Magyarság, 1936. július (17. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
IS36 Július 1, szerda wbaniMUfi Zavarok a kormánysajtó tervbe vett átszervezése körül Tele van a város — nem akácfaillattal —, de illatosnak éppen nem mondható hírekkel, hogy a NEP-rendszer, amelyet az ellenzékibírálat az elmúlt hónapokban prózában és a versben, súlyos érvekkel, a humor pajzán enyelgésével és a gúny csípős fegyverével egyaránt alaposan megtépázott, a sajtópro- Ipaganda terén nagy átcsoportosításra és széles alapokon nyugvó szervezkedésre készüla politika nyári szünetében. Az a nagy cél lebeg szem előtt, hogy őszre fordulóra mostani, rozogának bizonyult kormánypárti Sajtó fegyverzetét ujjal, a modern technikavívmányainak megfelelőbbel felcserélve, felülkerekedett ellenzéki lapokra megsemmisítő csapást mérhessen. Nyíltan beszéltek róla, a lapok is cáfolatlanul megírták, hogy a kormány öreg, harci kardja, a nagymúltú B. H. leszáll, illetve letaszíttatik a kormány reggeli főlapjának díszes magaslatáról és fürge, harciiasan elevenés utcai árusításra beállított délutáni újsággá kényszerül fiatalodni, illetve degradálódni. Míg helyét az a lap foglalná el, amely eddig is ugyancsak a kormány politikáját támogatta, de diktatúrás és hangsúlyozottan szoros németbarát irányzatával, bizonyos kormánykörök megítélése szerint, a közvéleményben némi visszhangot vert és — úgy látszik — egyes vezetőtényezők szívéhez éppen ezért mindig közelebb állt, mint a hűvösen tartózkodó és szürkén kormányt szolgáló B. H., amelyet Martonék soha sem tartottak megfelelő ellensúlynak és védőpajzsnak az ellenzéki támadások pergőtüzével szemben, mindenáron, felbátorítva a külföldi lapokban is megjelent ama hírektől, amelyek az ő irányzatukra nézve kedvező belpolitikai változásokat jósolnak. Viszont a kormánypárt komolyabb elemei, sőt a kormány többsége is, józanul viszakiadnak minden olyan politikai mozgalom megindításától, tehát egy nagyon is nyilvánvaló élű és irányzatú új sajtópolitika kezdeményezésétől is, amely — amellett, hogy újabb milliókat nyelne el teljesen hatástalanul és eredménytelenül — újra kiélesítené és elmérgesítené a kormánypárt és ellenzék közötti viszonyt, amely az utóbbi időben — a szélsőséges elemek megriadása és pillanatnyi visszaszorulása következtében — lényegesen megenyhült és egy békésebb belpolitikai légkör kialakulásával kecsegtetett. Úgy látszik, hogy a július első napjaira bejelentett nagy változás végrehajtása egyelőre halasztást szenved, ami kétségtelen bizonysága annak, hogy akadályok, aggodalmak támadtak és azok, akik az átcsoportosítás tervét kieszelték, megvalósítását elhatározták és a szükséges intézkedéseket máris folyamatba tették, tulajdonképpen gazda nélkül, elhamarkodva cselekedtek igen fontos és kényes kérdésben. Az átszervezés előhírnökei A szállongó híreket megerősítette az a feltűnést keltő körülmény, hogy a „capitis diminutio“-ra ítélt B. H. előfizetői már egy hét óta díjtalanul megkapták — a régi, megszokott újságjukon kívül — a kormánypárt főlapjaként „eljövendő“ napi sajtóterméket is. Sőt — állítólag — már körlevélben értekítették az előfizetőket, hogy július 1-től kezdve a régi teljesen megszűnik és helyetteez lesz az új kormánypárti lapkirály. Hogy Valami készül a kormányt támogató lapokkal kapcsolatban a NEP-propagandának Marton •—Béldi szellemétől állandóan nyugtalan berkeiben, ezt elárulja annak bejelentése is, hogy az eljövendőnek mondott új kormánypárti főlap rövidesen nagyszabású módon átalakítva, költséges mellékletekkel bővítve, a rangemelésnek megfelelő külső alakban fog az előfizetők bámuló szemei elé toppanni. Egy hétfői kormánypárti reggeli újság megindításának tervét is széjjelvitte az országban a hírharang. Feszült várakozással tekintett a közeli napok elé a NEP-sajtópropaganda lendületes nekirugaszkodásának híre által felajzott közvélemény. Szomorúsággal vette tudomásul az egykor oly híres és fényes nevű B. H. közeli kimúlásának bejelentését és nem minden kétkedés nélkül csóválta a fejét: vájjon üdvös-e a mostani forrongó és feszült külpolitikai helyzetben a kormánysajtónak ez a feltűnő átcsoportosítása, amely gyanakvóés kedvezőtlen kommentárokra szolgáltathatalkalmat, és vájjon van-e pénz erre a neméppen feltétlenül szükséges és sürgős célra a mai szűkös, nyomorúságos, deficites világban, amikor nagyfontosságú közfeladatokraa költségvetés csak egy-kétezer pengőt tud előirányozni? Kiütköző ellentétek, aggodalmak és akadályok Az utolsó pillanatban olyan hírek futnak be, amelyek a kétkedőknek látszanak igazat adni. Azt mondják e hírek, hogy a kormánysajtó átcsoportosításával és költséges átszervezésével kapcsolatban újra kiütköztek akormánypárton belül azok a közismert ellentétek, amelyek lappangó állapotban a választások lezajlása óta állandóan megvannak az egységesnek hirdetett kormánypárton belül a diktatúrás irányzatok zászlójára felesküdött „politikai jövevények“ kis csoportja és a többséget alkotó régi képviselők, az úgynevezett „kormánypárti csáklyások“ között. A kormánysajtó átalakítását a Martonyi Antal-féle csoport kívánja és erőszakolja Hová vezet az ellentétek elkenése? A kormánypárton belül lévő kétségtelen ellentétek ismételt elkenése, ime, minduntalan idevezet, hogy ismételten történnek a felelős tényezők és kormánypárt többségének felfogásával és akaratával nem egyező politikai akciók annak a kis csoportnak részéről, amely diktatórikus módon ül a kormánypárt lomha és tehetetlen többségének nyakán. Vájjon meddig fog ez a fonák és veszélyekkel teljes állapot még tartani és vájjon vezethet-e jóra ez a felemás, beteg helyzet? Ezt kérdi minden józanul gondolkozó, a helyes kormányzás elemi tételeivel tisztában lévő politikai elme. Angol-francia szövetség körvonalai bontakoznak ki a genfi tanácskozásból Állítólag angol—francia—orosz koalíció van készülőben — Schuschnigg Kancellárt hír szerint meghívták Genfbe - A Habsburg-kérdés előtérben — Az angol—francia antant akarja diktálni a feltételeket Németországnak és Olaszországnak — Véglegesen elhatározták a szankciók megszüntetését Genfben bizonyosra veszik Olaszország bekapcsolódását a nyugati nagyhatalmak együttműködésébe AZ ANGOL—FRANCIA SZÖVETKEZÉSNEK számos előjelét regisztráltuk már e hasábokon, de meg kell vallanunk, hogy a legutóbbi genfi fordulat még ezek után is nagy meglepetés. Ha ugyanis a londoni és a párisi sajtó értesüléseinek hihetünk, akkor nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a már eddig is meglévő angol—francia antant és francia—orosz katonai szövetség megint kezd egységes körvonalú angol—francia-orosz koalícióvá alakulni. Ennek kapcsán három kérdés vetődik fel: a német, az olasz és az osztrák probléma. Az első úgy hangzik, igaz-e a genfi hír, hogy Anglia az elmúlt hónapokban folytatott politikájától eltérően nem csupán a végcélban, hanem az eszközökben is egyetért Franciaországgal Németországgal szemben. A második: hogyan vonják be Olaszországot a nyugati nagyhatalmak együttműködésébe, mikor és milyen feltételekkel? A harmadik kérdés pedig már napirendre is került, mert francia forrásból származó értesülések szerint az angol—francia tanácskozás egyik eredménye az volt, hogy Schuschnigg osztrák kancellárt állítólag felkérték, hogy a Habsburg-kérdés megbeszélése céljából még e napokban utazzék Genfbe. B ANNECYBEN FOLYT LE A NEVEZETES TALÁLKOZÓ Blum francia miniszterelnök, Delbos külügyminiszter, valamint Eden angol külügyminiszter között, akik nagyjából egybehangzó angol és francia hírek szerint a következőkben egyeztek meg: 1. Az olaszellenes szankciókat megszüntetik és erre határozott időpontot tűznek ki. 2. Egyelőre nem ismerik el Abesszínia annektálását. 3. Egyelőre nem kezdenek közvetlen tárgyalást Olaszországgal, nem siettetik a stresai front helyreállítását. 4. Anglia a Földközi-tengeren fenntartja azt a megállapodást, amelyet Franciaországgal, Délszláviával, Görögországgal és Törökországgal kötött és amelyben ezek az államok arra kötelezték egymást, hogy kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak katonailag, ha Olaszország bármelyiküket megtámadná. Anglia nem csökkenti a Földközitengeren összevont hadiflottáját. 5. Egyelőre nem hozzák szőnyegre a népszövetség reformját. Nem hajlandók fölvizezni a népszövetségi alapszabályokat, hanem ellenkezőleg, szigorítani fogják a szankciókat. Minthogy Franciaország azt javasolta, hogy a népszövetségi szankciók végrehajtását regionális egyezményekkel biztosítsák, Anglia ezt a francia tervet hajlandó mérlegelés tárgyává tenni. C. A mostani genfi összejövetel után azonnal napirendre tűzik a lokarnói válság ügyét. Ezután bevárják az angol, kérdőívre adandó német választ s ennek alapján újabb lokarnói konferenciát hivnak össze Brüsszelbe vagy Montreuxbe. 7. A középeurópai kérdés ügyében egyelőre nem tesznek különösebb lépéseket. ★ E MEGÁLLAPODÁS RÉSZLETEI sok tekintetben adhatnak új irányt az európai politikának. Ha ugyanis helyesen értelmezzük ezt a sok „egyelőre nem“-et, akkor Anglia és Franciaország elsősorban úgy akarja helyreállítani a maga külpolitikai tekintélyét s oly módon akarja megnövelni az angol—francia antant hatóerejét, hogy a két középeurópai nagyhatalommal szemben megfordítja eddigi taktikáját. Ha eddig Berlinből és Rómából üzenték meg Nyugat- Európába, hogy mik a kívánságaik, most úgy látszik London és Páris maga akarja megszabni a feltételeket. A szankciók szigorítása és a regionális paktumok emlegetése világosan szól Németország felé, Olaszországgal szemben pedig nyilvánvaló az a tendencia, hogy az angol— francia antant szívesen előlegezi Olaszországnak a szankciók megszüntetését, más téren azonban előbb be akarja várni Olaszország visszatérését a nyugati nagyhatalmi koncertbe. S ha mint eddig Olaszország minden cáfolat nélkül hagyta azokat a híreket, hogy külügyminisztere Berlinbe utazik, nyilván azzal a célzattal, hogy így bírja nagyobb engedékenységre Angliát és Franciaországot, akkor most, úgy látszik, London és Páris kezd taktikai okokból nagyobb hidegvért tanúsítani Róma irányában, hogy így bírják most ők megértőbb és készségesebb politikára Olaszországot.* BÁRMILYEN FENYEGETŐEN HANGZIK ugyanis az angol—francia eszmecserének fent idézett 2., 3. és 4-ik pontja, az angol alsóház hétfői vitája minden kétséget kizáróan arra vall, hogy Anglia csupán tárgyalási fegyvernek használja föl ezeket a pontokat Olaszországnál szemben. Mert amikor az alsóházban két interpelláló azt kérdezte az angol kormánytól, hogy meddig akarja érvényben tartani a Földközi-tengeri angol—francia—délszláv—görög—török kölcsönös segélynyújtási megállapodást és hogy meddig tartja fenn a Földközi-tengeri angol flotta mostani létszámát, Cranborne lord külügyi államtitkár olyan választ adott, hogy csak a szankciós kérdés eldőltéig tartja fenn ezeket az intézkedéseket bizonyosan. Amiből az következik, hogy ez után az időpont után Anglia nem fog ragaszkodni ezekhez az Olaszország által rossz szemmel nézett intézkedésekhez, hanem szívesen hagy magával alkudni. Az angol—olasz közeledés előtt nyit ki további ajtót a népszövetségnek átadott olasz memorandum is, amelyet másutt, a népszövetségi közgyűlésről szóló tudósításban ismertetünk. Ennek Genf irányában felette engedékeny hangja megerősítette a népszövetségi köröket abban a föltevésükben, hogy Olaszországnak a lokarnói együttesbe való visszakapcsolódása a következőképpen fog megtörténni: Olaszország arra való hivatkozással nem vett részt a rajnai bevonulás után lefolyt angol—btelga—francia vezérkari megbeszélésen, hogy amíg a szankciók életben vannak, addig Róma nem vehet részt ilyen együttes lépésekben. A szankciók felfüggesztésének kimondása után azonban Anglia példájára, Olaszország is elküldi Parisba és Belgiumba azt a levelet, amely katonai támogatást ígér Franciaországnak és Belgiumnak német támadás esetén. , * ANGOL—OROSZ KÖZELEDÉSRŐL is beszélnek Genfben az angol—francia front megerősítése kapcsán. Egyes hírek szerint ugyanis London és Moszkva "nem csupán az angol—francia—orosz együttműködés kimélyítésében értene egyet, hanem a Dardanellakérdés megoldására nézve is megtalálták volna a közös formulát. Eszerint békeidőben e török javaslat szerint rendeznék a Dardanellákon való átjárást, háborús időszakban pedig a tengerszoros minden flotta számára nyitva állna, ha az népszövetségi határozatot hajt végre. Tehát nemcsak az orosz flotta jöhetne ki a Földközi-tengerre, hanem az angol is bemehetne a Fekete-tengerre, ha a népszövetségi tanács így határoz. Ezenkívül a szovjet flotta akkor is átkelhet a szorosokon, ha a Keleti-tengeri flottáját akarja megerősíteni.A SHhUSCHNIGG GENFBE VALÓ MEGHIVATÁSA is az angol—francia megállapodásnak volna tulajdonítható. Genfben kedd reggel úgy tudták, hogy az angol és a francia külügyminiszter felkérte Schuschnigg osztrák kancellárt arra, hogy utazzék Genfbe. Állítólag abból a célból, hogy vele a Habsburg-kérdés jelenlegi állását megbeszéljék. Annyi tény, hogy kedden délben Puaux bécsi francia követ meglátogatta Schuschniggot. De Bécsben tagadják, hogy Schuschnigg elutaznék Genfbe. Ezzel szemben genfi francia körökben fenntartják, hogy Schuschnigghoz ez a felhívás elment, vannak azonban olyan hangok, amelyek szerint nem csupán a Habsburg-kérdést akarja tisztázni Anglia és Franciaország, hanem állítólag arról is szó volna, hogy miképpen üssék nyélbe a német—osztrák határ garantálását szolgáló katonai kölcsönös segélynyújtó paktumot. Kedden este Bécsben hivatalos jelentést adtak ki Schuschnigg esetleges genfi útjával Saját érdekében próbálja Uj! Olagyegénde tehelet * *