igazságos alapokon nyugvó új államalakulat helyettessék. Ezt az egész kérdést, egész Európának egyszerre és együtt kell megoldania. Hallgassák meg az ezen területeken őslakót, előbb említett elégedetlen népek és nemzetek igazi reprezentánsainak kívánságait és máris ki fognak alakulni egy 40 milliós, erős, gazdaságilag virágzásra hivatott, gazdag és boldog föderatív Dunabirodalomnak körvonalai, melynek magja és gerince, valamint természetes központja is a magyar nemzet volna. Délen az Adriánál a baráti és hatalmas olasz nemzetre, északon pedig az erős Lengyelországra támaszkodva, valamint a balti államokkal és Bulgáriával a legjobb barátságban élve, az Északi-tengertől az Adriáig és a Fekete tengerig egy olyan szilárd és erős államcsoportot fogunk alkotni, mely minden veszedelemtől megvédi Európát és itt keleten és délkeleten nyugodt, állandó stabil helyzetet teremt. A természetes, igazságos és helyes mederbe visszaterelt Szerbiával a legjobb szomszédi és baráti viszonyban élne a Dunabirodalom, annak minden népe és nemzetisége, mert eliminálva volnának a most közöttük fennálló ütközőpontok és kölcsönösen egymásra volnának szorulva. Nézetem és meggyőződésem szerint az egyetlen lehetőség ennek megvalósítására: száműzetésben élő, fiatal legitim királyunkat, Szent István koronájának várományosát hazahozni és megkoronázni, mert ezt a megoldást kívánják, az Anschluss megakadályozására, mely reánk, magyarokra nézve volna a legnagyobb veszedelem, a nyugateurópai hatalmak is. Csak Habsburg-restaurációval lehet a magunk és a Duna völgyének jövőjét szilárd alapon biztosítani, csak így tölthetjük be nemzeti és európai hivatásunkat, csak ezúton érhetjük el a revíziót. Ez az új államalakulat nem volna hasonló a Benes agyában megszületett és Tardieu által propagált dunai államok szövetségéhez, mely prágai vezetéssel és a status quo alapján terveztetett, hanem egy, a magyar érdekeknek legjobban megfelelő, erős, 40 milliós új Habsburg-monarchia, amely helyzeti energiájánál fogva a dunai államok és Közép-Európa szilárdságát és állandóságát jelentené. családnak, azaz vezető reprezentánsainak: a franciáknak, németeknek és oroszoknak végcéljuk, programjuk, ezt tartják nemzeti rendeltetésüknek, hivatásuknak: az európai hegemóniát. Ezért viselte véres háborúit a Napkirály, borította lángba Európát a 19-ik század elején Napóleon. Ebben a közös célban egyesítette az összes kis német államokat és törzseket a Vaskancellár s ezért kellett vállalnia Németországnak Sedan-t, Königgraetz-et és a Világháborút. Ez az európai hegemónia kimérája vezeti Nagy Péter óta a szláv népek vezérét, az oroszt, a meleg tenger (Bosporus—Adria) és déli fajrokonaikkal való egyesülő törekvéseiben. Eligrom kontinentális, népcsaládon ASPRION PÁL (ezelőtt Müller és Asprion) írjaszemkészítő specialista nagymozgékonyságú espberi mmmmmm készít és behelyez a legújabb művészi mód szerint Budapesten tartózkodik március 2. Található: látszerésznél, Bpest, IV. Kecskeméti u. 14 Elindultak Szitás vezetése mellett. Finta a kanyarból hátrapislantott. — Huj, de aggusztálja, János bátyám! — Előre — rivalt rájuk Szitás — aki hátranéz, én vágom fejbe. Egy, kettő egy, kettő ... Huppantak a bakkancsok, mint egykor Galíciában, mikor még Szitás őrmester úr parancsolt a sok bőrbajusznak. Balog a hegy alatt mégegyszer földhözcsapta Szóládit. Nyakánál emelte, megint. Nagy, görcsös mutatóujja előtte libegett. — Hát csak azért mondom, Andris! úgy vigyázz Kutas bátyádra, mint a két szemedre. Akkor nem lesz kóter, meg csendőr. Anyádnak meg lesz kenyér és orvosság, neked munka... De ha nem, akkor... Rettentő öklével újra megmarkolta a kabátgallért. — Akkor — ordított, hogy csak úgy zengett bele a hegy. — Hagyjon kelmed, hagyjon már! — nyögte a legény. — Hagylak én, fiam! Elővette a tarisznyát, kihúzta a vörösboros üveget. — Ha nyitogatja a szemét, ittas vele. Te is ihatsz, úgy. Itt van a szűröm, vedd rád. ötre elértek a nyolcvanas őrházig. Tették a munkát, mint a gép. A két öregebb pattogó szavakat dobált és dús erejüket ők vágták elől. A legények utánuk. Szó alig esett. Mikor a mérnök megérkezett, Balog elébe állt, Kutas helyett. — Jelentem alásan, mérnök úrnak, hogy két ember maródi lett délután. Kutas, meg Szóládi. — Amint látom, jól megy azért minden, nincs semmi baj . . . — Nincs, kérem alássan. Holnap elérünk Káliig. DDA'GA'BB LE NET DE JOH NINCS MINTA PHILIPS lUXUSSZUPER 4712 CSÖVES AMERIKAVEVŐ A rádiókészüléket készségesen bemutatja: Sternberg ma: fcansszergyar% Az ideiglenes diplomások kinevezésüket kérik a miniszterelnöktől A közhivatalokban ideiglenesen alkalmazott diplomások memorandumot küldtek a miniszterelnökhöz. Emlékiratukban hivatkoznak arra, hogy a nyári kinevezések előtt már előterjesztették kívánságaikat, de eddig arra választ nem kaptak. Azért újból kérik a miniszterelnököt, hogy végleges állásba nevezzék ki őket. Két éve immár, hogy havi 75 pengő fizetés mellett dolgoznak, sok helyen fogalmazási és tisztviselői munkát végeznek, mindenképpen rászolgáltak tehát arra, hogy rendszeresített munkakörbe előléptessék őket. Legnagyobb részük már túl van a harmincéves koron s a mostani ideiglenes alkalmazásukban családalapításra sem gondolhatnak. Nemzeti érdek tehát, hogy kinevezzék őket. A Magyarság legközelebb még visszatér a diplomások ügyére. Kabát, kosztüm ruhakelme, selyem- és mosóáruk vásárlásánál vegye igénybe üzletünkben a MAGYARSÁG BEVÁSÁRLÁSI (KLIRINGSZELVÉNY)KEDVEZMÉNYÉT ! ÁRAINK MEGLEPŐEN OLCSÓK I fiMJÉNÉR