Magyarság, 1940. április (21. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

BUDAPEST, 1940. ÁPRILIS 2. MICTMLI. 107 &e£po£itíkaC Mhecike., kes­ztürki Forgatag a várospolitikában Könnyű a szerkesztőnek. Ki­küldi a lap munkatársát, csi­náljon színes riportot Teleki Pál gróf miniszterelnök hazaérkezé­séről. De a szegény újságíró mit csináljon, amikor minden olyan szürke ? Hogyan csináljon abból „színest”? Nem érzi magát hasonlatosnak a fiatal Mun­kácsy Mihályhoz, akit­ől boldogult Harsányi Kálmán írta egyszer, hogy mily bámulato­san keverte a sötét, mindig a sötét színe­ket: bitümöt, akvatintát . . . Maga az is feladvány volt, hogy Teleki mikor érkezik haza. A legilletékesebb he­lyen se tudták szombaton. Vasárnap este fél 10-kor is hiába hívták fel telefonon a miniszterelnökséget, választ nem tudtak adni. („Vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják”.) Vasárnap éjjel mégis kiballagott az új­ságíró a Déli­ pályaudvarra. Teljes csendet talált fél 11 előtt. De mégis: díszsisakos rendőrök! Szóval mégis. És megérkezett a miniszterelnöki autó is. Akkor hát: a nóta utolsó sorának van igaza mégis? ! ... A vonat késik. A fekete táblán előbb 20, majd 29, végül 33 perces késést jelez­tek. Az embernek a­ kassai beszédben idé­zett közmondás jut eszébe. Fél 11-kor érkezik a pályaudvarra az első hivatalos úr: Thuránszky László, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője. Öt percre rá Talamo márki,a budapesti olasz követ és Clementi követségi titkár. Három­negyed 11-kor bárcziházy Bárczy István államtitkár, két perc múlva Szép­ílászló miniszteri osztályfőnök. Végül 10 óra 51 perckor Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter. Képviselőket nem látunk. A sajtót két olasz­ és két magyar újságíró, s három fotóriporter képviseli. Hideg van. Végre 11 óra 8 perckor behúzza a vonatot, a 424.010 számú lokomotív. A kalauzkocsi mögött mindjárt a szalonkocsi következik. A kivilágított ablakban Csáky István gróf külügyminiszter mosolygós arca tűnik fel. Aztán a belügyminiszter profilját, majd Zsindely Ferenc államtitkár és báró Vay László arcát látni. Ők Székesfehérvárig, elébe utaztak a miniszterelnöknek. Teleki Pál gróf leszáll. Szürke kalapban, szürke felöltőben. Jó színben van. Kezében ménkő­­nagy, sárga aktatáska. Incze Péter — tit­kára— áll mellette. Nála is aktatáska. A belügyminiszter aktatáskája egészen vé­kony és villámzáras. Szívélyes üdvözlések. Villannak a fény­képészek műfényei. Egy ismert költő élje­nez egyet Telekire. Egy vasutas átvenné . . . , de a miniszterelnök úgy néz ki a szemüvege alól rájuk, összeráncolván hom­lokát, a hogy ez a nézés maga a leintés, a nádpálca egy gyengébb sukkanása. A kijáratnál az utasközönség megbámul­ja az elvonulást. Az utasok közül Téglássy Béla és Huszovszky Lajos MÉP-képviselők jönnek ide. Téglássy Kanizsán járt, Ilovsz­­kyt ünnepelvén. Huszovszky a kerületéből jött. , A miniszteriális­­autók elgördülnek, s a Ráth György utcába telepitett taxik most nagy rössel vetik magukat az utasközön­ségre. Miért ünnepelte Kanizsán Ilovszky Jánost Téglássy Béla, másokkal egyetemben ? Mert Bajcsa község díszpolgárrá vá­lasztotta Ilovszkyt s :— hogy, hogy nem? — az oklevelet­ Kanizsán adták át. Maga a MOT írja, hogy Bajcsa község képviselőtestülete Nagykanizsán tartotta díszközgyűlését, a városházán, s ott adták át az oklevelet. Nekünk nem árulták el, hogy mit tett Hovszky János Bajcsáért. De szívesen fel­tételezzük, hogy ha már egyszer kiadja a dí­jas oklevelet, akkor van is miért! A vasárnapi ünnepséggel különben eldőlt az izgalmas belpolitikai kérdés, amelyről a Magyar Tudósító nyomán mi is megemlé­keztünk. Eszerint: Bajcsa­ és nem Nagy­kanizsa ás nem is Fityeháza. Már tudni­illik az a község, amely Ilovszky Jánost díszpolgárrá választotta. * Losoncon taggyűlést tartott vasárnap a Nyilaskeresztes Párt. Ugyanaznap rendezett zászlóbontó gyűlést az NMK,­­amelynek szónokai Marton Bé­la és Csomóss Miklós dr. voltak. Az NMK- gyűlést tömegesen hagyták oda a munká­sok s jöttek át a nyilaskeresztes taggyű­lésre. Elmondták ezek a munkástestvérek, h­ogy Marton azzal kezdte beszédét: ő nem ! Fotokópia-okmányfénykép W. -Andrássy út 52. Mussolini-térn­él. Telefon: 110-040, azért jött, hogy pártjának propagandát csináljon: el is ismeri, hogy pártjában hi­bák vannak. Volt aztán olyan közbeszólás is az NMK-gyűlésen, hogy a hibák javí­tását azzal lehetne kezdeni, ha betiltják a szociáldemokrata párt működését. Végül is a nyilasért kezelet nagy sikerrel fejeződött be, az NMK-zászlóbontás pedig egy lelkeshangú MOT-kommünikében nyert emlékezetet... A Rudas-gőzben szombaton stílusos kép alakult ki. Szakál­las csáklyás politikus úszkált a medencében. Stílusos, mert a __ csáklya vízre való jószág. Űtt hancúrozott egy amolyan maturan­­dus-forma társaság is. Csupa fiatal fiú. A fiúk egyszercsak­ fejükbe veszik, hogy majd fejest ugrálnak a medencébe. Az ilyesmi tilos egy gőzfürdőben. Ment is a fü­rdős altiszt, hogy megfegyelmezze a tár­saságot. Éppen arra lett figyelmes, hogy a túlsó partról nagyot csattant a víz: már megint beugrott valaki. Nosza, megtanítani, mérésre az ipsét! Megy a fürdős a túlsó partra, hogy az arra tartó ugró-úszónak megmondja a ma­gáét. A gőzfelhőből azonban nem várt lát­vány bontakozott ki. A szakállas csáklyás politikus volt az, aki tilosba ugrott! Ugyancsak szabálytalanságon­­kapta rajta rovatunk, a legfino­mabb mosolyú MÉP-képviselőt. A Fórum-moziban volt, három­­—. _— negyedtízes előadáson. Kabátját nem tette a ruhatárba, hanem magával vitte a páholyba, s a páholy karfájára he­lyezte. Lent a foyer-ban pedig táblák hirdetik, aki a kabátját beviszi magával, s akár öl­ben, akár támlán tartja, még 15 napi el­zárást is kaphat! Igaz viszont, hogy a fenyegető tábla nem­ említi­­ a páholykarfát. •1. Hely: Hangli-kávéház. Idő: déltájban. Ott egy asztalnál Desewffy Gyula gróf, a Kis Újság főszerkesztője, Huszár Károly volt miniszterelnök, Pethő Sándor, a Magyar Nemzet főszerkesz­tője, Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti képviselő, Szemere Béla meskópárti kép­viselő, Haller Gábor gróf, akit tavaly a Pesti Napló kandidált felelős szerkesztője­ként emlegettek ... és mások. Kézről­­kézre jár a L'Ilustration-nak az a száma, amelynek címoldalán látható térképpel, ér­deme szerint foglalkoztunk. Izgalommal tárgyalják az esetet és vizsgálgatják a térképet. Később hallottuk, hogy valaki, akit a fentiek ismeretségi köréhez tartozónak szá­mítanak Budapestien, mindössze ezt je­gyezte meg, a térképre: — Ilyen ügyetlenséget, hogy ezt a tér­képet nyilvánosságra hozzák­ . „ . Április 4-én előadást rendez a legitimista Szent István Baj­társi Egyesület „Károly ki­­r­ály ”törzse a Zeneakadémián,­­illőadók — úgy hall­juk — Ba­ranyai Lajos, Pethő Sándor és Lajos Iván lesznek. ... Mi is ott leszünk! * Hallatlan gyorsasággal vál­toznak a kombinációk a székes­fővárosnál. Írtunk arról, hogy a MÉKKP elnökségét Csilléry András végleges távozása ese­tére Czettler Jenőnek, majd Bernolák Nán­dornak akarták biztosítani. Ez utóbbi el­gondolás is megdőlt az utolsó 24 óra lefor­gása alatt. Most már hármas direktórium­ról beszélnek, amely a pártot vezetné. A dirigensek vagy direktorok a Wolff-szárny­ról való Nagy László és Cselényi Pál, va­lamint a Gömbös-szárnyról való Vályi La­jos lennének. E mellett a megoldás mellett a párt „ifjú törökjei” szorgoskodnak és kardos­kodnak. Az öregek? Azok ellenállnak en­nek a tervnek, Lázár Ferenc vezényletével. * Annak az ideának, hogy Zsit­­vay Tibor kapja meg Leder­­mann Mór kihűlt örökét, s hogy Zsitvay Örökös törvényhatósági bizottsági tag legyen, lelkes pártfogója Karafiáth Jenő főpolgármester. Ő az összekötő a Sándor-palota és a Város­háza közt, sokat tehet. Legfrissebb városházi pletykánk szerint Vályi Lajost nyomják tisztelői — ugyan­csak az örökös tagsági szék felé. Most te­hát két oldalról megy a nyomás. Csicsergő verebek azt csiripelik, hogy va­lami junkuimféle van készülőben. Ez pedig így szól: ha Zsitvay lesz az örökös tag, akkor mind a nyolc BSzKRt-igazgatósági tagság a MÉKKP Wolff-szárnyának juthat. Hihetetlen, hogy mit pletykálnak össze az emberek! Egy bizonyos. Az örökös tag­ság dolga április 3-án eldől. A többit meg­látjuk. * Egyre-másra rendezik a poli­­ikai vacsorákat. Jóétvágyú emberek volnánk, csak a pén­zünk kevés, így aztán — mit ehetünk mást! — mindössze számontartjuk ezeket a vacsorákat és írunk néha­ mapján róluk. Menüre és jelenvoltakra leggazdagabb vacsoráját a hétnek az Urikány-Zsilvöl­­gyi adta, Kunder Antal tiszteletére. Istenem, milyen egyhangú is az élet! Míg Kunder miniszter volt, hány repre­zentációs vacsorán kellett résztvennie! Most, hogy már nem miniszter, a repre­zentációs vacsorák azért tovább tartanak. Átlagembernél az ilyesminek karlsbadi kúra szokott a vége lenni. vi­g A miniszterelnök nyilatkozata a pillanatnyi békéről és a végleges békéről Teleki Pál gróf miniszterelnök vasárnap érkezett vissza Budapestre. Olaszország terü­letének elhagyásakor a következő táviratot intézte Mussolini miniszterelnökhöz: „ Rendkívül kellemes olaszországi tartóz­kodásom végén élénk vágyat érzek, hogy ki­fejezzem Nagyméltóságodnak hálámat Ma­gyarország iránti őszülte barátságának újabb és melegebb megnyilvánulásáért. Ezt a ba­rátságot, amely legszilárdabb alapja az Olasz­ország és Magyarország közötti hagyományos kapcsolatoknak, én magam­ és az egész ma­gyar nemzet mélyen átérezve viszonozzuk. Amikor újból kifejezem Nagyméltóságodnak legőszintébb köszönetemet, kérem, fogadja legmélyebb nagyrabecsülésem nyilvánítását. Az olasz-magyar barátság nem lépett új fázisba A miniszterelnök Ciano gróf külügyminisz­ternek az alábbi táviratot küldte: „ Amikor elhagyom a ragyogó és vendég­szerető Olaszország földjét, ki akarom fe­jezni Nagyméltóságodnak legőszintébb kö­szönetemet a szívélyes fogadtatásért és mind­azért a kedvességért, amellyel ottartózkodá­­som alatt elhalmozni szíves volt. Nagyon bol­dog voltam, hogy alkalmam volt megbeszélé­seket folytatni önnel és újból megállapítha­tom, hogy nemzeteink között változatlanul a legszorosabb baráti kapcsolat áll fenn. Ké­rem, adja át hódolatom kifejezését Ciano gróf­nőnek és fogadja legmélyebb nagyrabecsülé­sem nyilvánítását. A miniszterelnök hazatértében hosszú nyi­latkozatot adott a MTI munkatársának. Nyi­latkozatának következő részé­t emelték ki: — Amidőn elutaztam, azt mondtam, hogy utazásomnak magánjellege van. Ezen nem változott semmi. Megmondtam, hogy a Ducé­val és Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a legtermészetellenesebb, ha Olaszor­szágba megyek, és nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. Hogy a beszélgetések hosszúak voltak, az azt mutatja, hogy sok témáról beszéltünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna po­litikájának? Megbeszéléseink rendkívül érté­kesek voltak, különösen reám nézve. Sok fon­tos felvilágosítással gazdagodtam és megerő­södött az utóbbi idők eseményeiről vallott, fel­fogásom. Azt tartom, hogy sokkal gyakrab­ban kellene így a vezetőembereknek találkoz­­niok. — Az olasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új, fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adottság. . — A mi politikánk és céljaink nyitott könyv és nem is változhatnak. Mindenki tud­ja, százszor megmondtuk. De ugyanúgy­ han­goztatjuk hosszú évek óta, hogy céljainkat, ha csak lehet, békés úton kívánjuk elérni. És ugyanúgy megmondtuk azt is mindig, — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egy­általán szükséges,­­ hogy Európa egyetemes érdekeit szem előtt tartjuk. Lehetünk erősek vagy gyengék a különböző korszakokban, lel­kileg mindig elég nagynak érezzük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen maga­sabb hivatást töltsünk be. Ebből kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, amit a római kommünikében kifejezésre is juttattunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pilla­natnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy r­’rónai konfliktus végével kell létrejönnie. A ’ü’Dnatnyi bákát­ fenntartjuk, mert sok min­denféle okból káros volna­ az euróva A konflik­tust kiterjesztem. Ez Európa országainak ma 3 Elveszett és jövőnélküli ember nincs többé, mert szerencse­ sorsjegyeinkkel kis befektetéssel oly nagy össze®­geket nyerhet, hogy egy hatalmas pénzestáska szükséges azok elszállítására. Üzletünk a Szent István­ körúton 27. szám alatt van, szerencseszámaink az ön ren­­delkezésére állanak. Szerencsés esetben 700.000 pengő nyereményt fizetünk ki önnek. Vegyen tőlünk egy vagy több szerencsés számú sorjegyet s becsületes megtalálója lesz gazdagságának, biztos és boldog jövőjének. Húzás már április 6-án és 9-én. — Nyolcadsors­­jegy: P 3.50. — Negyed: P 7.—­ Fél: P 14.—. Egész: P 28.—. Minden második sorsjegy nyer! ÚJHELYI ÉS TAKSA Budapest, V. Szent István­ körút 27- közös érdekük. A végleges béke tekintetében viszont minden, az európai életközösségben hivatást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely megszünteti az igazságta­lanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélését. _ Ma annyian vannak, akik nem a törté­nelem felelősségében, hanem az élet mozijá­ban élnek. Pedig ma nemcsak érdekes, de a legnagyobb mértékben felelősségteljes időket élünk. Az eseményeket nem pillanatnyi érté­­kükben, hanem a nagy rendezésnek szempont­­jából kell megítélnünk, amellyel állandó bé­két, virágzó fejlődésre való lehetőséget és megelégedettséget kívánunk a nemzeteknek teremteni. A Mai­szág legjobb vevője és legnagyobb szamna nasietország Csáky István gróf és Nicki Alfréd előadása a közigazgatási tanfolyam megnyitásán Hétfőn nyitották meg a hatodik közigaz­gatási továbbképző tanfolyamot. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter megnyitó­beszédében, amelyet a kormányzói kihall­gatáson lévő miniszterelnök helyett mon­dott, utalt arra, hogy a tafolyam anyagául a külügyi igazgatás és a nemzetközi kap­csolatok kérdését tűzték ki. Ezután Csáky István gróf külügyminisz­ter mondott bevezetőbeszédet. Hangsúlyoz­ta, hogy a közigazgatási tisztviselők kül­politikai nevelését igen fontosnak tartja. Ha azt kérdeznék tőle, hogy miben látja a külpolitikai gondolkozás alapjait és kifej­lesztését, azt válaszolná: elsősorban is sem­miféle filozófiai spekulatív rendszerben. A külpolitikának a valóság talaján kell fel­épülnie, s a mindenkori reális élet ezernyi adottságaihoz kell igazodnia. Szükség van a külügyi igazgatásra vonatkozó ismeretek sokaságára. Nekünk is európai szemhatár­ral kell gondolkodnunk. Ehhez az európai államok földrajzi adottságainak, politikai szerkezetének, történetének, nemzeti aspi­rációinak gondos és állandó tanulmányozá­sával jutunk el. Külön hangsúlyozta a ba­ráti­ és szomszéd államok ismeretének fon­tosságát. A külügyi érzék fejlesztése és a pozitív tudás lényegesen gyorsítani fogja közigazgatásunkat. Utána Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nemzetközi gaz­dasági kapcsolatainkról tartott előadást. Hangoztatta, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben a legnagyobb biztonságot két­ségtelenül az önellátás nyújtja, azonfelül pedig olyan államok létesítsenek összeköt­tetéseket, amelyek szállításaikat rendkí­vüli viszonyok esetén is fenn tudják tar­tani, tehát a közelükben fekvő és velük po­litikailag is tartós barátságos viszonyban levő országokkal. Elképzelhető, hogy egy állam ilyen biztonságot nyújtó tartós ösz­­szeköttetés érdekében esetleg magasabb árakat fizet. A továbbiakban ismertette az előadó Magyarország külkereskedelmi for­galmának adatait. Külkereskedelmi forgal­munk értéke 1939-ben egy milliárd pengő volt. Magyarország a legerősebb nemzet­közi gazdasági kapcsolatokat Németország­gal tartja fenn. A múlt évben a Német Bi­rodalommal a behozatalt és a kivitelt ösz­­szesítve, több, mint félmilliárd pengő for­galmat bonyolítottunk le. Olaszországgal 130 milliót tett ki a forgalmunk. Megemlí­tette, hogy Délszláviával most folynak ked­vező eredménnyel kecsegtető tárgyalások és utána újból kísérletet tesznek a Romá­niával való forgalmunk­ rendezésére.

Next