Magyarság, 1938. szeptember (19. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-28 / 218. szám

1938 szeptember 28. szerda sEtBsaaaaaBggMaasban »Nem lesz béke Európában, míg a szlovákok nem csatlakoznak Magyarországhoz« Genfből jelentik. Jehlicska Ferenc, a szlovák tanács elnöke, szeptember 27-én a következő szövegű táviratot küldötte Hiller német birodalmi kancellárnak: „Most, amikor a csehek elárasztják az egész világot azzal a hamis hírrel, hogy megegyezést létesítettek a szlovákokkal és rendszeresen terjesztik azt a hazugságot, hogy létezik csehszlovák nemzet, a szlovák tanács a szlovák nép nevében a legforróbb köszönetét és hála érzelmeit fejezi ki Nagy­méltóságod iránt, amiért szeptember 26-iki beszédében felvetette a szlovák kérdést. Kö­­zépeurópában képviselt helyzeti adottságunk minden erejével kijelentjük, hogy nem lesz béke Európában mindaddig, amíg a szlová­kok el nem szakadtak a csetiektől és nem csatlakoztak Magyarországhoz. Prága fracilkészültségben A Prager Mittag közleménye szerint Prága hadiállapotban van. Valamennyi nyilvános parkban óvóhelyeket készítettek. (A Prager Mittag cikkének távbeszélőn való továbbí­tása itt megszakadt, mert a távbeszélő össze­köttetést cseh oldalon megszakították.) Néhány nap óta a cseh fővárosra estén­ként teljes sötétség borul, mert a hatóságok elrendelték Prága elsötétítését. Az elsötétítést most újabb rendelkezéssel állandósították. Rendeletet adtak ki, amelynek értelmében a 17—60 év közötti férfiak nem hagyhatják el Csehország határait. A kormány kiadott egy másik rendeletet is, amely összeírás céljából minden külföldit jelentkezésre kötelez. Azonkívül kötelesek a külföldiek beszolgáltatni külföldi fizető­esz­közeiket, bejelenteni a külfölddel szemben fennállott követeléseiket, beszolgáltatni a birtokukban levő nemesfémet és idegen pénznemre szóló értékpapírjaikat. Az össze­írást szeptember 30-ig kell végrehajtani. A kormány másik rendelete kimondja, hogy külföldre csak a kereskedelmi minisz­térium különleges engedélyével szabad áru­kat szállítani. Egyre több vér tapad a csetiek kezéhez Berlinből jelentik. A keddi berlini lapok jelentése szerint cseh katonák a német határ közvetlen közelében agyonlőtték Hartl dr. ismert szudétanémet vezért. Hartl dr. auto­mobilon járta be Liebau szudétanémet város környékét, hogy ellenőrizze a szudétanémet lakosság helyzetét. Útközben cseh katonai járőrrel találkozott, amelynek vezetője min­den előzetes felszólítás nélkül tüzet vezényelt az automobilra. Hartl dr.-t fejlövés érte és azonnal meghalt. Varsóból jelentik. A sajtó beszámol Roger Witeldnak, a tescheni lengyel cserkész­­szövetség parancsnokának tragikus halálá­ról. Reger egy cserkészcsapattal együtt Lengyelországba menekülőben átlépte a lengyel-cseh határt, amikor a cseh katonák meglátták és gépfegyverrel tüzeltek rájuk. A gépfegyvergolyók tüzében Reger elesett. Hitler Prágának küldött jegyzéke teljes össz­hangban áll a francia-angol javaslatokkal Berlinből jelenti a német távirati iroda. l A prágai rádióállomás, amely állandóan azt ismétli, hogy a német emlékirat a szudéta­német kérdés megoldása tekintetében túl­megy a londoni javaslatokon, hétfőn este azt állította többi között, hogy a német emlék­irat szerint mintegy 30­ millió csehszlová­kiai lakos kerülne át Németországihoz. Ezzel kapcsolatban megjegyzik: A szudéta­német peremterületen közel millió szu­­détanémet lakik. Ennek a peremterületnek az elcsatolásába Csehszlovákia beleegyezett. Ha most állást foglal ez ellen, ez csak újból azt bizonyítja, hogy meg akar szabadulni kötelezettségeitől. A prágai rádió azt állította továbbá, hogy az emlékirat javaslatai értelmében 820.000 cseh kerülne Németországba, míg Cseh­szlovákiában csak 100.000 német maradna. Ezzel kapcsolatban megjegyzik: Ezek a számok teljesen önkényesek. Egyébként a német emlékirat világosan kimondja, hogy a végleges határmegállapításnak meg kell felelnie az érdekeltek akaratának, hogy arányos helyzetet kell teremteni és hogy a részletkérdések szabályozására német—cseh bizottság alakítását javasolják. A prágai rádió azt állította továbbá, hogy elveszik Csehszlovákiától gazdasági életle­hetőségeit, jelentékeny ipari vidékeit, erdőit, komlóterületeit, fontos vasipari vidékeit, amelyeken a cseh élet nyugszik. Ezzel kapcsolatban megjegyzik: Ha ezek a következmények beállnának — ami külön­ben nem fog előfordulni —, akkor ez nem a német emlékirat végrehajtási rendelkezései­nek lesz tulajdonítható, hanem az egész Európa által méltányolt és Prága hozzájáru­lásával történő területelcsatolásnak. Egyéb­ként Prága nem igen tudja elhitetni, hogy a cseh gazdasági élet azokra a területekre van felépítve, amelyeken kizárólag szudéta­­németek laknak. Ezt annál kevésbé teheti, mert éppen ezeknek a területeknek a gazda­sági életét rendszeresen elkorcsosította. Kü­lönben is most nem a cseh gazdasági élet kérdéséről, hanem a népek önrendelkezési jogáról van szó. A prágai adó azt állította még, hogy Cseh­ország megmaradó területe a szomszédok, azaz elsősorban a német birodalom kénye­­kedvének lenne kiszolgáltatva. Ezzel kapcsolatban megjegyzik: Ez csak frázis. Eddig a szudétanémetek voltak a csehek kénye-kevének kiszolgáltatva és a szudétanémetek mennének tönkre, ha nem szabadítanák meg őket. Elég gyakran hang­súlyozzák, hogy a német birodalomnak semmi olyan szándéka nincs, hogy gyám­ságot gyakoroljon a cseh nemzeti állam felett, vagy valamilyen igényt támasszon cseh nemzeti területre. A prágai adó azt állította végül, hogy a megmaradó terület közlekedési útjait telje­sen megcsonkítanák. Ezzel kapcsolatban megjegyzik: A közle­kedési utak rendezése műszaki kérdés, ame­lyet jóakarat mellett igen könnyen meg lehet oldani. Ha a prágai kormány itt ismét alá­rendelt fontosságú közlekedési kérdéseket átüt a népek önrendelkezési joga elé, akkor újra bebizonyítja, hogy sohasem akarta be­csületesen betartani azt az ígéretét, hogy a szudétanémeteket kiengedi Csehszlovákiából. Daladier beszámolója a francia államtanácson Párisból jelentik. Az E­ysée-palotában kedden délelőtt megtartott államtanács alig két óra hosszat tartott. A tanácskozás jóré­szét Daladier miniszterelnök beszámolója töltötte ki, amelyet a kormány tagjai egy­hangúlag jóváhagytak. Utána rövid vita kö­vetkezett, majd megtárgyalták azokat az intézkedéseket, amelyeket a helyzet követ­keztében hoztak. A miniszterek az állam­tanács után kijelentették, hogy nem jött szóba a parlament egybehívásának kérdése. Párisból jelentik: A szenátus külügyi bi­ tisztességgel fenntartja a békét. Berlinből jelentik. Hitler vezér és kancel­lár Roosevelt elnöknek a következő válasz­­táviratot küldte: „Excellenciád szeptember 26-án az ameri­kai nép nevében távirati felhívást intézett hozzám, hogy a béke fenntartása érdekében ne szakítsam meg a tárgyalásokat az Euró­pában fellépett vitás kérdésben és töreked­jem arra, hogy ezt a kérdést békés és becsü­letes rendezéssel oldják meg. Legyen meg­győződve arról, hogy a legnagyobb mérték­ben méltányolom azt a nemes szándékot, amely önt kijelentéseiben vezérelte és a ma­gam részéről minden tekintetben osztom az ön felfogását európai háború beláthatat­lan következményei tekintetében. Éppe­­ ezért háríthatom azonban el és kell elhárí­tanom minden felelősséget a német népről és vezetőiről, ha a további fejlődés minden eddigi fáradozásaim ellenére mégis az ellen­ségeskedés tényleges kitöréséhez vezetne. Hitler válasza Rooseveltnere: Egyedül a csehszlovák kormányra tartozik, békét akar, vagy háborút Sőt inkább Európában olyan politikai rend­szert teremtettek, amely a legyőzött nemze­teket a világ jogtalan páriáivá sülyesztette és amely rendszert minden belátással bíró állam már kezdettől fogva tarthatatlannak minősített. Egyike azoknak a pontoknak, amelyek­ben az 1919-ik évi diktátumok jellege a leg­élesebben kiütközött, a csehszlovák állam határainak a történelemre és a benne élő nemzetiségekre való tekintet nélkül történt megállapítása volt. Ebbe az államba bekebe­lezték a Szudétaföldet is, bár ez a terület mindig német volt és lakói a Habsburg-mon­archia széthullása után egyhangúlag a né­met birodalomhoz akartak csatlakozni, így tagadták meg a szudétanémetektől egy­szerűen az önrendelkezési jogot, amelyet Wilson elnök a népek életének legfontosabb alapelvéül jelentett ki. De még ez sem volt elég. A csehszlovák államot az 1919-ik évi békeszerződésekben határozott és a szerződések szövege szerint messzemenő kötelezettségeknek vetették alá a német népcsoport irányában. Csehszlová­kia ezeket a kötelezettségeket kezdettől fogva nem tartotta be. A népszövetség, amikor ér­vényt akart szerezni feladata értelmében ezeknek a kötelezettségeknek keresztülvitele ügyében, teljesen csődöt mondott. A Szudétaföld azóta a legsúlyosabb har­cot vívja németségének fenntartása érdeké­ben. Egészen természetes és elkerülhetetlen fejlődés, hogy a német birodalom újra való megerősödése és Ausztriával való egyesítése után megerősödött a szudétanémetek törek­vése is kultúrájuk fenntartása és Német­országgal való közelebbi kapcsolatuk érde­kében. A szudétanémet párt és vezetői be­csületes magatartást tanúsítottak, a csehek elnyomása azonban mégis mindig erősebb lett. Napról-napra világosabbá vált, hogy a kényszerített páriskörnyéki békeszerződések prágai kormány a valóságban nem akar adott ígéreteiből semmit sem váltottak be­ számolni a szudétanémetek elemi jogaival. Ha valaki a szőnyegen forgó szudéta­német kérdésről igazságos képet akar nyerni, elengedhetetlen, hogy ne vessen tekintetet azokra az eseményekre, amelyeknek ez a kérdés végeredményben keletkezését köszön­heti és amelyek okai a kérdésben rejlő ve­szedelmeknek. A német nép 1918-ban ki­adta kezéből a fegyvert, erősen bízva abban, hogy az akkori ellenfeleivel kötött békeszer­ződés megvalósítja azokat az elveket és esz­méket, amelyeket annak idején Wilson el­nök ünnepélyesen kihirdetett és minden háborút viselő hatalom magára nézve köte­lezőnek elismert. A történelem folyamán még­ sohasem ingatták meg alábbvaló mó­don valamely nép bizalmát, mint a német nép esetében történt. A legyőzött nemzetekre A helyzet igazságos megítéléséhez ismerni kell az események okait zottságát egybehívták. A bizottság szeptem­ber 30-án délután 3 órakor ül össze. Titkos tanács a Bu­ckingh­am­-plotában Londonból jelentik: Chamberlain minisz­terelnök este tíz órára megbeszélésre hívta be a kormány több tagját. A király ugyan­­abban az időben a titkos tanács ülésén elnö­­költ a Bucing­iam-palotában. Az esti miniszteri megbeszélésen a mi­niszterelnökön kívül Halifax külügyminisz­ter, Hoare belügyminiszter, Simon kincs­tári kancellár és Cadogan államtitkár vett részt. A király által egybehívott titkos tanácsi ülésen jelen volt Hailsham, a tanács elnöke, Maugham lordkancellár és Sir Kingsley Wood légügyi államtitkár. A titkos tanács ülése félóra hosszat tartott. Horace Wilson visszautazott Londonba Berlinből jelentik: Horace Wilson kedden délelőtt félóra hosszat tárgyalt Hitler kan­cellárral. A Reuter-iroda jelentése szerint Horace Wilson egy óra negyvenöt perckor elhagyta Berlint, hogy repülőgépen Londonba utaz­zék. Sir Horace Wilson délután öt órakor megérkezett a he­stoni repülőtérre. A Reute-iroda jelentése szerint Horace Wilson két perccel a hestoni repülőtérre történt megérkezése után gépkocsiba ült és gyorsan Londonba hajtatott. Távozása előtt a következőket mondotta: — Nem tudom, visszatérek-e Berlinbe. Tárgyaltam a német kancellárral és most jelentést teszek Chamberlain miniszter­elnöknek. Wilson öt óra ötven perckor érkezett az angol miniszterelnökségre, ahova a délután folyamán Hoare belü­gy és Inskip hadfel­szerelési miniszter is megérkezett. Daladier: Két nem fejeződött be a békéért való küzdelem Pakisból jelentik: Daladier miniszter­elnök kedden este 7 óra 10 perckor­­ a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — Ennek az újabb válságos napnak a vé­gén két megállapítást szeretnék tenni. Bel­politikai téren mégegyszer szeretném hang­súlyozni az országban uralkodó teljes ren­det, a nemzet hidegvérét és az általunk tett biztonsági intézkedések alkalmazásának rend­szerességét. Nemzetközi téren még nem feje­ződött be a békéért való küzdelem. A tár­gyalások folytatódnak. Nem kell azt hinni, hogy a mi diplomáciánk tétlen. Ez ma szá­mos fővárosban megnyilvánult. Szükséges-e mondanom, mint volt frontharcosnak, hogy az a kormány, amelynek elnöke vagyok, semilyen lehetőséget nem mulaszt el, hogy Egyre inkább elviselhetetlen a szudétanémetek helyzete Mindezek következtében a csehszlová­kiai helyzet az utóbbi hetekben — mint ál­talában ismeretes­­— teljesen elviselhetet­lenné vált. A politikai üldözés és a gazda­sági elnyomatás kimondhatatlan nyomorba döntötte a szudétanémeteket. Ezeknek az állapotoknak jellemzésére elegendő csupán a következőkre rámutatni: Ebben a pillanat­ban 214.000 szudétanémet menekült tartóz­kodik Németországban, akiknek el kellett hagynia szülőföldjének házi tűzhelyét és német területre menekülnie, mert eb­ben látta az egyetlen és utolsó lehetőséget, hogy, megmeneküljön a megdöbbentő cseh rém­uralomtól és véres terrortól. Halottak meg­számlálhatatlan serege, sebesültek ezrei, haj­léktalanok és bebörtönözöttek tízezrei, ki­halt faluk vádoló tanúi a világ közvélemé­nye előtt a prágai kormány részéről már régen megindított ellenségeskedésnek, amely­től ön táviratában joggal fél. Ezek azok a tények, amelyek arra kényszerítettek, hogy szeptember 12-iki nürnbergi beszédemben feltárjam az egész világ előtt, hogy a csehszlovákiai három és félmillió német jogfosztásának véget kell érnie és hogy ezek az emberek, ha önmaguk nem tudnak jogot és segítséget találni, mind­kettőt meg fogják kapni a német birodalom­tól. Hogy azonban még egy utolsó kísérletet tegyek a cél békés úton való elérésére, határo­zott javaslatokat tettem a kérdés megoldá­sára az angol miniszterelnök úrnak szep­tember 23-án átadott emlékiratomban, amelynek javaslatai azóta a közvélemény előtt is ismeretessé váltak. Miután a cseh­szlovák kormány már előzőleg az angol és a francia kormánnyal egyetértésben bele­egyezését adta ahhoz, hogy a szudétanémet területeket a csehszlovák államtól elcsatol­ják és a német birodalommal egysítsék, a német emlékirat javaslatai nem irányulnak másra, mint a csehszlovák ígéreteknek gyors, biztos és igazságos teljesítésére. Meg vagyok győződve arról, hogy ön, elnök úr, ha végiggondolja a szudétanémet kérdés egész fejlődését megindulásától egé­szen a mai napig, elismeri, hogy a német kormány részéről nem hiányzott valójában sem a türelem, sem az őszinte akarat a bé­kés megegyezésre. Nem Németország viseli a felelősséget azért, hogy egyáltalában szu­­détanémet probléma van és hogy ebből a problémából a jelenlegi tarthatatlan állapo­tok kifejlődtek. A probléma által érintett emberek szörnyű sorsa már nem engedi meg a kérdés megoldásának további elodázását. Azokat a lehetőségeket, amely­ek megegyezés alapján igazságos rendezéshez vezetnek, éppen ezért a német emlékirat javaslatai teljesen kimerítik. Most már tehát nem a német kormányra, hanem a csehszlovák kormányra tartozik egyedül annak eldöntése, hogy békét akar, vagy háborút. Adolf Hitlert n kora reggel óta talpon van. Más már alig tudna a lábán állni ennyi szalad­gálás után. Kovács doktor receptje: Minden cipőre rugalma* PALMA kaucsuksarokl Inkább megkísérelte a Szudétaföldet mind erőszakosabb módszerekkel elősebesíteni. Ilyen körülmények között nem marad­­hatott el, hogy a cseh kormánynak ez az el­járása mind nagyobb és komolyabb feszült­séghez vezetett. A német kormány kezdet­ben semmiféle módon nem avatkozott be a dolgok ilyetén fejlődésébe és nyugodt mér­sékletét akkor is megőrizte, amikor a cseh­szlovák kormány ennek az évnek májusá­ban német csapa­tösszevonások teljesen lég­­bőlkapott ürügye alatt mozgósította hadsere­gét. Németország akkori tartózkodása min­denféle katonai ellenintézkedéstől azonban csak arra szolgált, hogy megerősítse a prágai kormány hajthatatlanságát. Ez a hajthatat­­lanság nyilvánvalóvá vált a szudétanémet pártnak a cseh kormánnyal az ü­gy békés rendezése érdekében folytatott tárgyalásai során. Ezek a tárgyalások végérvényesen bebizonyították, hogy a csehszlovák kor­mány igen messze van attól, hogy a szudéta­német kérdést tényleg alapjában fogja fel és igazságosan oldja meg.

Next