Magyarság, 1939. szeptember (20. évfolyam, 70-94. szám)
1939-09-02 / 71. szám
2 Hitler beszéde a birodalmi gyűlés világtörténelmi jelentőségű ülésén Berlinből jelentik. Már a kora reggeli órákban nagy tömegek gyűltek össze a Wilhelmplatzon és kitörő lelkesedéssel fogadták a birodalmi kancellária előtt elhaladó politikai személyiségeket, közöttük Hess Rudolfot, Hitler kancellár helyettesét, Göring vezértábornagyot, Göbbels dr. birodalmi minisztert, Ribbentrop birodalmi külügyminisztert és Seyss-Inquart dr. birodalmi vezetőt. A tömeg türelmesen várakozott egészen addig, amíg Hitler kancellár elhagyta a birodalmi kancelláriát, hogy a Kroll-operába menjen. Hitler vezért leírhatatlan lelkesedéssel kísérték. A Kroll-opera ülésterme már egészen korán megtelt és döntő eseményekben gazdag órák képét mutatta. A képviselők többsége tábori szürke egyenruhában jelent meg. Körülbelül száz képviselő, aki már bevonult, a történelmi illéstől távolmaradni kényszerült. A diplomaták páholyaiban a külföldi államok majdnem valamennyi képviselője jelen volt. Hitler tábori szürke egyenruhájában érkezett a gyűlésre A német birodalmi gyűlés délelőtt 10 órakor ült össze, hogy meghallgassa a német birodalmi kormány nyilatkozatát. Hitler vezér és kancellár néhány perccel 10 óra után érkezett meg tábori szürke egyenruhában a Kroll-operába. Nagy lelkesedéssel üdvözölték. Göring vezértábornagy, a birodalmi gyűlés elnöke megnyitotta a birodalmi gyűlés rendkívüli ülését és bejelentette, hogy csak pénteken hajnali három órakor hivatta össze a birodalmi gyűlést, amelynek tagjai repülőgépen, gépkocsikon, vonatokon siettek Berlinbe. A birodalmi gyűlés tagjainak nagy része már ott van, ahol ma a német férfi lénye legjavát adja, a birodalmi véderő soraiban, ahol mint katona állja meg a helyét. Az elnök ezután felkérte Hitler kancellárt beszéde elmondására. »Hazugság, hogy revíziós javaslatainkat nyomással akartuk megvalósítani« Hitler kancellár beszéde elején hangoztatta, hogy a birodalom már hónapok óta szenvedi egy olyan problémának a gyötrelmeit, amely probléma a versaillesi szerződés, helyesebben a versaillesi diktátum elfajulásából keletkezett és elviselhetetlenné vált a német nép számára. Danzig — mondotta a kancellár — német város volt és német város ma is, a korridor német volt és német ma is. Mindezek a területek kulturális feltárásukat a német népnek köszönhetik és a német nép nélkül mindezeken a keleti vidékeken a legmélyebb barbárság uralkodnék. — Danzigot elszakították tőlünk. A korridort Lengyelország más német keleti vidékekkel együtt és mindenekelőtt az ott élő német kisebbséggel annektálta. Ennek a német kisebbségnek a leggyötrelmesebb sors jutott. Több mint egymillió németnek kellett 1919— 20-ban hazájától megválnia. — Mint mindenkor, ezen a téren is igyekeztem békés revízióra irányuló javaslatok útján az elviselhetetlen állapotokat megváltoztatni. Hazugság az az állítás, hogy mi minden revíziós javaslatunkat csak nyomás alatt akarjuk megvalósítani. Amaz idő óta, amióta a nemzeti szocializmus uralmon van, mindig azon igyekeztünk, hogy békés tárgyalások és békés megértés útján valósítsuk meg a revíziókat. Utalt Hitler kancellár arra, hogy a tarthatatlan állapotoknak ilyen békés revízióra irányuló valamennyi javaslatát elutasították. Ilyen javaslatok voltak a fegyverkezések korlátozására, illetőleg megszüntetésére irányuló javaslata, a hadviselés korlátozására, illetőleg az embertelen eszközök kiküszöbölésére irányuló javaslata, az a javaslata, hogy állítsák vissza a német felségjogot a német területeken, az osztrák probléma, majd később a szudétanémet probléma békés rendezésére irányuló javaslata. Valamennyi ilyen javaslatára azt felelték: lehetetlen. Azt is mondták, hogy törvénybe ütközik. A versaillesi diktátum — mondotta emelt hangon a kancellár — számunkra nem törvény. Elképzelhetetlen, hogy amikor ránk szegzett pisztollyal milliónyi németet zsarolnak ki tőlünk és kényszerítenek egy ilyen okmány aláírására, utána ezt az okmányt, amelynek aláírását kizsarolták tőlünk, törvénynek minősítsék. Megkíséreltük a danzigi probléma békés megoldását Hitler vezér ezután áttért Danzig és a korridor kérdésére, amelynél szintén gyakran megkísérelte, hogy a problémát békésen oldják meg. Az kétségtelen volt, hogy a kérdést meg kell oldani, mégpedig sürgősen kell megoldani. Újra hangsúlyozta Hitler kancellár, hogy a danzigi kérdés rendezésére irányuló legutolsó német javaslatok a leglojálisabb és a legszerényebb javaslatok voltak. — Csak én tehettem abban a helyzetben, hogy ilyen javaslatokat tegyek. Nagyon jól tudom, hogy ezekkel a javaslatokkal ellentétbe kerültem azokkal az áldozatokkal, amelyeket milliónyi német hozott. Ezeket a javaslatokat nemcsak elutasították, hanem azokra mozgósítással válaszoltak és még jobban súlyosbították a danzigi német kisebbségre nehezedő nyomást. Lengyelország Danzig szabad város ellen indította meg a küzdelmet. — Lengyelország nem volt hajlandó rá, hogy a korridor kérdését olyan módon rendezze, amely valóban méltányos és mindkét fél érdekeinek megfelelő lett volna. Lengyelország arra sem volt hajlandó, hogy a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit megtartsa. Németország azonban mindig megtartotta a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit. Németországban a kisebbségeket nem üldözik. Nincs olyan francia, aki azt állíthatná, hogy a Saarvidéken lakó francia kisebbséget bármikor a legcsekélyebb mértékben is igazságtalanság vagy üldöztetés érte volna. — Négy hónapon át nyugodtan tekintettem az események alakulása elé, bár ez idő alatt sem mulasztottam el azt, hogy a leghatározottabb formában ne ismételjem figyelmeztetéseimet. — Alig három hete annak, hogy ismét figyelmeztettem a lengyel nagykövetet és felhívtam figyelmét arra, hogy abban az esetben, ha Lengyelország továbbra is elnyomná a német kisebbséget, vagy pedig kísérletet tenne arra, hogy akár vámpolitikai, akár más intézkedésekkel megbénítsa Danzig életét, Németország nem nézné többé ölbe tett kézzel a dolgok alakulását. — Senki se higyje azt, hogy a mai Németország ugyanaz, mint amely előttünk volt. Kísérletet tettek arra, hogy a német kisebbség elleni eljárást jogosultnak tüntessék fel azzal, hogy úgy állították be a dolgot, mintha a németek provokálták volna az elnyomást. Ha azonban gyermekekről és aszszonyokról van szó, akkor nyilvánvaló, mennyire kevéssé helytálló ez az érvelés. Egy bizonyos: a világon nincsen olyan nagyhatalom, amely huzamosabb ideig tűrné, hogy ilyen állapotok alakuljanak ki. y utolsó kísérletként elfogadtam az angol közvetítést, de az nem vezetett sikerre . Még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy rendezzük az ügyet, bár magam sem voltam meggyőződve róla, vájjon a lengyel kormány képes-e ellenállni a zabolátlanul dühöngő, vad szoldateszkának. Még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy elfogadjam az angol kormány közvetítő javaslatát. Ez a javaslat abban állott, hogy az angol kormány közvetlen kapcsolatot teremt Lengyelország és Németország között. E helyen azonban meg kell állapítanom a következőket: kormányom tagjaival együtt két napon keresztül hiába vártam arra, hogy a lengyel kormány végre elküldje hozzánk teljhatalmú megbízottját. — A lengyel megbízott válasza még mindig csak megfontolásokról beszélt. Ha azonban a német birodalomról feltételezik, hogy az ilyenfajta halogatásokba beleegyezik vagy azokat tűri, akkor a német nép nem érdemelne mást, mint azt, hogy eltűnjék a politikai színpadról. És e ponton lényegileg csalódtak bennem. Békeszeretetemet és nagy türelmemet senki sem értelmezheti gyengeségként vagy éppen gyávaságként. — Ezért csütörtök este elhatároztam, hogy az angol kormánnyal is közlöm, hogy ilyen körülmények között nem látom a lengyel CM£ bagatelle ma Károly jíimigul 11. szám alatti megnyíltan téli helyiségei kormányban azt a hajlandóságot, hogy komolyan tárgyaljon. A közvetítő javaslat tehát nem vezetett sikerre. Közben a lengyel kormány elrendelte az általános mozgósítást és a határmenti súrlódások tovább fokozódtak. Az elmúlt éjszaka folyamán nem kevesebb, mint tizennégy határmenti incidens történt és ezek közül három rendkívül súlyos volt. — Elhatároztam, hogyLengyelországgal ugyanabban a hangnemben beszélek, mint amelyben Lengyelország velünk beszélt. 1939 szeptember 2. számba! »E harcunk végigküzdéséhez nem fogok idegen segítséghez folyamodni« . Ha pedig a nyugati államférfiak kijelentik, hogy az ő érdekeiket érintem, akkor ez a beállítás igen sajnálatos. De egyetlen pillanatig sem ingathat meg elhatározásomban. Tulajdonképpen mit is akarnak tőlünk többet? A leghatározottabban kijelentettem, hogy ezektől a nyugati államoktól semmit sem követelünk és a jövőben sem fogunk semmit sem követelni. Ünnepélyes formában biztosítottam Franciaországot arról, hogy a mai német—francia határt véglegesnek tekintem. Újból, meg újra felajánlottam Angliának, hogy létesítsünk baráti kapcsolatokat, sőt — ha lehetséges — lépjünk a legszorosabb együttműködésre. A szeretet azonban nem lehet pusztán egyoldalú, hanem kétoldalúnak kell lennie. Ismét kijelentem, hogy Németországnak nyugaton semmiféle érdekei nincsenek. Ez az elhatározásom végleges és e felfogás a jövőben is változatlanul marad. — Ami pedig a többi európai államot illeti, az államok egy része megérti magatartásunkat. Különösen áll ez Olaszországra. Olaszország kezdettől fogva teljes mértékben mellénk állott. Meg fogják azonban érteni, hogy e harcunk végigküzdéséhez nem fogok idegen segítséghez folyamodni, mert ezt a harcot magunk vívjuk végig. A semleges államok biztosítottak bennünket semlegességükről és mi is garantáltuk nekik ezt a semlegességet. Mindaddig, amíg megtartják a semlegességet, mi is tiszteletben tartjuk. A német—orosz szerződés őrlési jelentőségű Hitler ezután a német—orosz szerződés megkötéséről beszélt és megállapította, hogy Németországot és Oroszországot két különböző elmélet vezeti. Egyetlen kérdés volt csak, amelyet a két állam között rendezni kellett. Németországnak nem áll szándékában az, hogy külföldre exportálja saját elméletét. Abban a percben, amikor Oroszország lemondott arról, hogy elméletét külföldre exportálja, nem forgott fenn semmiféle ok arra, hogy a két állam egymással szemben álló álláspontot foglaljon el. — Tudatára ébredtünk annak — folytatta a kancellár —, hogy az orosz és a német nép egymás ellen folytatott harcában csak mások húzhatnának hasznot. Éppen ezért elhatároztuk, hogy szerződést kötünk egymással és ez a szerződés kettőnk között minden időkre kizárja az erőszak bárminemű alkalmazását. —■ Ez a szerződés mindenekelőtt biztosítékot nyújt arra, hogy a két állam ne örülje fel erejét az egymás elleni harcban. Csődöt fog mondani a nyugati hatalmaknak bármilyen kísérlete, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ez a politikai elhatározás a jövőre nézve óriási jelentőségű fordulatot jelent s ez a fordulat végleges. Azt hiszem, hogy az egész német nép örömmel üdvözli ezt az elhatározást. — Oroszország és Németország a világháborúban egymás ellen harcolt és e harcból mindkettőnek csak kára származott. Másodszor nem szabad ennek bekövetkeznie és nem is fog bekövetkezni. — Az orosz—német egyezményt csütörtökön Moszkvában és Berlinben ratifikálták. Ezt a megállapodást Moszkvában is ugyanazzal az örömmel és lelkesedéssel fogadták, mint Németországban. Molotov népbiztos beszédének kitételeit a magam részéről pontról-pontra aláírhatom. »Mostantól kezdve bombára bombával, méregre mérges gázzal válaszolunk« A kancellár ezután ismét a danzigi kérdésre tért át s igy folytatta: — Szilárd elhatározásom, hogy 1. megoldom a danzigi kérdést, 2. megoldom a korridor kérdését és 3. gondoskodom róla, hogy a német— lengyel viszonyban olyan változás következzék be, amely biztosítja a két állam békés együttélését. — Elhatározott szándékom addig harcolni, amíg vagy a jelenlegi lengyel kormány nem hajlandó ez előzetes feltételek teljesítésére, vagy pedig, amíg nem lesz olyan más lengyel kormány, amely erre hajlandóságot mutat. A német határról el akarom távolítani a bizonytalanság elemét és meg akarom szüntetni az állandó polgárháború légkörét. Úgy akarok cselekedni, hogy a szükséges ténykedések ne álljanak ellentétben eddig tett javaslataimmal. Nem akarok harcot gyerekek és asszonyok ellen. Ezért utasítottam a német légi haderőt, hogy támadását kizárólag katonai célpontokra korlátozza. Ha azonban az ellenfél ebből úgyszólván menlevelet olvas ki maga számára és azt hiszi, hogy a maga részéről fordított módszereket alkalmazhat, akkor olyan választ fogunk neki adni, hogy bélésükerül és belevakul. Lengyelország az elmúlt éjjelen támadást intézett német terület ellen. Reggel 5 óra 45 perc óta viszonozzuk a tüzelést. Mostantól kezdve pedig minden egyes bombára bombával válaszolunk. A méregre mérges gázzal válaszolunk. Aki saját maga eltávolodik az emberséges háborúviselés módszereitől, az nem várhat mást, mint hogy ugyanazon a hangon válaszolnak neki. »Megrendithetetlen hittel bízom a haderőben« — Ezt a harcot bárki ellen is addig fogom folytatni, amig nem látom biztosítva a német birodalom biztonságát és jogait. — Hat esztendőn keresztül dolgoztam a német haderő fejlesztésén s e célból több mint kilencven milliárdot költöttünk. A német véderő ma a legnagyszerűbben van fölszerelve. Megrendíthetetlen hittel bízom ebben a haderőben. Ha önökhöz fordulok és ha a német néptől áldozatokat kívánok, akkor erre jogom van. Hajlandó vagyok arra, hogy éppen úgy, mint ahogyan a múltban megtettem, most is meghozzak minden személyes áldozatot. Egyetlen német férfitól nem kívánok mást, mint azt, hogy hozza meg ugyanazt az áldozatot, amit én négy esztendőn keresztül meghoztam. »Ha pedig bármi történnék velem, akkor első utódom Göring tábornagy«... — Németországban nem tehet olyan nélkülözés, amelyet ne vállalnék azonnal én is. Egész életem ettől kezdve még fokozottabb mértékben népemé. Mától kezdve nem akarok más lenni, mint a német birodalom első katonája. Ezzel ismét felöltöttem magamra a katonazubbonyt és ezt a zubbonyt csak akkor vetem le, ha Németország győzött vagy ha már ezt a győzelmet nem érhettem meg. — Ha pedig bármi történnék velem, akkor első utódom Göring tábornagy. Ha Göring tábornaggyal is valami történnék, akkor utóda Hess miniszter. Nekik ép oly vakon kell engedelmeskedni, mint nekem. Ha pedig Hesst is baj érni, akkor külön tanács válassza meg a maga kebeléből az új vezért, aki a legméltóbb, tehát a legbátrabb. — Mint nemzeti szocialista és mint német katona veszem fel a harcot. Egész életem nem volt más, mint harc népemért s annak feltámadásáért. Egy szót nem ismerünk és ez a szó: meghódolás. »Lényegtelen az egyén élete, csak a nép élete fontos« Hitler ezután emlékeztette a birodalmi gyűlés tagjait, hogy egykor Nagy Frigyes sokkal kedvezőtlenebb körülmények között felvette a harcot a túlerővel — Biztosíthatom az egész világot — folytatta a kancellár —hogy a német történelemben nem fog megismétlődni 1918 novembere. Éppen úgy, mint ahogyan készen vagyok arra, hogy ételemet is feláldozzam, ugyanezt várom minden egyes német férfitól. Teljesen lényegtelen az egyén élete, csak a nép élete fontos. A kancellár ezután kijelentette, hogy éppen úgy, mint ahogyan ő az egész népért felelős, az egyes képviselőknek teljes felelősségük tudatában kell a nép közé visszatérniük. Végül a német asszonyokhoz és a német ifjúsághoz intézett buzdító szavakat és kijelentette, hogyha Németország akarata elég erős, akkor nincs a világon az a szenvedés, amely térdre kényszeríthetné a németeket. A birodalmi gyűlés ülésének befejeztével a Kroll-opera és a birodalmi kancellária környékén összegyűlt tömegek nagy ünneplésben részesítették Hitler kancellárt.